Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-07-23 / 57. szám
4 o?dal. »KOMÁROMI LAPOK« 1932. julius 23. A pénzögymioiszternek állammentő tervei között a takarékossági javaslaton kívül helyei foglal a bankok szanálására vonatkozó terv is, amelyet egyelőre hivatalosan még nem hoztak nyilvánosságra, de amelyről már mindenki tudja, hogy körülbelül két milliárdra fog rúgni az az összeg, amelyre e címen szükség lesz. Nem először hallunk arról, hogy a bankokat szanálják, hiszen az állam már eddig is több milliárdot fordított a nagy cseh bankok helyzetének megjavítására, több száz milliót juttatva egy-egy ilyen lizetési zavarba került nagybank talpraállítására. A németek lapjaiból értesülünk most erről az újabb mentési akcióról s a szanálandó bankok kimutatásából azt látjuk, hogy az egyik nagy morva banknak 245 millióra van szüksége, de a többi szanálni tervezett banknak is tekintélyes milliókat kell juttatni, hogy a súlyos veszteséggel zárult üzleti év számadásait »hivatalos segélylyel« kiegyensúlyozzák. A szanációs segélyt tisztán nagy bankok fogják kapni, s ha akad egy-két középbank, amely e réven támogatáshoz jut, ázt is csak a cseh és morva bankok sorában találhatjuk meg. Hiába keresünk azonban olyan pénzintézetet a kimutatásban, amely a magyar kisebbségek régi alapításai s amelyek a háború következtében igazán önhibájukon kívül kerültek abba a helyzetbe, hogy részvényeseiknek és üzletfeleiknek rendkívüli áldozatokat kelleti hozniok, mert különben megszűnt volna a közgazdasági életben jelentős szerepet játszó gazdasági szerv. A bankok szanálására a banktörvénnyel külön alapot állítottak föl, ennek az alapnak gyarapítására valamennyi banknak, pénzintézetnek és hitelszövetkezetnek tiz százalékot kell Saját tudósítónktól. Dehát robogjunk tovább, még nagy út áll előttünk. Hamarosan Zsarnócán robogunk keresztül, ahol a Dóczy család a XV. században erős várfalakkal körülvett várkastélyt épített. E várkastély egyik részében utóbb erdőhivatalt helyeztek el. Valamikor itt patakokban folyt a vér, ugyanis 1664-ben Souches tábornok megverte itt a törököket. Lehet-e szebb vidéket kívánni, mint a Hodrusi völgyet Alsó és Felsőhámor községekkel. Csodálatosan szeszélyes hegyszakadékok, meredekek buja zöld és magas növésű fenyőfákkal benőve. Selmecbánya felé vezető szerpentin erdei út egyike a világ legszebb utjának, mondottuk mi ketten, én és az udvari halászmester, akik hátul ültünk. De bezzeg más véleményen volt a Citroen benzinparipa tulajdonosa és vezetője. A szerpentin út ugyanis frissen volt behintve törött, hegyes bazalt kővel, amelynek minden hegye fájdalmas nyilalást okozott a Citroen boldog tulajdonosának a szivében, mert hát ilyen utón rémségesen kopik a kerék gummija különösen az erős kapaszkodó kanyarulatoknál. Ezt az útirányt az udvari halászmester, az uti-marsall ajánlotta. Persze ő nem is sejtette, hogy pont most terítik be a mi tiszteletünkre szőnyegek helyett ilyen törött bazalt kővel, amely még le se volt hengerelve. Szerencse, hogy defektet nem kaptunk. Lapult is a mellettem ülő uti-marsall barátom és egymást böködtük, amikor egy-egy meredek kapaszkodó jött, egyben féltünk is, hogy elnevetjük magunkat a tragikomikus helyzetben. Amikor azután kiértünk ebből a veszedelmes útból és mi hátulütők komoly képet erőltettünk magunkra, mondotta is a Citroen paripa tulajdonosa: az alapot kivétel nélkül az összes intézeteknek fenn kell tartani, annak jótéteményében csak a kiváltságos pénzintézetek részesülnek. Amint azt a kimutatás is igazolja. Már magában véve az is megérdemli a bírálatot, hogy ebben a súlyos gazdasági időben, amikor az adóemelésre szolgáló új törvények végrehajtása is elviselhetetlen áldozatot kíván az adózó lakosságtól, a pénzügyminiszternek egyél) gondja sincsen, mint a hibás üzleti spekulációk és rendszerint a szakértelem nélküli vezetés következtében megrokkant nagy bankokat szanálja s a fejedelmi fizetéseket élvező vezérigazgatóknak évi illetményeit ekként biztosítsa. De kétszeresen elítélendő ez a terv azért is, mert nemcsak az arra szolgáló különalapot akarja igénybe venni, hanem ezenkívül állami hozzájárulással akarja a még hiányzó milliókat előteremteni s éppen ebben az évben, amikor az általános gazdasági krízis már eddig is annyi áldozatot kívánt. Hogy a pénzügyminiszter mint fogja a szükséges összeget megszerezni, arra igazán kiváncsiak vagyunk, de azt mégsem lehet igazságosnak tartani, hogy az adózók amugyis csak a legnagyobb megerőltetéssel kiizzadt adóiból fordítsanak a nagy bankok szanálására tenger pénzt. A kormány és a koalíciós pártok között keletkezett súlyos jeUlentétek között ez a kérdés is szerepel, mert azok a pártok, amelyek az adófizető polgárokat képviselik a parlamentban, nem tartják közömbös dolognak, hogy Trapl pénzügyminiszter úr mire akarja fordítani az állampénztárba befolyó adók egy részét. Tessék a krízis megszüntetésére olyan módszert kitalálni, a mely nem egyedül az adózók vállaira rakott terhekkel képes csak eredményt elérni, mert a konszolidációt kizárólag csak újabb adók és terhek életbeléptetésével megteremteni meddő kísérletnek fog bizonyulni! — No gyerekek, ezen az utón többet kopott a pneumatik, mint az egész utón! Mi nagy részvétet erőltetvén a képünkre, volt is hozzá képünk erősen sajnálkozni, közben a visszafojtott nevetéstől majd szétpukkantunk. Ez a vidám hangulat különben éppen nem illett ehhez a felső- és alsóvámosi völgyhöz, mert sajnos, a régi hires ezüst- és aranybányáknak és az ismert Szandrik ezüstgyár régi fénykorának csak halvány emlékei maradtak meg. Ellenben annál több romot, elhagyott kisebb, nagyobb, sőt hatalmas épületet, az utszélre kidobott kazánokat, hatalmas géprészeket láttunk itt. Egyik-másik elhagyott ház már egészen romokban hever, a többi most kezd omladozni. Amikor beszüntették benne a munkát, az tizemet, amikor elhagyták a lakói, úgy látszik, a faalkatrészeket, a tetőt, az ajtókat, ablakokat hordták el legelőbb a szabadjára és az elpusztulásra Ítélt épületből, mert ezek mind tető és annak a legkisebb nyoma nélkül meredeznek az ég felé csupasz falaikkal. Talán odébb, bent az erdőben házat építő szegény emberek vitték el, vagy a kivonulók adták el ezeket a farészeket, nem tudtuk megállapítani. Pár év múlva ezen a völgyön keresztül vezető ut olyan lesz, mint Rómában a Via Appia. Romok fogják szegélyezni azzal a külömbséggel, hogy ezek a hodrusi völgyben látható romok nem pár évezred romboló munkájának az eredményei. A pangás, a gazdasági válság, a nagy munkanélküliség és a szivettépő nyomor tátongó, vérző és jajgató sebei ezek a romok, ezek a ledült és a rombadülés előtt álló, tető, ablak és ajtó nélküli házak, ahová nem kopoghat be a nyomor, mert már nincs min kopogni és ahol azelőtt dolgos munkás kezek alatt égett a munka. Aki szereti a csendet, a romantikát, az üde, egészséges fenyves levegőt és a csodaszép vidéket, jöjjön ide nyaralni, azt hiszem nevetségesen csekély összegért kap itt ellátást. A Garatnban pedig csuda jó fürdés esik. Kétszeresen fájt a szivünk, amikor elhagytuk ezt a szép és szomorú völgyet, A Citroen paripa boldog tulajdonosának bizonyosan nem is kétszeresen, hanem háromszorosan fájt a szive, már tudniillik a pneumatik kopást is bele értve. Majd a régi dohányosok Mekkája előtt áltunk meg egy kicsikét, nem is előtte, hanem fölötte, mert egy magaslaton volt a pihenő és alattunk terült el a selmeci pipa régi hazája: Selmecbánya, a legrégibb bányavárosok egyike, ahol már a rómaiak is űztek bányászatot. Béla király a Xli. században már városi rangra emelte és flandriai és alsószászországi bevándorlókkal telepítette be. Selmecbánya, hozzátartozó Bakabáuyával együtt a legérdekesebb városok közé tartozik, erősen meredek hegyháton, magas hepe-hupán épült, uccái nagyon meredekek, sok rajtuk a szerpentinszerü erős kanyar. Egy ilyen erősen lejtős, hirtelen kanyarnál a halál szele érintett bennünket, amit úgy kell értenünk, hogy szemben jött velünk lefelé haladva, egy hatalmas, majd emeletesház magasságú teherautó, a vezetője nem látott bennünket, és teljes sebeséggsl haladt. Amikor észre vett bennünket, fékezett ugyan, de már későn volt, mert az autó hátsó része, szinte a mi autónkra készült rávágódni. Isten csodája, hogy nem a Selmecbányái kakukfüves temetőben alusszuk most az örök álmot. Megnéztük nevezetességeit, a sok régi középületét és templomait, a bástyafallal és vártornyokkal körülvett Ó- vár átalakított épületcsoportját, a bányászati, erdészeti akadémiák épületeit, a hegyhátakra épitett, kertekkel tarkított, festői fekvésű házakat. Az itteni bányák tárnáinak hossza 367 km., a bányavasutaké 50 km. A legmélyebb akna 540 méter mély. A bányavizek levezetésére épitett II. József altárna hossza 16.538 méter. A sors szomorú iróniája, hogy amikor kifelé jöttünk a városból, egy öreg bácsi ballagott velünk szemben az útszélen és szájában egy erősen kifestett porcellán pipa füstölgőit! Porcellán pipa Selmecbányán, a selmeci pipák ősi és messze földön híres hazájában!! Hát nem szentségtörés ez? é Besztercebányára menet be akartunk kukkantani egy percre Szliácsfürdőre is, hogy a komáromiakat üdvözöljük, be is kanyarodtunk az útra, de pont egy temetési menet haladt előttünk, valami nagy halottat kisérhettek ki, mert nagyon sokan résztvettek e temetésen úgy, hogy elkerülni nem lehetett a menetet és elvégre a Citroen paripa mégse a Szent Mihály lova és nem lehet kívánni, hogy lépést haladjon vele, no meg aztán a temetési menet mindig rossz ómen, tehát a benzinparipát visszafordítottuk és benyargaltunk vele Besztercebányára. Itt az egyik utitárs rokonát kerestük, az Imrét, akinek azt irtuk, hogy a főtéren várjon egy szálloda előtt. De az Imre sehol. Mi vagy ötször végig kerültük az autóval a teret, hogy már szinte föltünést keltettünk, mert kerge birkát, aki körben forog, azt bizonyosan láttak már a besztercebányaiak, de körben forgó benzinparipát még aligha. Végre is a Wágner szálloda kapuján bementünk és nem bántuk meg. Ha valahová megérkeztünk, szállodába, vendéglőbe, mindenütt azzal kezdték a társaim, hogy jó szobát kérünk, jó kiszolgálásra számítunk, mert ez az ur (és itt rám mutattak) újságíró és utikalandjainkat megfogja irni és majd abból a számból küldünk maguknak is. Természetesen ilyen bevezető után mindenütt törték magukat a nagy előzékenységtől és a figyelmes kiszolgálás nem maradt el. Hiába, a sajtó nagyhatalom! Wágner bácsi, a szállodás is kedves előzékenységgel fogadott bennünket. És most elővettük régi trükkünket, amely felette alkalmas a magas vendéglői árak lenyomására. Ezt Komáromban próbáltuk ki. Egyik befizetnie az évi nyereségből és bár Komáromból a siralomvölgyén keresztül a dohányzók Mekkája felé Ezer kilométer a benzinparipán. — A pusztulás völgye. — Romba dőlt házak. — A római Via Appia. — A halál szele megcsapott bennünket. — A Selmecbányái kakukfüves temető. — A selmeci pipa alkonya. — Amin mód felett megbotránkoztunk. — A temetési menet, amely az utunkat állta. — A komáromi kocsonya és a besztercebányai pisztráng. — Modern árleszállítás. — A rejtélyes kérdés: Voltunk-e bárba, vagy sem? Komárom, — július 22. komáromi vendéglőben 5 korona szokott lenni a kocsonya adagja. Egyszer ebéd után az üzlete előtt áll a mit sem sejtő vendéglős. Melegen üdvözöljük egymást és azt mondjuk neki erős hangsúllyal, hogy örömmel hallottuk, hogy a kocsonyát leszállította két koronára. Estére el fogunk jönni! A vendéglőst ez a hirtelen jött meglepetés valósággal mellbevágta és hebegve dadogta: „Igen is kérem, leszállítottam, de nem kettőre, hanem háromra. Mondanunk sem kell, hogy ezt az árleszállítást csak mi találtuk ki és mi szegeztük a vendéglős mellének és ezzel sikerült az árat 5-ről 3-ra lenyomni. Ugyanezt tettük a kedves Wágner bácsival. — Örömmel hallottuk kedves Wágner bácsi, hogy a pisztráng adagját leszállították három koronára! Wágner bácsit annyira meglepte ez a kijelentésünk és annyira szuggerálta, hogy dadogva felelte: — Igen is kérem, roppant olcsón fogom számítani az uraknak. Az étteremben a kedélyes főurnak elmondtuk a Wágner bácsi ukázszerü üzenetét. A four sirt, mint a krokodil, mint Niobe asszonyság, de nem volt pardon és ha háromért nem is, de öt koronáért megkaptuk a másfél araszos pisztrángadagját pompás körítéssel. A főur ajánlatára egy uj ételt ettünk: fiiét a la Wágner. Pompás volt és csodálatos szép, festői, de azért megehető körítéssel. Aki arra jár, ne kerülje el a Wágner bácsi konyháját és okvetlen egyen fiiét a la Wágner. Később előkerült az Imre is. Erősen csalt bennünket a bárba, ahol szerinte csodaszép és kedves táncosnők lejtik a modern táncokat. Mi nagyon fáradtak voltunk és nem hagytuk magunkat elcsábítani Imrétől, aki még fiatal és bohó. Szóval nem mentünk el a bárba! Megjegyzés: Mivel a két utitársam házas ember és nem akarok seholse családi perpatvart okozni,akkor is hangsúlyozottan azt írtam volna ebben az útleírásban, hogy nem mentünk el a bárba, ha el is mentünk volna. Egy körültekintő utleiró a bárokról nem szokott beszámolni, ha az utitársok között nős emberek is vannak,.. Faun. nMmmmmmmmmmmKmmmmmmmm A Diákmenza múlt éve. I Komárom, július 22. & A komáromi Diákmenza, amely a legkiválóbb magyar diákjóléti intézmények egyike, ezzel az iskolai évvel töltötte be fennállásának tizenegyedik évét. Ismeretes dolog, hogy a Diákmenza alapjait lelkes komáromi emberek vetették meg és munkájukra később figyelmessé lett néhai Palkovich Viktor volt nemzetgyűlési képviselő, aki nagyösszegű adományaival állandó hajlékhoz juttatta, utóbb pedig fejedelmi alapítványának kamataiból is támogatja a szegény magyar diákok intézményét. A Diákmenza intézőbizottsága szerdán délután tartotta üléséi dr. Alapy Gyula tartományi képviselő elnöklete alatt. Az ülésnek tárgyát a múlt évi eredményről való beszámoló alkotta, melyet Gödör K. János, a Diákmenza igazgatója terjesztett elő. Az érdekes jelentésből a következő adatokat emeljük ki: az intézetben 46 tanuló kapott ellátást, jórészben pedig lakást is. Ezek közül a tanulók közül az évvégi eredmény szerint jeles előmenetelt tanúsítottak 17-en, jó eredményt 22 és elégséges heten. Tehát a Diákmenza tanulói fényesen megállták helyüket és ezzel az intézet azt a kitűzött célját szolgálja, hogy támogassa a szegén ysorsú, de szorgalmas és tehetséges diákokat. Az eredmény messzemenően igazolja ennek az elvnek helyes voltát. A tanulók magaviseleté ellen komolyabb kifogások nem merültek fel, egészségi állapotuk is teljesen kielégítő volt, az egészségi felügyeletet dr. Bardocz József, a magyar tanulóifjúság ez áldozatos pártfogója teljesen díjtalanul látja el már esztendők óta. Majd a Diákmenza zárószámadását terjesztette elő Gödör igazgató és ennél a pontnál szólásra emelkedett
