Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)

1933-01-11 / 3. szám

»KOMÁROMI LAPOK<

1933. január 11.

2. üo-I

korló orvost nevezte ki a közegészségügjü miniszter. A járási munkaviszonyok terén az Alsócsallóközi Ármentesítő Társulat járt elő jó példával, mely gútai szektorában nagyobb meliorációs munkálatokat végeztetett. A helyzet megvilágítására nézve említjük csak fel, hogy Gúla község, mely évtizedek óta nem ismerte a pótadót, az elmúlt évben kénytelen volt kiadásainak fedezetéül ezt lakosaira kivetni. Egyébként az önkormányzati pótadóknak csak körülbelül egyharmadrésze folyt be a járás területén. Komárom városban talán ennyi sem.

A járás területén különösen az év elején sok éhség-tüntetés fordult elő és a munkanélküliek hellyel-közzel erőszakosan is felléptek. Az éhségmarsra is rá került a sor, azonban ezt a komáromi államrendőrség meghiúsította és a menetelő munkanélküliek nem tudtak bejutni a városba.

Magában Komárom városában a közigazgatás nem mutat vigasztaló képet. Az új választások a baloldali szélső pártok többségét erősítették meg, ami magában hordja az egyoldalú városi igazgatásnak minden törekvését. A költségvetés 220 o/o pótadóval lett volna kiegyensúlyozható, azonban ezt le kellett szorítani 190 o/o-ra. Mindez nem használt, a lakosság ezt sem volt képes megfizetni. Hihetetlen felháborodást keltett a városi díjaknak visszamenőleg 1928— 1931. évekre való kivetése és behajtása, melyet óvatosságból csak a községi választás után hozlak az érdekeltek tudomására. Egyeseken be is hajtották ezeket a »visszamenőlegese pénzeket, de a háztulajdonosok legnagyobbrésze nem volt képes ezt megfizetni.

A város gazdasági helyzetén, melyet részint a rossz gazdasági viszonyok, részint a »szociális« közigazgatás »áldásai« juttattak mai állapotára, segíteni nem lehetett és az reménytelenül állott az év végén. Mivjel a város újabban felveti kölcsöneinek kamatait és amortizációs részleteit nem fizette meg, a járási választmány a községi pótadónak a városi pénztárba való átutalását betiltotta és annak a hitelező bank részére való kiszolgáltatását rendelte el, mindaddig, mig a tartozás fedezve nincsen. Ilyen és ehhez hasonló akadályok közt bukdácsolt a város igazgatása és ezen nem tudtak segíteri a prágai utazások sem, ahonnan ígéreteknél egyebet nem kaptak, sőt a legvégén már az ígéreteket is beszüntették. Ezzel Prága rátéri a valódi reálpolilika utaira.

A közgyűléseknek legnagyobb vívmánya volt az egyházi és kegyúri kiadások törlése, melyet a járásig választmány visszaállított, ezt a városi tanács megfelebbezte az országos választmányhoz. Az uj költségvetést 190 o/o pótadóval egyensúlyozta ki a városi számvevőség, legalább is a papiroson.

Az év közben megtartott jogtanácsosi állást ismét Ghyczy János dr. ügyvéddel töltötték be és meglepetés) keltett, hogy a szociáldemokrata párti Kendi Zoltán dr. kisebbségben maradt. Az év végén ideiglenes állásokat töltöttek be a városnál, így többek között a katonai nyilvántartó helyét is. ezekre az állásokra száznál több pályázat érkezett be. Ez annak a jele, hogy a fiatalság elhelyezkedni nem tud, mert az állami állásokra magyarokat nem neveznek ki (ez az alkotmány szerint meglevő faji és nemzetiségi külömbség nélküli állampolgári egyenlőség), magánhivatalokban szintén a csehek és szlovákok helyezkednek el és a magyar fiatalság munka nélkül sétál az uccákon.

A megüresedett városi mérnöki állásra több pályázó közül Miklós Pál gépészmérnököt választotta meg a közgyűlés. A városi tisztviselők sorából elhunyt Lengyel Jenő pénztári ellenőr hosszú és érdemes szolgálat után és Ziskay Antal katonai nyilvántartó.

