Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)

1933-06-10 / 46. szám

4. oldal. »KOMAROMI LAPOK« t-öi'jJ. június 10. Barangolás Ródosz szigetén. (Tízezer kilométer vizen és szárazon,) A szingalézek búvármutatványai. - A világ legideálisabb múzeuma. - A tengerből kiszálló Vénusz. - A johanniták lovagvára. - Harc a polippal. Saját tudósítónktól. Fájt a szivünk, amikor a felejthetet­len egyiptomi élmények után hajónk a port-szaidi kikötőben fölszedte hor­gonyait, miközben pár szingaléz és arab búvár a hajónk mellett úszkált és bá­mulatos ügyességgel fölhozta a tenger­ből a hajó fedélzetéről ledobott pénz­darabokat. Ezek az ügyes búvárok a pénzt akkor kapják el, amig az száll le a tengerfenékre, mert ha már a fe­nékre ért, onnét a sok moszat miatt nem hozható föl. Aztán megindult hajónk, ez az úszó város kolpsszuz közel háromezer uta­sával az Égéi tenger egyik bájos szi­gete, Ródosz felé, ahova ragyogó nap­fényben érkeztünk meg és nyomban a partra szálltunk. Mindjárt a kikötő mel­lett van Ródosz sziget hasonnevű fővárosának a legszebb temploma, a Johannita lovagrend ősi székesegyháza, amelynek körülvevő árkádjaiban látha­tók a lovagrend nagymestereinek a sírjai, hatalmas és díszes kőkoporsói. A városban és az egész szigeten ra­gyogó tisztaság és rmd uralkodik, ami­óta az olaszok fennhatósága alákerült. Mussolini erélyes előretörése itt is lát­ható minden lépésnél. E sziget, amely­nek lakossága török, görög, zsidó ola­szokból áll, 1912-ig török fennhatóság alatt volt, de a balkáni háború után a görögök és a törökök nem tudtak megegyezni a sziget hovatartozása felől és Olaszország szállta meg és azóta olasz birtok. A sziget éghajlata ideáli­san enyhe és sok pénzes ember szo­kott itt pihenni. Termékei a szőllő, olaj és fügefa és a déli gyümölcsök. Kávé­házaikban nappal is hangzik a zene, művészi, nívós muzsika, amelyet hatal­mas és messze hangzó gramofonok szolgáltatnak. Micsoda hatalmas és mű­vészlemezek ezek! Gondoltam itt ko­máromi, művészi gramofonlemezeket gyűjtő barátaimra. Még őket is bámu­latba ejtették volna. A képeslapokat küldözgető utitársainknak itt bő aratá­suk volt, mert egész utunkban nem láttunk olyan művészi fölvételeket és pompás beállítású képeket, mint itt Ródosz szigetén és még hozzá hallat­lan olcsók is. Igaz, hogy a johan­nita lovagrend régi, ősi vára és az erődítmények képei olyan festőiek, hogy könnyű itt fotografálni, a város és a hosszúkás sziget, közepén végighúzódó hegylánccal, minden része mosolyogva kínálkozik a fényképező lemezre, vagy a filmre. A johannita, vagy a ródoszi, később a máltai lovagrend néven ismeretes lo­vagok hatalmas lovagvárában van el­helyezve a gazdag muzeum és a régi kongó lovagtermek, cellák, refektóriu­­mok, halottikamrák most múzeumi ke­­lyiségek és a régi föníciai, egyiptomi, görög és olasz régiségek gazdag anya­gának pompás és stilszerü miliőt ad­nak. Sok múzeumot láttam már jártam­ban, keltemben, hiszen az utazónak első útja a múzeumokba vezet, de ennél ideálisabbat, a célnak megfelelőbbet soha. Ródosz szigetén a tudomány és a művészet erősen fölvirágzott és kü­lön szobrászati iskola is keletkezett itt, amelynek