Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-01-21 / 6. szám
Lapunk mai száma a jőírd heti teljes Rádió-műsort tartalmazza mm Otvennegyedik évfolyam. 6. szám, Szombat, 1933. január SÍ. MAHOMILAPOK POLITIKAI LAP Előfizetés! ár csehszlovák értékben: Melyben és vidékre postai szétküldéssel *gész évre 80 Ké, félévre 40 Ké, negyedévre 20 Ké. - Külföldön 120 Ké. Egyesszám ára 1 korona. Alapította: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAAL GYULA dr. Szerkesztő: B ARANY A Y JÓZSEF dr. Rőmimkatársak: ALAPY GYULA dr. és FÜLÖP ZSIGMOND. Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor-u. 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton A kisipar nagy veszedelme. Komárom, január 20. A válságnak első áldozata az a társadalmi réteg, amelynek ellenállóképessége a leggyöngébb és ez a munkásosztály. A mai munkabérek mellett szó sem lehet arról, hogy a munkás magának és családjának tartalékoljon a rossz napokra és minden munkanélküliség, amely kiüti a munkáskézből a szerszámot, még tökéletesen megszervezett szociális segítő intézkedések mellett is, csak kisebb-nagyobb nyomorúságot jeleni a munkásosztályra nézve. Minél tovább tart a munkanélküliség, annál többet szenved a társadalomnak ez a rétege, meri sem a munkanélküli segély, sem a társadalmi segítő intézmények nem tudják pótolni az elvesztett munkabérnek teljes értékét. így a munkás csak veszteségekkel dolgozik, amelyeket akkor sem tud behozni, ha a munka helye ismét szabaddá válik. Ha ez így van a munkással, nagyon természetes, hogy a munkanélküli kisiparos helyzete sem lehet rózsásabb, sőt el kell mondanunk azt, hogy az még a munkásénál is sokkal rosszabb. A munkanélkülivé vált kisiparos ugyanis megrendelései, vevőpiaca elvesztése következtében még egy ideig megpróbálja azt, hogy a saját erejéből fentartsa magát az elsodró ár felszínén, amikor azután a meglévő kis tartalékai kimerülnek, következik a hitel, aki ehhez fordulhat, azután pedig a megpróbáltatás, a szenvedés. Mert az az iparos nem hagyhatja el a munkahelyét akkor sem, ha az kilátástalan, mert ezzel mindent elveszít, eddigi életének minden eredménye indulna veszendőbe, ha megélhetését másutt keresné, mint kisded műhelyében, ahol eddig megkereste a mindennapi kenyerét és családjáról gondoskodott. Az önálló iparosnak tegtöbbnyire van egy kis házikója, amely úgy szerepel mindenütt, mint »vagyon«, ámde ebből a vagyonból nem lehet egy karaj kenyeret sem szegni a gyermeknek, következik tehát az eladósodás folyamata, a háznak a megterhelése, már pedig ebben a városban, ahol a házat ezer százaléknál magasabb közteher nyomja, ez a legrosszabb kilátások felé vezet. Azután még egy nagy külömhség van a munkanélküli munkás és a munkanélkülivé vált kisiparos között. A munkás adóját keresetéből levonják, neki tehát az adófizetéssel nincsen gondja. De az a kisiparos, ha forgalma nincsen is, mégis tartozik kereseti adó, jövedelmi adó és forgalmi adó vallomásokat tenni és azt nagyon jói tudjuk, hogy hiába írja bele azokba, hogy ahol nincs, ott ne keress, ahol nincsen bevétel, meg munka, ott nem lehet jövedelem sem, ahol nincsen vevő és megrendelő, ott nincsen forgatom. Az adókat kivető hatóságok reális módon azt kérdezik: miből éltél? Aki él valamiből, annak jövedelmének kell lenni. Arra nem gondolnak és azt nem hiszik el, hogy lehet élni rövid álmeneti ideig hitelekből is, már pedig a hitet nem kereset, nem jövedelem, nem forgalom és így adóalappá sem váitozhatik. Ez a kisiparos tragédiájának a kezdete. Most már a műhelyt, a kis házacskát nagy veszedelmek kezdik fenyegetni. Rákebelezik az adóterheket és azokat továbbra is kivetik, mert az adózásnak még a halál sem vet véget. A családnál kellemetlen látogatók fordulnak meg, a hitelezők és a végrehajtók adják egymásnak a kilincset és a gond odatelepszik annak a kis egzisztenciának az asztalához, ott marad éjjeli szálláson is velük és megmérgezik álmaik csendjét. Kihez forduljon most már a kisiparos ebben az elszomorító helyzetében? Ki segít rajta és hogyan? Ezek a nagy kérdések. Első sorban az érdekképviselet jönne tekintetbe. De az érdekképviselet, a járási ipartársulat már esztendők óta nem végez életfunkciókat, amióta a hatóságoknak lett politikai játékszere, erre nem sokat számíthat. Maradna tehát az önsegély és az állam segítő keze, amelyet nem szabad számításon kívül hagynia, hiszen ha az államnak eddig súlyos adógarasokat fizetett az a kisiparos, vájjon nem az állam-e az, amelynek most a veszély idején is ki kell nyújtania segítő kezét polgárai felé is, amint kinyújtja a veszedelembe jutott munkás felé! Ha ez be nem következik, akkor egy társadalmi osztály, mely fontos szerepet töltött be elproletarizálódik és beleolvad a munkanélküliségnek nagy és szomorú kollektivumába, kis vagyona elkallódik és azt elnyelik az adósságok, veszt vele az egyén és nagy vesztesége van az államnak is, amely adózó alanyokat veszít el bennük. Vájjon ezek az érvek, amelyek megdönthetlenek