Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)

1933-04-01 / 26. szám

4 o da!.

»KOMÁROMI LAPOK<

1933 április 1.

$iid

^ magad

Oetke x-tel

Dr. Oetker-féle „Sackin“ sütőporral a legnehezebb tésztáit is biztosan és szépen sikerülnek!

.....-- n~rrijmiri'írrnimiiiiiii 11 iHMWiiniimwnini

A városnak figyelmébe ajánlja a memorandum az országos hivatalnak vonatkozó határozatát, amely szerint a fenti munkáknál a munkaadók csak helybeli munkásokkal dolgoztathatnak, a munkások csak a munkaközvetítőn keresztül alkalmazhatók és hogy szigorúan őrködni köteles az érvényben levő kollektiv szerződés betartására.

Á memorandumhoz mellékelt külön kérvényben kérik a szakszervezetek a képviselőtestületet, hogy a memorandumot küldöttség által juttassa el a járási hivatalnak, az Országos hivatalnak, a közmunkaügyi-, a vasutügyi-, népjóléti- és pénzügyminisztériumnak azzal, hogy a hatáskörükbe tartozó intézkedések haladéktalanul megtétessenek.

A képviselőtestületi rendkívüli közgyűlése az előadott tanácsi javaslatok alapján a szakszervezetek memorandumát tudomásul vette és annak az illetékes minisztériumokhoz és hatóságokhoz való küldöttség utján leendő felterjesztését kimondotta.

Olvastatott a komáromi keresztényszocialista pártszervezet városi képviselőtestületi tagjainak beadványa, amelyben az aláírók hivatkoznak a nyomorban sínylődő kisiparosok súlyos helyzetére és azt indítványozzák: mondja ki a képviselőtestület, hogy azonnal fölir a népjóléti minisztériumhoz aziránt, hogy a munka- és keresetnélküli kisiparosokat ugyanúgy, ugyanazon kötelezettségek mellett, mint a munkanélküli munkásságot, élelmiszer segélyben részesítse. Amig ezen kérvény elintézést nyer, a város megkeresésére intézkedjék a Járási hivatal, hogy a havonként fennmaradó jegyeket csak a keresetnélküli iparosok között ossza szét.

A keresztényszocialista párt kérelmével a kedden tartott tanácsi ülés foglalkozott, amelyen Fülöp Zsigmond helyettes városbiró javaslatára és a beadvány aláíróinak egyhangú hozzájárulásával azt az álláspontot foglalta el a tanács, hogy a kiosztásra kerülő élelmiszeriegyek segélyében nemcsak a nyomorgó kisiparosok, hanem mindazok részesüljenek, akik arra rászorulnak, tekintet nélkül arra, hogy milyen társadalmi tagozatba tartoznak. ilyen értelmű határozatot hozott a tanács a fentmaradt élelmiszer kiosztására nézve is.

A képviselőtestület a tanácsnak e javaslatait egyhangúan elfogadta azzal, hogy e kérelmet is a kiküldött bizottság fogja a népjóléti minisztériumban átnyújtani.

Majd áttért a közgyűlés a komáromi összes szakszervezetek végrehajtó bizottságának ama beadványára,amelyben az állami szükség munkák, élelmiszerjegyek mikénti elosztását és azok ellenértékének rendezését kérik.

Ennél a tárgynál Csizmazia György városbiró ismertette az előzményeket. A Járási hivatal a város részére 63.000 korona értékű élelmiszerjegyet akart kiosztatni a kormányrendelet értelmében úgy, hogy az élelmiszerjegyekért tartoznak a jegyigénylők közmunkát végezni, Egy 10 K-ás értékű jegyért 4 órát, két ilyen jegyért 8 órát. Azokban a napokban munkásküldöttség kereste föl a helyettes városbirót, aki a küldöttséggel a járási főnöktől kérte a jegyek mielőbbi szétosztását. Mivel az igénylők nem jelentkeztek munkára, a Járási hivatal az élelmiszerjegyek egy résiét a községekben dolgozók részére osztóba ki s igy a város rendelkezésére csak 33.000 Ke értékű jegy maradt. A községek azonban az élelmiszerjegyekhez tartoznak még bizonyos pótlékot adni és pedig a 10 koronás jegyekhez 2 koronát, a 20 K-ás jegyekhez 4 koronát. Ezenkívül a munkásokat köteles a város^ a munkásbiztositóba bejelenteni. A városbiró e kérdésben a lárási hivatalban tárgyalásokat folytatott, amelybe a munkásbiztositó igazgatóját is bevonták, aki vonakodott a bejelentést elfogadni, mert az a munkáspénztárra súlyos terhet jelent. A tárgyalás eredménye az iett, hogy a munkások bejelentendők, a kijelentés egy hónapban egyszer teendő meg. A munkásbiztositási járulékot a város lefogja a munkás béréből. A munkásbiztositó pénztár igazgatója tudatta a várossal, hogy felsőbb hatóságától, a pozsonyi igazgatóságtól azt a felvilágosítást kapta, hogy ezeket a munkásokat nem kel! felvenni. A

