Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)

1933-09-02 / 70. szám

2. oldal.

»KOMAROMI LAPOK«

1933. szeptember 2.

Raus eher né kozmetikai intézete

Komárom, Deák Ferenc-u. 1. Telefon 176,

Egyéni rendszerű arc-, bőr- és szépségápolás. Hajszálak végleges eltávolítása.

Mindennemű szépséghibák szakszerű kezelése. Quarz besugárzás-Összes modern kozmetikai eljárások

Telefon 176. Díjtalan tanácsadás. Telefon 176.

Ä gabonaelőlegek életbeléptetése

A gabonarsktá!jegyek és a gabenazáloglevelekre folyósítandó hitelművelet lebonyolítása.

Saját tudósítónktól.

Elvégződött az aratás és készen vannak a cséplési munkálatokkal gazdáink és sokan, akiket szorított az adósság, már az értékesítés körül folyó harcok sodrába kerültek. A tőzsdéken a gabona körül megismétlődik az a játék, amely szinte a törvényszerűség bizonyosságával tér vissza minden jó termés után: az első hetekben vagy napokban tartottnak látszik a búzaár, hogy azután ellanyhuljon és a magasabb árirányzat lassan lemorzsolódjék.

Ez idén is a jobb árnak reménységével dobták a piacra gazdáink a gabonát, főleg azok, akik eladósodásuk következtében nyomasztó terheiktől szabadulni szeretnének. A nagy kínálat következtében megindultak a vásárlások és ennek eredménye gyanánt az összes malmok raktárai megteltek gabonával. A vételkedv tehát megcsökkent, amit kedvezőtlenül befolyásolt Feierabendék bőven kiosztott behozatali engedélye is, amelynek következtében 6, mások szerint 10, de egyes hírek szerint 20.000 vaggon tengertúli gabona özönlik be a piacra, ami kétségtelenül alkalmas volt arra, hogy a búzaárakat lenyomja.

A helyzet körülbelül az, hogy a termés a szakértők becslése alapján minimálisan elegedő és a havi 15.000 vaggon fogyasztásával számolva 1934. április végéig elegedő lenne a belföldi termés. Itt természetesen számításon kívül kell hagyni a külföldi behozatalt. Ha csakugyan húszezer vaggon behozatalára adott ki engedélyeket a gabonaközpont, úgy a termés jövő junius végéig lenne biztosítva.

Ilyen viszonyok közt érthető, hogy a malmok nem keresik a gabonát és a kereskedő sem hajlandó felvásárolni a készleteket a bizonytalan értékesitési

Komárom, — szeptember 1.

kilátások mellett. A malmok decemberig készülnek el a bevásárolt gabona feldolgozásával és addig lisztkészleteiket kell a piacon elhelyezniük, hogy üzemi tőkéjük ismét rendelkezésükre álljon a további vásárlásokra. Tehát ez idő szerint a pénz és részben a megfelelő raktárhelyiségek hiánya befolyásolja kedvezőtlenül a gabonavásárlásokat. Ezeknek az átmeneti bajoknak kiküszöbölése céljából hozta meg a törvényhozás az úgynevezett warráns törvényt, amelynek főbb irányelveit már ismertettük, mig most annak végrehajtásáról számolunk be mértékadó helyen szerzett információnk alapján.

A törvény kétféle intézményt létesített a gazda támogatására, aki az értékesítés körüli nehézségeket leküzdeni nem tudja, ezek a következők:

1. Hitelszenés a gabonaközraktár jegyek alapján. Ez a mód a legideálisabb a pézintézetek szempontjából, mert tulajdonképen kézi zálogot jelent, a gazda eladásra szánt gabonáját beszállítja a körzeti gabonaraktárba, ahol a gabonát tárolják, kezelik, biztosítják. A gabona átvételéről két példányban raktárjegyet állítanak ki és a gazda ennek visszaadása nélkül gabonáját el nem adhatja a közraktárból. Az állam fel fogja épiteni a gabonaközraktárakat, de átmenetileg is alkalmas raktárak bérbevétele utján igyekszik a kérdést megoldani. Ilyen gabonaraktár lesz Komáromban, a Schindler és Jedlin féle köleshántoló gyáré, ha az megfelelően átalakittatik, Nagymegyeren, Ekecsen, Ógyallán. A napokban Komáromban és környékén ezeket a bérbeadandó raktárakat megszemlélte a Mezőgazdasági Nyilvános Gabonaraktárak Szövetkezet igazgatója és a mezőgazdasági szövetkezetek központjának igazgatója,

akik a figyelembe vehető raktárak bérbevétele ügyében intézkedni fognak a legrövidebb időn belül.