egyik legelső és leghíresebb alkotása volt a kikötőjében fölállított hatalmas, 70 röf magas szobor, a ró­doszi kolosszus, a napistent ábrázolta. A ródoszi Cháresz készitette és olyan hatalmas alkotás volt, hogy szétterpesz­tett lábai alatt a hajók könnyűszerrel átvitorláztak. De csak 56 évig állott fenn, mert a földrengés tönkretette és fcronz anyagát az arabok 900 tevén szállították el. A világ hét csodái közé tartozó kolosszus tulajdonképen világitó toronynak készült. A ródoszi szobrá­szati iskola e hatalmas alkotásának már nyoma sincs, de a múzeumban láthat­juk még pár csodálatos alkotását en nek az iskolának, igy a tengerből ki­lépő Vénusz, amint hajából facsarja ki a vizet, egyike a görög szobrászat leg­szebb alkotásainak, sokan Fídiász vi­lághírű görög szobrász művének tartják. Ebben az ideális múzeumban is heteket lehetne tölteni, de nekünk kiszabott időnk volt és a festői Komárom, — június 9. kilátású kikötőben és a sziget egyéb részeiben, a város bazáraiban is akar­tunk gyönyörködni. A kikötőben lel­kendezve szaladt felém egyik kedves utitársunk, Hajovics Péter, aki Mun­kácsról jött és aki nagy tisztelője volt az én jó étvágyamnak és étvágyger­jesztő falatozásomnak. Az étkezésnél ő mindig megvárt engem. Jobban Ízlik az étel — mondotta — ha látom Doktor urat olyan jóízűen, gusztusosán enni! A jó gyomromnak ez a nagy tiszte­lője rohan felém. — No doktor ur, most egy igazi specialitást fogunk venni és este meg­főzetni a hajón. Tessék társnak beál­­lani, mert nekem sok lenne. Magam nem tudnám megenni. Éppen most fogták ki a halászok a tengerből — mondotta és ezzel sodort magával a móló szélére. Még most is borsódzik a hátam, ha rágondolok, mert az én munkácsi barátom által bejelentett íz­letes falat nem volt más, mint egy jól kifejlett, borzalmasan undorító polip. Még a látása is szörnyű volt, hát még megenni! A barátom látta a képemről a nagyon is nem tetszést, hát kapaci­tási akart: — A halászok azt mondják, hogy ennél izletesebb falat nincs a tengeren. Vegyük meg. Már beszéltem a hajó szakácsaival, megcsinálják, fölséges va­csoránk lesz. Én azonban nem voltam hajlandó, ami Hajovicsoí nagyon bántotta és szinte azt akarta mondani, hogy a dok­tor ur henceg a jó gyomrával, hogy boldogult ifjú korában mi mindent meg tudott enni. Hát ez is gyomor, amely elszalaszt ilyen fölséges delikateszt? Ettől fogva Hajovics barátom sze­mében nagyot esett a gyomrom s az ét­vágyam tekintélye és ezentúl már nem várt meg az étkezésnél. Sohsem fogja megbocsátani nekem, hogy miattam nem ehetett polipot. Tengeri csillagot, tengeri sünt, amelyek kisebb dolgok voltak, úgy hamzsolta, mint én az ana­nászt, a polip azonban nagy volt és egyedül megvenni nagyon költséges lett volna. A jóétvágyam messze földön is is­mert híressége igy^ vált semmivé Ró­dosz szigetén, az Ürnak 1933-dik esz­tendejében! Dr.B.J. Ä pünkösdi dalosünnepóly. A feledhetetlen emlékű országos da­­losünnepélyről és a Komáromi Dal­­egyesület 70 éves fennállásának ju­bileumi díszközgyűléséről az egész hé­ten nagy melegséggel és elismeréssel beszéltek széles körökben, a magyar napi sajtó ismételten visszatér az ün­nepélyre és terjedelmes referádákban számol be az ünnepély minden kis mozzanatáról. A Komáromi Lapok is visszatér cz­­utlal az ünnepélyre, amelyhez ha­sonlóról ötvennégy éves fennállása alatt alig számolhatott be, mert ilyen arányú, ennyire messze vidékeket fel­ölelő kulturünnepély nem volt még Komáromban. Beszámolónkból a lá­zas munka közepette kimaradt egy­két adat, amely nélkül nem lenne tel­jes referádánk és ezt a hiányt mai számunkban pótoljuk. Mindenekelőtt meg kell örökíte­nünk, — ha csak kivonatosan is, — Gillev János dr. szöv. országos el­nöknek zászlóavató beszédét, aki töb­bek között a következőket mondotta: — Ez a zászló a komáromi magyar becsületnek lesz a hordozója. Méltó folytatása les: a régi zászlónak, amely ugyan már szertefoszlott, de tradí­cióiban tovább fog élni. Hűséggel tar­tozunk a zászló becsületének. A zász­ló ma nálunk nem hatalmat, de ural­mat jelent a, magyar lelkek fölött. Meg kell becsülnünk a zászlót, mo­csoknak nem szabad hozzá tapadnia s méltatlanok kezébe nem szabad j utnia. Hűség és becsület a zászlóval szem­ben s azzal az erkölcsi tartalommal szemben, amit a zászló mindenkor jel­képez! Hirdesse ez a zászló a komá­romi magyarok lelkesedését és a ma­gyar ügy iránti hűségét! Szent-Ivány József a következő sza­vakkal üdvözölte a jubiláló Dalegye­sületet : — Forró magyar szívvel köszöntőm a 70. éves Komáromi Dalegyesületet. Hogy mit jelent ez: 70 éven át a ma­gyar szivet és a magyar lelket nevelni, ennek méltatására gyönge a szó. Lán­goló magyar szivet, áldozatos magyar lelket — amelyek nélkül nincs öntu­datos, erőteljes magyar élet, — csakis az a rajongó, önfeláldozó és tettre­­kész nemzeti szellem tud kialakítani, amely a jubiláló egyesület vezetőit és tagjait mindig áthatotta. Ős tele vény a magyar férfi és a magyar nő lelke, ebbe az őstelevénybe bocsátotta gyö­kereit a Komáromi Dalegyesület s viharálló magyar tölgy lett. Isten ál­dása kisérje további életét. Itl kell megemlítenünk azt is, hogy az üdvözlők sorában a már referá­­dánkban múlt számunkban említet­teken kívül a Szlovenszkói Magyar Komárom, junius 9. Közmivelődési Egyesület nyilrai cso­portja nevében Gyürlcij Ákos dr., az Érsekujvári Vasasok Olvasó- és Dal­köre nevében Ágh Sándor, a Komáro­mi Football Klub nevében Lóránt Mi­hály elnök üdvözölték a jubiláló egye­sületei. Ugyanezen egyesületek a zász­lóra is szalagot, illetve lveztek. virágot he-Táviratban és levélben üdvözölték a Komáromi Dalegyesületel a Magyar­­országi Országos Dalosszövelség. a Csehszlovákiai Magyar Társadalmi Egyesületek Szövetsége (Rimaszom­bat), Jankovics Marcell dr. (Pozsony), Sziklay Ferenc dr. (Kassa), Turcsá­­nyi Imre dr. (Érsekújvár), Komá­romi Izr. Jótékony Nőegylet, Weisz Emma, a Gömör szerkesztősége (Ri­maszombat). Minthogy a díszközgyűlés a délutáni időbe belenyúlt, az új zászló szegbe­­verési aktusát el kellett halasztani. A Komáromi Dalegyesület elnöksége ezúton kéri föl mindazokat, akiknél zászlószegek vannak, hogy azokat egy később kitűzendő napon a Dalegye­sület helyiségében a zászlórúdban el­helyezni szíveskedjenek. Amennyiben ezt személyesen elvégezni bármi okból akadályoztatnának, a szöget szívesked­jenek ifj. Nagy János dalegyesületi titkár úrnak átadni (Komáromi Első hitelintézet), a Daleyycsület vezető­sége gondoskodni fog a zászlószögek elhelyezéséről. Pünkösd vasárnap este a díszhang­verseny után a Dalegyesület nádor uccai kerti helyiségében táncmulat­ság fejezte be a nagysikerű ünnep­séget, amelyen igen sokan jelenlek meg különösen a vidéki vendégek kö­zül. Sajnos a Dalegycsülct helyisége szűknek bizonyult, de akik a termek ben voltak, azok pompásan mulattál* át az éjszakát a pirosló reggelig. Biztosan volt? kék vignettás bált üvegekben '$ van a valódi ALP A sósborszesz. Iván Károly képkiáiiitása a Kultúrpalotában Érdekes képkiállitás fog megnyílnia jövő hét szerdáján, junius 14-én a Kul­túrpalota képtártermében, a tanitőgytí­­léssel egyidejü'eg. Iván Károly ekecsf ref. igazgatótanitó mutatja be szép gyűj­teményét, — legnagyobbrészt akvarelle­­ket — amelyek a hangulatos csallóközi tájakat ábrázolják. Iván Károly festői rátermettségét ke­vesen ismerik Komáromban. Hatmos Károly tehetséges tanítványa volt, aki a kitűnő mester gondos irányításával fejlesztette sokra művészetét s ma már finom akvarelljei vannak. Elevenek, színesek, hangulatosak A szelíd kis­alföldi tájak lelke érződik meg képein, a fény és árnyék játszik a színeken, technikája, ecsetkezelése friss és gondos. Néhány kompozíciója Arany János köl­teményeihez ismét más oldaláról mu­tatja meg Iván Károlyt, a festőt. Negyven képpel jön a kiállításra Iván Károly, ezek a képek figyelmet érdemelnek. A kiállítás szerdán délelőtt 11 órakor nyílik nvg és 18-áig tart. Belépődíj a kiállítás napján 3 korona, egyébként 2 korona. — Heko gvermekkocsi, «ver­mek kerékpár, nyugágy, Tetra baba kelengye íegotCsóbban ELBERT nél. — Elcserélném teljesen újonnan épült (adómentes) hazamat olyan hazzal, hol a kocsival való bejárás lehetséges. (A házat el is adnám, ha csere nem lehetséges.) Cím: Eötvös ucca 48/b. — Hatalmas tűzvész pusztított Bátorkeszin. Bátorkeszi községét jog­gal lehetne a tüzek falujának nevezni, mett otF ugyancsak gyakoriak a tüzek. A napokban is nagy tűz pusztított a Schlézinger-féle gazdaságban. Egy nagy pajta gyulladt ki és igen sok gazda­sági gép, eszköz és takarmány lett a tűz martaléka. A kár 300.000 korona. Biciklijéről lerúgta a csikó A csicsői legény halálosvégU szórakozása Különös módon lelte halá át Deed Imre huszonkétéves csicsói legény. Décsi Imre a faluban biciklizett, amikor estefelé szembetalálta ma­gát a hazatérő ménessel. A fiatal, vidám csikók össze vissza ug­rándoztak az uccán s az egyik széles jókedvében keresztülugrotta a bicikliző Décsit. Az ugrás nem sikerült, mert a csikó patájával halántékon rúgta a legényt. Décsi Imre lebukott a bicikliről, a gép a csikók nagy tumultusában ösz­­szetört, a legény pedig holtan ma­radt az utcán, agyonrugta a csikó. A halálos szerencsétlenségnek a bíró­ságon lesz folytatása, amennyiben Décsi Imre hozzátartozói kártérítést követel­nek a cskó gazdájától és a községtői, amely a csikókat legelteti. Jogászkörök érdeklődve néznek a pör kimenetele elé, hogy kit terhel ebben az esetben a büntetőjogi felelősség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom