Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-06-10 / 46. szám
2. oldal. 19d3. június 10. nelmi és a politikai érzék bennünk erőteljesen ki van fejlődve. Nem lehet velünk olyan játékot folytatni, melyet mi nem veszünk észre. Őszinteség a jelszó és ha velünk kooperálni akar valaki, akkor őszintén kell leülni, mint ahogyan én hivatalomnál fogva őszintén megmondtam azokat a feltételeket, amelyek mellett Magyarország igenis hajlandó lesz a kisantant államokkal a kooperáció álláspontjára helyezkedni. Játszóteret és sportpályát kell minden községnek építeni. Az egészségügyi minisztérium törvényjavaslatot dolgozott ki, melynek értelmében arra kötelezik a községeket, hogy kisgyermekek részére játszótereket, a fiatalság és felnőttek részére pedig sportpályákat létesítsenek. Ilyen pályákat valamennyi községben kell építeni, a kisebb községek azonban közösen építhetnek maguknak játszótereket és sportpályát. Az egész terv megvalósjtását 30 évi időtartamra osztják fel. Úgy tervezik a törvény végrehajtását, hogy a minisztérium a terv kivitelében támogatná a községeket és erre a célra évenkint 10 millió koronát állítanának be az illetékes minisztérium költségvetésébe. A szükséges telkek megvásárlásához és a munkálatok keresztülviteléhez kereken 500 millió koronára volna szükség, ami 30 évié felosztva, évi 17 millió koronát jelent, amiből az államot évi 10 millió, az egyes községeket pedig 7—7 millió korona terhelné. A kis sajtónovellát jövő héten tárgyalják. Az alkotmányjogi bizottság hosszas tanácskozás után elfogadta az úgynevezett kis sajtónovellát, amely elvben kimondja a sajtótermékek szabad kolportázsát, de ugyanakkor a hatóságoknak lehetővé teszi, hogy a lapok kolportázsát részben vagy egészen betilthassák. Nagy vitára adott okot a javaslat 2-ik paragrafusa, amely a tem-Nyári trics-tracs. Irta: Szombathy Viktor. Késő délután volt. Nyári délután. A szobában asszonyok ültek. Pamlagon, széken, asztal mellett asszonyok, egy percre felejtik a gondot, a napi munkát, jó megpihenni így uzsonna után s úgy képzelni, hogy az élet gondjait kirekesztették a szobából. A férjek csak vacsora idején kerülnek elő, vagy talán holnap, akit más városba szólított a gondja, avagy éppen vadászkirándulásra vitte ki a vére, a férjek nincsenek itt s néha jó, így, egymás között, elüldögélni asszonyoknak. A Kató asszony eszméje volt ez, a trics-tracs-zséjr s most még újdonság. így aztán szenvedélyes látogatója volt valahány. — A gond ilyenkor kívül marad! — rendelkezett az eszme felvetésekor Kató asszony, — mindenki a vasárnapi kedvét hozza el, hétköznapi ruhában. Hát most aztán itt ültek, mindenki egy kis csendes tűnődéssel: a tricstracs-zsurokat Kató asszony egy csésze teával és két keksszel indítványozta, úgy is kezdődtek meg, ámde a sorban harmadiknak Magda asszony már süteményt is szolgált a tea mellé, erre Irén asszony befőttel pótolta az uzsonnát s mire a kör ismét visszakanyarodott Katóhoz, ő már sonkát és hideg húst is tett az asztalra: »csak éppen kóstolónak, kedveseim, mert több disznót öltünk véletlenül«, — így aztán mindenki attól félt, hogy a délutáni teák esti vacsorákká szélesbülnek, férfiakkal is, de ezt nem, nem, a mai világban ezt már igazán nem, lám, az a Kató is, mindig ilyeneken jár az esze... Ez a csendes befelé elmélkedés az eljövendő vacsorák fölött kissé megülte a társasagot s a trics-tracs nehezen indult. Egv-egy téma beleesett még a társaságba, de elgurult, mint egy pamutgombolyag, székek, párnák