Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-12-10 / 97. szám
2. oldal._____ _____ »KOMAROMI LAPOK« 1932. december 10. Olyan olcsón árusítom a női kabátokat, hogy önmagát károsítja meg, ha meg nem győződik nálam. V ertesz J. Jen divatáruháza Komárno, Nádor-u. 25. 4 08 Módosítják *tx eddigi végrehajtási rendet. A nemrégiben Garamszécsen lezajlott véres esemény arra kényszeritette a kormányt, hogy a végrehajtási rend novelláját elkészítse és a törvényhozás elé terjessze azt. A novella abban az értelemben módosítja az eddigi végrehajtási rendet, hogy ingatlanoknál, — igy a házaknál is, — a becsérték kétharmadára, ingóságoknál a becsérték felére emelik föl a legalacsonyabb ajánlatot. Ezt a kormány fogja rendeletileg az állam egész területére, vagy egyes országaira nézve végrehajtani. A novella értelmében egy évről kettőre emelnék fel azt a határidőt, amely alatt a hitelező zálogjogot nyer az ingóságokra. Az eredménytelenül ajánlott lefoglalt tárgyak elárverezését nem hat hónap letelte után, hanem bármikor lehet indítványozni, Szlovenszkóban és Ruszinszkóban a jövőben nem a községi elöljáróság fogja az ingatlanok becslését végezni, hanem egy bírósági tisztviselő, szakértő bevonásával. A novella felhatalmazza a kormányt, hogy a régi becslési törvényt per analogiam applikálja Szlovenszkóra és Ruszinszkóra is. E két országrészre szóló novella értelmében a jövőben uzsoraköveteléseket, szállított szeszitalokért való követeléseket és a törvényesen megengedett minimumot meghaladó kamatokat nem lehet többé végrehajthatóknak nyilvánítani. A novella egyes esetekben a büntető rendelkezéseket is szigorítani fogja és a büntetés mérvét is fölemeli. a telepeseket az állam, mint egyéb polgárait A bírósági Ítélet érzékenyen érintette a telepeseket is mert igy hitelképességük romlott meg. Nemrégiben a párkányi kereskedők és iparosok beadványára az ottani járásbíróság foglalkozott ezzel az üggyel s az adós telepesek javára döntött azzal, hogy a hitelezők keresetét elutasította s az árverést nem engedte meg. A felperes felebbezett a komáromi kerületi bírósághoz, amely a párkányi végzést hatálytalanította azzal az indokolással, hogy a telepes éppen olyan jogi személy a bíróság előtt, mint az ország minden más polgára, a hitelezőkkel szemben nem védhetik különleges törvények. A földhivatal átirata csak kérést tartalmaz s ez a bírósági gyakorlatban nem lehet irányadó. A telepeseknek ingóságai — amelyek nem okvetlenül szükségesek a gazdálkodáshoz, — lefoglalhatók, elárverezhetők. Az ügy most a pozsonyi felsőbíróságot foglalkoztatja. Komáromban az utóbbi hetek alatt sok kétségbeesett telepest láttunk, akik arról panaszkodtak, hogy a telepítési akció elvitte minden vagyonukat. A trencséni, árvái, morvaországi gazdák pénzzé tették otthon minden ingóságukat, eljöttek a tejjel-mézzel bővelkedő Csallóközbe s nagyrészük tíz esztendő alatt úgy tönkrejutott, hogy egy fillér adósságot nem tud visszatéríteni. Egyik oldalról az állam szorítja őket a beruházási kölcsön s az adók miatt, másik oldalról pedig a magánhitelezők, a bankok, az iparosok és a kereskedők. A csallóközi telepesek igy jutottak válságba. A „Szülői Szövetség“ értekezlete az állami polgári leányiskolában. F. hő 3-án, szombaton délután 5 órakor az iskola igazgatóságának felhívására szépszámú közönség gyűlt egybe a polgári leányiskolában. Az értekezletet Hodossy Károly alelnök nyitotta meg, felkérésére Somogyi István tanár, a Szülői Szövetség titkára számolt be az egyesület múlt évi működésének eredményéről. Jelentése szerint 2 Kő-ás havidijakból befolyt 1335 Kő, a karácsonyi előadás jövedelme 600 Kő, ez összegek segélyezésre és évvégi jutalmakra fordittattak. Az idei gyűjtés eddig közel 400 Kc-t eredményezett, ezt a közgyűlés beleegyezésével a karácsonyi segélyezésre fordítja a testület. Ezután választás utján kiegészíti a közgyűlés a választmányt, az újonnan megválasztott tagok a következők: elnök Hodossy Károly, alelnök Rímeli Sándor, vál. tagok: Ágoston Istvánná. Mórocz Istvánná, Liszák Gyuláné. A titkár indítványára jegyzőkönyvbe iktatja az értekezlet Kincs Izidor lemondott elnöknek érdemeit, aki másfél éven át a legnagyobb odaadással támogatta a Szülői Szövetséget, fáradságot nem kiméivé a nemes ügy szolgálatában Majd a titkár, utalva a választmány határozatára, mellyel jótékony célú Mikulás-napi sorsjáték rendezését mondta ki, felkéri Szilágyi Mária tanárt: mutassa be a terv gyakorlati megvalósítására kifejtett munkálkodásának eredményét. Szilágyi Mária bemutatja a szülőknek a növendékek buzgólkodásának eredményeképpen létrejött babákat, kosarakat, térítőkét; ezek első sorban is a tervező, útbaigazító tanár idejét nem kímélő, pihenést nem ismerő ügybuzgalmát dicsérik. Szilágyi Mária néhány rövid, kedves felvilágosítással, hivatkozva kis munkatársaira, bejelenti, hogy dec. 6-án d. u. sorsjátékot rendez, melyen a jelzett tárgyak kerülnek kisorsolásra, a jegyek csekélyre szabott árából, valamint az ez évben befolyt havi adományokból még karácsony előtt felruházza az intézet legszegényebb tanulóit s kéri a szülök további támogatását, hogy a tantestület minél nagyobb mértékben enyhíthessen az általános nyomorokozta bajokon. Majd következett Somogyi István tanár hatalmas előadása a szülő, iskola és tanuló kapcsolatáról, mely mindvégig lekötötte a hallgatóságot. Megfigyelései, tanácsai, a nevelésben rejlő legszentebb elvekre utaló megjegyzései Válságba jutottak már a telepesek is A párkányi járásbirósági döntés után a komáromi biróság ítélkezett, most pedig a pozsonyi felsőbíróságnál van a csallóközi telepesek vagyonrendezésének ügye Komárom, december 9. A csallóközi telepesek nagyon rossz anyagi helyzetbe jutottak. A telepesek tiz esztendő óta kerültek Szlovenszkó magyarlakta területeire s itt tekintélyes parcellákat kaptak az államtól. Hogy miért kellett ezt a telepítési akciót megkezdeni, arról ehelyütt ne tárgyaljunk, tény az, hogy minden jóval ellátta őket az állam, még uj iskolákat is állíttatott nekik. Mégis utolérte őket az általános krízis. A telepesek abban a hitben, hogy mindig jól fog menni soruk: nagyobb összegű magánadósságokat csináltak, amit a bankok s a többi hitelezők most követelnek rajtuk, azonkívül az állam a beruházási kölcsön megtérítését is kéri A magánadósságokat a hitelezők porolni kezdték, de a járásbíróság visszautasította őket azzal az indokolással, hogy a földhivatal nem járult hozzá a telepesek árverezéséhez. így a hitelt nyújtó kereskedők és iparosok követelése nagyon illuzóriussá lett, de nem akartak belenyugodni, hogy más eljárásban s elbírálásban részesítse A csallóközi halászat történetéhez. 29 útbaigazít, hogy melyikféle halat, hogyan legjobb elkészíteni. Ragaszkodott is mindegyik falu a maga halászóhelyeihez és se szeri-se száma a tiltakozásoknak, ha a, foglalások történnek a halászóvizek körül. A csallóközi ezer tó országában minden falunak megvolt a halastava, ha már folyóvize nem jutott. De ezek a halastavak korántsem voltak mesterséges, ásott tavak, hanem egy-egy nagyobb árvízhagyta, a víz sodrától alámosott terület, amelyen a víz rajtmaradt és tó lett belőle.1 Igen érdekes a pozsonymegyei Püspöki községnek a csöllei bíró ellen 1588-ban a magyar kamarához intézett panasza. A püspöki polgároknak volt egy halastavuk, amelynek vizét a Csölle felől jövő vízfolyás táplálta, ezt curdalék néven említi az érdekes panasz, mely így hangzik: »Soha nem volt a cseleieknek halastójuk, hanem az szegény városé (t. i. Püspöki »oppidum«) mindenkor volt, az rét sem az övék, hanem az cselei bírósághoz való. Olt volt egy curdalék, kin az város tavára új víz ment s egy tóból másik tóba az hal ment rajta. Arra csinált volt az cselei biró egy versét (werrseth), hogy az halak egyik tóból másikra ne mehetnének, kiből nagy kár következék.«a Ezeket a halastavakat a legrégibb kortól kezdve latin szavakkal nevezték el, amelyek később átmentek a magyar szókincsbe is, mint morotua, a rnortua szóból, ez holt vizet jelentett, a Csallóközben is találunk zsitva szót, melyet a situa szóból származtatnak (Sytua stagnum),3 ez Ekel határában található régi oklevelekben. Használják a stagnosa, magyarosan Stagnóza (mocsaras víz) szavat is nagyobb állóvizek megjelölésére, mint ezt a Gúta és Bálványszakállas között fekvő, ma már ármentesített és csak nagyobb esőzések és magas vízállások alkalmával víz alá ke1 Gyulai Rudolf: Komáromi Tőrt. és Rég. Egylet 1890. Jelentése 27. 1. 2Takáts Sándor: Emlékezzünk eleinkről. 221. Orsz. Levéltár. Kamarához intézett levelek. 3Wenzel. ÁUO. IX. 152. rülő, mintegy ötezer kataszteri hold térfogatú terület elnevezésére használták. Ez a név bizonyosan a közigazagatási elnevezésből maradt rajta. Minél belterjesebben végzik a meliorációs munkákat és minél több kultúrterületet nyernek így gazdáink, annál gyorsabban tűnnek el ezek az elnevezések és pár évtized múlva már nem is értik jelentőségüket. A Csallóköznek vadvizes, erekkel, folyókkal, helylyel-közzel mocsarakkal benépesített földje csak későn kezdte megváltoztatni arculatát. A Duna vízfolyásában keletkező szigetek százai mind hallal bőves jó halászóhelyeket teremtettek, nyugodt és zavartalan vizeket, ahol kis és nagy hal egyformán szívesen ívott és tartózkodott. Ezeket, ha a vártartomány területéhez tartoznak, a komáromi várgróf örömmel veszi birtokba. így jelenti a kamarának 1565 szeptember 23-án is, hogy van egy sziget, amelynek titkát megtalálták a komáromi halászok és ott vizákat fognak ki. A szigetet Fijwr-nek (Für) hívják. Hogy melyik ez a sok dunai sziget közül, azt ma már nem is sejtjük. Komárom lakóinak zömét, mint említettük, a halászok alkották. Rendes, derék, tisztességtudó emberekből állott az akkori halászok céhe, akiknek még I. Ferdinánd erősítette meg régi kiváltságleveleiket 1546 február havában. Komárom urbáriumát 1592-ben készítik el, de az nem lépett életbe, mivel közben elkezdődött a nagy török háború, amelyben maga Komárom is a török ostromnak volt kitéve 1594-ben. A város lakói elszélednek, nagy része Nagyszombatba menekül. Amikor lassan visszaszállingóznak Komáromba, sok az ízetlenség és a vita a várbirtokkal. 1602-ben sem a lakosság, sem a város bírái nem akarják elfogadni az urbáriumot, mely a lakosság szolgáltatásait szabta meg a várral szemben. Ugyanis a körültekintő és okos komáromi tanács régi városi szabadalmait minden magyar királlyal meg szokta erősíttetni. 1602-ben azért van a huzavona, mivel a halászoktól ismét egy font borsot követelt a várkormány minden viza után, amit korábban is fizettek ugyan, de ez a szokás idők folyamán feledésbe ment. A kiküldött biztosok továbbra is a halnegyedet kívánják fenlartani. A komáromi halászok azonban régi szabadalmaiknak új megerősítését kívánják Mátyás főhercegtől, aki abban az időben (1602) bátyját, Rudolf királyt teljhatalommal helyettesítette. A főherceg delegátusai a »fertályos halakból« és igy a vizák után is a negyedrészt kívánják.1 Őkegyelmük sohasem fizetett szívesen a németnek és a halfertály is egyike volt gyűlöletes dolgoknak Komáromban. A halkereskedés Bocskay járása után ismét felélénkül és 1605-ben Perczl Dénes harmincados1 2 írja a kamarának, hogy aki kereskedik, az fizessen. Azok, akik borral, mézzel, marhával, bőrrel és vizával kereskednek, vámot fizetnek. A harmincad hivatal a legfontosabb szerve volt az akkori pénzügyi kormányzatnak, persze sokan meg is gazdagodtak a harmincadosok közül, akiknek, mint jó szenteknek, maguk felé hajlott a keze. Posár Lukács uram, a híres-neves régi nemzetség tagja nemcsak Keszegfalván, melynek földesura volt, hanem még Komáromban is bírt bérben jó halászóvizeket, amelyeket szorgalmasan halásztatott. 1605-ben jelentik, hogy Posár javain 500 majd ismét 400 nagy csukát fogtak (Hechten), teszik pedig ezt abból az alkalomból, amikor Posár Lukács csatlakozott Bocskay felkelőihez és így »rebellissé« vált. Gyorsan le is foglalják a javait és jelentik, hogy birtokai közül Szöllős és Keszegfalva igen jó halászóliely és egyben az utóbbi helyen vizafogó is van. Ezenkívül páti (Paadt) birtokán is van neki vizafogója.1 Rudolf császár, mint tudjuk, állandóan Prágában tartózkodott, ahol a régiségeket gyűjtötte, itta a bort mértéktelenül és a nőket kedvelte. De néha a halat is megkívánta. 1602 január 12-én sürgős parancsot küld az udvari kamara a komáromi várgrófnak, hogy őfelségének két viza és friss kecsegék kellenének. Ez utóbbiakat az esztergomi érsekség gútai klauzurájában 'Bécs. Közös p. ü. levélt. Hung. fasc. 14412. 2 A Perczel család őse. 3Bécs. K. p .ü. levélt. Hung. fasc. 14428. 1605 szept. 28.