Nevezetesebb esemény volt a kórházi belgyógyászati pavilion felépítése, egymilliót meghaladó költséggel, amely azonban az év végén még nem volt kész, mert a város nem tudta a kereseti kimutatásokat idejében fizetni. A közmunkák közül említést érdemel a Deák Ferenc ucca kiaszfaltozása, mely szintén egymillióba került, azonban még fizetetten. A magánépítkezés az elmúlt évben úgyszólván teljesen szünetelt. Számos küldöttséget fogadott a járási főnők, munkásokét, iparosokét, kereskedőkét, amelyek mind a gazdasági helyzettel

Hét milUird

Komárom, január 10.

Remes nemzetgyűlési képviselő, az állami költségvetés főelőadója, expozéjában súlyos bírálatot mondott a kormány deficites gazdálkodásáról és beszéde során kitért arra az óriási adóhátralékra, amely hivatalosan ugyan 4670 millió koronát tesz ki, de az ő szakértői becslése szerint hét milliárdra rúg. Ha a költségvetés főelőadója a nagy nyilvánosság előtt megállapítja ezt a nagy adóhátralékot, akkor bizonyára úgy is kell lennie annak és hiába akarja takargatni a kormány a mammuthátralékot, a véresen komoly gazdasági helyzet s az államháztartás deficitje ezt szomorúan igazolja.

Ttehát 7 milliárd volna az adóhátralék, amely nem folyt be a múlt év végéig az állampénztárba, holott az adóhivatalok mindent elkövettek, hogy minél több adót fizessenek be oda. E) lehet mondani, hogy az adóvégrehajtást lűzzel-vassal foganatosították, sajátságos túlbuzgóságból számtalan alkalommal még olyan esetekben is, amikor utólag kisült, hogy tévedés történt és vissza kellett az egész eljárást csinálni. Hét milliárd korona igen nagy összeg és bizony megérzi az állami pénzügyigazgatás annak a hiányát, amint hogy Csehszlovákia egész állami háztartásának biztonságát igen érzékenyen befolyásolja.

Ha ezt a megállapítást ellenzéki politikus tette volna, talán nem is volna olyan súlyos, de mivel a kormányttámogató pártokból kikerüli költségvetési főelőadó állapította meg, megdöbbentő komolysággal kell fogadnunk a nyilatkozatot. És pedig különösen azért, hogy mit jelent ez az adóhátralék a köztársaság lakosságának adózóképessége szempontjából s hogy milyen szomorú kilátást nyújt ez a helyzet a jövőre nézve. Hét milliárdot tesz ki az adóhátralék és körülbelül ugyanennyire rúg az 1933. évben előirányzott adóbevétel, tehál

voltak összefüggésben, de minden konkrét eredmény nélkül.

A város rendezte a Szénateret és telket jelöli ki a Vágduna partján az új dohánybeváltó számára.

adóhátralék.

ebben az évben mintegy 14 milliárd adót kell megfizetni az adózó közönségnek. Az általánosan ismert helyzetben aligha fog ez sikerülni, mert a leromlott és tehetetlen adózó most már elérkezett arra az állomásra, ahol minden akarata és kötelességérzete ellenére is képtelen fizetni.

És csodálatos, hogy azok, akik a kormányon vannak, észre sem akarják venni a helyzet halálos komolyságát. Uj adók behozatala, illetékek fölemelése a legfőbb eszköze a költségvetés kiegyensúlyozásának, holott nyilvánvaló, hogy amikor a régi adóhátralékokat sem képes behajtani az állam, akkor az új terhek megfizetése is illuzóriussá válik és igy nem képezhetnek az új adók reális alapot a költségvetés megállapításánál. Maga a kormánypárti főelőadó is megjegyzi, hogy nincs értelme annak, hogy új régieket sem tudják behajtani, tehát adókat hozzanak be, amikor még a aki számolni tud az adottságokkal, az igen hamar rájön arra, hogy nem sok reménységgel lehet az adófrontra sem tekinteni, ahol egymásután véreznek el és dőlnek ki az adóalanyok és semmisülnek meg azok a lehetőségok, amelyekre építeni kellene.

Sötét jövő veti előre árnyékát, amely az eddig is tarthatatlanná vált helyzetet még elviselhetetlenebbé rajzolja és amely lehetetlenné teszi, hogy az adófizető polgár eleget tegyen kötelességének. Nem volna-e helyesebb, ha a költségvetési bizottság még egy utolsó revíziót tartana a költségelőirányzaton és radikális csökkentéseket eszközölne azoknál a kiadásoknál, amelyeket improduktív beruházásokra akarnak fordítani. Hét milliárd adóhátralék mellett, amely egyben bizonysága a teherviselő képesség nagy mérvű leromlásának, meg kellene gondolni, hogy a minden téren végrehajtandó takarékosság és a már végleg kimerülő adózó alany kímélete segíthet csak a súlyos helyzeten.

Az ácsi borzalmas gyilkosság újabb részletei.

A saját fejszéjével ölték meg a szerencsétlen áldozatot. - Az áruló töltött káposzta - Amikor az egész faluban csak egy helyen főztek káposztát. - A boncolás eredménye. - Hogyan

történhetett a gyilkosság.

Saját tudósítónktól. Komárom, január 10.

Égjük előző számunkban megírtuk, hogjr ács községben borzalmas gyilkosság történt. A kertek alján lakott Béldy Mária magánzó nő, a községtől kapott öröklakásban. Előző tudósításunkban úgjr tüntette föl a dolgot tudósítónk, mintha Béldy Mária szegény sorsú nő lett volna. Tudósítónk onnét indult ki, hogy a községtől kapott öröklakásban élt és ez a felületes szemlélő előtt szegénységet jelent, holott a bestiális gyilkosság áldozatául esett Bélelj" Mária elég jómódú volt. A községi öröklakáshoz nem szegénysége révén jutott, hanem annak egészen más az oka. A magános nőnek a községháza mellett volt egjr telke, egj'éb ingatlanain kívül, a községházát meg akarták nagyobbítani és Béldy Mária szomszédos telkére szükség volt. Ezt a telket nem pénzért adta el, hanem öröklakásért, Ács községnek. Szorgalmával a meglevő ingatlan vagyonát,. pár hold földjét egyre gyarapította a magánosán élő 50 éves nő.

A nyomozó hatóságok, élükön dr. Rácz Ernő vizsgálóbíróval ígjr rekonstruálták a borzalmas gyilkosság lefolyását :

A nagy kegyetlenséggel végrehajtott gyilkosság minden valószínűség szerint úgjr történhetett, hogy egy kéregető bekopogtatott a magányos házba, Béldy Máriához. A kéregető bizonyára azt mondotta, hogy agyon van fagyva és nagyon fázik, valami meleg ételt kért. Béldy Mária nagjron megsajnálhatta a szegény, de aztán a jószívűségével borzalmasan visszaélő vándorló legényt, mert hogy fölmelegedjék, bort akart neki adni. Bort ugyanis nem igen szoktak vándorlónak adni.

A borért az éléskamrába kellett a szerencsétlen nőnek menni, akit a csavargó egészen az éléskamráig kisért. Itt egjr bádog pohárba akart bort adni a kéregetőnek és lehajolt, hogy a csapraütött hordóból bort eresszen. Ezt a pillanatot használta föl az elvetemült gyilkos és a földön heverő, aprófa készítésére használni szokott éles fejszét fölragadta és halálos csapást mért a szerencsétlen nő fejére, aki kiloccsant agyvelővel terült el a földön.

Az elvetemült gyilkos borzalmas tette után belülről bezárta a lakás ajtaját, hogy nyugodtan, zavartalanul átkutassa és kifossza a lakást. A szekrények, fiókok átkutatása után a hálószoba ablakán a ház előtt levő kertbe ugrott és onnét az uccára sikerült néki kijutnia anélkül, hogy valaki észrevette volna. *

A gyilkosság fölfedezése után többet letartóztattak, de a gyanúsítod tak mind tudtak alibit igazolni és már szabadlábra is helyezték őket.

Újabban egy Varga Ferenc nevű 27 éves csavargót tartóztattak le, aki

a gj’ilkosság elkövetésével alaposan gyanúsítható. Varga tagadja a gyilkosságot és csak annyit ismer be, hogy a kérdéses napon Ács községben járt és kéregetett. Azt is elárulta, hogjr égjük háznál káposztát kapott, de hogy melyik házban volt ez, azt már nem tudja. A csendőrség kinyomozta, hogy az egész faluban azon a napon csak a meggyilkolt Béldy Mária főzött káposztát. Varga Ferencet a gjrőri ügyészségre kísérték.

Béldy Mária holttestét dr. Lugossy István törvényszéki orvosszakértő jelenlétében boncolták föl. A boncolás megállapította, hogy három fejszecsapás érte a szerencsétlen nő koponyáját. Mind a három csapás halálos volt, mert koponjraroncso 1 ásl okozott. Úgy látszik, a szegény nő az első fejszecsapásra szembefordult bestiális gyilkosával, mert az arcán is érte fejszecsapás. Ez azonban csak kisebb sérülést okozott a szerencsétlen áldozatnak

Válasz a pénzintézetekhez intézett szerény kérdésre.

Vettük a következő sorokat :

A „Komáromi Lapok“ tek. szerkesztőségének Komámo.

Lapjuk f. hó 4. számában „Szerény kérdés a pénzintézetekhez“ cim alatt egy cikk jelent meg, mely a komáromi pénzintézetek — köztük a szövetkezeti pénzintézetek — 1933 január hó 1-vel életbeléptetett V2°/<-os betéti kamatláb leszállításával foglalkozott. Szíveskedjenek megengedni, hogy erre az egyébként helyes intencióju cikkükre, mint egy szövetkezeti pénzintézet vezetője, saját reputációnk érdekében reflektáljak.

Igazgatóságunknak 1932. évi december hó 20-án hozott határozatából kifolyólag intézetünk a betéti kamatlábnak csökkentésével egyidejűleg és ugyan olyan mértékben a hitelkamatlábat is csökkentette.

A pénzintézetek szövetségébe (karteljébe) való belépéssel igazgatóságunk 1930. szeptember hó 26-án tartott ülésében foglalkozott és e tárgyban a következő határozati javaslatot terjesztettük a központi szövetségünk (Sväz) elé:

„Szlovenszkón tőke hiány van. Ez az oka a hitelkrizisnek és a hitelkrizis az oka annak, hogy Szlovenszkón magasabbak a kamatlábak, mint a történelmi országokban. Ezt a természetes következményt erőszakos kamatláb maximálással megjavítani nem lehet; ez csak ront a viszonyokon s azt eredményezheti, hogy a tőkék a pénzintézetek kikerülésével helyeződnek el.

8; Nekünk, mint altruista pénzintézeteknek a közönség érdekeit kell első helyen szolgálnunk. Mielőtt egy közös pénzintézeti szövetségbe lépünk, tudnunk kell, hogy ez megfelelhet-e hivatásunknak. Ez a szövetség a kartelizált pénzintézeteknél maximálja a betét-kamatlábot; ezt hivatásunknál fogva csak akkor fogadhatjuk el, ha ugyanakkor és ugyanolyan mértékben maximálható a hitel-kamatláb is

Javasoljuk tehát, hogy a Sväz (központunk) ránk nézve kötelezőleg csak az esetben fogadja el a betéti kamatláb maximálását, ha egyidejűleg a hitel-kamatláb, valamint a központi pénzintézetek visszleszámitolási kamatlába is aránylagosan maximáltatnak“.

Ezt az álláspontunkat a legutóbbi betéti kamatláb megállapításánál is leszögeztük. Az uj betéti kamatláb egyezmény a hitel-kamatlábra vonatkozólag is kötelezettségét állapit meg, még pedig hogy legkésőbb 1933. áprilisig a pénzintézetek szövetsége tartozik a hitel-kamatláb maximálásában is megegyezést hozni és addig is a pénzintézetek a meglevő hitel-kamatlábukat csökkentsék a betét-kamatláb csökkentésével egyidejűleg ’V/o-kal.