Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-08-03 / 60. szám

19ö2. augusztus 3. »KOMAROMI LAPOK« 3. oldal zengő nyelvét szintén hallhatod. Atri nagy dolognak tűnik fel előttem, mert épp ebben a pillanatban minden han­got, nyelvet és dialektust túlharsog egy éles női hang, egy pesti szólam s letorkol minden egyebet: — Világraszóló nő volt az a Sze­­gőné: — rezgi végig a tengerpartot egy ismerős dialektus, amire a hetedik kabinsorból, vetkőzés közben egy für­gén igyekvő rokonhang visszaválaszol: — Mindig is mondtam, hogy felvá­gó család! Kikészítette az az egész rokonságot és palira fogta a ... Hogy kit fogott palira Szegőné, azt már nem hallani. Elvitte a szél. A nagy zűrzavartól megrettenve néhány vitor­lás gyorsan szedi a horgonyát s elil­lan, Szegőné pedig a József uccában valahol csuklik a boldogságtól s az irigységtől, mert most kapott éppen Velencéből egy lapot, amire azt írták dr. Keményék: „Szeretettel gondolunk rád, édesem, az Adria meleg vizéből!“ Világraszóló nőnek világraszóló üd­vözlet dukál. Német alaposság Königsee—Berchtesgaden, július vége. Egész elrontotta élvezetemet a kitű­nő „német alaposság". A Königsee idilljét penésszé tette a mechanikus szabályszerűség. Nincs egy kedélyes part, egy megnyugvást keltő részlet az egész gyönyörű Königsee partján. Milyen gyönyörű volna ez pedig, ez a fjordszerű hatalmas tó, szikla­ágyában, naplementével, fenyőivel és csónakjaival a bajor Alpesek legszebb pontján. Égbenyuló sziklák, pöfögő motorosok, pillangós vitorlák, visszhang, vízesés, fenyők és kövek. Milyen gyönyörű volna ez, ha a né­met rendszeretet közibe nem avatko­zott volna. A természet lágy romantikájába bele­kiált a rengeteg tábla, a „verboten“, a „Richtung“, a tilos jelzés, az irány­szabás, a rendelet, a paragrafus. Minden vízesésre és kiszögellésre esik tiz paragrafus és húsz tábla. Eltévedsz a táblák és feliratok ren­getegében. A feliratoktól, a tábláktól s a magyarázó szövegtől nem látod a fákat, az eget, a nyaralótelepet s a kikötőt. „Ezen a ponton szép kilátás!“ — hirdeti a tábla s a jámbor bajorok áhítattal ülik körül a lócát, ahonnan — pontosan csak onnan, mert a felirat úgy határoz — esik csodás kilátás, s átszellemült arcukkal a világért sem ülnének két lépéssel odébb, ahonnan ugyan szintén hasonló gyönyörű a kilátás, de azt a felirat már nem mondja. Nem felejtem el azt a rendeletre gyö­nyörködő ötven német arcot, amelyek a szabályos ideig, öt percig, a szabá­lyos helyről, szabályos áhítattal gyö­nyörködtek a szabályos kilátásban. Körülöttünk, alattunk fölöttünk tábla és tábla, felirat és felirat! „Achtung! Hier: Panorama!“ És ők igen vigyáztak, hogy el ne veszítsenek egy pillantást sem ebből. Minden zug, minden fagyialtos, min­den látnivaló s minden talpalatnyi hely feliratokkal van borítva. Nem látni tőlük a fürdőt s a tavat. Közbe-közbe egy horogkereszt, egy választási plakát, egy Hitler-bajusz. A citromos tea, egy lizlivel, cseh­szlovák valutában tizennyolc koronába kerül azonban. Egy kövér Fliegende-Blätter-alak, ol­dalán a hagyományos daxli kutyával, megjegyezte csendesen: — Achtung! Ma polgárháború! Mondta csendesen és nyugodtan, vé­gignézett a feliratokon, — mert még feliratok és rendeletek lógnak a fákon emberek helyett, rendben van Bajor­ország, — s visszaült a söréhez. Fö­lötte a felirat: „Achtung! Hier trinkt man nur Bier!“ És ezt is telespékelték paragrafusok­kal. A tó haragosan felborzolta hullá­mait. De lecsendesedett rögtön, mert valahol az ő számára is kiragasztottak egy feliratot a sziklák oldalára, ame­lyen ez állhat: „Es ist verboten! Tilos a tónak fél­méteresnél magasabb hullámokat csi­nálni! Verwaltung im Himmel!