A hitelek folyósításának lebonyolításával a Sziovenszkón működő 72 Földmives Kölcsönös Pénztár nyert megbízást és ezt a komáromi és ógyallai járásokban a komáromi Pénztár és annak nagymegyeri fiókja fogja elvégezni. A közraktárban elhelyezett gabonáról kiadott két raktárjegy a folyósítandó hitel fedezete. A hitel lebonyolítására alkalmas formát kellett keresni és ez a váltó, a gabonaraktárjegyek alapján szerzendő hitelhez tehát váltó szükséges és ezeket a különleges váltókat a földmives pénztárak szövetsége hozza forgalomba. Ehhez a váltóhoz csatolandó az egyik raktárjegy és az a Pozsonyban létesített Mezőgazdasági Nyilvános Gabonaraktárak Szövetkezete utján a Nemzeti Bankhoz terjesztendő fel, amely a hitel folyósítása iránt intézkedik.

A gabonaraktárak megszervezése újabban munkaalkalmakat is nyit meg, amennyiben ott könyvelési, raktárosi teendőkre megfelelő embereket alkalmaznak és már most felhívjuk a figyelmét a szellemi munkanélkülieknek erre a munkalehetőségre, ahol néhány erre alkalmas egyén elhelyezkedhetik.

A gabonaközraktárakba többé-kevésbé azok a törpebirtokosok helyezhetik el gabonájukat, akiknek házuknál nincsen erre megfelelő helyiség és a pénzintézet sem lenne hajlandó ilyen körülmények közt a kockázatot viselni a meg nem felelő helyen tartott gabonáért. A raktározás költsége hetenként és métermázsánként 25 fillér, amelyben benne van a tüzbiztositási dij is. A hitel kamatlába 6°0 és 2 ezrelék nyomtatványdij.

2. A gabonazá'oglevelek. A nagyobb gazdák más módon szerezhetik meg eladatlan gabonájukra a hitelt és erre szolgálnak az úgynevezett gabonazáloglevelek. A gabonazáloglevél külalakja a váltó formáját követi és annak minden formai kellékét egyesíti magában, de az 5—7 sorban feltünteti a zálogul lekötött g bona mennyiségét, minőségét, súlyát, az áru elhelyezésére és biztosítására vonatkozó adatokat, egyébként teljesen a váltó kellékeit foglalja magában. Természetesen a váltótörvények rendelkezései erre is érvényesek, a gabonazáloglevelekre is és épen úgy bélyegzendők, a rendes váltóérték skálája szerint. A gazdának nyújtott hitel biztonságát abban találja, hogy a zálogul felajánlott gabona értékének megfelelő összeget az illetékes járásbíróságnál bejelenti és ott arra zálogjogot nyer, tehát ennek alapján az végrehajtás utján azonnal eladható. Aki tehát gabonáját eladná, az hitelezési csalást követne el és vele szemben a bűnvádi eljárás veendő foganatba.

A gabonazáloglevelek alapján folyósított hitel alapját a termelő raktárában tárolt gabona alkotja, amely zálogtárgyat képez. A hiteit folyósító intézetnek joga és kötelessége meggyőződést szerezni a raktárhelyiség minőségéről saját funkcionáriusai utján, a raktárnak egészségesnek, kezelésre alkalmasnak kell lennie. Ezenkívül a gabonazáiogleválen kivül természetesen az illető gazda hitelviszonyait is mérlegelni köteles az illetékes Földmives Pénztár, hogy a kellő garanciák megvannak-e.

