Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)

1933-06-24 / 50. szám

2 oid&l. 19á3. június 24 világkonferenciának meg kell találni a középeurópai kérdés megoldását. Évek óta mutatok reá a középeurópai álla­mok szoros együttműködésének fon­tosságára és ez a véleményem semmi­esetre sem változott. Politikai megfon­tolásokat azonban ebben a tekintetben teljesen háttérbe kell szorítani. Az ezüstalapra vonatkozó szerződések le­hetőséget nyújtanak arra, hogy a dunai államok egymás közötti és a szomszé­dos államok közötti gazdasági viszo­nyok kiépíthetők lesyenek. Csehszlo­vákia erre nézve nem tett a világgaz­dasági konferencián konkrét javaslatot, de kész arra, hogy a gazdasági és pénzügyi fölépítésre irányuló törekvé­seket a lehetőség szerint támogassa. Osuski követ szerint a szláv ok­nak állandóan résen kell üllaniok. A párizsi csehszlovák követ, Osuski dr., aki Benes Ede dr. külügyminisz­ternek a legszorosabb politikai hive, előadást tartott Párizsban „Középeurópa helyzete az európai politikában“ cím­mel. Osuski foglalkozott azzal a vád­dal, hogy a szlávok még mindig nem tudták megszervezni Közép-Európát. Szerinte a szlávok(!) évszázadokon át a Nyugat védőbástyáját alkották a barbár hordák ellen és nem csoda, ha tizennégy éves függetlenségük alatt nem hajthattak végre olyan müvet, amelyhez a Nyugatnak is évszázadok kellettek. Majd vitába bocsátkozott Bethlen István gróf volt magyar mi­niszterelnök legutóbb megjelent köny­vével és berlini felolvasásával. Bethlen revíziós tanait teljesen elavultaknak minősítette. Ezekkel ellentétben Közép- Európát a közérdek és nem egyesek érdeke alapján kell megszervezni. En­nek két akadálya van: az egyik a Beth­len által képviselt politika, melynek következtében a szlávoknak állandóan résen kell államok, a másik az, hogy a hatalmak nem akarják belátni azt, hogy Közép-Európa államait immár nem lehet saját céljaik szolgálatában egymás ellen fordítani. A Komáromi Lapok menet­rend kivonata megjelent és kap­ható a Spitzer-féle könyvesbolt­ban. Ara 1 korona 20 fillér. — Érvényes május J5-től. Az Egyetértés Munkásdalárda vendégszereplése Magyar-Komáromban. _________________>KOMAROMI LAPOK« A sok meleg és fényes sikert el­könyvelhető Komáromi Egyetértés Mun­kásdalárda a túlsó oldali komáromi Ipartestület meghívására július hó 1-én, jövő szombaton este 9 órai kezdettel a magyar-komáromi Ipartestület szék­házának színháztermében fog vendég­szerepelni. Igazán örülünk, hogy kiváló dalárdánk népszerű karmesterével, Krausz Mórral nemcsak az itteni, de a tulsóféli Komárom közönsége előtt is beszédes tanujelét adhatja nagy nép­szerűsége titkának, amely a dalszeretete, a fegyelmezettség, a próbák hosszú sora és az énektudás, az agilis karna­gyuk fáradhatatlan buzgalma összete­vőjéből áll. Ezek azok a feltételek, amelyek nél­kül nincs siker, nincs népszerűség és nincs elismerés. A Komáromi Egyetértés Munkásdalárda azon kevés, szerencsés énekkarok közé tartozik, amelyek el­dicsekedhetnek ezekkel a feltételekkel. A derék dalárda mindenegyes tagja szereti a magyar dalt és annak kultu­szának terjesztése céljából, a magyar dal érdekében inkább lemond egyéb szórakozásokról és a nehéz napi munka után a pihenésre hagyott időt a dalos­próbákkal töltik el, amikor a munkától kérges kezek szorgalmasan lapozzák a hangjegyeket és erősen tanulják a da­lokat. A próbákon szorgalmasan meg­jelennek, azokról csak súlyos akadá­lyok miatt maradnak el. így aztán a kar előadása fegyelmezett és összevágó, kerekded és gördülékeny. A magyar dalt nemcsak a müködő­­kar minden egyes tagja szereti, de ra­jongója a magyar dalnak a népszerű karnagy Krausz Mór is, akinek a ma­gyar dal érdekében kifejtett fáradozásait nem érzi fáradtságnak, sőt azokat lelki pihenéseknek tartja. A derék énekkar és derék karnagyá­nak munkája a m gyár kultúra, a ma­gyar dal szolgáltában méltó megértésre is talál. Valahányszor ez a derék da­lárda föllép, az első hivó szóra siet közönségünk meghallgatni a dalárda előadásait, dalestéit és dalos délután­jait. Aki ismeri Komárom nehezen föl­melegedő és otthonából nehezen ki­mozduló közönségét, az kétszeresen érzi, hogy mit jelent ez, mit jelent az, hogy a derék dalárda még mindig telt házak előtt szerepelt, mert Komárom közönsége, társadalmi, politikai, vallás­különbség nélkül sietett ezekre a hang­versenyekre, amelyek mindig osztatlan sikert arattak. Szóval e népszerű da­lárda munkálkodása a magyar dal, a magyar kultúra terén méltó elismerés­ben részesült mindig Komárom meg­értő közönségénél. Igy csak örülni lehet, hogy a túlsó oldali magyarságnak is módjában lesz e derék dalárdát meghallgatni. Nemcsak erősen hisszük, de biztosra vesszük, hogy a magyar-komáromi vendégszereplés is meghozza a maga jól megérdemelt fényes sikerét. A Komáromi Egyetértés Munkásda­lárda fényes, változatos és magas ní­vójú műsorral megy a túlsó oldali Komárom közönségét meghódítani. A gazdag műsoron Krausz Mór Jeligéje, Blobner Munkás üdvözlete, dr. Bara­­nyayJózsef szerkesztő kedves prológja Sonnenschein Ilike, a bájos kis szavaló­művésznő előadásában, a működőkar két jeles és népszerű énekese: Topos János és Adamek József behízelgő szóló A szlovenszkói és ruszinszkói kath. leányifjúságnak még élénken emlé­kezetében van az a nagy jelentőségű katholikus leányifjúsági hét, amelyet az elmúlt nyáron rendeztek a Szociá­lis Testvérek Kassán. A tavalyi kur­zus a maga nemében úttörés és a kath. leányifjúság egyik legszebb meg­mozdulása volt, Túszén tíz városból több mint negyven leány veit részt az előadásokon. A Szociális Testvérek régen mű­ködnek a katolikus nő- és leány­­ifjúsági mozgalomban s hosszú mun­kájuknak legszebb eredménye, hogy a csehszlovákiai püspöki kar ne­vében Bubnics Mihály rozsnvói püs­pök a nők és leányok megszervezését a Katholikus Akció keretén belül hi­vatalosan is a Szociális Testvérekre bízta. Ezzel a nagy jelentőségű meg­bízatással a Szociális Testvérek ily irányú munkája nagyban niegköny­­nyíttetett, mert így a nőknek és leá­nyoknak a püspöki kar védelme és pártfogása alatt történik. éneke, Noseda: Szamosmenti nóták, Gounód: Fauszt operájából a katonák dala, Novák: Bácskai nóták, Verdi Ernáni operájából a Bordal, Deli: Imhol kerekedik, Erkel—Petőfi: Elvennélek, Demény: Dalrapszódia, Hoppe: Dalra föl szerepelnek. A kart betanította és vezeti Krausz Mór karnagy. Csak egy pi'lantást kell vetnünk erre a nívós műsorra, máris tudjuk, hogy egy szép müvészestben lesz azoknak részük, akik nem mulasztják el e derék dalárdát meghallgatni. A jövő szombati dalversenynek még az a vonzó ereje is megvan, hogy a dalversenyt reggelig tartó tánc fogja követni. A zenét egy hires cigánybanda a Radicsék szolgáltatják. A belépődíj nagyon olcsó: 50 fillér­től 1 pengi 20 fillérig már kaphatók Magyar Komáromban Hacker Dezső és Majorovics nővérek papirkereskedésé­­ben. Úgy tudjuk, hogy városunkból is sokan fognak átmenni a hangversenyre. A Katholikus Akció munkáját akar­ja szolgálni és megkönnyíteni az a négynapos kath. leányifjúsági kurzus, mely július hó 5—8-ig lesz Komárom­ban. A kurzus célja, hogy a kath. leányokat az öntudatos, komoly, buz­gó és áldozatos egyesületi munkára és egyéni apostolkodásra kiképezze. A kurzuson részt vehet minden kath. intelligens leány, vagy asszony, aki a kath. leányifjúságot szereli, mozgal­ma és munkája iránt érdeklődik, de különösen figyelmébe ajánljuk az elő­adások meghallgatását a kath. nő-, vagy leányegyesületekben dolgozó ta­goknak, vezetőknek. Részvételi díj: (vidékiek részére: szállás és ellátás) Ive 70. Helybeli érdeklődők részvételi díjat nem fi­zetnek. Jelentkezni lehet Schalkház Sára szociális testvérnél, Komárno, Város­ház ucca 1, aki minden válaszbélye­ges érdeklődésre készséggel ad fel­világosítást. Jelentkezési határidő júli­us 1. Katholikus leányifjusági kurzus Komáromban. Négynapos előadássorozat a Katholikus Akció szolgálatában. Székely asszony az ő egyszülött fiáért. Irta Gyallay Domokos Az Imreh-családból sok tanult em­ber került ki. Régen papok, tanítók, professzorok lettek az Imreh fiúkból, újabban ügyvéd, orvos, banktisztvise­lő, gyáros is válik belőlük. Szívósak, életrevalóak, mint a gyümölcsfák, ami­ket erdei csemetékre oltott a kertész. Odahaza a szántóvető Imreli-fiak szívesen büszkélkednek nagyrament véreikkel. — Ahány Imreh — mind eszes! — juttatnak maguknak is a családi dicsőségből. Az Imreh-csemetékre persze nagy hatással van az elszármazott atyafiak példája. Lám Déneske, az Imreh Pál is­kolás fia! Egyszer karácsony táján, amint ott üldögéltek a kemence kö­rül, csillogó szemmel mondotta ki nagy elhatározását: — Én is úr akarok lenni! Az őszön kollégiumba megyek... Mosolyogva néztek rája. Nagyapó barackot nyomott fejére. — Mit beszélsz, te kis prücsök?Nem termetiéi te úri kenyérre! Nem fog úgy a te eszed... Déneske égő szemmel nézett nagy­apóra. — Az én eszem? Azt majd meghall­ják a tanító úrtól! Csakugyan... Bakó tanító úr ka­rácsony másodnapján, a vecsernyé­­ről hazamenet, bekopogtatott Imreh Pálékboz. Áldást mondott az egész ház népére, aztán Déneskét kiküldötte a szobából: nem jó mindent hallani az éretlen elméjű gyermeknek. Kö­vetségbe jött, mondotta nagyapóéknak. Tanúságot akar lenni Déneske mellett. Mert úgy áll a dolog, hogy amióta ő a falu csemetéit m evelgeti, ilyen eszes, tudományon kapó, nagyra me­nendő gyermek nem volt a keze alatt. Isten ellen való -vétek volna ezt a fo­gékony, áldott lelket parlagon hagyni. Tisztelettel hallgatták meg a tanító urat. Nagyapóra néztek: őt illeti, hogy megfeleljen. Az ő nevén áll a gaz­daság ... — Jó néven vesszük tanító úr szí­ves szándékát, —- mondotta nagyapó. — Hiszen magunk is tudjuk, hogy Is­ten az Imreh-familia sarjadékait ész­­szei jegyezte meg. De hogy a mi fiúnk elhányódjék a háztól?-Nem lehet az, tanító úr. Tiszteljük mi az úri renden lévőket, bizony könnyebb élet, éke­sebb sor az övék. De gondolja meg akárki: nincs nekünk több gyerme­künk, csak ez a fiúcska. Egyedül való fiú. Kire száll a szép kis gazdaságunk, ha ez elpályázik? Miért kapaszkod­tunk egész életünkben, ha nem ma­rad utód, aki nyomunkba álljon? Dej­­szen, úgy féltjük, óvjuk ezt az egyet­lent, mint a lelkünk üdvösségét. A vi­lágnak semmi kincséért el nem enged­­nők szárnyunk alól. Megérti ezt, aki tudja a gazdaember dolgát... Megérti, hogyne. Bakó tanító úr is megértette. Utód nélkül hagyni a gaz­daságot? Annyit tesz ez, mint a jó emlékezetet is sírba vinni a koporsó­val. De a gyertyát véka alá rejteni? Nem tudott ebbe belenyugodni. — Fiatalok a szülők, Isten adhat, még fiakat kegyelmeteknek, — mon­dotta. Elborultak az arcok, földre súlyo­­sodtak a fejek. Déneske édesanyja erejehagyottan ült le a székre és sá­padtan nézett nagyapóra. — Hiszen ez a mi nagy keserűsé­günk! — fakadt föl a szó az öreg Imreh Mózesből. — Dejszen, nem örö­mest maradtunk mi ezzel az egyetlen­nel. Éppenhogy kénytelenségből! Mert úgy értse,, tanító úr, a szegény me­nyemnek ez az egy is majdnem ha­lálát okozta. Doktorok tilalma van rajiunk, nem remélhetünk más örö­köst, ezt az egyszülöttet hát el nem bocsáthatjuk. Ez az igazság. Hát ezt is megértette Bakó tanító és többet nem beszélt Déneskének a diákélet szépségeiről. A gyermek észrevette a változást és keserűen mosolygott rajta. Nyil­vánvaló, hogy a nagyapó a tanító urat is levette lábáról. Most már csak édesanyjában volt bizodalma. Olyasmiket mondogatott neki, hogy elpusztítja magát, ha az ősszel kollégiumba nem viszik. Szegény asszony holtra ijedt a gyer­mek megátalkodott beszédén. Bíztatta, jóreménységgel éltette. Megígérte neki, hogy a nyáron megindítja az ostro root a férfiak ellen. S tovább ment a szónál: csöndben készítgetni kezd­te fiát az elmenetelre. Ágyneműjét, ru­háját, lábbelijét a kollégium előírása szerint állította össze, pénzt gyűjtött a beiratkozásra. Majd szeptemberben a férfiak ne vethessék szemére a sok kiadást. Boldog volt Déneske. Halálra bízott a titkos szövetség erejében. De egyszer, nyár elején könnye­­zésen kapta édesanyját. — Beszéltem velük. — vallotta meg Déneske faggatásaira. — Hallani sem akarnak róla, hogy a kollégiumba menj Nagyon megharagudtak rám, hogy szót tettem érted. — Mi lesz most már? — sivalkodott föl Déneske. — Mondj le róla, édes fiam, — szorította keblére fiát Imreh Pálné. — Itthon is meglesz a te szép életed. — Meghalok én inkább! — busította anyját Déneske nagykeserves sírás­sal. Az asszony tehát tovább viaskodott a férfiak pogánysága ellen. — El­sorvad az a gyermek, ha őszön el

Next

/
Oldalképek
Tartalom