Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-09-16 / 74. szám
2. oldal. »KOMAROMI LAPOK« sy,-í3. szeptember lö Eauscherné kozmetikai intézete Komárom^ Deák Ferenc-u. 1. Telefon 176. Egyéni rendszerű arc-7 bőr» és ^épségágolás. Hajszálak végleges eltávolítása. Mindennemű szépséghibák szakszerű kezelése. Quarz besugárzás. in Összes modern kozmetikai eljárások Telefon 176. Díjtalan tanácsadás. Telefon 176. nemzetgyűlési képviselők. A tanácskozáson a csehszlovák koalícióhoz tartozó valamennyi párt képviselve volt. A megbeszélést a kormány német félhivatalosának értesülése szerint — bizalmasnak jelentették ki. TJj vasúti törvény készül. A vasutügyi minisztérium a régi vasúti törvények egységesítése céljából új vasúti törvény javaslatot készít elő. A javaslatot véleményezés céljából megküldték a kereskedelmi és iparkamaráknak is. A kereskedelmi kamarák központjának forgalmi bizottsága a napokban tanácskozott a készülő vasúti törvényről. A javaslat nem találkozott a bizottság tetszésével. Kifogásolják, hogy számos fontos kérdést nem r.endez a készülő törvénytervezet, hanem kormányrendeletekre bízza azok rendezését, amit már csak azért is kifogásolni kell, mivel fontos magánjogi ügyekről is szó van. A javaslat a kamarák véleménye szerint a vasutügyi hatóságok részére túlsók jogot biztosít. Közeledik a teremtenének kiegyensúlyozott helyzetei. De ez eddig nem következett be s most, — jóformán az utolsó percben - folynak a tárgyalások a kormányok között a helyzet rendezése, érdekében, amit Hendersonuak, a tanácskozás elnökének európai utazása semmivel sem tudott közelebb vinni a megoldáshoz. Annyira nem, hogy amint annak idején a világsajtó megírta. még saját kormánya fejével, Mac Donalddal sem tudott e kérdésben megegyezésre jutni. Nem lehel azt mondani, mintha a tanácskozások folytatása ugyanabban az állapotban találná a dolgokat, mint amelyben azok voltak. Azóta létrejött a négyes megegyezés és bár a jelek szerint az nem volt döntő, azért nem lehet azt közömbösnek mondani a leszerelés kérdésében. Létrejöttek Oroszország keleti szerződései s ezek legalábbis a támadó fél elméleti meghatározásával szintén bekapcsolódtak a leszerelés kérdésébe, sőt talán hozzá is járulnak egy alapvető fogalom tisztázásához. ha ugyan a szerződő felek c csoportjának lenne annyi hatalma, hogy felfogásának általános érvényt tudjon szerezni. Erre nincs sok kilátás, mert a nagyhatalmak közül többen már előre megoldhatatlannak jelenlelték ki ezt a feladatot. A támadó fél fogalmának meghatározása azonban csak formai probeddig nem sikerült, az amég hátralévő hetek alatt megtalálhatja végleges formáját. Egyelőre ugvlátszik, hogy a kérdések súlypontja ebben a pillanatban a Tardieu francia ellenőrzési javaslaton van, a francia kormány ugyanis azon van, hogy ennek a javaslatnak szerezzen híveket. Feltéve, hogy ez a javaslat egészen őszinte, amely esetben a helyzet tisztázására nagy szolgálatot tenne, ez a kérdés akkor is mindent megelőzően az egyenjogúság kérdéséi veti föl. Ez pedig az egész vitát visszatereli kiindulópontjához, amivel feltárulnak mindama nehézségek, amelyek a megegyezést eddig is megakadályozták és amelyek közül egyetlen egy sem tűnt el azóta, amióta a tanácskozás első szakaszát berekcsztcüék. A zárórarendelethez. leszerelési konferencia * Komárom, szeptember 15. Közeledik a leszerelési konferencia határideje és a kormányok, valamint a közvélemény szócsövei egyaránt készülődnek a fontos találkozóra. A hivatalos és félhivatalos közlemények arra vallanak, hogy a különböző államok kormányai között igen élénk tárgyalások folynak a tanácskozás előkészítése érdekében és a sajtókommentárok egy, pillanatra sem hallgatnak el. Azonban ebből a sok előjelből sem lehet tisztulást látni. A világpolitikának ez a legátfogóbb problémája aligha jutott valamivel közelebb a megoldáshoz. mint az első ülésszak befejezésekor- volt. Az egyenjogúság kérdése nem dőlt el, pedig el kell dőlnie és csakis úgy dőlhet el, hogy az a békeszerződések legyőzött államaira nézve is kedvező legyen, vagyis az egyenjogúság valamennyi államra, különbség nélkül kiterjesztessék. A hatalmak ebben a kérdésben époly kevéssé tudnak egyetérteni, mint tavaly s mivel igv általános érvényű magállapodással ezt nem igen lehet .ezni, legalább arra lenne szüks>.0. hogy olyan hatalmi csoportok alakuljanak ki, amelyek egymással szemben állva léma és a leszerelési tanácskozási közvetlenül nem érinti. De fel lehetett volna lenni, hogyha ezek a szerződések csakugyan békét teremtetlek volna abban a körzetben, amelyre kilerjeszkednek, akkor az itt érdekelt nagy- és kishalaknak a leszerelés kérdésében is hajlandóbbak lettek volna a megértés álláspontjára, mint tavaly voltak. A közvélemény annak idején, mikor a keleti szerződések nagy diplomáciai esemény színében jelentek meg előtte, kész is volt ilyen feltevésekre. De amióta az olasz-orosz szerződés ezeknek igazi jelentéktelenségét megmutatta, azóta a remények ebben a vonatkozásban szerte foszlottak. Viszont a leszerelési tanácskozás előtt számolni kell magával a római szerződéssel, mint amelynek komoly tárgyi jelentősége is van, amely lényegében a négyes szerződés körének kiterjesztését foglalja magában. Más tehát a mai helyzet, mint tavaly volt, de nem lehel tudni, menynyiben számoltak ezzel az egyes kormányok amelyeknek egyes javaslatai eddig még ismeretlenek. Senki sem tudja, hogy milyen megbízásokkal fognak a kiküldöttek Génibe megjelenni, ami magában véve sem biztató jelenség, meri nem valószínű, hogy.ami A 154. számú kormányrendelet szabályozza, hogy Szlovcnszkó területén a kereskedők és iparosok az üzleteiket mikor nyithatják, illetőleg zárhatják és a déli zárórát is 2 órában állapítja meg. Ezen rendelkezés keretein belül az itteni járásfőnökséggel, mint felettes hatósággal az Ipartársulat nevében Koczor Gyula kollégával és az alkalmazottak úgynevezett »segédi gyűlést pótló magánalkalmazottak szervezetének képviseletében Hacker Richard úrral, a vezetésem alatt álló kereskedelmi Grémium nevében magam órákig tartó tárgyalás alapján tudtunk megállapodni azon nyitás-zárási és déli szünetórákban, amit hirdetmény alakjában az érdekeltekkel közöltünk. Nagyon is érezzük, hogy e rendelkezés nemcsak hogy nem felel meg a közszükségletnek, nemcsak hogy nem lehel azzal megelégedve a kereskedő és iparos, de elsősorban érezzük mi is e rendelkezés egyes részeinek nagyon helytelen voltát. Sajnos, a kormányrenddel, amely a kivételes törvénnyel egyenlő, oly szűkre szabta az illeni felet les hatóság, de még az Országos Hivatal jogköréi is. hogy alkalmasabb rendelkezést kiadni módunkban semmikép nem állott. Nem felel meg elsősorban az, hogy hetivásáros napokon egyáltalán kell déli szünetet tartani, mert tudjuk, hogy a vidékről áruját behozott földműves először eladja ezen áruját, pénzt ka pérte és mire ezt lebonyolítja, éppen dél van. Már pedig aligha fogja bevárni a 12-tői 2-ig terjedő és törvényszerűit feltétlenül betartandó 2 óra déli pihenési időt azért, hogy délután 2 órától kezdve bevásárolhasson, mert az őszi és déli napok rövid délutánjain a sötétség beállta előtt akar falujába visszatérni. Mindenekelőtt tehát elkövettünk mindent, hogy ezen, a kereskedőkre nézve oly káros rendelkezés lehetőleg mielőbb megszűnjön. Ép ilyen súlyos rendelkezés, hogy például a papír- és könyvkereskedők csak reggel fél <S órakor nyithatják ki üzletüket, amikor a tanulósereg, — diákok, — 3/j g órakor kell, hogy az iskolában legyenek; épigy lehetetlen bevásárolniuk a diákoknak délután 2 óra elölt, amikor már újra előadást hallgatnak. Káros nagyon a trafikokra vonatkozó rendelkezés, mert a bemenő és a hivatalokból, üzletekből hazamenő fogyasztó tisztviselő <S óra előtL és 12-től 2-i,g szokta bevásárolni szűk-Különös történet egy különös leányról. Irta Sásdi Sándor. Ivét asszony ballagott az erdei úton. — A fenyvesnél kell fölkanyarodni — mondta a piroskendős. A másik a maradék kenyeret tette a szájába. Hangja a mohó rágásban alig értődött. — A Varjú-kútnál terem az igazi keserűgomba. Meg a kékhátú is, meg a szegfű-gomba... Sietve lépdeltek. Lábuk alatt már a fenyőfák lehullott tűlevele ropogott. Tisztáshoz értek. A jószagú hűvösség után itt szinte perzselt a bő, aranykévékben ömlő napsugár. Már neki akartak vágni a fölfelé kanyarodó útnak, amikor a piroskendős elkiáltotta magát: — Jézusom... A falat elakadt a másiknak a torkán, lábát már futásra igazította. — Csak nem az erdész? — Nem ám! Hanem idenézz... Ivét lépésnyire tőlük, a galagonyabokor tenyérnyi árnyékában, fehérrel kivarrott égszínkék selymen gömbölyű arcú, mezítelen combéi kisgyerek szúnyókált. Pelyhedző fején aranysárga pille ült, mintha vigyázná álmát. Háromnegyedéves leheteti legfeljebb. Ezt a kenyeret majszoló állapította meg, a piroskendős meg a selyemre tűzött cédulát silabizálla: Meg van keresztelve. Zsuzsanna-Mária a neve. A jó emberek kegyébe ajánljuk.« Persze, a gombaszedésből ezen a napon nem lett semmi. Üresen lóbálódzott karjukon a kosár. A keserű-, a kékhátú-, meg a szegfügomba helyei! a furcsa leletet vitték, egyenest a bíróházba. Félóra se telt belé, végigfutotta a nagy újság a falut. Piroska, aki a kis falu egyetlen úri házában az uradalmi jószágkormányzóéknál szolgált, élesztőt vitt a másnapi kenyérsütéshez és lelkendezve mesélte asszonyának a különös történetet. Gergelyné, a szőkehajéi, nagykontyú asszony letette kezéből a horgolást, aztán ment kifelé. Az ajtóból visszafordult. — Amíg visszajövök, Piroska, verje föl a nagyságos úr uzsonnakávéjára a tejszínhabot. Sietős léptekkel ment végig a park kavicsos utján. Hajszolta a kíváncsiság. Látni akarta a különös körülmények között talált gyereket. Cézár, a farkaskutya nyomába szegődött, kisérte a faluba vivő úton, amely poros voll és a mellette elhúzódó árokban kacsák lubickoltak. Fehérre meszelt ház falára tábla volt kiszögelve: »Községi bíró . Benyitotta a léckapiít. A szoba tömve volt asszonyokkal, gyerekekkel. A bíróné, akii a tavasz óta ismert, amikor nagyvirágú viaszk-muskátli búj tusokat kapott tőle, keservesen síró gyereket babusgatott karján. — Hallgass, picikém, hallgass... A gyerek azonban annál keservesebben folytatta. Nagy könnycseppek gurultak végig gömbölyű képén és beleivódtak finom, nyersselyem ingébe. Gergelvnének előzékenyen utat engedtek és ahogy odaállt kíváncsian a' rívó apróság elé, egyszeriben megálltak a fürgén perdülő könnyek. A kövér arcon, mint zivatar után a naposán kinyíló ég, friss mosoly derengett és a két csöppnyi kéz repdeső örömmel nyúlt a szőkehajéi aszszony felé. Gergelyné szíve tájékán langyos melegség fakadozott. Csodálatos meghatottságot érzeti és mintha valami idegen erő igazítaná karját, mohón nyúlt a gyerek felé. Magához szorította a csöppnyi kis testet és mintha valami hirtelen kerekedett csoda révén régi álma vált volna valóra, könnyesre fényesedet! szemmel nézett az ég felé. — Köszönöm neked, jó Istenem__ Negyedóra múlva, karján a mély álomban lélekző gyerekkel, benyitott az ura irodájába. — Nem zavarlak, Imre? Kész az uzsonna? Rögtön aranyom, csak a bánokpusztai bérleti szerződést átfutom még... Ebben a pillanatban nyöszörögni kezdett a gyerek és Imre meglepetten ütötte fel fejét. Nézte kerekre tágult szemmel a lehémytszemű apróságot és a szó alig verődött ki a száján. Ilona, kérlek, mi ez? Hogy kerüli hozzád? — Egészen furcsa körülmények között. — Nem értelek, Ilona. Az asszony óvatos kézzel egy legyet hajszolt el a selymes bajjal keretezett homlokról. Pszt, lassabban, mert felébred szegénykém. Nézd, milyen édesen alszik. Imre letette a bánokpusztai szerződést és a gyerek fölé hajolt. A hangja suttogóvá vált: — Mosolyog ... — Azt mondják, ilyenkor angyalokról álmodnak ... ]]hiszem, de végtére mégis érdekelne... — Rövid mese. A fenyvesi út mellett találták a gombát szedő parasztasszonyok. Zsuzsanna- Mária a neve. Fn Zsuskának hívnám... ha te is úgy akarnád... ha beleegyezel, hogy nálunk maradjon. Zsuska kerek kis arcán gödrösen bujkált a mosoly. Úgy látszik, biztos volt a dolgában.