A gabona minőségéért a gazdát egyéni felelősség is terheli és a hitelnyújtás szempontjából ezek a szempontok is mértékadók. A gabonaféle azonosságára nézve az elzálogosított gabonából, melyet elkülönítve és felirattal ellátva kell tartani, mintát vesznek és negyedkilós zacskókban lepecsételve annak egyik példánya a hiteitnyujtó intézetnél, a másik a tulajdonosnál marad. Ezeknél a gabona-előlegeknél kétféle módozat állapíttatott meg, mert előreláthatólag olyan nagy lesz az igénylés, hogy annak a Nemzeti Bank sem tud megfelelni. Épen ezért a

10000 K-n aluli hiteleknél a kamatláb 6 °/o és V2°/o kezelési költség egyszersmindenkorra, a 10000 K-n felüli igényléseknél a kamatláb 7°/„ és a kezelési költség VTVo egyszersmindenkorra.

Mindkét esetben úgy a közraktárakban elhelyezett gabonaraktárjegyeknél, mint a gabonazálogleveleknél az elzálogosított gabona 600/o értékének megfelelő hitel folyósítható, de ennél kevesebb is igénybevehető. Azért nem folyósítja a Földmives Pénztár az érték kétharmadáig a hitelt, mert mindenkor számolnia kell a helyi viszonyok szerint változó szállítási és fuvarozási költségekkel.

A hitelek folyósítási előmunkálatait már megkezdték a szlovenszkói földmives pénztárak és úgy értesülünk, hogy a komáromi intézetnél máris számos nagyobb birtokos és kisgazda is jelentkezett és hiteligényét bejelentette.

A hitelnyújtás csak 1934 május 31-ig terjedhet.

*

Ezeket tartottuk szükségesnek gazdaközönségünk tájékoztatására közzétenni, hogy ebben a reájuk nézve életkérdésben idejekorán megtehessék a szükséges intézkedéseket.

— Nagytakarítás — mint a gazdasági javulás jele. Nagytakarítási és tatarozási rekordot értek el az utóbbi hetekben az angol háztartások. Angliában ilyenkor van a nagytakarítási szezon. Az utóbbi években aránylag igen gyönge volt a konjunktúra ezen a téren, az idén azonban körülbelül egymillió fontot költöttek a háziasszonyok nagytakarításra. Sokan az általános gazdasági javulás jelét látják ebben. A nagytakarítási konjunktúrában része van annak is, hogy több bank nagyarányú tatarozási kölcsönöket folyósított a kis családi házak tulajdonosainak.

Julis

Irta Bibó Lajos.

Miklós aznap korán kelt. Este hatkor. Mielőtt elindultunk, felém fordult:

— Ez minden vagyonunk, — mondta, elém tartva a tenyerét, amelyben egy árva ezüstkoronás lapult.

Vállat vontam. Bánom is én. Kezdetnek elég a korona is. Liter bor, szódával« A többi nem a mi dolgunk, hanem a híagy éccakáé.

Mert már a harmadik háborús esztendőt nyűttük. Aztán, hogy mind a ketten.., tehát tartsunk sorrendet.

Miklós akkor már hadnagy volt. Marcona, zord legény. Komor, indulatos, szeszélyes. Néma, mint akiben titokzatos örvény háborog. Egy fullasztóan nehéz éjszakán valahol elmaradt a pénztárcája, amiben benne volt a legénység másnapi zsoldja is. Reggel táviratozott haza pénzért, utána azonban jelentette a dolgot a századosnak. Délben megérkezett hazulról a hiányzó pénz, de már későn. A parancsnok közben jelentést tett az esetről az ezredirodán. Másnap közölték Miklóssal, hogy megindították ellene a vizsgálatot. Addig, míg a vizsgálat tart, szolgálaton kívül helyezik. Ebben az állapotában találtam rá a kádernél. Magam is üldözött voltam — ártatlanul üldözött —, valami halálos végű verekedés mialt és így hamar összeszoktunk.

Nappal aludtunk, este nekivágtunk a

sötétnek. Ősz volt, ólmos felhők, szitáló eső, sár és olyan megkövült, öröknek tetsző nyugtalanság, hogy az életnek már az emléke sem kísértett többé.

Amikor ezen az estén kiléptünk a kis parasztház kapuján, ahol laktunk, az oláh diner utánunk szólt:

— Pénzt nem adsz holnapra, hadnagy úr?

Nem tudott jól magyarul. Tegezett bennünket. Miklós nem felelt neki. Az uccasarkon megállottunk.

— Hová?

— A restibe.

A kis alföldi városka állomása elhagyatott vasúti elágazó volt. Lompos étteremmel és örökké berregő távíróval a végtelen síkság közepén.

Amikor leültünk, a félszemű csapos kikeverkődzött a söntésből és kérdőleg megállott az asztalunk előtt.

Miklós unottan mondta:

— Bort.

A félszemű némán bólintott. Fordult és hozta az italt. Tavasz óta minden éjjel itt virrasztottunk át. Hang nélkül beszéltünk azzal a tompa, fájdalmas, kísérteties hallgatással, ami csak érinti, de nem magyarázza többé a dolgokat. Nyilvánvaló volt, hogy körülöttünk még vergődött, lihegett, fuldoklóit az élet, ha nem is tudtuk, ösztönünk mélyén még ott reszketett a sejtés, hogy hajnalonként azért fölkel a nap, az istállókban megfejik a teheneket, messze a gyárakban

zúgnak a gépek, a fronton robbannak a srapnelek, az ég, jóllehet iszonyú némasággal mered a földre, azért még a helyén van, nem oszlott el a semmiségben, mindez halványan ott derengett még az érzékeink mélyén, de a százszor kijátszott és még mindig ránkmeredő halál, a számkivetettség, a megbélyegezettség, az alkohol, ahogy egymás kezét fogva mentünk előre, szótlanul, roncsolt testtel és lángoló agyvelővel a delirium felé vezető sötét sikátoron, már régen elhomályosította bennünk az eszméletet.

A bort, mint rendesen, mint minden éjszaka, gabonapálinka követte. Kint szitált a sűrű őszi eső, bent néha percentett a szú valamelyik roskadozó fapad lábán.

Hajnali háromkor Miklós elbúsultan felemelkedett.

— Menjünk, — mondta rekedten.

Egymásba karoltunk és nehezeket fújva, kiléptünk a sötétbe. Otthon terített asztal és párolgó csirkepaprikás várt bennünket.

A diner diadalmasan mosolygott.

— Azért csináltam, — mutatott a paprikásra büszkén.

Már félév óta egyszer ettünk csupán napjában. Hajnalban, amikor fáradtan, esetten, betegen otthagytuk a restit.

Jóllaktunk. A diner, jóllehet, pénzt már napok óta nem látott, minden hajnalon csirkepaprikással várt bennünket.

Az ötödik vagy hatodik napon nyilt kint a kiskapu. Utána valaki megállt a

pitvar előtt.

A diner kiment. Miklós keveset várt, akkor kiszólt.

— Janku?

A diner beugrott a szobába.

— Parancsolsz, hadnagy úr?

Odalekintettem. Ijedtszemű, fehérarcú,

lángoló szájú mezítlábas gyermekleány állott a küszöbön. Foszlott réklije alatt merészen domborodott most ütköző melle, rongyos szoknyája félig takarta el csupán hófehér térdét.

Belépett. Előttem állt meg.

— Anyám küldött, — mondta élesen, keményen.

A diner ki akarta tuszkolni. Rászóltam;

— Ne nyúlj hozzá.

Miklós csuklott.

— Na? — csodálkozott a lányra, hogy folytassa, mondja meg kicsoda, miért jött, mit akar.

A lány ügyet sem vetett rá. Az én tekintetemet kereste.

— Anyám küldött, mert kileste ezt a tolvajt. — mondta ellenségesen, hátramutatva a dinerre.

Valami megszorult bennem.

— Anyád... — hebegtem. — Hát... — tekintettem a paprikásra. — Tőletek lopta?

A lány arca egyszerre kigyulladt. Kicsattant belőle a felháborodás, meg a harag.

— Tőlünk hát. Aztán ez a mai volt éppen az utolsó. Több nincs is. Mind meg-