Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-08-27 / 67. szám

2. oídsi. »KOMÁROMI LAPOK« 1932, augusztus 27. végső esetben következne a hivatalnok­kormány, amelynek a csehszlovák par­lament történetében már ismételten volt szerepe. Kormánykörökben nagy erőfeszítéseket tesznek a Stanek-csoport elnémitására és a mai koalíció fentar­­tására, de a fölkavart helyzetben a rendteremtés hetekig elhúzódhat, úgy­hogy a parlamentnek szeptember vé­gére tervezett egybehivása is bizony­talanná vált. Nem vált be az államkincstár számítása az adák befizetése tekintetében, A Národní Politika c. lap áttekintő jelentést közöl az államkincstár állásá­ról. A közlés szerint nem lehet opti­­misztikusan megítélni a helyzetet, mert többek között kitűnik belőle, hogy az adóhátralék a radikális behajtása dacára a kincstár eddigi helyzete kedvezőtlen. Az egyenes adók hozadéka az első hónapokban a várt összegnél 17 mil­lióval kevesebb, a forgalmi és fény­­űzési adóé 20 millióval és a fogyasz­tási adóké 47 millióval kevesebb. A többi adókból 93 millióval kevesebb folyt be az előirányzott összegnél. Az állampénztár az év első öt hónapjá­ban 163 millióval kevesebbet vett be, mint remélte. Igen kedvezőtlen ered­mény mutatkozott a dohányáruk fel­emelése következtében. A dohányjöve­dék ez év januárjától májusig csak 827 millió koronát vett be az előirány­zott 1043 millió korona helyett. Ezek az adatok is világosan bizonyítják, hogy a súlyos gazdasági krízis alatt táplált államkincstári remények korántsem va­lósultak meg. A Slovak is sürgeti a kormány lemondását. A szlovák néppárt hivatalos lapja figyelemre méltó komentárral kiséri az agrárpártban uralkodó krízist. A lap hangsúlyozza, hogy nincs mit várnia a kormánynak, hanem nyomban le kell mondania. Nevetséges volna, — Írja a Slovák, - ha Udrzsal a történtek után hatalmon akarna maradni. Udrzsal kormánya befejezte szerepét, men­nie kell. Jobb lett volna az állam­ra, ha dz a kormány egyáltalán nem 15 lett volna, mert a hárommilliárdnyi uj államadósságot s a polgári koalíció kétmilliárdnyi megtakarítását nélküle a nemzetgazdaság javára Írhattuk volna. Komárom, augusztus 26. A városi képviselőtestület pénzügyi bizottsága másodszori összehívás után, augusztus 25-én délután látogatott ülést tartott a városháza tanácstermé­ben, melyen különösen két jelentős ügyben hozott fontos határozatot. Az ülést Fülöp Zsigmond h. város­bíró, bizottsági elnök vezette, az ügy­darabokat pedig Herczegh István fő­számvevő helyettes, Ghyczy János dr. főügyész, Igó Aladár dr. közigazgatási előadó és Sclileisz Géza kamarás is­mertették. Nagyobb vitát keltett Zechmeister Sándor tanácstagnak javaslata, aki a 40 százalékos községi pótlékoknak a múlt év végén az országos hivatal ha­tározatára visszamenőlegesen történt sérelmes kivetések törlését indítvá­nyozta. A kérdésben a képviselőtestü­let jogügyi bizottsága is mondott vé­leményt, amely akként hangzott, hogy az indítvány'' elutasítandó, mert a ki­vetés törvényes keretek között eszkö­zöltetett. De javasolja a jogügyi bi­zottság ,hogy a beadott felebbezések, valamint a később még beadandó be­adványok sürgősen elintézendők és az esetleges téves követeléseknél és a behajtásnál a legnagyobb méltányos­ság érvényesíttessék. Milus János hosszabb felszólalásá­ban Zechmeister Sándornak a törlés­re vonatkozó javaslatát