Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)

1933-01-11 / 3. szám

1933. január il; »KOMÁROMI LAPOK« 3. oriai. Épen azért, mert a cikkíró intenció­jával egyetértünk és mert intézetünk altruista hivatásáról soha meg nem feledkezett és legkevésbbé a mai idő­ben: sérelmes lenne reánk nézve, ha a folyó hó 4.-i cikkük keretébe bárki bennünket is belefoglalna, miért is kérjük soraink közzétételét. Vagyok kiváló tisztelettel: Komárno, 1933 január hó 6-án Nagy Jenő a Földműves Kölcsönös Pénztár igazgatója. Adóügyi előadás a ke­reskedelmi grémiumban A kereskedelmi grémium az elmúlt vasárnap olyant nyújtott a város adó­fizető közönségének, amelyben eddig részünk nem volt. Tudvalévő dolog, hogy mindenféle adóvallomást most, január elejétől kez­­dődőleg február hó végéig kell min­den adófizetőnek benyújtani. A grémium titkára, aki már hivata­lából kifolyólag az adóügyekkel állan­dóan foglalkozik, a legrészletesebb ta­nulmányt állította össze arra az elő­adásra, amelyet a város közönsége oly mértékben látogatott, hogy a grémium termei szükeknek bizonyultak. Érthető is e nagy érdeklődés, mert mindnyájunknak a legfájóbb része és a legnehezebb feladata a mai rend­kívüli szűk gazdasági viszonyok között az adófizetés. Ez előadáson a pénzügyi hatóságok főtisztviselöi, Ratimorsky István főtit­kár, valamint Meindl József dr. pénz­ügyi fogalmazó nemcsak, hogy jelen voltak, hanem a közönség soraiból bármely feltett kérdésre, vagy példára a legrészletesebb és legvilágosabb fel­világosítást adták meg A mi meggyőződésünk az, hogy a grémiumnak, mint erre hivatott faktor­nak az ily gazdasági kérdéseket érintő előadásokat sűrűbben kellene meg­csinálni. A grémium több mint 1000 keres­kedő ügyét-baját kezeli, vezeti és bizo­nyos, hogy a legkülönbözőbb kérdések, bajok, panaszok és kérések fordulnak elő egy év leforgása alatt és ebből vél­jük megállapítani, hogy nem egyoldalú, hanem mindenre kiterjedő gazdasági kérdésekben ott nyerhetnénk leginkább tájékoztatást. A vasárnapi előadást és magyaráza­tokat azért értékeltük a szokottnál job­ban és többre, mert a legjobb időben, az adővallomások benyújtásának határ­ideje előtt nyert a közönség irányítást' oktatást. Kereskedő. Nagyszabású finivest a Kultúrpalotában vasárnap. A Jókai Egyesület sorozatos elő­adásokat előkészítő bizottsága arra törekszik, hogy Komárom kulíuréletét mindenképen élénkké s vonzóvá tegyen. Nemcsak ismeretterjesztő és zenei elő­adásokat, nemcsak vetitettképes felol­vasásokat és gyermekmesedélutánokat tervez, hanem figyelme kiterjed a mű­veltség minden más ágazatára és ezzel az elgondolással rendezi vasárnap dr. Borka Géza irányításával a finn-estet is, hogy az északi testvéreket közelebb hozza szivünkhöz. Időszerűséget ad ennek a rendezésnek az, hogy a finnek nemzeti époszát, a Kalevalát 100 éve gyűjtötte össze Lönnrot Illés. A finn­estet a Jókai Egyesület vasárnap, 15-én délután hat órakor tartja a Kultúrpalota nagytermében, a következő műsorral: 1. Madai Gyula: Óda a finn testve* rekhez, szavalja: Szijj Daisy. 2. Suomi...! Finn népdal. 3. Szombathy Viktor fel­olvasása. 4. Marosy Ferenc vidám sza­valata. 5. Kultani kukkuu. Finn nép­dal. 6. A Kalevaláról toszél Petrogalli Klára. Ének és szavalókórus betét. 7. Rohonyi Vera szavalata 8. Dr Borka Géza felolvasása. Műsormegváltás 3 korona. Diákjegy 1 korona. » Kikötőváros forgalo nélkül“ — írja egyik legutóbbi számában Komáromról a pozsonyi „Grenzbote“. Komárom, január 10. A pozsonyi Grenzbote, érdekes cikk­ben számol be Komárom jelenlegi életéről s a cikket négy illusztráció­val is tarkítja. »Kikötőváros forga­lom nélkül' — írja címében a lap s hozzáteszi: Komárom, a mögöttes ré­szek (Hinterland) nélküli város. A cikkben következőképen ír: »Komárom városa sikeres múltra tekint vissza. A Csallóköz sarkában a Nyiträ torkolatánál, a Duna mellett régtől fogva fontos hadászati pont sze­repét játszotta, amiért is itt erős vá­rat építettek a nyugatról jöhető ellen­­ség ellen. A háború előtt a városban, ahol Jókai Mór, az első és legna­gyobb regényíró született, — élénk kereskedelem és forgalom lüktetett. A fakereskedésnek ilt volt a központ­ja, de az ipar is erősen képviselve volt. A monarchia két fővárosa, Bu­dapest és Becs között feküdt, így a dunai hajózásban is fontos állomás szerepét játszotta. E sajátságos ma­gyar vidéki városnak felvirágozását megakasztotta azonban a fordulat. Az ipari vállalkozásók elcsende­sedtek, a forgalmat elvágták s mivel Komárom határváros lett, elvesztette életének ütőerét, a kör­nyéket,' amiből élt. A környék nagy része Magyarorszá­gon maradt és a lehetetlen politikai viszonyok, a határátlépési nehézsé­gek gátat vetettek a város kereskedel­mének. Politikai tekintetben mindenesetre nyugalom uralkodik. A magyarok al­kotják a vezető pártokat, a kisebb­séget a csehek és a szlovákok, akik a városban megtelepedtek s akik a többi nemzetiségekkel egyetértésben plnek, A munkanélküliséget különösen erősen érzi Komárom. Az ezelőtt oly jelentékeny kikötőben, melyben 1500 munkás talált foglal­koztatást, ma alig 150 munkás dol­gozik, a legtöbb kikötői munkás mun­­kanélkül maradt. A dohánygyár le­szállítóit üzemmel dolgozik, jelenleg csak 400 munkást foglalkoztat. A kö­zeljövőben remélik, hog3r ezt a lét­számot 200-zal emelhetik. Művelődési vonatkozásban a vá­rosban mindenképen élénk élet uralkodik. A Komáromi Közművelődési és Mu­­zeumegyesület a középpont, ahol kul­turális rendezéseket készítenek elei. Tagjai között ismert írókat és költő­ket találunk, akik a magyar köz­életben jó hírnévnek örvendenek. Ez intézmény mellel! az 1863-ban ala­pított Komáromi Dalegyesület is fon­tos kulturális tevékenységei fejt ki. .1 város társadalmi élete élénk, dacára azonban a lakosság közli legjobb egyetértésnek, nemzetisé­gileg r.étegezőili k. A város jövőjétől nem sok jót vár­hatunk. A hajózás nem tudja alkal­mazni a sok munkanélkülit és a po­zsonyi kikötő versenyképessége meg­akadályozza a komáromi kikötő épí­tését. A város környéke pedig, amely nem a vásárlóképes falvak köréből áll, nem ej£g a forgalmat és keres­kedelmei élénkké lenni. .1 város lassankint csendes ha­lódásra van ítélve, lakosai szerencsések, ha ma még a mindennapi kenyeret megkereshetik. Ilyen sötél színekkel végzi a Grenz­­bote. Fehér fO£ak:Chlorodon «í J-AJ* Reichenthal Ferenc kép* kiállítása a Kultúrpalotá­ban vasárnap nyílik meg, Reichenthal Ferenc, a jeles szloven­­szkói festőművész vasárnap, január 15-én mutatja be legújabb képeit a komáromi Kultúrpalotában. Eleven színben ragyogó, egyéni felfogással alkotott képeit karácsony előtti euró­pai kőrútján festette : bejárta a Riviérát, Párist, Felsőolaszországot, Németorszá­got, Hollandiát, Belgiumot s tanulmány­újáról utijegyzeteket a festő szemével, sajátos látásmódján alkotott. Alig egy-két figurális munka, kompozíció vegyül a tájképek közé, melyeket a természet szeretete fiit meleggé. Rajz­ban és színben egyaránt értékesek a képek. A komáromi bemutatót a po­zsonyi követi. Kálmán szenátor, Végr Bratiszlav és Görög gadócpusztai földbirtokos do­­hányszáritójából is. Ezek feljelentést tet­tek. A nyomozás hosszú ideig nem veze­tett eredményre, mert a gyanúsítottakra nem lehetett a tolvajlást rábizonyítani. Csupán annyit állapíthatott meg a rendőrség, hogy a tolvajnak szö­­gestalpu cipője van, ami ezen a környéken ritkaság. Véletlen vezette nyomra a detektívet. Az elmúlt héten a szakszervezetek gyűlést tartottak a Dózsa-féle Vigadó­ban s Vrska ügyeletes detektivnek fel­tűnt egy szögescipőt viselő munkás. Odaállt melléje és figyelte. Az illető munkás észrevette, hogy figyelik és kényelmetlenül kezdte érezni magát. Jóidéig néztek farkasszemet egy­mással, majd a gyűlés végén a szögescipős ember igyekezett egy barátjával együtt eltűnni, de az uccán a detektív uhűérte és iga­zoltatta. Szögescipo vezette a detektívet a titokzatos dohánytolvajok nyomára. Komárom, — január 10. November havától kezdve a komá­romi és környéki dohánytermelők do­hánytermése állandó veszélyben forgott. Ismeretlen tettes belopózott a dohány­­szárítókba s megdézsmálta a leveles dohányt. így többek között nagyobb­­mennyiségü dohányt vittek el Fiissy Kiderült, hogy jó fogást csinált, mert a keresett dohánytolvajt tartóztatta le, Ötvös János Tolnai-uccai lakos szemé­lyében, Dodog Kálmán nevű barátjával, akivel egy házban laknak. Azonnal házkutatást tartottak Ötvösnél s valóban találtak is nála nagymennyiségű leveles dohányt, levélvágógépet. A lopásokat Ötvös egyedül végezte, a felvágásnál és ériékesitésnél Dodog segédkezett. A legnagyobb mennyiséget Fleischmann Herman kereskedő vásárolta, aki ellen szintén megindították az eljárást. A két tolvajt átadták a bíróságnak. Hét és fél é?i börtönt osztott ki a komáromi bíró­ság a hontvarsányi bűnszövetkezet tagjai között. Bankócsináló gépet akartak eladni ezer korona részletfizetésre. Saját tudósítónktól. Komárom, január 10. A komáromi kerületi bíróság két napon keresztül tárgyalta dr. Krizs Ferenc vezetésével a nevezetes honi­­varsányi tolvajbanda ügyét. Laczkó Károly, Gagócs József, Duba András, Petras János, Nikii János, Makovecz András. Petrás István és Szluha And­rás a vád szerint még 1930 szepiem­­berében tolvajbandát alakítottak és veszélyeztették az egész környék vá­gyó n 1 >i z tons ágát. Egészen 1932 tavaszáig működött a tolvajszövetkezet és olyan ügye­sen csinálta a dolgát, hogy a nyo­mozó hatóságok addig néni tud­tak a tolvajszövetkezet tagjainak nyomára akadni. Mintegy negyven betörés és tolvajlás terheli a társaság lelkiismeretét. Körülbelül ötvenezer korona ér­tékű lisztet, szalonnát, füstöli húst, barom­fit, disznót, bort, étel- és italneműt loptak össze s ha valaki tetten akarta őket érni, arra revolvert fogtak. A banda azonban nem elégedett meg ké­sőbb a tolvaj]ásókkal: jövedelmezőbb csalásokra is ve­temedett. Gagócs József Lévára ment és össze­ismerkedett Csonté Ernővel, akit fel­keresett szállodai lakásán. Ott magyarországi mérnöknek ad­ta ki magái és titokban ajánla­tot telt Csontó Ernőnek, hogy ve­gye meg bankócsináló masináját, amivel hamis csehszlovák ötven­­koronásokat lehet készíteni. A masinái magával is vitte a szálló­ban, nagy titok alatt és zárt ajtók mögött be is mutatta működését. Meg­forgatta a gépet és a masinából va­lóban is kihullott egv ropogós ötven­­koronás. Csontó Ernőnek megtetszett a gép és ezer korona előleget is adott rá. A csendőrség végül is nyomára akadt a bandának és előállította a bíróságra. A bírósági tárgyaláson Laczkó, Duba és Szluha nem érezte magát bűnösnek, de a tárgyalás alalt megnyugtató terhelő bizonyíték nem is merült föl ellenük, míg a többiek részben beismerték a tolvajlásokat. A kihallgatott tanuk azonban elegendő bizonyítékokat szolgáltattak arranéz­ve, hogy a bíróság elítélje a szövet­kezel tagjait. A bíróság Gagócsot 2 és félévi, jegyházra, Petrás Jánost egy és félévi börtönre, Nikii Jánost egy és félévi börtönre, Makovecz And­rást két és félévi f egy házra, Pet­rás Istvánt egyévi börtönre Ítélte, valamint jogtalan fegyverviselés miatt pénzbüntetésre Ítélte őket. A többieket felmentette. Államügyész három nap alalt nyilatkozik, a vádlottak feleb­­beztek. HÍREK Végre hó esett, miután már türelmetlenkedtünk, hogy vájjon iesz-e tél az idén, avagy ál­landó, nedves ködbe burkolózunk már? Fekete karácsony és sáros Vizkereszt: nem valami büszke jelei a télnek, ami bennünket még nem különösen érint, hiszen Komáromból sose lesz ródli­­pálya, de mit csináljon a Tátra és a Semmering, amely erre az idényre várt s csak a hotelek szájtátó pincérei vol­tak az egyedüli mozgó lények a szürke hegyek alatt? A napokban befagyott a Kisdunaág is, sánta vakvarjak sétáltak a jegén és szomorú sirályok tollászkodtak az el­hagyott csónakok között. A hó pedig esni kezdett s a Nádor-uccán kedden délelőtt megjelent az első csengős szán, mii.t valami anakronizmus, jobb idők emlékeztetője az autók között. S mennyi problémát ad egy ilyen hóesés! Mert bizony a hó csak leesett. Meg is maradt, el nem olvadt. De ki fogja seperni az uccákat, hi­dakat, ki visel gondot testi épségére a komáromi polgárnak? Még tegnapelőtt igen ötletesen az öntözőautó csinált sarat az uccán. Jó

Next

/
Oldalképek
Tartalom