Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-07-23 / 57. szám
1982. julius 23. »KOMAROMI LAPOK« keresethez jussanak. Mivel a demokrata államban mindenkinek joga van a munkához, attól senkit elütni nem lehet. De ha Pozsony a maga munkanélkülijeit védi, ezt Komárom is megteheti. Sőt ez kötelessége. Mi teljesen aláírjuk a szociáldemokrata párt találó bírálatát a hatóságokkal szemben, de itt nem szándékozunk megállni. Ezt a kritikát az illető hatóságoknak ablakába is szeretnénk kitenni, hogy azt naponta olvashatnák és tudatára ébrednének annak a felelősségnek, amely — sajnos — ma sok állami közhivatalban fölösleges hivatali kvalifikáció. Sőt mehetünk tovább is. A szociáldemokratáknak, mint az állam egyik legnagyobb pártjához tartozóknak sokkal több szabadságuk van, mint azoknak, akik csak ellenzékiek és így minden indítványuk már eleve halálra van Ítélve. Nos, a szociáldemokraták ne csak a komáromi városháza szűk falai közt indítványozgassanak, hanem a járási hivatal berkeiben is mutatkozzanak és járjanak el az országos hivatal szociális főosztályában éppen úgy, mint 'Prágában a »szociálni pécsé«-ben, ahol úgy is megkülömböztetett szeretettel várják őket. A végeredményben találkozunk, mert mi is azt akarjuk, hogy a komáromi munkanélküliségre ne csak akkor fordítsanak figyelmet, ha tüntetés van, hanem még a tüntetések előtt. A munkanélküliség intézményes megoldását pedig kizárólag az államtól várhatjuk és ezzel a várost, amely erejét megfeszítve igyekszik szociális terheit viselni, nem terhelhetjük. El kell tehát utasítani a további építkezéseket, házak építését, amelyekre a város ráfizet, amelyek kamatukat soha meg nem hozzák. Sőt bérház építésére sincsen szükség, mert elegendő bérbeadó lakás van. A házakba való beruházás teljesen elvesztette régi rentáhilitását. A munkanélküliség kérdése és megoldása nem helyi, hanem állami feladat. Ami ebből helyi munka, azt elvégezhetjük maradéktalanul. Az állami agendákért pedig menjünk az államhoz. Az államnak polgárait védenie kell. Védenie kell a munkanélküliség ellen is, amely a legnagyobb szerencsétlenségek közé tartozik. Ezt azonban jókor kell elkezdeni és ebben a szociáldemokrata indítvány nem hibázott semmit, mert elsőnek futott be a cél előtt. Fehér fogak: Chlorodont Ifi 3. oldal. A robogó autó nekirohant az álló autónak. Az autók karambolja. - A bécsi autó összeütközött a komáromi autóval. - A bécsi utasok mindnyájan megsebesültek, a komáromiaknak nem lett semmi bajuk. - A szegény asszony balesete, aki az urának vitte ki az ebédet. - A bécsi autósok őrült iramban szoktak errefelé járni. Saját tudósítónktól. Az autósokat hiába tiltja el a törvény a tulsebes hajtástól, hiába van a sok figyelmeztetés és a sok elrettentő baleset, a kocsivezetőket elragadja az őrülten való száguldás ördöge, az a kéjes érzés, amely a gyors haladást kisérni szokta és nem hallgatnak a józan észre, és nem törődnek azzal, hogy nemcsak a saját életükkel játszanak, hanem a mások életét is kockára teszik. Ez a tulhajtási őrület az autóutak kiépítésével növekszik. Addig, amig nem voltak jó autóutak, a sebeshajtás ritkaságszámba ment, mert hiszen rossz utón lehetetlenség is a gyors robogás, de bezzeg amióta az autóutak olyan simák, mint a szobapadló, azóta a gyorshajtás őrülete mindegyre fokozódik és természetesen a szerencsétlenségek száma is. Különösen az ausztriai, bécsi autósoknak a mániája, hogy a bécsbudapesti utón hajtatnak őrületes sebességgel. Ennek az útnak Magyarországra eső része európai viszonylatban is elsőrangú és igy érthető, hogy