támogatja, Zechmeister Sándor ragaszkodik in­dítványához és kéri, hogy vonják fele­lősségre a kivetésért azt a tisztviselőt, aki a kivetést eszközölte. Csizmazia György városbíró hivatkozik arra, hogy a kivetés az országos hivatal rendele­té alapján történt, azokra a fölebbe­­zésekre, amelyeket az adóhivatalnak első kivetése ellen adtak be. Törölni tehát nem lehet a másodszori kivetést A tanács a most beadott felebbezése­­ket az igazságosság alapján fogja elin­Itt Írjuk meg, hogy az uj helyzet meg­tárgyalása céljából Hodzsa Milán dr. szombatra sürgős agrárpárti értekezle­tet hivott össze Pozsonyba. tézni. Herczegh István, Kollányi Miklós, Kendi Zoltán dr., Gaborek Károly felszólalása után Fülöp Zsigmond el­nök indítványozza, hogy a bizottság a jogügyi bizottság javaslatát tegye ma­gáévá, amelynek második része Zechmeister Sándor indítványában is bentfoglaltatik. Minthogy felsőbb ha­tóság rendeletével áll szembe a város, nem tartja eredményesnek a községi pótlékok újabb kivetésének törlését. A pénzügyi bizottság Zechmeister Sándor nyilatkozata után a jogügyi bi­zottság javaslatát tette magáévá és az­zal azonos véleményt terjeszt a képvi­­lőtestület közgyűlése elé. A tárgysorozat második fontos tár­gya volt Kendi Zoltán dr. és társainak a munkanélküliség ügyében a város­hoz benyújtott memoranduma, amely­­lyel a tanács már foglalkozott és Igó Aladár dr. a tanácsnak javaslatait ismertette a pénzügyi bizottság előtt. A kérdéshez Kendi Zoltán dr. szó­lalt először, aki ismét kifejtette, hogy a munkanélküliség kérdését pótadó­emelésével kívánja elintézni. Ezt a gondolatot bele kell vinni a köztudat­ba, hogy megbarátkozzanak vele az emberek. A polgári osztálynak kell megoldania ezt a kérdést s mivel a ránk következő téli évad az eddigi­nél sokkal súlyosabb helyzetet teremt, olyan nagyarányú segítséget kell nyúj­tani, hogy a polgárság elszegénye­dett munkanélküli rétegei is támoga­tást találjanak. Szerinte a népkony­hát már szeptember 1-én meg kell nyitni. Ismétli, hogy elkerülhetetlen­nek tartja a pótadóemelést,amit a le­hetőség legvégső határáig keresztül kell vinni. Fülöp Zsigmond bizottsági elnök vá­laszol a felszólalónak és kijelenti, hogy a tanács a népkonyhát november 1-én, a szegénygyermekek napközi ottho­nát pedig szeptember 1-én akarja meg­nyitni. A tanács különben is a mun­kanélküliség kérdését a legnagyobb jó­indulattal kezeli és a város eddig is nagy áldozatokkal igyekezett enyhí­teni a munkanélküliek nyomorán. A népkonyha és a napközi otthon föl­állításával fölmerülő költségek fedeze­tére a város a járási hivataltól, az országos hivataltól és a népjóléti mi­nisztériumtól támogatást kér, mert nincs abban a helyzetben, hogy az ed­digi áldozatokon felül hozzon még nagyobb áldozatokat. Lehetetlennek tartja a mostani viszonyok között a pótadó fölemelését, mert a város évek óta nem tudja behajtani a hátralékos adókat sem, úgyhogy több, mint négymillió korona adóhátralék van a városnál, ami a városi közigazgatást teljesen megbénítja. Ha a város a két népjóléti intézményt megnyitja, annak kiadásait csakis az 1933. évi költség­­vetés terhére számíthatja föl. Gaborek Károly, Csevár Ferenc és Broczky István felszólalása után a pénzügyi bizottság azt a határozatot hozta, hogy javasolni fogja a képvise­lőtestületnek, miszerint a napközi ott­hont szeptember 1-én, a népkonyhát pedig szeptember 15-én nyittassa meg az 1933. évi költségvetés terhére. A tanácsnak a memorandum többi pont­jaira hozott határozatát a pénzügyi bizottság egyhangúan magáévá tette. Több kisebb ügyben hozott véle­ményű a bizottság. így többek között a többség a zárda-ovoda és iskola részére, egyébként az 1932. évi költ­ségvetésben is biztosított egy vagon pirszénnek kiutalását véleményezte a képviselőtestületnek és tudomásul vet­te Alapy Gyula dr. által boldogemlékű nővére Alapy Julia nevére tett 3500 koronás árvaházi alapítványának be­jelentését. Néhány nyugdíj és fizetési illelmény’-ügy és telekvételi ügy el­intézése után a bizottság ülése vé­get ért. Eladó az Erzsébet-szigeten egy jó fekvésű kert □ ölenként 20 Ké­ért és ugyanott egy azonnal beköltözhető 2 szobából álló ház. Cím a kiadóhivatalban. A csallóközi halászat történetéhez. A 40 százalékos városi pótlékok visszamenőleges kivetéséhez állást foglalt a pénzügyi bizottság. A bizottság a népkonyha felállítását már szeptember 15-ére véleményezi. megtudhatunk, milyen világ járta Komáromban ezelőtt négyszáz esztendővel. Az itt kivonatosan közölt ada­tokat Takáts Sándor említett munkájában részletesen írja meg, ennek nyomán mi is csoportosítjuk azokat, hogy tisztán lássunk.1 Ez alatt a közel negyven év alatt, amiről adataink szólnak (1546—1584), hat ilyen császári Burggraf működött Komáromban. Nem volt rossz hivatal annak, akinek a gyomra bevette, hogy a lakosságot szoron­gassa. Ahol például harminc jobbágyhely volt és a török harcok következtében azoknak háromnegyede elhagyta földjeit és házait, ott a megmaradt hét jobb­ágynak kellett a harminc helyett adóznia. A komá­romi halászokra is mindenféle új kötelezettséget sze­rettek volna őkegyelmeik kivetni, például az egyik várgróf nagyon szerette a vizafejeket és egyszer köve­telni kezdte azokat a halászoktól, akik sohasem hal­lották, hogy ezzel tartoztak volna. A másik a vizának a belső részeit kivánta meg (ebben volt a drága cse­mege, a halikra, bár itt nem igen ívtak ezek a halak és a keresett kereskedelmi cikk: a vizahólyag, amit a borosgazdák zavaros bor terítésre, úri konyhákon pedig a tinóm kocsonyák készítésére használják ma is). A történeti hűség kedvéért mondjuk el a komáro­mi várgrófok neveit, melyekkel annak idején a rossz gyermekeket ijesztgették Komáromban. Syk Mihály (1546—1552), Prandorfer Tamás (1552—1555), Tatzger János (Hans) 1555—1573, aki itt halt meg Komá­romban. Utóda Hiersch János (Hans) nem sok jót mondott felőle hivatalos irataiban, mivel Tatzger uram két kézzel gyűjtött, jobbjával bécsi gazdáinak, baljá­val pedig magának, olyan szent lévén, akinek maga felé hajlik a keze. Az utolsó várgróf tisztét Kranőder János viselte (1578—1584), amikr Pálffy Miklós, a nagynevűi hős, Győr felszabadítója volt komáromi főkapitány és az udvari kamarától bérbevette a vár­tartományt. Ezeken az előszámláltakon kivül volt még egy magyar ember is ebben a hivatalban, éppen Tatzger-rel egy időben, Németh János, aki udvarbíró­1 Magyar Gazdaságtörténeti Szemle IV. 485—509. 11. nak írja magát leveleiben. A várgrófok számadásai szerint a komáromi ha­lászmesterek nevei ebben az időben a következők: 1555. Pál Józsa, Cseliy Pál, Bellemen(?) Márk, Ács Tamás, Deák András. 1557. Pál András és Csődör András (társak), Bó­dog Lukács és Nagy Simon, Varga Péter és Nicosthen Bernát, Csődör Ferenc, Pál Józsa, Csehy Pál, Bury Imre. 1558. Pál Józsa és Pál András, Varga Péter, Simon Soros György, Csehy Pál, Csődör Ferenc, Gulyás György, Szum Lukács, Gulácsy Pál, Bury Imre és Beliemen Márk. 1559. Csehy Pál és Ács Tamás, Bakhányi Berta­lan, Csődör Ferenc, Pál András, Kun Lukács, Orné Péter, Pál Józsa. 1560. Csehy Pál és Csődör Ferenc, Pál Józsa és Pál András, Beliemen Márk, Kun Lukács, Nagy And­rás, Csete Ferenc, Ács Tamás, ez utóbbi négy közös kompániában. 1561. A régi mestereken kivül újak: Nagy György, Bagó Gáspár, Seres Gergely, Bajcsy Mihály, Boris Bernát, Fodor János. Itt négy év számadásai hiányoznak, mert 1562— 1565. közt a vár főkapitányai kezelték a várbirtokot és abból tartották az őrséget. 1566. Csete Ferenc, Nagy András, Ács Tamás ré­giek, újak: Bakácsy Gáspár, Józsa László, Berty Pé­ter, Csapó Pál, Nagy András, Szalai Mihály, Prágai István, Halasy Pál, Gál Illés, Keszeg Máté. 1567. Gergely Mihály, Kántor György, Barkás Mihály, Józsa László. 1569. Prágay, Gergely, Kántor, Nagy és Csete öreg mestereken kivül: Lencsés István, Szántó And­rás, Bajcsy Sebestyén, Veres Dénes, Biró János, Badt György, Kis Péter, Sánta Gergely, Somodi Máté, Né­ma Ferenc. 1570. Pál Józsa és Csete Ferenc öreg mesterek, Gergely Mihály, Sántha Gergely, Halasy István, He­vesi András, Marthon János, Borsos Ferenc Komá­romban. Az izsai vizeket halászták: Both Jakab, Móré Mátyás, Csallósy István, Finta Ferenc, Balázs Bá­lint, Bánhegyi Gáspár; Pálon: Csete Ferenc komá­romi öregmester bokrán kivül Nagy Tamás, Pap János, Huny Márton halásztak. 1571. Csete Ferenc, Kántor György, Prágay Lu­kács, Madary Demeter, Csapó Pál, Pál Józsa, Ger­gely Mihály, Boris Bernát, Hevesi András, Bajcsy Sebestyén. 1572. Csete Ferenc, Pál Józsa (öregek), Forintos János, Zánthó András (újak). 1573. Bajcsy Sebestyén, Gergely Mihály, Prágay Lukács, Pisgor Mihály, Marthon Imre, Sándor András, Kántor György; Sándor István naszádos száraz-vajda a zsitvai halászatot birta. 1575. Ebben az esztendőben a komáromi halászok három nagy társulatot alkottak. Ezeknek tagjai vol­tak: Marthon Imre, Forintos János, Kántor György, a másodiknak: Nagy András, Bajcsy Mihály, Madary Demeter, Gergely Mihály, a harmadiknak: Bakonyi Ferenc, Prágay Lukács, Pál Imre, Budai Albert. 1576. Mivel a fizetetten várkatonaság — főleg a gyalogos naszádosok — zsoldja évekre visszamenően Becsben maradt, tehát hogy valahogyan éljenek, a halászmesterekkel versenyt halásznak. Ebben az esz­tendőben a halászathoz értő naszádosok egyesülnek a céhbeli halászokkal és öt társulatot alkotnak, tehát száznál több halász forog a komáromi vizeken a cégék körül és a nagy szerszámmal. 1878. Megint kompániákba verődnek a halászok, a naszádosokkal nem volt jó egy tálból mártogatni. Azok voltak az éhesebbek, szegények. A társulatok tagjai: Nagy András, Vékony Ferenc, Kántor György, majd Földes! Demeter, Váczy Mihály, továbbá Pis­gor Mihály, Kántor György, azután Pisgor Mihály; Pál Imre és végül magában halászott bokrával Csa­pó Pál. 1581. Váczy Sebestyén, Budai Albert, Csorics Ber­nát, Fóris Mihály, Csapó Pál, Farkas és Horváth Mihály három társulatban halásztak. A vizákat kora tavasszal és ősz derekán halász­ták, mert ilyenkor érték el vizeinket. A halászat mód-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom