Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-06-10 / 46. szám
i 1933. június 10. »KOMÁROMI LAPOK« 5. oldal. Dalosok Komáromban. — A dal, a borocska, meg a pörge kalap. — Lánccal és zsarolással alkalmazták a Saram mentőn a régi népszokást. — A vőlegénytől ötszáz koronát kérnek váltságdíjul, amire összeverekedik a falu — — Saját tudósítónktól. — Hálistennek, cinek még a régi nép- szóval kezdte kérni az átbocsátási. Vidám, forgalmas pünkösdje volt Komáromnak. Talán a vendéglősök sem panaszkodhatnak, minden vendéglőbe, szállóba, vendégszerető családhoz jutott vendég. Nem válna kárára Komáromnak havonta egy ilyen dalosünnep! Az ismerkedési est elején még nagyon gyenge kezdetei mutatkoztak az ismeretségeknek. Az volt a szólásmondás, hogy azok ismerkednek, akik már eddig is jól ismerték eggmást. Másnap azonban már keveredtek-barátkoztak a dalosok, egymással is, a várossal is és tele volt csakhamar tarka sapkákkal a sok belvárosi ucca. * Legnagyobb sikere Perecz Samu bácsinak volt a darutollas pörge kis kalapban. Ő nem sapkát hordott, hanem pörge kis' fekete kalapot, mellette kék-fehér szinü darutok lebegett. A tollakat még a millenáris esztendőkben kapta az akkori országos fiumei dalversengen, amelyen a rimaszombatiak első helyre küzdölték fel magukat. Evvel a hagyományos rekvizitummal járt Samu bácsi az uccán s mikor este fellépett a hangversenyterem dobogójára, büszkén lengette meg a közönség felé a pörge kis kalapot. Kapott is csattanó tapsokat érte... * A rimaszombatiak egyébként, amilyen jól szerepeltek, olyan rosszul utaztak. Ugylátszik, ez volt a fizetség a sikerért. Autóbuszuknak három gumija kapott útközben defektust és csak több órás késéssel tudtak megérkezni. Ám, ahogy megérkeztek, máris kiálltak a Kníturpalota elé és a város összegyűlt népének nagy tetszésére elzengték a jeligét. Ök voltak az egyedüliek, akik ilyen módon üdvözölték megérkezéskor a vendéglátó várost. Visszafelé pedig öt óra késéssel indultak. A Léván rendelt ebédjükből vacsora lett. * Általában igen tetszett a jó bor a társaságnak. Aki azonban tehette, átfutott a még jobb és sokkal olcsóbb túloldali borral s a végén alig lehetett Harmadik napja tartják már izgalomban Komárom városát a sorozatos kommunista tüntetések és felvonulások. Az állandó nyugtalanságnak oka az, hogy a város, — a miniszteri rendelet értelmében csak öregeknek, nőknek oszt ki élelmiszerjegyet s a munkabírók közül csakis azoknak, akik az élelmiszer jegyért megfelelő munka-ellenszolgáltatást végeznek a város számára. A kommunista vezérektől feltüzelt munkanélküli tömeg mindenki számára követeli az élelmiszerjegyek kiosztását. Erre azonban fedezet nincsen. A kommunistapárti munkanélküliek a városmajor elé vonultak három napon keresztül, ahol az élelmiszerjegyek kiosztása folyik. A kiosztott jegyek számával azonban nem elégedtek meg s nagy tömegben igyekeztek felvonulni a városon keresztül a városháza elé. A zárt tömegben felvonulókat szerdán és csütörtökön útközben oszlatta szét a rendőrség. Csütörtökön délután Mező István szenátor népgyűlést hivott össze, ezt azonban a rendőrség nem engedélyezte s a tüntetőket ismét szétzavarta. Pénteken reggel hét órakor ismét öszszegyült . n’éhányszáz főnyi tömeg a városháza előtt s fel akarták keresni a losonciakat előhalászni a túlsó félről. A a énekpróba előtt ott üldögéltek s alighogy befejeződött az énekpróba, máris átmentek megint. * Szokatlan volt nekik az, hogy itt gyalog is, közvetlenül, különösebb formaságok nélkül lehet átballagniok a határon. Az északibb tájak népének ugyanis az a meggyőződése, hogy határforgalmat csak vonaton, vagy autón lehet lebonyolítani. Nagy volt a csodálkozásuk, hogy ezt gyalog is megtehetik. Hála az előzékeny rendőrségnek és a fináncoknak, nem is volt nagyobb baj. Tapasztalatlanok lévén az átkelésben, nem tudták mire érteni a határőrök kérdését: — Mennyi pénze van? Az egyik losonci méltatlankodva felelte: — Mi köze hozzá? Aztán hitte csak