közé. »KOMÁROMI LÁPOK« plomok előtti kolportázst szabályozza. A cseh néppárt ugyanis nem akart abba beleegyezni, hogy a politikai sajtótermékeknek templom előtti korpoltázsát a hatóságok betilthassák. Végre is a pártok a következő kompromisszumot kötötték meg: Akinek jogában van a középületek előtti kolportázst engedélyezni, az a kolportázst ugyanezen helyek előtt meg is tilthatja. Ha azonban valamely politikai sajtóterméknek középületek előtti kolportázsát betiltja, akkor ez a tilalom valamennyi politikai sajtótermékre vonatkozik. A képviselőház a sajtónovellával valószínűleg a jövő héten fog foglalkozni. Emlékezés JElelire 1840—1933. A pátriárkák korát érte meg Páljfy Elek, csépi földbirtokos, Komáromvármegye árvaszékének nyugalmazott elnöke Régi nemesi családból származott, a Felsőcsicsói és Szilasi Páiffyak közül, akik a vármegye életében jelentékeny szerepet vittek. Pálffy Elek tanulmá nyainak elvégzése után a megyénél vállalt hivatalt, mely ebben az időben inkább nobile officiumot jelentett. Az alkotmányos éra beköszöntésével már esküdt, utóbb pedig szolgabiró. 1878. évben árvaszéki ülnökké választja meg a vármegye közgyűlése és ebben a tisztében tizenkét évet töltött, mig 1890. évben árvaszéki elnökké lett Tizenkét évet töltött ebben a tisztségében is, mert két tisztujitáson lett árvaszéki elnök, mig 18.-9. évben a vármegye és pályatársai elismerésétől kisérve a jól megérdemelt nyugalomba nem vonult. Aranyos kedélyű, csupasziv ember volt az öreg tisztviselő, aki folytatása volt a régi jó táblabiráknak. Néhanapján Galba Károly, a rigorózus árvaszéki ügyész zavarta meg nyugodt, szemlélődő életét, aki hangos szóval adta tudtára a kollégáknak, hogy nem hoztak helytálló határozatot. Így azután félt is tőle az öregur. mert Galbával nem volt jó vitatkozni, mivel annak a vérébe ment, ha igaza volt. senkisem volt hajlandó fölvenni, unták, elfelejtették s Kató asszony döbbenve ébredt rá, hogy ha most ügyesen meg nem menti a veszendő hangulatot, akkor az egész trics-tracs-zsur terve itt hull el, itt vész el saját házában. Fölvetette a fejét és olyan élénken szólt, ahogy csak tudott. — Valamit indítványozok. Persze, indiszkréció lesz! Mindenkinek mesélnie kell valamit. Mindnyájan feléje fordullak. Irén asszony — a társaságban ő képviselte a modernséget — eloltotta cigarettája tüzet és közelebb húzódott a kályhához. — Halljuk! — húzta föl a szemöldökét. — Mesélni fogunk! — folytatta Kató asszony rendületlenül, — és pedig rögtön van is egy indítványom: mindenki elmeséli, hogyan szerette meg a férjét. — Nos, én máris kiestem a meséből, — gyújtott uj cigarettára Irén aszszony, akiről köztudomású volt, hogy csak a szigorú apja parancsára ment férjhez az urához, míg az igazi szívlovag valahol Brazíliában irtja az őserdőt. Állítólag szerelmi bánatában. — Elég kényes téma — vonta meg a vállát Magda asszony, — és nem tudom, lesz-e egyikünk is őszinte, hogy feleljen? Mindenesetre Kató kezdje el! Kató hirtelen kényelmetlenül érezte magát. — Vendégeké az elsőség! — ült gyorsan a legtávolabbi sarokba, ott keresve védelmet, de a társaság már fölélénkült, Kató 'eszméje tetszett, csak azt várták, kinek lesz bátorsága először szólanl s mekkora lesz az őszinteség mértéke. Kató nehezen megadta magát. Elvégbe, ő a háziasszony. — Hát jó. Pedig igazán nem érdekes. Az enyém véletlenül igazán nem érdekes. Nem nyernék vele díjat, — De hát abban az időben a közigazgatás gépezete jól forgott, az árváknak jól gondjukat viselték és pénzüket hiven őrizték. Az öreg Sárkány Antalnak hiába találták fel az acéltollat, az ludtollat faragott magának. És ez komoly tudomány volt. Csendes és jó élet folyt akkor a vármegyén, amire nézve igen jellemző az a megtörtént anekdota, hogy a megye főpénztárosa penzióba ment, mert állandóan meghűlt attól a hideg levegőtől, amely a Wertheim kasszából kiszorult, mikor azt becsukta .. . Pálffy Elek bátyánk mintaképe volt a lelkiismeretes derék lisztviselőnek, aki emellett minden iránt érdeklődött és figyelmét a legkisebb részletek sem * 11 Saját tudósítónktól. A járási képviselőtestület Novotny Richárd közigazgatási főtanácsos elnökletével szerdán tartotta meg ülését, mely a járás 1932. évi zárszámadásával foglalkozott. A tanácskozás megnyitása után az elnök bejelentette, hogy az országos választmány a járás 1931. évi zárószámadását és az 3933. évi költségvetést jóváhagyta. Az 1932. évi zárószámadást Jungbiuth Ferenc számvevő, előadó ismerteti, aki bejelentette, hogy az elmúlt év költségvetésének csak 45 százaléka erejéig merítette ki a megszavazott hiteleket a járási hivatal és a választmány, mert az adók az előirányzaton alul folytak be. A járási számvevő felolvasta a járás pénzügyi bizottságárak határozatát a zárószámadásról, melyet a képviselőtestület tudomásul vett. Ebben a pénzügyi bizottság a zárószámadás elfogadását ajánlja. Soltész Pál közigazgatási biztos ezek után az 1932. évi tevékenységét vázolja fel a járás pénzügyi gazdálkodásának. A járási választmány 11 ülést tartott. A községi költségvetések ellen hét felebbezést adtak be, a többi, meg nem támadott költségvetést hat hét alatt elintézte a választmány. A községek pótadói a 200—250 százalék közt mozognak: Szimő 140 százalék, Guta, Kamocsa fizették a legmagasabb pótadót 300 százalékot, Nagyszabadkozott, aztán sóhajtott egyel, hogy’ így menthetetlenül ráolvasták a beszélgetés sorát. — Feri akkoriban katonatiszt volt, hazajött a háborúból és egyszer apa magával hozta kocsin. A kocsi fölborull és Feri megütötte a homlokát. így aztán nálunk maradt, apa nem engedte vissza, míg meg nem gyógyul. Egy vasárnap reggel apa megkérdezte Feritől: — No, fáj még, fiam? Feri a homlokára mutatott. — Itt már nem — mondta —, hanem itt — és ezzel a szive fölé bökött a mutatóujjával — annál jobban. S ekkor rám nézett. Én elpirultam, Feri nevetett, apa az asztalra ütött. Kató elhallgatott. — Körülbelül ennyi — mondta később —, ami addig volt, hogy én kötöttem be Feri homlokát, hogy megsajnáltam őt, hogy sokat sétáltunk a fenyőfák között, hogy Feri sok bolondot beszélt, az már igazán mellékes és minden ilyen történethez hozzátartozik. Kató asszony körül pillantott. — Végeztem volna — mondta mentegetőzve —, rajtatok a sor. Magda asszony azonnal lefoglalta magának a szó jogát. — Gyorsan elmondom, míg bennem van, mert szégyellem Gyuri előtt mindig is. Gyurival a Tátrában találkoztunk, ő egyedül járta a hegyeket, mi pedig akkor a pesti rokonokat cipeltük Csorba és Lom nie között összevissza. Ni, — mondom —, Gyuri, hol veszi itt magát a Tarajkán? Mert Gyúrj ott ült a fűben és fényképezett. Megjegyzem, Gyurival sokszor találkoztam, de sose vettem komolyan. Azt mondja Gyuri, hogy borzalmas nagy sereggel járok s hogy birom-e szóval? Nincs minden nőnek olyan nagy nyelve, mondowi erre én neki, mint például magának, Gyuri s maga kivégezne egy egész hadsereget a rossz nyelvével. Gyuri erre nevetni kezdeti, hogy kerülték ki. Így vált azután áldásossá munkája. 1889-ben vezette oltár elé feleségét, Micsky Johannát, akivel boldog családi életet élt. Házasságából két fia: dr. Pálffy Elek és Béla születtek, akiket mély fájdalommal töltött el édesatyjuk halála. Éz 93. éves korában érte.utói. A nyugalom évtizedeit Csepen töltötte az egykori Micsky-kuriában, csendben és végre behunyta szemeit, melyek más életet és más világokat is láttak. Kollégái közül már alig élnek, de azok kegyelettel gondolnak reá. Fejfájára rá kell vésni, hogy a nagy idők utolsó tanúja nyugszik a csendes, kakukfüves csépi temetőben. a.gy. Komárom, junius 9 keszi, Bogya 250 százalékot. Az országos kiegyenlítési alapból ezek részére megszavaztak ugyan segélyeket, de a községek nem kapták meg azokat. A járási választmány az 1926—1930. évekből harminc elmaradt számadást hagyott jóvá. Döntött a községi ingatlanok eladása, telefon bevezetése, kisegítő erők alkalmazása ügyeiben. A járási választmány foglalkozott a járás költségvetésével és zárószámadásával és azokat előkészítette. A költségvétés keretében utalványozásokat teljesített. A járási képviselőtestület két ülést tartott, melyen a törvény szerint előirt ügyeket: a zárószámadás és a költségvetés letárgyalását végezte el. A felvilágosító jelentést tudomásul vette a képviselőtestület. A járási bevételek 233698 Ke bevételt és 186961 Ke kiadást tüntetnek fel és igy 46737 Kő maradvánnyal zárul a számadás. A járás vagyona 702043 Kő, melyből 676474 Kő járási adóhátralék és igy a vagyon apadni fog, amennyiben az adókövetelések jó része behajthatatlanná válik az évek lolyamán. Cserkészmajális a Dalegyesiiletben junius 15-én, Úrnapján, délután Pompás szórakozás, zene, büffé! a Zerge-szálló terraszáról mindenki ránk nézett s én elvörösödtem. Én se hagytam magam, ő se engedett, mondhatom, szabályos összeveszés volt. Én sírni kezdtem, Gyuri meg elém tartotta a Thermos-üvegét, hogy ezeket a drága női könnyeket melegiben megőrzi. Máli néni lejött a teraszról s azt mondta, nem érdemes ilyen hetyke urakkal szóbaállni, Józsi bácsi meg lekiáltott, hogy hadd csak, Máli fiam, a fiatalokat, legalább a tüdejük erősödik és trenírozzák a nyelvüket. Gyúrj fölkelt s Kikiáltott Józsi bácsinak, hogy nekem nem kell már treniroznom, ha az olimpiászon nyelvverseny volna, díjat nyernék. Én majd elájultam. Másnap megyünk a Lengyel-nyeregre, hát nem ott ül megint Gyuri! Halálosan komoly volt és nyulkonzervet evett. Azt mondja akkor, a nők különben igen gyávák, egy tisztességes csúcsot nem mernek megmászni. És rám nézett. Elfelejtettem a tegnapi csatát hirtelen és azt találtam mondani, hogy nője válogatja. Erre föláll, veszi a zsákját, meg a köteleket, azt mondja, jöjjön akkor. Szerencse, hogy Máli néni lent maradt Füreden, mert nem engedett volna és visított volna. De mi mentünk, bukdácsoltunk a kövek között. Gyuri egy szót sem szólt, komoly volt nagyon, egy félóra múlva megáll, azt mondja, most jön a neheze, a hómező, meg a kötél. Nem tagadom, reszkettem. Hanem azért nem mutattam! Gyuri átkötött a kötéllel s magát is megkötötte. Nagyon vigyázzon! — azt mondja. Ismeritek azt a szürke, júliusi havat a Tátrában? Azon csúsztunk, haladtunk nehezen. Összeszorítotlam a fogam. Ekkor Gyuri megáll. Rámnéz és azt mondja: mi volna, ha magammal rántanám? Ott csüngtem, kapaszkodtam vele egy kötélen. Gyuri közelebb kúszott. Aztán hirtelen, minden átmenet nélkül azt kérdi: »Hát szeret, vágj» nem!?« Én a szemébe néztem, a szeme igen bánatos volt. »Ha A járási képviselőtestület ülése a járás zárószámadását jóváhagyta