a bécsieket elragadja a száguldási szenvedély. A jelen esetben is ez a szenvedély okozta a szerencsétlenséget, amelyről tudósítónk az alábbiakban számol be. Szerdán dr. Aranyossy Endre komáromi ügyvéd ki akart menni a dunaalmási kénesfürdőbe, a komáromiak kedvenc kiránduló helyére, ahol a komáromiak sok kellemes, vidám órát töltöttek már és nem egyszer több a komáromi Dunaalmáson, mint más vidékről való. Dr. Aranyossy Endrének ugyan van autója, de az szerdán éppen másfelé volt elfoglalva, tehát felfogadta Braun József komáromi autótaxist, hogy vigye őt ki Dunaalmásra. Dr. Aranyossy Endre Almáson meg akarta látogatni egy győri ügyvéd ismerősét, aki nejével az almási fürdőben nyaral. Komáromtól Almásig Braun József Komárom, — július 22. autótaxiján gyorsan, minden baj nélkü* tették meg az utat. A győri ismerősöket is otthon találták és a kellemes fürdés után dr. Aranyossy Endre a visszautazásra gondolt. Elbúcsúzott a győri ismerősöktől és már az autóra akart szállni, amikor a győri ügyvéd és neje azt az óhajukat fejezték ki, hogy egy kicsit felülnek az autóra és mivel naponkint úgyis szoktak sétálni, hát majd aztán visszagyalogolnak. Úgy is történt, a győriek is fölültek az autóra és megindultak Komárom, illetve Almásfüzitő felé. Nem nagy utat tettek meg, talán egy, vagy másfél kilométernyire haladtak Almás fürdőtől, amikor a győri ismerősök le akartak szállni, hogy aztán visszasétáljanak. Braun József megállította az autóját, az árok felé letért az útról, hogy autója ne legyen útban. Az autón ülők Braun József kivételével leszálltak és az autó mellett az ut szélén még egy kicsit eldiskurálgattak. Egyszerre csak egy ausztriai jelzésű bécsi autó robogott feléjük őrült iramodással és egy szempillanat alatt otttermett. Ez nem lett volna baj, de a bécsi autó nekiment a komáromi autótaxinak, annak hátsó részét elütötte, miáltal felborította. Az összeütközés olyan heves volt, hogy a bécsi autó is fölborult és összetört s utasai közül néhányan kivágódtak a kocsiból és mind a négy bécsi utas súlyosan megsebesült. Előzőleg egy almási asszony haladt arra az utón, a kis fiacskáját kézen vezette. Az urának vitt ki a mezőre ebédet. A kis fiú közben elfáradt és egyre nógatta és anyját: — Édes anyám, üljünk le ide az utszélre és pihenjünk egy kicsit! — Hiszen már mindjárt hazaérünk, kicsi fiam, addig már csak bird ki, biztatta az anya a kis fiát. De a gyerek addig siránkozott, amig az anyja engedett a kérésnek és az ut szélére, az árok partján leültek pihenni. Ki hitte volna, hogy ez a pihenés veszedelmet hoz az anyára és a kisfiúra. Ugyanis a Braun autója egészen közel állt meg az utszélén pihenő anya és gyermekhez és amikor a bécsi autó nekiment a komáromi taxinak, az olyan lökést adott az álló autónak, hogy az rászaladt az árok parton pihenő anyára és gyermekére úgy, hogy a kocsi alól kellett szegényeket kiszedni. — Látod édes fiam, miért nem fogadtál szót, miért nem jöttél tovább, — mondogatta a szegény asszony a nagy ijedségtől síró kis fiának. Bizony, ha nem ülnek le az árokpartra, semmi bajuk se történt volna. Az asszony lábtörést szenvedett, a kisfiúnak, csodálatosan nem történt baja az ijedtségen kívül. Dr. Aranyossy Endre azonnal beküldött Almásra a mentőkért és az orvosért. Azok gyorsan megérkeztek és bekötözték a sebesülteket. Legsúlyosabban a bécsi autó nő- és gyermekutasai és soffőrje sebesült meg. Az összetört üvegablak a keze csuklójánál az ütőereket vágta föl. Hamarosan megjelentek a csendőrök is és az esetről jegyzőkönyvet vettek föl. A bécsi autót nem a soffőr vezette, hanem a tulajdonos. Az a szerencse, hogy dr. Aranyossy Endre és győri vendégei leszálltak és nem ültek az autóban, mert végzetes szerencsétlenség történhetett volna, mert a karosszéria hátsó része erősen összetört a nagy ütéstől és ha benne ültek, volna, a legjobb esetben a sebesülés, elkerülhetetlen lett volna. Csodálatosképen Braun Józsefnek sem lett semmi baja a fölborult autóban. Az okozott károkért a bécsi úri soffőr ellen dr. Aranyossy Endre ügyvég megtette a kellő lépéseket, mert bizony a kár nagy s azt valakinek meg kell fizetni. Biztosan lesül de NrSW" strandf olajtól csak 11/ C > ¥ ‘esz az If ry / egyenletesen H s barna Ártalmatlan, htisitő. fertőtleníts! Savoy gyógyszertár Bratislava, Sóstóvá 2. Mindenütt kaphatói 307 1 csütörtökén eleget tettek, Komárom várában összehívták a szomszédokat és mesgyés birtokosokat, a királyi és érseki népeket, azután ezeknek és Lehman István mester (Locsmándi István) és István, Komárom vára vicevárnagyának, Zámbó Miklós királyi tárnokmester és Komáromvármegye főispánja szolgájának részvételével, akit erre Miklós úr különösen felhatalmazott, IV. Béla király 1268. évi adománylevele nyomán elkezdték a határjárást, mely annak idején a komáromi vártartomány határait állapította meg. Az oklevélben a következőket olvashatjuk: A határ kezdődik a Vág folyamnak a Dunába ömlésénél, a vár alatt és halad Szent András apostol egyháza fölött (Szent András falva) állandóan a Duna mellett Vrs (Örs) faluig, amelyet az érseki népek laknak, Kapptan (így) monostor fölött. Itt a Duna fele Komárom várához tartozik, a másik fele pedig a monostoré. Koppán monostora számára a nagy út mentén két határjelet állítanak, melyek közül az egyik a váré, a másik az érsek népeié. A vár- és az érseki jobbágyok útmutatása után a nagy út mentén egy régi határjelhez érkeztek, ahol két új határjelet készítettek földből. Ezek egyike a vár birtokának, másika Örs falunak határjele. Innen észak és kelet irányában egy kis mocsaras tóhoz érkeztek, melyet £r-nek neveztek (a mai öregér), e mellett van néhai Chene és Nogud földe. Innen a határ egyenesen keletnek fordul és keveset menvén, újabb határjelet állítottak. Ezen a mezőn keveset haladván, elérkeztek Kezw (Várkeszi, Várjobbágykesző, ma Keszihelyi dűlő) faluhoz, amelyben királyi népek laknak. Itt ismét újabb földből való határjelet állítottak. Ettől keveset kocsizva egy régi határdombhoz értek, amely az említott Kappan (így) (Katpan, Katapan) monostor apátura és Kesző királyi népeinek határa volt és azt az érsek Kadouth (Gadócz) falujának népei állították, ahol most újabb két határjelet emeltek, melyből kettő az apáté, vele szemben pedig az érseki népeké. Ezek után a Keszőre vezető úton elérkeztek magának Kadeuth falunak határához, mely az esztergomi érseké. Itt ismét határjeleket állítanak Kesző és Gadócz számára. A határ innét Kesző falun megy át és annak közelében egy régi határjelhez érkezik, itt két új határjelet emeltek Gadócz és Kesző számára. Majd északra halad és két régi határjelet érint, melyek szintén Gadóczot és Kcszőt választják el. Egy út mentén haladva ismét határjeleket állítanak, de ezenkívül más helyeken is megjelölik Gadócz és Várkesző határait. Majd a réten át elérkeznek a Vág folyóhoz, ahol vizafogó cége van (quedam clausura, seu cap túra piscium, vulgo Zegye vocata), melynek fele a király úré, másik fele most a szakállasi nemeseké (Bályánszakállas), itt a folyó közelében két új határjelet állítottak földből, egy bizonyos szigettel szemben, a folyamon túl egy vízmeder és a Vág folyó között, amelyben a halászóhely van (a keszegfalusi Ivissziget). Ezt a helyet hallották régen Kubuldukfore néven említeni. Az új határjelek Várkesző és Gadócz határait jelzik. Innen éri a határ a máj ki prépostság földjét, vagyis a Gadócznak nevezett helyet, az itt levő víznek fele a váré, másik fele Nándor faluhoz tartozik. Itt a Vágón átkelve visszatérnek az első határhoz, a Vágduna torkolatához. Majd Toldvár határát járják meg, ameljmek lakói a várhoz tartozó királyi népek. Toldvárnak nincsenek határjelei, hanem hogy békésen megférjenek úgy a földvári, mint a nándori népek a földeken, kaszálókon és a halászóhelyeken, a következő határmegjelölést végezték.1 A Vág folyó révénél — tehát Komárom faluval szemben — állították az első földből való határjelet, innen a határ egy kis halászóhelyhez szökellik és ennek a partjától észak felé. halad és egy másik halászóhelyen levő halrekesztőhöz érkezik, melyet Weghnek neveznek, ezt ez idő szerint a nándori plébános gondozza, itt határjelet állítanak. Majd kelet felé ismét egy halászóhelyhez érnek, egy fűzfa alatt határdombot emelnek, innét ismét északnak megy a határ egy tó melllett, ahol a kaszálón egy határjelet, azután pedig a Kude (Kuldu) földje felől föld-határjeleket állítanak. Ettől rövid távolságra másik tóhoz érkezik a határ, mely szintén Nándor faluhoz tartozik. Innét észak felé haladva, a réten határjelek emelése után megint egy lóhoz érnek, ezen átkelve elérkeznek a nándori és a földvári népek szántóföldjeihez, ahol két határjelet állítanak, dél és kelet felé választván él a földváriak és észak felé a nándori népek földjeit. Ilt több határjelet kellett állítani, mert a toldvári népek vonakodtak hozzájárulni a határok kitűzéséhez. A határlátók azokat a halászóhelyeket, amelyek Nándor falu határában vannak és melyeket a Nyitra folyó kiöntései táplálnak, királyi birtoknak Ítélték, de egy halászóhelyet egyik királyi halászóhely mellétt, amely a nándori népek kezén van, ezeknek hagyták meg. A Nyílra és folyása mentén levő halászóhelyek felől pedig imigyen intézkedtek: mivel az egész folyónak mindkét partja a király úr tulajdona, tehát a folyó teljes egészében a király úré maradjon; ahol azonban a két parton az érsek úrnak földjei vannak, ott a folyó egészében az érsekségé, illetve a nándori népek használatára maradjon, ahol pedig az egyik parton királyi földek, a másik oldalon érseki földek vannak, ott a folyómeder fele illesse a birtokosokat, tehát a királyi és az érseki népeket. A többi használt, föld, mely a határjeleken kívül esik, a nándori és a toldvári népektől úgy használtassák, mint eddig. A Vág folyó fele az érsekség határjeléig az érseket illesse, de az érseki határjeltől Nándor és Toldvár közt állított jeltől lefelé az egész Vág folyó a király úré legyen. Végül Zakalus királyi falunak és az esztergomi érsekség Zylas nevezetű faluja nemes jobbágyainak határát a következőképpen választották el: Elkezdették az említett királyi faluval határos Chene földjének északi részén és innen a szántóföldek végéig egy kis tóig mentek észak felé, a tavon átkelve ott; határjelet állítottak, innét az említett kis tótól a mezőn haladva egy másik tóhoz értek, majd négy határjelet állítva, ahhoz a tóhoz érkeztek, ahol az említett két tó egyesül. Ezen átkelve a földek felső határán a Felső Zakalus falu határa kezdődik, mely a NyulaklToldvár elpusztult falu a Vágduna mellett, a mai Lándorpuszta és az állami út közt feküdt. Nándor falu a mai Lándor p. fh Beretvás pasztilla a legmakacsabb fejfájást is elmulasztja! Minden gyógyszertárban kapható l