el, hogy igenis, van a rendőrségnek mostanság joga ehhez a kérdéshez. * Annyi bort azonban nem tudtak inni, hogy elég legyen. Még a zsebükben is hoztak egy-egy féllitért. Nagy volt aztán a csodálkozásuk, amikor sorra elvámolták a borokat... * Ámde a borital a gazdadalárdákat is meghatotta. Sok bor folyott ezen a kettős ünnepen. Az egyik gazdadalárda valamelyik városszéli kiskocsmába vonult be hétfőn hajnalban, de a zászlót nem tudták bevinni magukkal, az ott hirdette az uccán, a fák nak támasztva, egész világ számára, hogy a gazdadalárda most Sütögeti reggeli borral a torkát... Akár el is vihette volna valaki a zászlót. * így aztán nem csodálatos, hogy a vidámságban sok dalosnak nem is volt kedve hazamenni. Az egyik dalos, — úgy hajnaltájt — vidáman megkérdi a rendőrt: — Merre van a Megy ercsi ucca? Merthogy olt lakom ... — Haza akar menni? — Én? — méltatlankodik a vendég, — dehogy akarok! Csak mégis, hogy tudjam, hol aludtam volna... Csizmazia György városbírót, hogy munkát és élelmiszer jegyet követeljenek tőle. A tüntető tömeget a rendőrség erőszakkal volt kénytelen szétzavarni. Összesen hetven előállítás történt. — A Missek diadalutja Spanyolországon és Portugálián keresztül. A Színházi Élet uj száma remek felvételekben számol be a kenderesi jótékonycélu ünnep szereplőiről. Érdekes riportot közöl a spanyol közhangulatról, amely a madridi választás után is változatlanul Gál Júliában látja a Miss Európa verseny győztesét. A Missek különben a madridi és lisszaboni Touring Clubok rendezésében nagy autókirándulást tettek Portugáliában, ahol az estorili strandon uj ünnepségeket rendeztek tiszteletükre. Két érdekes színésznő cikk is van az uj Színházi Életben. Rökk Marika meginterjúvolta a Budapesten tartózkodó Mr. Vanderbildet és Relle Gabriella a saját villája kertjében eljátszotta fő szerepeit, stb. stb. 64 oldalas Rádió Világhiradó, 32 oldalas gyermekujság, kottamelléklet és kéziniunkajv egészíti ki a 260 oldalas Színházi Életet,^amelynek ára 5 Kő, negyedévi előfizetési dij 60 Ké. Kiadóhivatal VII., Erzsébet körút 7. A Színházi Élet minden héten száz értékes jutalmat ad előfizetőinek és olvasóinak. szokások s elmondhatjuk Arannyal: »össze a szomszédság se zord ül, Magyar ember fél a pörtül...« —amint ezt az alábbi eset bizonyítja. A Garamvölgyén nagy lakodalom előszele fujdogált. B. Béla, garamszentgyörgyi gazdalegény készült feleségül venni szive választottját, Sz. Gizellát, aki egy kisóvári gazdaember leánya volt. Nagy eskövől tartottak, a dinomdánom után aztán, amint illik, a fiatal pár hazaindult Garamszentgyörgyre, ahol a frissen meszelt ház már várta az új asszonyt. Vidám nótaszóval ültek fel a szekerekre a többi garamszentgyörgyi vendégekkel együtt. A falu határában azonban fengegetőleg meredt feléjük a Népszokás, egy vaslánc alakjában, ami a híd két karfájához volt kötve. Tudvalevő, hogy régi szokás szerint a menyasszonnyal hazafelé hajtató vőlegényt meglepik a legények, elállják útját és váltságdíjat követelnek. Azelőtt ez csupán játék volt, forma, a vőlegény megmenekült néhány liter bor árával. Manapság azonban ez a régi szokás annyira elfajult, hogy a vőlegényt akárhányszor tetemes összeg kifizetésére kényszerítették, ha már egyszer arra határozta el magát, hogy igába hajtja szerencsétlen fejét. A kisóvári legények is azért feszítették keresztbe a láncot, hogy ötszáz koronát követeljenek a boldogtalan vőlegénytől. A strandok, napfürdők falaira ki kellene írni az arany igazságot: »Aranyos napfényben arany középutat.« Mert a napsugár a legegészségesebb, leghasznosabb dolog a világon. De mértéktelenül a legártalmasabb lehet. * A Duna: szeszélyes víz. Sima felszíne alatt forgók, örvények. És az a baj, hogy ezek folyton költözködnek, változtatják a helyüket. Nagyon óvatosnak kell lenni azoknak, akik a Dunában fürödnek. Öreg halászmester mondta: »Negyven éve sétálgatok alá s föl rajta a csónakommal. Még ma sem ismerem a Dunát.