és megcáfolhat- Ianok, eszébe jutottak-e már azoknak, akik a sorsokat intézik és felelősek azért, ami történik, azt nem tudjuk. De hinnünk kell abban, hogy talán gondolnak erre az iparkamarák, ipartanáesok, és memorandumokat készítenek felőle. Amíg azonban az eljut odáig, hogy segítséggé változzék a betű, addig nőttön nő a veszedelem és minden Kamárno, — január 20. Elnapolták a képviselőhöz ülését. A képviselőház január 17-én, kedden ült össze első Ízben ebben ez évben, amikor rövid ülést tartott. Ezen az ülésen az elnök elparentálta Kurtyák Iván nemzetgyűlési képviselőt, mely után felolvasták a köztársaság elnökének a képviselőház újévi gratulációjára küldött válaszát. Majd letárgyalták a Schweizzal kötött kereskedelmi szerződést, mely után Dvorák kommunista a prágai nagy mérvű autótüntetésről beszélt. Néhány felszólalás után a képviselőhöz elnapolta magát. A következő ülést Írásban fogják összehívni és pedig egyesek szerint január 31-ig, mások szerint február elejéig. Teljes bizonyossággal számit a ház elnöksége arra, hogy a költségvetési bizottság a részletes vitát nem fejezi be január 28-ika előtt. Csak ezután hívják össze a képviselőházat, amely egy hét alatt letárgyalja a költségvetést. Az országos választmány kegye lets Blanár Béla elhunytáról. Az országos választmány csütörtökön ülést tartott, amelyen Országh József országos elnök napirend előtt kegyeletes szavakkal emlékezett meg Blanár Béla dr.-nak, a magyar nemzeti párt felejthetetlen emlékű választmányi tagjának elhunytáról. Az országos elnök elismerő szavakban méltatta azt, hogy az elhunyt négy éven át a legnagyobb lelkiismeretességgel vett részt mind az országos választmány, mind az országos képviselet munkájában és nagy szakismeretei, valamint széleskörű tudása következtében általános tekintélynek és tiszteletnek örvendett. Az elhunyt helyébe a magyar nemzeti párt Giller János dr.-t delegálta az országos választmányba. Giller János dr. az ülésen már jelen is volt és az országos választmánynak Blanár Béla dr. emléke iránt kifejezett részvétéért köszönetét mondott. Az 1933.ik év legnagyobb problémái; a leszerelés, a világgazdasági konferencia és a revizionízmus, Benes Ede dr. külügyminiszter résztvett a cseh nemzeti szocialista párt prágai népgyülésén, amelyen beszédet mendott és az 1933. év külpolitikai problémáiról adott prognózist. Kijelentette, hogy ez az év minden valószínűség szerint egyik határköve lesz a nemzetközi politika fejlődésének. Ebben az évben dől el a leszerelési konfeperc késedelem a nyomorúságnak újabb zsilipéit nyitja meg. Meg kell kongatni a vészharangot, amíg nem késő és le kell adni a vész jeleket: S. O. S. rencia sorsa, akár kedvező, akár kedvezőtlen irányban. Ha kedvező lesz az eredmény, akkor a fejlődés a béke megszilárdulását jelenti, ha azonban a konferencia kedvezőtlen eredménnyel zárulna, akkor Európában a bizonytalanság és feszültség érzése még csak fokozódnék. 1933-ban fog a londoni világgazdasági konferencia is megtartatni, amely ha eredményre vezet, ez lesz az első lépés az európai válság leküzdésére. Ha azonban a konferencia eredménytelen lesz, akkor Európa továbbra is elmerül a gazdasági káoszban, továbbá szociális nehézségek következnek be és a kontinens egész szociális élete, amelyet ma is közel 15 millió munkanélküli terhel, a megrázkódásnak néz elébe. Az 1933. év a revizionista mozgalom kialakulása szempontjából is nagyfontosságu, azonban egészen bizonyos, hogy a revízió hulláma szétfoszlik. Ez egészen helyes is, mert az európai államok többsége nem tűrheti, hogy a tűzzel játszanak, amikor az érdekelt államok azt nyiltan és határozottan kifogják jelenteni. Ez azután bizonyos európai köröket talán meg fog győzni arról, hogy ^politikájukban változásnak kell bekövetkeznie. Mi — úgymond Benes — nem félünk a revizionista hullámoktól és ez alkalommal is a leghatározottabban le fogjuk küzdeni. A békeszerződések megengedik a revíziót bizonyos módosítások mellett. A békeszerződések revíziójáról irt vezércikket a Pravo Lidu c. prágai cseh lap, amelyben azt állítja, hogy csak egyetlen megbízható út van, hogyan lehetne fájdalommentesen megoldani a békerevizió kérdését, amelyet egyetlen állam sem intézhet el azzal, hogy egyszerűen rámutat a maga katonai hatalmára, minthogy egyetlen állam sem érheti el a revíziót katonai fenyegetésekkel. A békeszerződések, amelyek a csehszlovák köztársaság létalapját jelentik, mégis megengedik a revíziót bizonyos módosítások mellett és a Népszövetség felügyelete alatt. Nincs tehát semmi értelme a nagyhangú tiltakozásnak, hogy sohasem engedjük meg a revizió emlegetését. A revíziót megengedtük — Írja a lap — már azon a napon, amelyen aláírtuk a békeszerződéseket. Ezek a szerződések meghatározzák azokat a feltételeket is, amelyek mellett revízióról szó lehet. Most már csupán rajtunk múlik, okos kisebbségi politikánkon, t i—nnrni'iairTirrrrni—wrr i,n»^»TM^"w^«-,,niiag»wa>«a!wei»>9w«aa«sew«B8aaeBwa POLITIKAI SZEMLE \ I
