Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)

1933-04-08 / 28. szám

2 oida‘. »KOMAKOMI LAPOK< !9é3. április 8. jegyzett összegeket,” amelyeket azután tiz havi részletekben fizetnének vissza az állampénztárba az illető alkalma­zottak. A szocialista szakszervezetek tiltakoznak a munkanélküli segélyezés módosítása ellen. A miniszterelnök ama terve, hogy a munkanélküli segélyezés csökkentessék, a koalícióban mindjobban kiélezi a hely­zetet. A szociáldemokrata szakszerve­zetek éles ellenzéki álláspontot fog­lalnak el a tervvel szemben és a cseh és német szociáldemokrata szakszerve­zetek országos központja legújabb ha­tározatában elutasítja a reformterveze­­zetet s hangsúlyozza, hogy a szerve­zetek igazgatásában egyetlen vagyonos ember sincsen, aki szükség esetén reá nem szorulna segélyre, hanem csak munkások, alkalmazottak és tisztvise­lők, akik a munkájukért járó díjazásra rá vannak szorulva, amennyiben pedig a terv következtében munkájukat el­veszítik, igényjogosultságot szereznek a segélyezésre. A központ a leghatá­rozottabban elutasítja azt a követelést, hogy a munkanélküliek a kapott mun­kanélküli segélyt kötelesek legyenek ledolgozni alacsony bérért, mert ez a követelés nyílt támadás a bér ellen és a munkásság szociális helyzetének to­vábbi rosszabbodását jelenti. Ha a köztestületeknél, községeknél elvég­zendő munka fordul elő, akkor ezt a munkanélkülieknek kell adni, de a munkák bérénél mérvadó a kollektiv szerződés vagy a szokásos bér. Ameny­­nyiben a munkanélkülinek munkát osztanak ki, az a munkanélküliek jegy­zékéből törlendő. A szakszervezeti központ állást foglal azon terv ellen is, amely szerint az idénymunkásokat a segélyezésből teljesen kizárnák, az állami hozzájárulás csökkentését pedig a leghatározottabban visszautasítja. A miniszterek elleni bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat. A csehszlovák szenátus még 1927- ben letárgyalta és elfogadta azt a tör-Feszület a kelő holdnál. Irta: Babai] József. I. Híves, őszi szél szövögette már a közelgő tél fellegeit, késő október­napokat számlált a naptár. Útban voltunk hazafelé az apám hintáján, göröngyöt aprító, szapora patákkal futottak a lovacskák már jó két óra óta. Gelencsér bácsi, a gödrös szavú, vén kocsis kímélte az ostort, de nem spórolt a szóval: — Gyí, Kecsesem, gyí, szégyenbe hagy a nénéd! Az almásszürke, keskenyfejű Ke­cses hálrahegyezte kél eres fülét és bedöntötte szügyét a hámba. Mégis csak szégyenkezni való lódolog lenne, ha »nénje«, a Rézi, jobbindulatúan gyúrná maga alá az országutat. E mellett nagy úr ült a kocsin, Sebes­tyén Gergely kaposi főorvos úr, akit egyenesen hozzánk fuvarozunk Atádra, no meg az én széles-szálas, komor­­mosolyú édesapám. Magamról nem beszélek... Én csak bokornvi ember­ke voltam még akkor, kicsiny, de te­rebélyes. Teljes egy napot vesztegeltünk Ka­posvárott. Úgy volt, hogy tegnap, csü­törtökön mindjárt megérkezés után fordulunk is vissza, csak éppen any­­nyit várunk, hogy kipihegjék magu­kat a lovacskák és a főorvos úr fel­rakassa a hintóra tudományos szer­számait. De hát éppen indulás előtt megcserdüllek a Donner-város felett a fellegek ostorai, üvöltő.szél borzol­ta fel a megyeszékhely öreg házainak telőcserepzetét. leszaggatta uccahosz­­szat a tudományos ökörnyálakat, a telefon- és villanydrótokat s olyan vihar búcsúztatta az aranyecsetű őszt, hogy egyetlen riadt imádsággá könvö­­rületesült az egész megye népe. Nem vényjavaslatot, amely a miniszterek fe­­lelősségrevonásáról szól s amely a köztársasági elnök és a kormány tag­jai ellen bűnvádi eljárásra vonatkozik. A képviselőház e javaslat letárgyalá­­sára számtalan esetben kért halasztást s azért mind a mai napig nem lett a javaslatból törvény. A napokban végre a képviselőház alkotmányjogi bizott­sága megkezdte a törvényjavaslat fö­lötti általános vitát, amelynek beveze­tésénél Cerny agrárpárti képviselő-elő­adó jelentésében kiemelte azt, hogy a kormány tagjainak felelősségre vonása a Stribrny-eset kapcsán vált aktuálissá és ma, amikor a kormány az állam tekintélyének emelése céljából külön­böző intézkedéseket léptet életbe, két­szeresen ts szükséges, hogy az állam ügyeit vezető tényezők felelősségre vo­nása törvényben legyen szabályozva és egy demokratikus államban a mi­niszterek elleni szankcióknak kétszere­sen szigorúaknak kell lenniök. A sze­nátus által elfogadott törvényjavaslat azonban számos hiányt tartalmaz és igy különböző módosításokra szorul. Cseh nemzeti szocialisták a szlo­­venszkói német iskolák ellen. A cseh nemzeti szocialista párt in­terpellációt nyújtott be a kormányhoz, amelyben azt kívánja, hogy Szlovensz­­kón a német iskolák számát a „tény­leges“ szükséglethez alkalmazzák, vagyis a párt felfogása szerint a „fö­lösleges" iskolákat szüntessék be. Az interpelláció támadja a pozsonyi német reálgimnázium egyes tanárait, akik az interpellálok „hallomása szerint“ az iskola ifjúságát pol tikai pártokba szer­vezik meg. Az interpellálók azt is ki­fogásolják, hogy Szlovenszkóra és Ru­­szinszkóra a történelmi országokból hoznak olyan német tanerőket, akik a „német irredenta gondolatától vannak megfertőzve“. Végül azért panaszkod­nak, hogy a német irredenták Szlo­­venszkóban kéz a kézben dolgoznak a — magyar irredentákkal(l) A szél­sőséges sovinizmustól fütött cseh indulhattunk. Tombolt a vihar más­nap délutánig, akkor aztán egyszerre megcsöndesült, mint végórával vias­kodó szív a haláltusa után. — No, még egy órácska, Gerge­lyem és otthon vagyunk. Ez már a somogyszobi jegenyés út — fordult apám: a főorvos úrhoz s aztán Gelen­csér kocsis felé zuhogtatta a szót: No, Gelencsér, látom, tekintélyt vesztett ember lett magából. Már a lovaink se tisztelik. — Ne bántsou tekintetös úr a szó­val, mert átveszi az ostor! Ápám megbökte a főorvos urat, én is a magas bak felé kémleltem a kis­ülésről, vájjon hogyan állít magának új tekintélyt a hóval befútt hajú öreg kocsis. Gelencsér bácsi tűhegyre éle­zett bajusza alá szorította vastag alsó­ajkát, szisszented egyet, s felemelte az ostort. Csak egy suhintás volt csu­pán. A kél lovacska megremegett s úgy vett új iramot, mintha Bécsig mentünk volna, Mátyás királyt kö­szönteni ... Még alkonyaikor ért liintónk az or­­országúti Bakter-foi dűlőhöz. Meg kel­lett állni. Nagy csapat ember dolgo­zott ott, Lipeki atádi utbiztos úr ve­zényszavára, mert két holt jegenye feküdt keresztbe az úton. Elbánt ve­lük a vihar. Apám is leszállt, hogy segítsen. Fürge balták már megko­­pasztották a törzseket, tíz perc sem telt belé s oldalt gördítették az aka­dály I. — Jaj, várja ám már kegyedéket a tekintetes asszony nagyon! — mond­ta az útbiztos apámnak — Nem indulhattunk a vihar miatt tegnapi s (várni is kellett keveset, hogy szikkadjon az út. Mi van a kislányom­mal? — Délben volt odaát a feleségem. Semmi baj. Alig várja, hogy fölkelhes­sen. — No, otthon leszünk