« * Aki a nyári podgyászába a gondjait is odacsomagolja és nem igyekszik legalább pár hétre idehaza hagyni: annak a nyaralás nem üdülés. * Nyaraló kisasszony emlékkönyvébe. — »Az az igazi nyári flört, amiből télen házasság lesz.« * Sokat beszélnek »Pizsama-forradalom«-ról. Ennek a forradalomnak a jóizlés a guillotin-ja. Ady Endre harminc évvel ezelőtt megírta, hogy az »Ister körül csak boldogtalan emberek tanyáznak«. Igaza volt akkor, amikor írta. A Duna sokáig, nagyon sokáig elhagyottan, magányosan hömpölygő folyam volt és ősszel egyetlen dísze volt az a virágos koszorú, amelyet valamelyik pesti hídról dobtak évről-évre a habjaiba a Duna szegény halottainak az emlékezetére. Most másképpen áll a világ. A kopár Dunapart kivirágosodott, tarkabarka színes kép varázsolódott ide, piros-sárga-kék fürdőruhák tarkítják, csónakok ezrei suhannak a hullámain, víg- muzsika, rádió, gramofón dalol a hétvégi házak jelöl... valahogyan megfordult most a dolog, hogy nyaranta csak a Duna mellett laknak a boldog emberek! ❖ A virág nemcsak neked virít, ha-A legények azonban hajt hatatlanul: maradtak. A vőlegény alkura fogta a dolgot. Először ötven koronát Ígért, aztán százat. Ez sem tetszett az útonálló s a népszokáshoz erősen ragaszkodó legényeknek. Az idő hűvösre fordult, a szekereken ülő szentgyörgyiek közben dideregni kezdtek és türelmetlen kifakadások hangzottal: el a láncos hid előtt. A kisóváriak között végre akadt egy jóérzésű ember, Révész Géza, aki megsajnálta a fázó társaságot, fejszét hozott s vésőt és a láncot kezdte elvágni. Már félig -elkészült a lánc elvágásával, amikor a község bírája — aki maga is a váltságosok oldalán harcolt az ötszázért, — Pólya András, nekitámadt a jószívű Révésznek és társaival együtt ütlegelni kezdte. A szentgyörgyiek igen diplomatikusan nem elegyedtek bele a verekedésbe, hagyták, hogy a kisóváriak maguk intézzék el a lánoos-lobogós ügyet. A nagy püfölködésben odasomfordáltak a lánchoz, kinyitották a lakatot s elszeker-ezt-ek. A nagy verekedésnek azonban bírósági folytatása lesz. Máris kiszállott egy bizottság és tanukat hallgatott ki. Huszonegy kisóvári és nyolc szentgyörgyi tanú bizonygatta az igazságot. ítéletet valószínűleg a komáromi törvényszék hoz a nevezetes ügyben. nem a többi nyaralónak is. Az erdő hiíse mást is vár, nemcsak téged. Ne csak a madarakat szeresd, hanem a szomszédokat is. * A magány oly nagy és tiszta öröm, A mit mással nem oszthatok meg, A fejem bár hogy is töröm. X Az egyik: — Remekül mulattunk. Nem is értünk rá kirándulni, sportolni. A másik: — Rémes társaság volt. Egész nap a hegyek közt voltam, hogy ne lássam az embereket. A harmadik: — Gyönyörű helyen voltam az idén. Kedves, vidám társaságban. A harmadiknak volt igaza. * Ha nagy a meleg, mindig fölmerül a gondolat: könnyíteni a szegény férfiak ruházatán, levenni róluk \p.> kabátot, a kemény gallért. Hiszen a nők olyan könnyen, lengén vannak öltözve. Szerény véleményem szerint ez a divat-átalakulás sohasem fog sikerülni. Nem a nők miatt. A férfiak miatt. A férfiak nem szeretnek a hölgyek előtt pongyolában megjelenni. * A hangszórós rádiót szabályozni is lehet. Hangosabbra és halkabbra. Ha mi szeretjük a rádió hangos szavát, még nagy kérdés, hogy a szomszédunk, szereti-e? F. I. — A régi 50 koronás bankjegyeket kivonják a forgalomból. A pénzügyminisztérium közli a Nemzeti Bank egy értesítését, mely szerint az 1922. július 12-én kelt 50 koronás bankjegyek 1933. június 30-án megszűnnek törvényes fizetési eszközök lenni. Ettől az időponttól 1934. június 30-ig a forgalomból kivont bankjegyeket a Nemzeti Bank központjánál és összes fiókjainál beváltja. 1934. július 1-től 1938. június 30-ig csak a prágai központ eszközöl beváltást. Ezen időn túl a bankjegyek nem váltatnak be. Három napon keresztül tüntettek Komáromban a kommunista munkanélküliek. — Összesen 70 előállítás történt. — A rendőrség erélyesen lépett fel a tüntetőkkel szemben. — A vőlegény leugrott a kocsiról és szép Nyaralási kódex. T