“ Szép volt nagyon ez a délután a bajor hegyekben Csak ez a szabály­szerűség volna valamivel kevesebb . . . Szombathy Viktor. Ma, szerdán, megkezdik a Deák Ferenc ncca rendezési munkáját, a felszólítás eredménye. Saját tudósítónktól. Múlt számunkban megírtuk, hogy a Deák Ferenc ucca rendezésének mun­kálatait a vállalkozó Menzel-cég vo­nakodik megkezdeni. A nevezett cég július 18-ára Ígérte, hogy újra föl­veszi az ucca rendezési munkálatokat, azonban ahelyett, hogy kötelességét teljesítette volna, tárgyalást folytatott a városházán a vezetőséggel, amely­nek újabb ígéret lett az eredménye. A cég ígéretének beváltása helyett július 27-én levelet intézett a városhoz, amelyben azt a javaslatot terjesztette elő, hogy a szóbanforgó munkálatok mindaddig halasztassanak el, amíg a városnak erre a munkára megszava­zott kölcsönét a szociális biztosító in­tézetek központja folyósítja. A csütörtökön tartott ülésében a város vezetősége beterjesztette a le­velet és a tanács a vállalkozóval kö­tött szerződésnek vonatkozó pont ja ér­telmében megbízta a tiszti főügyészt, hogy hívja föl a Menzel-céget a mun­kának 3 nap alatti megkezdésére. A felhívás július 29-én elment és még a határidő letelte előtt, augusztus 2-án, kedden, délelőtt megjelent Men­zel Károly vállalkozó a városbírói hi­vatalban, ahol kijelentette, hogy a munkát augusztus 3-án, szerdán meg­kezdi. Egy-két napig még a nivellálási munkát fogják elvégezni, de azután teljes erővel megindul a munka a Deák Ferenc uccában. A városi tanácsnak ez ügyben való komoly föllépése sikerrel járt s a régóta húzódó munka befejezése most már biztosítva van. A Deák Ferenc ucca rendezésével jelentékeny számú. munkanélküli jut foglalkoztatáshoz, ami a feszült helyzetre némiképen Komárom, — augusztus 2. enyhítőleg fog hatni. Viszont a vállal­kozó Menzel-cégnek is tudnia kell a megkötött szerződésből folyó köteles­ségét és tisztában kell lennie mind­ama következményekkel, amelyek a szerződés be nem tartása esetén reá hárulnak. Bízunk benne, hogy a cég ígérete száz százalékban nyer teljese­dést, aminthogy nem szabad föltéte­leznünk azt, hogy egy olyan tekinté­lyes és a várossal régóta korrekt üz­leti viszonyban levő cég figyelmen kívül akarná hag3mi a reá is kötelező erővel biró szerződés feltételeit. Erdősy István bátorkeszi plébános negyvenéves papi jubileuma. Saját tudósítónktól. Bátorkeszi, — augusztus 1. Erdősy István bátorkeszi plébános, a párkányi kerületi papság szeretett és tisztelt tagja most ünnepelte meg negyvenéves papi működésének év­fordulóját, amelyet igazi bensőséges ünneppé avatott a kerületi paptársai­nak teljes számban való megjelenése. Az esperességi kerületnek e kiváló tagja méltán örvend a legnagyobb szeretetnek és megbecsülésnek, mert úgyis mint pap, de úgyis mint igazi ember fényesen állotta meg helyét pályafutása alatt. Az ünnepség lefo­lyása méltó volt ehhez az egyszerű, de annál belsőségesebb vallási élethez és hivatásának lelkes és áldozatos har­cosához. A megjelent papság élén a kerület ősz esperesével, aki most ülte meg aranymiséjét, körmenettel kísérte -őt fel a paróchiájáról a templomba, ahol az ünnepelt nagy papi segédlettel mondotta el hálaadással egybekötött ünnepi miseáldozatát. Mise közben a kerületnek ékesenszóló papja, dr. Po­­rubszky Károly kéméndi plébános mondott szentbeszédet könnyekig meg­hatva hallgatóit. Az ünnepélyes szent­mise után a parochia udvarán gyü­lekeztek tisztelői össze, ahol elsőnek Simor László esperes tolmácsolta a kerületi papság nevében szeretett ol­tártestvérüknek szívből jövő jókíván­ságait. Majd a kis iskolás gyermekek ének és szavalat előadása következett, akiket Giess Ádám igazgatótanító ve­zetett fel az ünnepség színhelyére, .utóbb pedig üdvözölt is a katolikus tanítóság nevében meleg szavakkal mint a magyar iskola lelkes hívét. Rigó József az iskolaszék és a hívek ragaszkodó szeretetét tolmácsolta egy­szerű, de szívből hangzó szavakkal. Megható volt Lelkes Ferenc refor­mátus lelkész lelkes beszéde, aki egy­házának meleg üdvözletének adott hangot, majd dr. Röhrich Béla orvos a társadalmi egyesületek, köztük a SzMKE meleg üdvözletét és tiszteletét tolmácsolta, míg Loczner Gusztáv ebedi plébános volt híveinek megbe­csülő és nem múló szeretetéről be­szélt gyönyörű szavakkal. A mindvé­gig ünnepi hangulatot fokozta az üd­vözlő táviratoknak és leveleknek fel­olvasása, melyekből mind a szeretet hangjai szólaltak meg és magasztaltak egy munkában töltött gazdag életet. A jubiláns az üdvözlések elhangzása után vendégeit szeretettel látta vendé­gül és a fehér asztal felett fejeződtek be azok a jó kívánságok, amelyek egy feltűnés nélkül dolgozó hivatásának élő jó papot és derék magyar embert öleltek körül az igazi szeretet mele­gével. — „Addig nem hiszek az Istenben, amíg valami csodát nem csinál“ — mondta egy hitetlen ember és másnap a villám bele­­csapoit az újonnan épült házába. — A nép Isten ujját látja ebben. — Ne káromold hát az Istent! Saját tudósítónktól. Komárom, — augusztus 2. szentelte e kis házikójáért, amelynek építését csak a napokban fejezte be és még nem is volt tűz ellen bizto­sítva. Ebben a tűzesetben a nép az Isten ujját látja. Marcell! az ismerősei nem tartották valami nagyon vallásos embernek. A villámcsapás előtt azt a kijelentést tette, hogy ő csak akkor hisz az Isten létezésében, ha valami csodát mutat az Isten. íme, a csoda megtörtént! A villám becsapott kis alacsony házába és nem a mellette levő nagy házba. Vakmerő rablógyilkos merénylet Gittán. Nem mindennapi eset tartja izga­lomban Csallóköznek, különösen a Dunaszerdahely felé eső részét. Nagy vihar vonult végig Dunaszerdahely fe­lett. Dörgött, villámlott és több helyen le is csapott a villám. Marcell Imre napszámos kis házába is becsapott a villám és azt föl gyújtotta. A tűz­oltók már csak a teljesen leégett ház­hoz tudtak odaérni, mert a nagy sár­ban a súlyos fecskendő autó meg­feneklett. Szomorúan állt a porráégett háza füstölgő romjai előtt Marczell Imre, aki egész életének a munkáját Ismeretlen tettesek ki akarlak rabolni egy öregasszonyt, aki unokájával élt egy házban. Saját tudósítónktól. A szerdáról csütörtökre virradó éj­szaka példátlanul vakmerő rablógyilkos kísérlet történt Gután Eddig még is­meretlentettesek behatoltak özv. Vargha Ádámné gutái asszony lakásába. Az öregasszony éjszakai pihenőjét gyanús nesz zavarta meg. Felcsavarta a petro­leum lámpát s percekig tartó néma figyelés után megkérdezte, hogy ki jár a másik szobájában? A hosszú csend után az asszony gyanútlanul visszafe­­küdt ágyba, amikor egyszerre két férfi ugrott a szo­bába, pillanat alatt eloltották a lámpát s a vaksötét szobában rá­vetették magukat az ágyából ré­mülten kiugró öreg asszonyra, s késekkel több helyen össze-vissza szurkálták, majd amikor özv. Vargháné 10 éves kisunokája is felébredt a rémes dulakodásra és sikoltozni kezdett, a szegény gyermeket is késszurá­­sokkal akarták elhallgattatni. Amikor a nagyanya és unokája is eszméletlenül terültek el a szoba pad-Gúta, — augusztus 1. lóján, megkezdték a rablók a szoba átkutatását, azonban érzékeny csalódás érte őket, mert az a 7000 korona, amelyet Vargáné előző nap kapott eladott disznaiért s amelyről nyilván a bestiális rab­lógyilkosok is tudtak, már nem volt a lakásán, mert azt azonnal adóssága törlesztésére fordította. így a rablóknak teljesen zsákmány nélkül kellett eltávozniok. Amikor a fiúcska ijedtségéből ma­gához tért, kiszaladt a házból s még az éjszaka segítségért kiáltott. Csak­hamar többen a helyszínére siettek, többek között a kisfiú édesatyja, aki rögtön orvost és csendőröket hozatott. Az orvos megállapította, hogy a szerencsétlen öregasszony olyan érzékeny sérüléseket szenvedett, hogy komoly életveszedelemben forog. A nyomozáshoz kiszállott a komá­romi csendőrség nyomozó osztaga is, de a nyomozásnak eddig még nem volt konkrét eredménye.

Next

/
Oldalképek
Tartalom