Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)

1933-04-08 / 28. szám

Lapunk mai szárma a jövő heti teljes Rádió-műsort tartalmazza •• Otvennegyedik évfolyam. 28. szám ______ Szombat, 1933. április S. KOMAROMI LAPOK Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 81 K5, (élévre 48 Kö, negyed­évre 28 Ké. - Külföldön 128 KC. Egyesszám ára 1 korona. POI.ITIKAI LÁB Alapította: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAAL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Bőmunkatársak: ALAPY GYULA dr. és FÜLÖP ZSIGMOND. Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor-n. 28. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton Németország uj politikája. Az 5Vos csehszlovák mnnkakölcsön jegyzési helye, a Csehszlovák Lágióbank fiókja Komárno szívesen szolgál felvilágosítással a kölcsön­­jegyzés előnyei felől. Komárom, április 7. Németország új urai — amint magát a berlini zsidó főrabbi di­plomatikusan kifejezte, — új ren­det akarnak teremteni a biroda­lomban és ez az eddigi társadalmi rend teljes átalakításával, mond­hatnék felfordításával jár és így természetesen forradalmi jellege elvitathatatlan. Az emberiség idá­ig mindig csak a baloldali forra­dalmakhoz szokott hozzá és azo­kon lelkesült is, amikor azok sza­badságjogokhoz jullatlák a jogok­ból kisemmizetteket. A mostani jobboldali forradalom nemcsak ab­ban szöges ellentéte a baloldali forradalomnak, hogy letiporla a marxizmust, mini az állandó bel­ső harcoknak tűzfészkét, hanem ezen messze túlmenően a közgaz­dasági berendezkedés lényegét is meg akarja változtatni, ami ler­­mészetesen nagy ellentmondásokat provokál. A világsajtóban megjelent német­­ellenes bojkott-hirek hatása alatt a német zsidóság ellen fordult a birodalmi kormány és a legélesebb retorzióval válaszolt. Minden olyan intézkedés, amely ártatlanokat is sújt, önmagában hordja annak kritikáját is. A zsidóság soraiban is találhatók világszerte a marxis­ta mozgalom vezetői, de azért még­sem tehet állítani azt, hogy egyút­tal minden zsidó marxista lenne és így a német nemzeti gondolat el­lensége. Egészen bizonyosan vol­tak és vannak is a német néppel és nemzettel összeforrott olyan zsi­­dóvallású német állampolgárok, akik magukat a német nemzethez számították. A germán kíméletlen­ség és a zsidósággal elkövetett kí­méletlen igazságtalanság azonban a mostani német nemzeti mozga­lomból egész élességében kiütkö­zik, ami sok érkötési- és talán anyagi károkat is fog neki okozni. Az élelmes franciák máris kihasználják a helyzetei a német kormánnyal szemben, amikor a né­met zsidóságnak menedékjogot kí­nálnak, igen jót tudva azt, hogy velük együtt kivonul a német nem­zeti vagyonnak egy igen jelenté­keny része is. Ezzel a birodalom gazdasági ereje gyengül meg, ami­re épen mostan, a nagy nemzeti átalakulás napjaiban nem lehet szüksége. Ha más nem, úgy ez felnyithatná a gondolkozó német emberek szemeit és így nem követ­nének el jóvátehetetlen igazságta­lanságokat olyanokkal szemben, akik a német állam és nemzet el­len semmi olyant el nem kövei­tek, amiért őket megtagadnia kel­lene. De a német politikusoknak érez­niük is kell, hogy nem halad he­lyes vágányokon a mai német po­litika, érezniük kell nemzetközi sú­lyuknak csökkenését, amikor a négyhatalmi tervvel kapcsolatban napvilágot látott hírek között a francia kormány véleménye is nap­világra kerüli és ez. a vélemény egyenesen lesújtó- Németországra nézve, mert Franciaország a né­metek teljes lefegyverzése mellett foglal állási, tehát sem az egyen­jogúságot nem hajlandó megadni, hanem egyenesen a legyőzőit sze­repét akarja újból rákényszeríte­ni, sem pedig egyenrangú szerző­dő félnek el nem ismeri, mert ér­zi, hogy Németországnak ereje megcsökkeni a belső zavarok kö­­vetkezlében és megcsökkeni nem­zetközi tekintélye is a belső har­cok és az ezekből folyó ellenmon­­dások következtében. Akárhogyan is a jobboldali dik­tatúra felé sodródjék is Német­ország, ha ez polgárai többségének akaratát fejezi ki, ez ellen kifo­gást emelni nem lehet. Oroszor­szágban sem kérdezte meg senki a jobboldali, hogy letszik-e neki a parányi kommunista pari diktatú­rája, amely nem is a többségé, ha­nem egy elenyésző kisebbségé. A parlamentarizmus lejártával a de­mokrácia óramutatója is lefelé mu­lat és megmutatta életképlclcnségét Németországban is. Ez azonban nem lehet oka annak, hogy ináról holnapra olyan erőszakos változ­tatások lépjenek érvénybe, ame­lyek messze túlnőnek a birodalom keretein és maguk után vonják an­nak nemzetközi relációkban való súlyveszteségét is. Németország egyoldalúan mondja fel most szer­ződéseit, illetve autonóm vámta­rifát léptet éleibe és ezzel kedvez­ményez egyes gazdasági rétegeket, viszont azonban a vele barátságos viszonyban élő államokat idege­níti el ezzel magától. Egyetlen állam — legyen az bár­milyen hatalmas is — nem lehet el barátok nélkül. Németország­nak sem lehet érdeke, hogy elve­szítse barátait. Az angol kormány a négyhatalmi szerződés megalko­tásánál még ott állott mellette és baráti jobbját nyújtotta neki, míg ma azt táljuk, hogy a baráti jobb lassan visszakozik a zseb felé. A német politika tehát nem jó úton halad kifelé sem, mert elidegení­ti tőle a jóbarátokal is. És ez nagy kárt jeleni magára Európára is. Hiszen Európában a német tudás és alaposság olyannyira közmon­dásossá váll, olyan tekintélyre telt szert, hogy az az Európára erős francia hegemóniának volt a min­denkori megmérhető ellensúlya. Németországnak észre kellene ven­nie, hogy a mostani rendszervál­­lozlalása annyira túldimenzionált, hogy azt az európai helyzet ineg­­rendítése nélkül nem képes végre­hajtani és ezzel kitenyészti a reak­ciót maga ellen. Nem a marxiz­musra gondolunk, amelynek kezé­ben van a világsajtó tekintélyes ré­sze, hanem a nemzetközi közvé­lemény elfordulására. Az a módszer, amelyet a győzel­mes nemzeti szocializmus követ belső ellenségeivel szemben, Né­metországnak a belügyi*, ami le­hel helyes, vagy helytelen. Azon­ban egyet, az igazságot kikapcsol­ni nem helyes dolog belőle. Min­den jogtalanság és az igazságnak minden megcsúfolása magában hordja a jog és igazság megvihat-Komárom, — április 7-én. Törvényjavaslat a mezőgazdák elleni végrehajtások elhalasztá­sára. Az igazságügyminisztérium törvény­­javaslatot készített, amelynek értelmé­ben a mezőgazdák ellen folyamatba tett végrehajtásokat 1933. november elsejéig elhalasztják. Olyan intézke­désről van szó, amelynek értelmében végrehajtási eljárást, illetve ingó-vagy ingatlan mezőgazdasági tulajdonnak végrehajtás utján való elárverezését csakis 1933. november elseje után szabad újra foganatosítani. Ez a ren­delkezés nem vonatkozik a bérkövete­lésekre vagy tartásdijra, amelyeket az adós törvényesen tartozik fizetni, va­lamint nem vonatkozik olyan járadé­kokra és kölcsönkövetelésekre sem, amelyek alapján zálog- vagy adósleve­leket állítottak ki. A törvény megoko­­lásában a minisztérium utal a mező­­gazdaságban uralkodó súlyos válságra, amennyiben a mezőgazdák egyrészt nem rendelkeznek nagyobb jövede­lemmel, másrészt a hitelezők követelé­seik azonnal megfizetését kívánják és végrehajtásokkal lépnek fel. Az ilyen eljárással a mezőgazdaságot teljesen tönkre lehetne tenni és azért szüksé­ges, hogy a mezőgazdákat törvény védje meg ezirányban is. lun propaganda erejét is, amely lázit a jog és igazság sérelme el­len. Ezt tévesztik szemeik elől Németország »új« urai és ezzel számbovehelően kárt okoznak ön­maguknak. Ha Németország nem állana szemben a fél világgal, ak­kor sem engedhetné meg magá­nak ezl a fényűzést, amely sem­mibe sem veszi a vele szemben fel­hangzó és hangszórókkal mester­ségesen erősített kritikái. A hata­lom megerősítéséhez nincsen szük­ség új problémák felvetésére, mert azok cllenmondásokal támasztanak magában a rendszer belsejében is. Németországnak most kellene leg­erősebbnek és legegységesebbnek lennie, amikor jövőjéről lesz szó, amikor világhatalmi helyzetét kel­lene megalapoznia. Rövidesen megindulnak a közmunkák. Minthogy a munkakölcsön jegyzése eddig is jelentős eredményt mutat fel, lehetővé vált, hogy az államigazgatás már most felszabadítson beruházási munkák céljaira szolgáló összegeket. Olyan beruházásról van szó, melyek­nek költségeit már az 1933. évi állami költségvetésbe felvették. A szlovenszkói országos választmány és az országos hivatal képviselői Országh József or­szágos elnök vezetésével értekezletet tartottak, amelyen a munkakölcsön hozadékából az országok, a kerületek és a községek részére szóló és köz­munkák céljaira szolgáló első kiutalás kérdésével tfoglalkoztak. Ezeket a munkákat már eddig teljesen előkészítették, úgy, hogy azokat bármikor meg lehet kezdeni. Szloven­­szkót illetően az egyes kerületekben és járásokban uralkodó munkanélküli­ségnek megfelelően már megegyeztek a munkaprogramról. A munkakölcsön hozadékát csakis célszerű és közhasznú beruházások fedezésére szabad fel­használni. A pénzügyminisztérium a beruházási kölcsön jegyzését lehetővé teszi az állami alkalmazottaknak is olyképen, hogy utasítani fogja a posta­takarékpénztárai, hogy az állami alkal­mazottak helyett fizesse be az általuk POLITIKAI SZEMLE

Next

/
Oldalképek
Tartalom