mindjárt. nemzeti szocialisták ez interpellációja csak azt igazolja, hogy a köztársaság­ban lakó németekkel szemben táplált nacionalista gyűlölet semmiképen sem csökkent és ezek a nacionalista elemek arra törekszenek, hogy a szlovenszkói németek iskoláinak egy részét elvegyék s ezzel a német kulturális életet gyön­gítsék. Csökkent a munkanélküliek száma. A csehszlovák köztársaságban nyil­vántartott munkanélküliek száma feb­ruár havában tetemesen szaporodott az előző hóban kimutatottak számánál, Komárom, április 7. A szlovák néppárt, reete Hlinka szlovák néppártja és a pittsburgi szer­ződés egyetlen hiteles magyarázója rövid idő múlva átsétál a kormány padjaira. Ugyanis következik a felha­talmazási törvény és ahhoz kvalifikált többségre lészen szükség, mert ez a törvény: a kormányt a parlament nél­kül való kormányzástól kezdve a tör­vények hatályon kívül való helyezésé­ig és felfüggesztéséig mindenre felha­talmazza a lapok hírei szerint és az ellenzék, amely nem áll másból, mint a magyar és német pártok ellenzéki tagjaiból, az álellenzéki iparospártból és a kommunistákból, így nem lesz képes a törvényjavaslat ellen semmi ellenállási kifejteni. A Hlinka-féle alkalmi ellenzékiséget sohasem becsültük túl sem értékben, sem politikai stabilitás tekintetében. Ellenzékiségük mindenkor csak arra irányult, hogy a kormánykoalícióba bejussanak és ott melegedhessenek a tűz körül, belekandikálhassanak, mi is fő a tűzön, azután a tányérokat tar­tani, amikor a husosfazék tartalma kiürül. Szlovenszkó autonómiája ná­luk csak jelszó maradt mindenkoron, amelyet a kormánybavonulás előtt a szögre akasztottak és gondosan bc­­naftalinozták, hogy amikor az exodus kellemetlensége bekövetkezik, azt új-Rerekezett is a hintó tovább, kezd­tek felénkfényleni a kisváros-széli do­hánybeváltó nagylámpái. Tépázott voll az országút mindenfelé, csatangoló szél járt még, de legalább gyorsan szikkadlak az utak. Apám és a főor­vos úr jókedvűen beszélgettek. Apám már másodszor mesélte, hogy hite szerint aranyhajú néném inkább a lelki gyötrelem miatt őrizte az ágyat hónapokig. Hát gondolod, hogy még ma is szereti azt az embert? Esküdni mernék rá. Nézd, Ger­gelyem, én nem is neheztelek nagyon a fiúra. Egy éven át járt a házamba. Megszerették egymást. Közben szor­galmasan tanult s négy hónappal ez­előtt lepett meg bennünket azzal a hírrel, hogy felutazik Budapestre, ügy­védi vizsgát tesz. Na, gondoltam, igy legalább teljes lesz az egzisztenciája. Fel is ment Pestre. Vizsgázott is si­keresen. Siirgönyözötl, hogy jön. Vár­tuk, vártuk, eltelt két hét, három hét, nem jött. Szegény kislányom arcát kezdte pókszálba fonni a bánat. Fo­gom magam, mondok, felutazok Sán­dor után, mi van vele? Mert már szál­lingóztak a hirek, hogy valami tán­cosnő hálózta be. Szakadatlan küldte az anyja a pénzt, még a házát is el­adta. Felérek, megtalálom. Egylakás­­ban azzal a rőthajú lénnyel. Egy szót se szóltam hozzá, csak fordultam ki a pesti küszöbről s hajrá, gye­rünk haza! Az volt talán a gondolat nélkül való cselekedet, hogy behívat­tam a kislányom; s abban a minutum­­ban elmondtam neki mindent. Másnap már ágynak dőlt a kisangyalom. Sze­gény. — És az a Berkes-gyerek közbe megjött? — Megjött. Csalódottan, kifosztva, tönkremenve. Két hónap óta önálló irodája van. De az én házamba be nem teheti a lábát. úgyhogy már jóval felülhaladta a ki­­lencszázezret és közeledett a millió felé. A népjóléti minisztérium statisztikai kimutatása szerint március hóban csök­kent a munkanélküliek száma, ameny­­nyiben a munkaközvetítő hivatalok ál­tal nyilvántartott munkanélküliek már­cius hó végén 878285 személyt fog­laltak magukban, amely szám össze­hasonlítva a február havi 920.182-vel, a csökkenés 40.897-et mutat, ügy lát­szik, hogy az időjárás megenyhültével már egyes helyeken megindult a munka, ami lehetővé tette, hogy a munkanél­küliség némiképen enyhüljön. fent leakaszthassák a szögről. Nem vesszük tragikusan a rózsa­hegyi öregúrtól azt. hogy most ismét kiadta a »direkció és koalíció« című riadóját és népének sok szépei és jót igér, ha ugyan Prága elég lágyszívű lesz osztogatni. Nem először törté­nik íi kormányvizekre való átcsu­­szamlás és nem is utoljára. Ha majd a néppárt helyzete nagyon kellemet­len lesz a sok szociáldemokrata, meg nemzeti szocialista között, és kezdik erősen kinézni szegény argonautákat, akkor aranygyapjú nélkül szépen ha­zajönnek és elkiáltják magukat: éljen az autonómia! Akik a csehszlovák politikában va­lami nagyszabású elvi programot ke­resnek, azok hagyjanak fel minden reménnyel, ha Zsolnáról elindulnak Oderberg vagy Lundenburgon keresz­tül zlala Praha felé. Olt a gyakorla­tiasság az úr. a do, id des, és a nyak­­törő erkölcsi magaslatokat gondosan elkerülik a politikusok. így Hlinkáék is. Podgyászukal beteszik a zsolnai ruhatárba és abba beleférnek az el­mondásra váró ellenzéki beszédek is. Most a politika másképen fordult és csuklógyakorlatokat kell végezni, hogy a kézfeltartásba belegyakorolják ma­gukat. Mert a néppárt eddig bizalmatlan volt a kormány iránt. És pont most — Okosabb is. Amint hazaérünk, alaposan megvizsgálom újra a gyer­meket, azt hiszem, nyugodtan fölkel­het ma már s velünk vacsorázhat. Holnap pedig beviszem hozzánk Ka­pósba, jönnek a téli bálok, majd el­feled mindent. — Köszönöm, Gergelyem, nem kí­mélem a forintot, csak mégegyszer ne­vetni lássam, — mondta az apám és rámsikloll szomorú-szigorú tekintete. És így kérdezett: Hát a te orrod mért lóg a papucsodig? Én? Ö, énreám kimondhatatlan szo­morúság szakadt. A kistestvéri szív minden rajongásával imádtam arany­­néném. Mi lesz most? Néném hetek óla tervezgette, hogy abban az órá­ban, amikor fölkelhet, kézenfogjuk egymást és első útja a városalján levő Bakter-fordulóhoz vezet. Ahol az imént elhajtattunk. Ott függ öreg ge­rendából ékelt nagy fafeszületen Jé­zus Krisztus teste, halványlilára fes­tett bádogból. Mindig, de mindig ide sétál ki a néném, alkonyodás után, ha meg akar valamit köszönni amesz­­sziséget messziről s az áldást közel­ről nyújtó egeknek. És én pár perccel ezelőtt láttam, hogy az útszéli vad­rózsa-bokrokkal körülcsokrozott nagy­kereszt csupaszon áll, letépte róla a vad vihar az áhítattal formált bádog­­testet, ott hevert az darabokban a bokrok melleit, ki tudja, mikor ja­vítják vissza. Kegyelettel. Jóságos Is­ten, ha fölkel a néném. — hisz napok óta többször sétálgat már hervadt ku­kacvirágos udvarunkon, tehát kétjár­­tányi ereje is van .már — ha fölkel ma a néném végérvényesen és kisétá­lunk ide és látni fogja, hogy a maku­látlan telkével bálványozott feszület tépett, mocsokban fekszik, jaj, úgy elindítja belőle a mély hit zokogását, hogy talán újra ágynak vetődik. Pe­dig a főorvos úr is négy levélben írta Kapósból, hogy csak kíméljük az iz-A néppárt befaral a kormányblokkba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom