Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-06-10 / 46. szám
1933. június 10. »KOMAROMI LAPOK« 3. oldal. ä Csehszlovákiai Magyar Dalosszövetség közgyűlése. Komárom, június 9. A Komáromban lezajlóit II. országos dalosüiinepéllyel kapcsolatban a Csehszlovákiai Magyar Dalosszövetség közgyűlést is tartott, amely junius 5-én, Pünkösd másodünnepén folyt lea Dalegyesület nagytermében. A közgyűlést ugyancsak azon a helyen a nagy választmány ülése előzte meg, amelyen előkészítették a közgyűlésre előterjesztett tárgyakat. A dalosszövetségi közgyűlésen a tagegvesüktek határozatképes számban jelentek meg és jelenvoltak Güter János dr. elnök, Fülöp Zsigmond, Kövy Árpád alelnökök, Bicsovszky Kázmér dr. ügyvezető alclnök, Simkó Gusztáv és Németh I. László országos karigazgatók, Rziha Henrik főtitkár, Bartos Frigyes ellenőr, Schalkház ki pót titkár, Kállay Endre dr., Riszner Ede, Tanka Jenő, Kincs Izidor, Krausz Mór, Heckmann István és mások. A közgyűlésen Giller János dr. szövetségi országos elnök elnökölt, aki meleg szavakkal üdvözölte a megjelenteket és mélyen szánló beszédben mutatott reá arra, hogy minden magyar kulturális megnyilvánulás annak a bizonyítéka, hogy jogainkhoz ragaszkodunk és azokat gyakorolni akarjuk. A lezajlott dálünnepély is ezt tanúsította és lelkes szavakkal hívta fel a tagegyesületeket, hogy a magyar dalkulluráért a jövőben is fokozott lelkesedéssel és áldozatkészséggel munkálkodjanak. Meleg szívvel köszöntötte a jubiláló Komáromi Dal egyes liléiéi, annak tagjai! és kiváltképen annak fáradhatatlan, áldozatos lelkű kiváló elnökéi: Fülöp Zsigmond szövetségi alelnököt és a Mindenható áldását kérte a Dalegyesület és vezetőinek munkájára. nem szeret, mind járt leugrom: s maga velem zuhan!« Bolond maga, Gyuri — mondom, mert már tudtam, hogy nem fogunk leugrani —, tegnap is milyen csúnyán veszekedett velem. Erre ö azt mondja: egy hete járkálok a Tátrában, hogy megtaláljam magát, mielőtt még másvalaki nem akad egy ilyen lányra, mint maga. Én egy ideig ránéztem, aztán vállat vontam: ne ugorjon le, Gyuri, de ne felejtse el, hogy csak életveszélyes fenyegetés hatása alatt leszek a felesége«. Gyuri, a bitang, erre eloldja a kötelet és azt mondja, hogy bajos is volna ezen a biztos hegyi utón szerencsétlenül járni) Mert, képzeljétek, csak megijesztett és színházat játszott. De a szavamat már vissza nem vontam és Mali néni lent Füreden majd elájult, mikor gyűrűkéi mentünk venni. Józsi bácsi meg kezel nyújtott Gyurinak és részvétté] mond la: »No, fiam, inkább gurultatok volna le arról a szikláról. De Gyurit azóta igen szeretem. A társaság nevetett. Magda megelégedetten ült a dívány párnák közé s a füredi jegygyűrűt nézte. Sokáig nem szólt senki egy szóL sem. Kató asszony végre türelmetlenkedni kezdett: — Nos? Senki többet? Irén vállát vonta meg. öl ne kérdezzék, ma sem tudta megszeretni az urát. Mici asszony az uj jaival dobolt s maga elé nézett. Neki nem volt mesélnivalója: Pistával gyerekkori pajtások voltak, már akkor egymásnak szánták őket, mikor mlég a leendő férj a latin igéket magolta az iskolában, s amint az ideje eljött, a vőlegény frakkot húzott, a menyasszony pedig fátylat borított. — Nem — mentegetőzött Mici —, a mi boldogságunk talán ott találja meg a nyitját, hogy egyetlen regényes szin, szokatlan hang nincs benne. Ali élünk csöndesen s (erről a csöndről mesélni nem lehet. Hanem — s itt hirtelen az apró Sárira mutatott — Hálás köszönetét fejezte ki Giller dr. elnök a komáromi tagegyesületeknek az ünnepély előkészítése érdekében kifejtett önzetlen és sikeres munkálkodásukért, mély köszönettel adózott Komárom város magyar közönségének a vendég dalosokkal szemben megnyilatkozott rendkívül szívélyes vendégszeretetéért, s áldozatkészségéért Elismerő háláját fejezte ki Csizmazia György városbírónak az ünnepély rendezése körül tanúsított szíves készségéért és értékes szolgálataién, úgyszintén meleg szavakban mondott köszönetét Vodicska ezredesnek, a katonai helyőrség parancsnokának, a katonai lovarda készséges átengedéséért és a rendőrhatóság főnökeinek a rendezőség nagy munkájának megkönnyítésére irányuló tapintatos és körültekintő intézkedéséért. A nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitó után Fülöp Zsigmond mondott köszönetét a meleg üdvözlésért és kijelentette, hogy a Komáromi Dalegyesület mindenkor készen áll a Dalosszövetség rendelkezésére a magyar dalkultura szolgálatában. — Majd rátért a közgyűlés a múlt közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére, amelyet elfogadott és helybenhagyott. Bicsovsz/cy Kázmér dr. központi iigyv. alelnök terjesztette elő ezután tartalmas jelentéséi, amely a szövetség 19,'12 évi eseményeit tárta fel a közgyűlés előtt. A jelentést a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Az 1932. évről szóló pénztári kimutatási Barlos Frigyes szövetségi ellenőr jelentése után elfogatna a közgyűlés és a felmentvényt Szelémji Miklós pénztárosnak és az ellenőröknek, valamint a vezetőségnek megadta. Az 1933. évi költségvetés mindent megértek, csak Sárit nem egészen. Ez az apró asszonyka hogy tudta levenni lábáról azt az ő nagy, hatalmas urát? Ezt mondd el Sárit — Legszívesebben eltűnnék, mondta zavartan Sári. De nem engedték. Sárin a sor. Sári nevetett. — Bolond dolog volt, én magam is csodálkozom néha rajta, hogy úgy történt meg! Bandinak, mikor bevallottam, azt mondta, hogy ez pszihológus tollára valói s ha nem vele történt volna meg, ő már régen könyvet irt volna róla, de tudjátok, hogy Bandi mindig tréfálni szokott vetem. Szünetet tartott és körülnézett. — Én mindig féltem Banditól. Nagy, hatalmas ember volt, én egészen törpének éreztem magam mellette s ha felkért táncolni, az volt az érzésem, hogy mindig bennünket néznek. Nem szerettem vele táncolni, pedig sokat találkoztunk a társaságban, csupa közös ismerőseink voltak. És láttam, hogy ez nagy, hatalmas Bandi mindig megjelenik ott, ahol én vagyok, keres a szemével, végigpillant az emberek feje fölött és ha meglát, rögtön hozzám jön, meghajol és azt mondja: »hogy van, régen nem láttam!?« És mindig ez a »hogy van — régen nem láttam! — mindig ezzel kezdte. Én féltem tőle. Néha meghívott, hogy nézzem meg a regattaversenyüket, vagy mikor lovagol, mert nagy sportember volt, én egyszer ki is mentem, akkor majd rám jött örömében a lovával, de többet nem akartam megnézni. Nem tetszett nekem, féltem tőle, azt hittem, játszik velem, hogy vasból van a karja, de a szive is, egy ember, aki nem fél, aki bármikor hajlandó kitörni a nyakát, akiben semmi indulat nincs talán, csak a lova, meg az evező. »Mért kerül maga engem?« — mondta egyszer, amire én vállat vontam s megmondtam őszintén, hogy félek tőle. ->Éntőlem?«_ — csodálkozott megállapítása után a nagyválasztmánynak az alapszabályok és a versenyszabályok módosítására vonatkozó javaslatai! egyhangúan elfogadta a közgyűlés, mely a módosított alapszabályok alapján a Dalosszövetség díszelnökének Schell Gyula földbirtokost, Sziklai) Ferenc kulturreferenst. pedig a szövetség tiszteleti tagjának egyhangúan megválasztotta. Giller János dr. elnök még egyszer köszönetét mondott az ünnepély rendezéséi),1!! részt',élt egyesületeknek, hatóságoknak és más tényezőknek és a közgyűlést a jelenlevők lelkes éljenzéseitől kísérve berekesztette. A közgyűlés tagjai meleg ovációban részesítették Giller dr .elnököt, aki szívélyesen búcsúzott el a megjelent dalosszövetségi vezetőség tagjaitól és a tagegyletek képviselőitől. Június 15-én a Dalegvesttlet kerthelyíségébenlesz agimnázium cserkészcsapatának majálisa A cserkészcsapat diáktestvéreinek és a diákszülöknek szórakoztatására június 15-én, vagyis Űrnapján délután kerti mulatságot rendez. Az egész évi munka után, mielőtt a gimnázium ifjúsága kirepülne a kaptárból, az iskola sokszor komor falai közül, —• mert hiszen a kötelességteljesités nem mindig szórakozás — együtt fog vigadni, szórakozni a diákok társadalma az idősebbek, a szülők, az ifjúság barátainak körében. A cserkészcsapat tölti be a rendezőség szerepét és minden igyekezetével azon lesz, hogy mindenki jói érezhesse magát és hogy egy kellemesen eltöltött nap emlékével gazdagítsa azokat, akik megértő szívvel támogatják törekvéseit. A büffé részére már eddig is sok diákmama ajánlott fel ajándékokat, a szerencsehalászat, illetőleg sorsolás céljaira pedig a kereskedők társadalma el, — »maga, Sárikó?« — Nem fért a fejébe sehogy. Busan dongott el, sokáig nem mutatkozott. Higyjétek el, nem hiányzott. Ilyen ember, akiben nincs érzés, indulat, nincs emberi lélek —: igy gondolkoztam akkor. Az embert szerettem volna benne megtalálni, egy utalást arra, hogy lelke van, hogy nem földöntúli görög szobor, hogy éppen olyan, mint Józsi, vagy Pista, vagy akármelyik. Úgy néztem föl rá, mint egy páncélos vitéz szobrára. S ekkor ismét találkoztunk. Vidéken volt, ősszel, valami vadászat és engem is elvittek a vadászatzáró mulatságra. A vacsoránál mellém kerül, komoly nagyon, a lig is szól. ősz volt, inondomf s hogy, hogy nem, valahonnan egyszer csak bekerül egy kis mezei egér. Először nem vette észre senki, de hogy a Gizi lába elé tévedt, Gizi felsivit és felugrik. Mindenki leteszi a villát s Gizire néz. Gizi borzon gva szól: — Gyerekek, egy egér! Néhányan elsápadnak, mások nevetni kezdenek, az egér meg ott szaladgál a székek, lábak közölt, nem tud hová rohanni az istenadta. S ebben a pillanatban az én hősöm, ez a Góliát, ez a Bandi úr, feláll az asztaltól, a szájaszéle elfehéredik, végigsimit tarkóján a kezével s azt mondja: — Nagyon kellemetlen! Egy egér! Hirtelen elfelejtettem az egeret s csak Bandit néztem,, a hőst. Olt állott Bandi és idegesen pillantott maga köré, aztán félreugrott, mert az egér olt vágtatott a székek alatt, látszott, hogy megborzad, de nem mer szólni s ha rajta állana, legszívesebben kiszaladna a szobából. Határozottan megzavarta az eset, sűrűn topogott s a tarkóját simogatta, ami nála az idegesség jele, most már megtudtam. — Maga fél az egértől? — kérdeztem a szemébe nevetve. Elszégyelli magát s visszaül. sok értékes dolgot adományozott a cserkészeknek. Az idei majális a nagy gödöllői világjamboree (cserkész világösszejövetei) jegyében áll, az erre való előkészületek már régóta foglalkoztatják a csapatot. Egy rtegyedi legény vasvillás támadása az aggastyán nagybácsi ellen 70 hektár családi főid miatt. Mintegy tizenkét éve annak, hogy a közeli Negyed községben megállapodás létesült a Fazekas és Izsák családok között, mely szerint a Fazekasék tulajdonában levő földekből hetven hektárt Izsák Ferenc, az egyik vérrokon fog munkálni és a föld hozadéka őt fogja megilletni. A megállapodásról szerződést netn készítettek és a telekkönyvben sem vezették át a változást. Izsák Ferenc, a 68 éves öreg gazda azonban gondtalanul művelte az átengedett földeket. A család egyik fiatal tagja, Fazekas János nem nézte jó szemmel a bácsijának nyújtott előnyt és több esetben rögtönzött heves jeleneteket. A napokban ismét összeszólalkozott az aggastyánnal a családi földek miatt és a vita hevében rátámadt egy vasvillá val és néhányszor úgy sújtotta fejbe, hogy a támadásra nem számitó Izsák súlyos sérüléseket szenvedve eszméletlenül esett össze. Az orvosi vélemény szerint felgyógyulása hosszú időt fog igénybe venni, a támadás azonban könnyen járhat végzetes következményekkel. A hevesvérű legény ellen megindult az eljárás. — Súlyos szerencsétlenség. A Köbölkút felé vezető országúton haladt kerékpárján Csák József szőgyéni legény, aki Köbölkutra igyekezett, hogy ott táviratot adjon föl. Kissé erősebben hajtott kerékpárjával és egy élesebb kanyarulatnál lebukott kerékpárjáról és pedig olyan szerencsétlenül, hogy eszméletlenül terült el a köves országúton Sokáig hevert ott mozdulatlanul, mig az arra haladó autóbusz utasai észrevették, fölvették és Szőgyénbe vitték, ahol az első segélyt az ottani orvos, dr. Csóka Nándor nyújtotta a szerencsétlen legénynek, aki a súlyos sérüléseken kivül még agyrázkódást is szenvedett. — Nem, nem éppen, csak kellemetlen, roppant kellemetlen mégis, egy ilyen egér... Azzal összerázkódik. Én csak nézem, rajtafelejtem a szemem, érzem, hogy a szivem tája melegedni kezd, ahogy ezt a nagy, óriás fiút, ezt a kedves bolond fiút nézem. 0 zavartan játszik a szalvétával. — Ne értsen félre, Sárikó, nem félek, de higyje el, nem szeretem, látni se szeretem, ha az ember elgondolja, hogy egy ilyen egér... Azzal megint összerázkódik. — Bandi — mondom ekkor neki csendesen —, most látom csak, hogy maga is ember! Bandi kerekre nyitotta a szemét: — Hát eddig minek gondolt? Gellérthegynek? Megráztam a fejem. — Most látom csak, hogy lelke van, Bandi, éppenolyan lelke van, mint más közönséges embernek. Aztán már én támadtam. Mert azt mondtam neki: Ha pedig lelke van, akkor van szive is! Bandi nagyon komolyan rámnézett, aztán megsimitotta a kezemet, amit rajtafelejtettem az asztalon: — Sőt, azt hiszem, csakis szivem van, Sárikó! Egészen elfelejtettük az egeret. De mégis az egér volt az oka, hogy igy megszerettem ezt az óriás Bandit, mert akkor láttam, hogy nem kell félnem tőle, éppen olyan ember, mint a többi és lelke is van neki, meg szive is, sőt, ha kell, még megijedni is tud... Sári elhallgatott. A kályhában parázslóit a tűz, félhomály. Sokáig csend, volt. De ti most kinevettek engem! — hallatszott Sári hangja a sötétből. Kató asszony fölkelt és mosolygott. Nem! Ha most dijat tűztünk volna ki a mesékre, biztosan te nyerted volna az elsőt.