városbiró, nehogy az esetleg bekövetkezhető balesetért a felelősség a várost terhelje, átirt a munkásbiztositó hivatalhoz, hogy közölje a hivatal Írásban is, hogy miért nem veszi fel a munkásokat, de erre eddig válasz nem érkezett. A városnál az élelmiszer jegyekért dolgozó munkásokat hetenként utólag heti jegyzék alapján fizetik. Eddig naponként 100—110 munkás dolgozott városi munkát. Kéri a városbiró ezen jelentés tudomásulvételét.

Pálfy Antal azt indítványozza, hogy ha valaki már egy nap dolgozik, azonnal kapja mg az őt megillető összes élelmiszerjegyet. Csizmazia városbiró felvilágosításul közli, hogy a jegyek kiosztását a Járási hivatal végezi, amely eddig sem adta ki a jegyeket egyszerre. A kiosztás ezután is úgy fog történni, mint eddig. A városnak nincsen módjában az eddigi kiosztási rendszert megváltoztatni. Bejelenti, hogy

mmsrnrnmamsmimmmammmmamm

Az csak természetes, hogy ismerőseink, a hosszú útról való megérkezésünk után kérdésekkel ostromolnak bennünket. Mérget lehet venni rá, hogy a kérdések igy következnek:

— Milyen volt a koszt?

— Milyenek voltak a nők?

— Nem kaptak-e tengeri betegséget?

A menüket, a kosztot egyenlőre nem

bántóm, hanem áttérek a nőkre, mint olyan témára, amely egyformán érdekli az öreget és az ifjút, a nőt és a férfit egyaránt.

Természetesen az utitársak között is voltak csinos nők. Az amerikai misszek és lédik közül versenyezhetett volna nem egy a szépségversenyen. Aztán sok volt a Palesztinába igyekvő és ott hosszabb ideig maradó zsidó szépség is, akik közül nem egy végleg ott is maradt, hogy igazi Hebron rózsája legyen. Nem egynek volt ragyogó, bogár-fekete szeme. Azon a forgalmas uccán, amely hatalmas hajónkon végigvezetett, történt, hogy egy nagy emberáradatban egy ilyen bogárszemü kis lánynak udvariasan utat törni segítettem, Soha kedvesebb mosonyt nem kaptam életemben, mint ettől a keleti szépségtől hálás köszönetképpen. Sőt a kislány után lihegő és túlhizott mama is igyekezett széles mosolyával meghálálni szívességemet. Orrom után Ítélve a mama bizonyosan hitsorsosnak tartott. Ismeretségem csak olyan kérészéletű volt a kislánnyal, mert pár óra múlva jött Hajfa kikötője és ők végleg elhagyták a hajót.

Az athéni, görög nőkre nem voltunk annyira kiváncsiak, mint kelet lefátyolozott nőire.

Az első lefátyolozott nőket Hajfa kikötőjében láttuk. Igaz az a tétel: ami takar, az jobban izgatja a képzeletet, mint a fölfedett alak és minket nagyon izgattak a lefátyolozott arcok. Az arab leány és asszony egészen sűrű, sötét fátyollal födi le az arcát. Képzelem, mit szenvedhetnek szegények a nagy melegekben. De viszont ezt a fátyolt csak az uccán viselik és egy jól nevelt arab nőnek nem illik annyit az uccán korzózni, mint pl. a komáromi szépek is teszik, akiknek nem elég az itteni korzó, hanem az itteniek odaát, a túlsó komáromiak pedig ideát sétálják ki magukat. Hiába inti le őket az igazi erénycsősz, a komáromi kőszüz, a mai kor asszonyai és leányai nem sokat hederitenek erre a szegény kőszüzre.

A török nő már sokkal praktikusabb és az arcából az egész homlok, a szemek és a szemek alatt egy ujjnyi az arcból szabadon vannak és csak a többi rész van, nem is nagyon sűrű fátyollal lebontva. Istenem, ha egy nőnek szabad a szeme, akkor már mindent ki tud fejezni, hiába takarja el a fátyol az ajkakat. Ha látni akarsz

a város öt vagon szenet kért, amelyet mindennap várnak, hogy azok, akik a múltkor nem kaptak szenet, most kaphassanak. 6000 korona értékű burgonyát kapott a város azon nyomorgók részére, akik eddig a szakszervezetek részéről nem részesültek semmiféle segélyben. Vidák Vince éles hangon bírálta a kormány és hatóságok eljárását, Tarics István pedig azt javasolta, hogy a munkások balesetbiztosítási költségeit vállalja magára a város, amire Csizmazia városbiró kijelentette, hogy a város megvárja a munkásbiztositó pénztár komáromi igazgatójának válaszát és ha az nem felel meg a törvény rendelkezésének, akkor az országos igazgatósághoz ir föl a város és annak válasza után fog állást foglalni e kérdésben a képviselőtestület.

A rendkívüli közgyűlés a városbiró jelentését tudomásul vette, mely után a közgyűlés negyed 7 órakor véget ért.

úgynevezett beszédes szemeket, akkor nézd meg a török nőket. A mi nőink csak kacsintani és vágni tudnak a szemekkel, de mit tudnak a török nők! Valósággal beszélnek, nevetnek és kacagnak. Amikor a keleti bazárok szűk sikátoraiban valósággal horzsolni kellett a nagy tömkelegben a velünk szembe jövő török nőt és ha azt mondtuk egymásnak magyarul, hogy nézd, milyen gyönyörű szeme van ennek a nőnek, bár magyarul nem tudott a hölgy, de azért annyira megértette, hogy most őt dicsérik, hogy szeme egészen jó! kifejez{ev ' )■

— Óh maguk hízelgők, de azért nagyon köszönöm a bókot!

Ezt a bókot különben mindegyik megkaphatta volna tőlünk, mert mindnek csodálatosan szép szeme volt, amellyel megértethette magát a szembe jövő szerelmes lovagjával.

Sohase fogom elfelejteni azt a két feketegyémánt szemet, amelyek a Port- Szaid és Cairő közötti gyorsvonaton mosolyogtak rám. Ne hogy kérkedésnek vegyék, mindjárt hangsúlyozom, hogy hálásan mosolyogtak rám. A török nő mellettem ült és vele volt két aranyos kis pufók kölyök, 3—4 évesek, akikkel hamarosan barátságot kötöttem, mert nagyon szeretem a tiszta, jóképű gyerekeket. Minden anya hálás és büszke, ha a gyerekei tetszenek. A gyerekekkel a barátságom nagyon szilárd volt, mert apró ajándékokkal erősítettem meg. Ugyanis itt az utazási iroda hatalmas éteiesomagokat adott föl Port Szaidba nekünk. Volt abban mindenféle jó és én ebből adtam a két aranyos kölyöknek Csillogó szemmel ették a süteményeket, a puncs tortát és az indiánért... Szimpátiám a gyerekek iránt egyre nőtt, mert pompás étvágyuk volt és az ételdobozom hamarosan kiürült. Erre aztán az ismerősöktől kértem az én két török gyerekem számára. A gyerekek szeme is csillogott, de milyen hálásan nézett rám éjsötét szemével a mamájuk. Ezt a tekinletet sohasem fogom elfelejteni. Az ajka néma maradt, de azok a csodálatos szemek el tudták mondani a hálás anyai szív minden tiszta érzését, köszönetét. Tudom odahaza, valahol a Szahara sivatag pálmaligetes oázisában sokáig fog egy török család rólam beszélni, amikor én már nem is leszek az élők sorában. Szinte fájt, amikor Cairó pályaudvarába berobogtunk és el kellett búcsúznom tőlük úgy, hogy mi már az életben sose találkozunk.

Nagyon csalódik az az utazó, aki a kimondottan Törökországban is lefátyolozott nőket remél látni. Chemál basa teljesen eltörölte az európaitól eltérő viseletét úgy a nőknél, mint a férfiaknál. Konstantinápolyban nagy

csalódás ért bennünket, mert egy egészen európai külsejű várost találtunk a török helyett. Még az üzletek fölirataiban se szabad török írást használni. Cairóban az uccán árultak török süveget, úgynevezett fezt. Persze, hogy mindnyájan vettünk és a gizei piramisokhoz ilyen török fezben mentünk ki, hogy a teveháton való lovaglás még jobbon stilszerü legyen. Amikor az Aranyszarvnál Konstantinápoly előtt hajónk kikötött és török rendőrség jött a hajóra, hogy kiszállásánk előtt útleveleinket lebélyegezze, egyik úti— társunk ilyen török fezben akart kiszállni a hajóról. A török tiszt figyelmeztette, hogy a világért se tegye, mert nagyon sok igazoltatásnak lesz kitéve, mert ha töröknek nézik, súlyosan megbüntetik. Az igazolás, hogy csak kuriózumként hordja, igen sok huzavonával jár. így aztán barátunk letette a fezt, pedig eléggé hangoztatta, hogy ő éppen a konstantinápolyi kirándulásra vette.

Lefátyolozott török nőt tehát csak a többi keleti államokban lehet látni, ahová Chemál basa hatalma nem terjed. Érdeklődtem Törökországban, hogy Chemál hatalma szilárd-e? Mindenütt azt hallottam, hogy megdönthetetlen, mert a nők a legfőbb támaszai, akiket Chemál a rabszolgaságból emelt ki. Akit pedig több millió nő támogat, az nyugodtan alhatik. Chemál bukása azt jelentené, hogy a nőknek vissza kellene menni a rabszolgaságba, a hárembe, a fátyol és a rácsos ablakok mögé. Rácsos ablak sincs már Istambuiban, de a többi keleti városokban minden ablak rácsos, ahonnét a mohamedán nők leskelődnek ki, de őket nem lehet látni.

A legelegánsabb nőt Monte-Carlóban láttam a kaszinóban. Engem a játék nem igen érdekelt és sajnáltam azokat, akik rabjai a játékszenvedélynek. A káprázatos pompájú dohányzóban ültem, amikor arra libeg egy elegáns hölgy, cigarettázik. Egyenesen felém tart, szinte zavarba kezdek jönni, amikor közel hajol hozzám és láthatom, hogy nyakán csodálatos szép és kincset érő igazgyöngyfüzér van. Szinte meghajol előttem és az asztalkán levő hamutálcába leveri a cigaretta hamuját és aztán tovább libeg. Csak a hamutálcáért jött közel hozzám és nem értem. Mikor ellibegett, akkor láttam, hogy a szoknyája olyan volt, mint a szürke, tompafényü viaszkos vászon. Hogyan lehetséges ez? Ilyen elegáns nő viaszkosvásznat hord? Rém kiváncsi lettem és utána siettem, hogy valami útón-módon megfogjam a szoknyáját, hogy tényleg viaszkos vászon-e ? A játékasztalokhoz sietett, de sehol se játszott és egy asztalnál csak pár percig maradt, aztán tovább lebegett. Én utána. Végre az ötödik állomásnál játszani kezdett. Én mint közömbös kibic, közel fé;köztem hozzá és vártam azt a pillanatot, amikor elfogja a játékszenvedély és nem veszi észre, hogy én megfogom a szoknyácskáját. Ez a pillanat hamarosan elérkezett. Vesztett és lázasan kergette a szerencsét, amely futott előle. Akkor megfogtam a szoknya anyagát. Hát az bizony nem viaszkos vászon volt, hanem valódi selyem. A mai szűk szoknyadivatnak köszönhetem, hogy a selyemmel együtt az elegáns nő húsából is került az ujjaim közé, de a szegény ezt se vette észre. Ezer frankos zsetonokkal játszott és vesztett. Mit vette ő észre, hogy a pil-Életveszélyes kalandom egy tizenhat esztendős és egy négyezer éves egyiptomi szűzzel.

A komáromi kőszüztől az egyiptomiig. — Milyenek a nők? — Voltak-e ismeretségeink? — A lefátyolozott arcok. — A beszélő szemek. — Ki volt mégis a legszebb? — Egy szép szempár, amely hálásan tekintett rám.

Saját tudósítónktól. Komárom, — március 31-