Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-11-16 / 90. szám

ötvenharmadik évfolyam,

90. szám,

Szerda, 1932. november 16

Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 89 Ké, félévre 40 Ké, negyedévre 29 K8. — Külföldön 120 K5. Egyesszám ára 1 korona.

Alapította: TUBA JÁNOS.

Felelős főszerkesztő: GAAL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr.

Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor-u. 29. Megjelenik hetenként kétszer:

Rőmunkatársak: ALAPY GYULA dr. és FÜLöP ZSIGMOND.

szerdán és szombaton

A hitelek tovább fagynak.

Komárom, november 15.

Hát ki is hitte volna! Hogy a nagy, aranyban bővelkedő Franciaország se tudja már megfizetni háborús adósságának legközelebbi rátáját és Anglia, a tengerek egykori büszke ura szintén haladékot kér. No de ilyet! A világ első hatalmai, akiknek Amerika 1918-ban megtette azt a szívességet, hogy megnyerte nekik a háborút, ezért azután Wilson urat Párizsban mint előkelő idegent kezelte a »tigris« és nem engedte tizenkét pontjával alkalmatlankodni a békeszerződések tanácskozásai körül úgy, hogy már Wilson is, akin akkor a paralizis jól előrehaladt, észrevette, hogy most már fölösleges Párizsban. Búbánatában vissza is hajózott Amerikába és kudarca le is törölte gyorsan a történelem színpadáról.

Ez a történeti előzménye a befagyott francia és angol háborús adósságoknak. Uncle Sam kiállította az első hatszázezer, azután gyorsan a második hatszázezer főnyi segítséget, behajózta és kirakta a francia kikötőkben, de 1918 nyarán a harmadik hatszázezres széria is a harctéren állt. Ezek nyerték meg a háborút Európának állítólag azért, mert a korlátlan búvárliajóharc megindult Németország részéről, de a beavatottak szerint egészen más okból, egyszerűen azért, mert Angliának Amerikával titkos szerződése volt, hogy támadó hadjárat esetében Amerika segítségére siet, amiről a rosszul értesült német és osztrák diplomácia nem tudott. Ez a segítség éppen olyan jól »jött«, mint Franciaországnak az angol segítség, mivel Anglia nem volt köteles az adott esetben Franciaországot segíteni, ellenben Edward Grey külügyminiszternek egy privát levele ezt az ígéretet tartalmazta és mivel Németország megsértette a belga semlegességei, erre Anglia mozgósított.

Kétségtelen dolog, hogy a jövő háborúit sokkal alaposabban szervezik majd meg, mert a szerződések nem lesznek titkosak, ha ugyan hitelt lehet adni a diplomácia ígéreteinek. De ha titkosak lesznek is, sokkal jobb lesz a hírszolgálat, mint a nagy háború előtt volt, a titkok zárai lepattannak a féltve őrzött trezorokról és az ellenség jólértesültsége alapján kellően felkészülve fogja várni a támadásokat, melyekről most egy egészen komoly társaság azt hiszi — tudniillik a leszerelési konferencia —, hogy el lehet intézni a nemzetközi hadsereg két hadosztályával, mint azt Paul Boncour, a világ legelegánsabb szociáldemokratája gondolja.

Egyelőre azonban ez a veszély nem fenyeget, mert a pénz mindenütt eltűnt és a háború nem látszik jó üzletnek, a kapitalizmus erre egyelőre nem ád kölcsönöket. Most egész Európa egy nagy moratórium társaságot alkot korlátolt felelősséggel és Amerikának feladta a leckét: Európa nem tud fizetni, amit Görögország felől eltöltünk, de hogy ne tudjon fizetni Anglia, a hűvösen előkelő Albion és ne akarjon fizetni a grande nation, mely a világ államai élére lendült és ott meg is telepedett, ezt még egy héttel ezelőtt senki sem merte volna megkockáztatni.

Azonban most már rohamosan közeledik egymáshoz minden állam, mert pénzügyei mindegyiknek részben régebben, részben pedig újabban, de befagytak. Most már nem sajnálják a boldog Ausztriát, amely népszövetségi kölcsönökből lélekzik és ha ez is elfogy, akkor nincs más mód, mint a németekkel egyesülni és összetenni a kétféle nyomorúságot, hátha abból lesz valami jobb. Ausztria szomszédját, Magyarországot irigylik, hogy Olaszországgal került most még szorosabb kapcsolatba, talán pénzügyileg is jelent valamit, mert abból, hogy Franciaország ígéri a búza felesleg egy századrészének átvételét, Magyarország nem sokra megy, hanem a bizonyosat nem szalasztja el a bizonytalanért.

A nemfizetések bejelentésének szenzációjára azonban hátravan a hitelezőnek válasza, vagyis mit gondol Amerika megbízhatatlan adósai felől, nem kíván-e tőlük zálogot, vagy más biztosítékot, amennyiben Amerikában is várják a prosperity-!. Éppen jókor jöttek ezek a közlések, hogy az amerikaiaknak a jókedve is elmenjen. Hoovernek volt szíve annak idején kimondani a nagy szót, nem kérdezve és nem hallgatva meg senkit, mikor Németország fizetéseire nézve megadta a moratóriumot. Hogyan berzenkedett akkor agait kakas, hogy hát ezt nem is közli vele az amerikai elnök, Párizsban tudniillik a Wilson-féle elnökök a népszerűbbek.

Vájjon levonják-e ebből a konzekvenciákat Párizsban és Londonban, vájjon nem látják-e, hogy ennek a káosznak, amelyet ők teremtettek meg, mi az orvosszere! Lehet, hogy még most sem veszik észre, hogy ők voltak azok, akik feldúlták Európa régi, kikristályosodott gazdasági rendjét, amely kialakult rendszert alkotott. Ilyent csinálni nem tudnak. Nem kellene a rosszul bcgombolt mellényt kigombolni?

Komárom, — november 15.

A takarékossági terv bevételi

forrásai; fizetésleszállitás és új adók.

Az általános takarékossági tervek szerint az állami tisztviselők fizetésleszállítása 500 milliót fog kitenni, a tanítók fizetésén 100 millió koronát takarítanak meg, az eddig már elhatározott dologi megtakarításokból 150 millió korona mutatkozik, a szervezeti megtakarítások pedig 200 millió koronát tesznek ki. Az állampapírok fölvásárlásával az eddigi kisorsolás helyett körülbelül 500 millió koronát akarnak megtakarítani. Ezekkel a takarékossági intézkedésekkel a rendes költségvetés 1150 millió koronát kitevő deficitjét le akarják 200 millió koronára szorítani. De számolni kell a takarékossági bizottságnak a költségvetésen kívüli kiadások deficitjével is és ezért a következő új adókat tervezik: a fölemelt söradóból 100 millió korona újabb jövedelmet remélnek, az Haladóból 50 milliót, a motoros járművek adójából 50 milliót, a húsadóból 100 milliót és a tea, valamint a kávé vámjának fölemeléséből 100 millió koronát. A takarékossági bizottság tehát a lakosság egyik legjelentékenyebb fogyasztórétegének vásárlóképességét lejebb szállítja, de emellett új adókkal terheli meg a lakosságot.

Szigorúan revideálják a külügyi költségvetést

A koalíció hetes bizottsága állandóan dolgozik a költségvetés revízióján. Az egyes minisztériumok költségvetési előadói és a bizottság tagjai közt ez a munka nem megy olyan simán, amit az az eset is eléggé bizonyít, hogy egy miniszteri referens a reszortjában eszközölt törlések láttára annyira felindult, hogy a helyszínen elájult. A bizottság erős revizió alá vette a külügyminisztérium költségvetését is, melyhez eddig senki sem mert nyúlni. De a bizottság e munkája éles kritikát váltott ki Krofta dr. meghatalmazott miniszter részéről, aki a koalíciós hetes bizottság eljárását diktátoroskodásnak minösitette és a külföldi újságírók előtt tett nyilatkozatában kijelentette, hogy a bizottság követségeket szüntet meg, egész sor külügyi képviseletet feleslegesnek minősít és kegyetlenül beleavatkozik a külügyminisztérium költségvetésébe. A külügyminisztérium költségvetésének redukálását régóta várja a közvélemény és a parlament ellenzéke, amely a fölösleges, szinte fényüzésszámba menő külügyi költekezést évek óta jogosan elitéli, elégtételt nyer a bizottságnak bátorságra valló takarékossági eljárása által.

A kereskedelmi politika fejetlenségének katasztrófán» következményei.

ALidové Noviny vasárnapi számában Vavrecka Hugó volt bécsi csehszlovák követ cikket irt, amelyben a csehszlovák kereskedelmi politikát bírálja. Cikkében új orientációt követel és többek között ezeket írja: A kereskedelmi politika fejetlensége már évek óta tart és következményei katasztrófákban mutatkoznak a behozatali és kiviteli statisztikában és a munkanélküliség emelkedésében. Az európai államok a kényszerűség következtében revizió alá vették politikájukat, egyedül Csehszlovákia nem. Lehetséges, hogy a következő évek meghozzák a kereskedelem felgyógyulását, de nekünk nem lesz több hasznunk belőle, mert a mi protekcionizmusunk addig teljesen kikapcsol bennünket a világkereskedelemből, ha idejekorán nem hagyjuk cserben mai politikánkat. Valószínű, hogy a szomszédos államok még a mai eladósodásuk mellett is hamarosan szolvens és virágzó államokká válnak, mi azonban nem leszünk részesei ennek a virágzásnak, mert nem tudtuk idejekorán szabályozni és rendezni viszonyunkat még a legközelebbi piacunkkal, Ausztriával és Magyarországgal sem. Továbbra is sziget leszünk, de a hajótöröttek szigete. Sokat beszélnek munkalehetőségek szerzéséről és sokat tárgyalnak a munkanélküliek ellátásáról és a munkanélküliek részére szükséges segélyek fedezéséről. A legolcsóbb és legcélszerűbb eszközről azonban megfeledkeznek, mégpedig a külföldhöz való kereskedelmi viszonyunk rendezéséről. Ha lojális és okos szerződést kötnének Magyarországgal és megállapodnának Ausztriával, — márpedig ezek a problémák megoldhatók — néhány héten belül jelentékenyen csökkenne a munkanélküliség. Ma még lenne időnk a megoldásra, de ha sokat késlekedünk, az utolsó lehetőséget is elmulasztjuk — fejezi be cikkét Vavrecka.

Miéri nem ülésezik az államvédelmet előkészítő bizottság ?

Ezt a kérdést a cseh iparospárt lapja, a Narodni Stred teszi föl egyik legutóbbi cikkében, amelyben többek között a következőket Írja: A nemzetközi helyzet igen bizonytalan. Épen azért meg kell kérdeznünk, mennyire vagyunk fölkészülve minden eshetőségre. Nem vagyunk baljósok, de a külügyminiszter legutóbbi expozéja, amely a hasonló nyilatkozatoktól igen lényeges vonásokban tért el, arra kényszerit bennünket, hogy föltegyük a kérdést, mennyire van meg a biztonságunk, különös tekintettel arra, hogy elsősorban a saját a magunk erejére kell támaszkodnunk. Annakidején létrejött az államvédelem előkészítését szolgáló tárcaközi bizottság. Mi van ezzel a bizottsággal és miért nem ülésezik ? És kérdjük, hogy mi van a törvényjavaslattal, ami oly régóta készült ? Közvéleményünk szeretné tudni, hogy ezt a törvényjavaslatot miért nem tér-POLITIEAI SZEMLE