Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-12-10 / 97. szám
1932 december 10. »KOMÁROMI LAPOK« ii. o um. vérbeli pedagógusra vallanak, aki az élet és iskola egymásra való hatását igaz megértéssel kiséri. A nagyobb nyilvánosságot is megérdemlő előadásában az előadó kifejtette a szülők előtt a családi nevelés fontosságát, amely nagy mértékben egészíti ki az iskolai tanítás és nevelés munkáját. Rámutatott a családi nevelésben a szülők hiányos pedagógiai érzékéből származható hibákra s azok kiküszöbölésére adott gyakorlati tanácsokat. Hangoztatta az erkölcsi nevelés végtelen fontosságát, különösen a mai társadalmi viszonyok között. A elnök köszöneté után a távozó szülők mind a látottakon, mind a hallottakon érzett őszinte megelégedésüknek és elismerésüknek adtak kifejezést. (H). Beruházási kölcsön a munkanélküliség enyhitésére Komárom, december 9. Lapunk más helyén közöljük a népjóléti minisztérium által kiadott munkanélküliek statisztikáját november hóról, amely kimutatás szerint november végén több mint 600.000 munkanélkülit tartottak nyilván a amelyek végtelen siralmas lielyze lükben maguk is támogatásra szorulnak? Félünk teile, hogy csalódni fog a kormány és a szépen kidolgozott belső kölcsönnel kudarcot vall. A gazdasági Fehérfogak: Chlorodont krízis milliárdokra rugó veszteségei melleit igen illuzóriusnak tartjuk a kölcsönnel való próbálkozást, amelyből alig fog munkaalkalmat teremteni a kormány a félelmetes arányokban megnövekedetl munkanélküliségnek. Annyi áldozatot kelleti már hoznia a köztársaság lakosságának, hogy most már teljesen kimerült állapotában nem lehet tőle újabb áldozatra számítani még akkor sem, ha az olyan nagyhorderejű kérdés megoldására irányul is, mint a munkanélküliség enyhítése. Végeredményben mégis csak rá kell a kormánynak magát arra szánnia, hogy az állami költségvetésen csakis az inproduktiv kiadások leszállításával lehet segíteni és ugyancsak ezzel a császárvágással lehet megteremteni a gazdasági helyzet javulását is. munkaközvetítő irodákban. Ez a szám előreláthatóan a téli hónapokban csak növekedni fog és el lehetünk készülve, hogy a jövő év májusáig több százezerrel fog szaporodni a munkanélküliek száma, akiknek sorsáról az államnak kell gondoskodnia. Ha azonban hozzávesszük a kimutatáshoz azoknak a munkanélküliekA „Nem élhetek muzsikaszó nélkül“ szerzője muzsikaszó nélkül!! Móricz Zslgmond Komáromban. — Egy asztaltársaság titkaiból. A komáromi paprika sikere és egyéb irodalmi apróságok. Komárom, december 9. nek nagy számát is, akik nem szoktak jelentkezni a szervezetekben felállított munkaközvetítőknél, mert nem tartoznak a szervezetekbe, akkor meg lehet állapítanunk, hogy a köztársaságban a munkanélküliek száma meghaladj a az egymilliói, ami még ezután csak növekedni fog. Tehát ha arra gondolunk, hogy az állam feladata gondoskodni a munkanélküliekről, akkor az ismert viszonyok között olyan rendkívüli intézkedésekre kell elkészülnünk, amelynek hatása igen súlyosan fogja érinteni az egész lakosságot. A kormány nem maradhat tétlen ezzel a nagjr munkanélküliséggel szemben, hanem az eddigi intézkedések melleit fokozott gondoskodás tárgyává kell lennie a munkanélküliség nyomán keletkezett rettenetes nyomor enyhítésének ügyét. A kormány a nagy takarékossági tervek érvényesítésére mindenl elkövet, de az eddigi intézkedések nem sok reményt nyújtanak a legnehezebb szociális kérdés megoldására nézve egyrészt azért, mert a takarékosságot nem az inproduktiv kiadásoknál akarják keresztülvinni, s másrészt azért, mert a fedezetnélküli kiadásokra ismét és újra csak az adózó közönségre kivetendő újabb adók és illetékekből akarják előteremteni a fedezetet. Hogy ez i'og-e sikerülni, a jövő titka. De ez még mind nem elég. A kormánynak elhatározott szándéka, hogy a gazdasági életnek felelevenítésére és a munkanélküliség megszüntetésére egy belső beruházási kölcsön fölvételét fogja javasolni a nemzetgyűlésnek, amely kölcsön új munkák megteremtésére. állami beruházásokra lenne fordítva. Malypetr miniszterelnök az északcsehországi polgármesterek küldői lsége előtt már be is jelentette a belső beruházási kölcsönt, amelynek szükségességét a kormány által kidolgozott beruházási programmal fogják indokolni. A kormány erre nézve törvényjavaslatot fog kidolgozni és ha elfogadja azt a képviselőház és a szenátus. a jövő tavaszra megkezdik az aláírást és a kölcsön címén előteremteti pénzből fog megindulni a munka. Persze, ezt igy gondolja el a kormány, csak az a bökkenő, hogy még igen sok tárgyalásba kerül, amíg ennek a belső kölcsönnek elhatározása dűlőre jut. És azután a kölcsön jegyzése sem fog valami gyorsan megtörténni, — ezt könnyen megjósolhatjuk, ha számba vesszük a valódi helyzetet, amely aligha fog a tavaszra megváltozni. És tisztelettel kérdezzük, hogy kikre számít a kormány, hog}’ jegyezni* fogják a kölcsönt. A nagybankokra, amelyek egyrésze újabb szanálásra szorul, vagy a nagyipar és kereskedelemtől várja az áldozat meghozatalát a kormány, avagy a mezőgazdaságtól, Este van! Igen, este van, de még nincs annyira este, hogy „kiki nyugalomba“! De azért már annyira este van, hogy bezárom a szobám ajtaját, amely ma is egy idegenforgalmi irodával vetekedett, annyian kerestek részint kézirattá’, részint reklamációkkal, hogy mi lesz a kézirattal, részint ajánlkozással, hogy a családnak több művésztagja van, akik szivesen föllépnének hangversenyeinken, részint adópanaszokkal, könyöradomány gyűjtéssel, uíbaigazitásért, tanácsért és hasonló lelkiproblémákkal. Elég volt mára, becsuktuk az ajtót és lelki pihenésképen meginditotluk a rádiót, mert gramofonhangversenyt jeleztek két pompás lemezzel, az én két kedves dalommal: a Hoffmann meséi Barkaroiájáva! és a Carmen Habanérajával. Alig kezd a lemez zümmögni, máris kopognak az ajtómon. Ki kopog? Mi kopog? Egy fekete olló. (Szedő hailó! Vigyázat! Mivel szerkesztő kolléga kopogott az ajtómon, tehát nem holló, hanem olló!) Annyira kopog, hogy a Habanéra egyre emelkedő hangjai elhalványulnak. Ajtót kell nyitnom, mert még rám törnek. —thyvi— barátom volt és elmondja, hogy mért jött. — Józsi bácsi, tudod, hogy Móricz Zsigmond itt van Komáromban, ma este szeretne a Pokolban vacsorázni és mint elnöknek, feltétlenül ott kell lenned. A zörgetésért föltámadt haragom megenyhül és szelíden azt mondom: — Jól van, ott leszek! Kézelőt, manzsettát teszek, ami nálam a legnagyobb tiszteletnek a külső kifejezése. Különben nem hordom ezt a spanyol inquizicióból megmaradt kézütérszorító és a kézi spanyolcsizmához hasonlító kinzó eszközt. Móricz Zsigmondnak nagyon tetszik ez a földi Pokol, ahol nincsen jajgatás és fogak csikorgatása. Hamarosan megszólal a zene. Három szál cigány kezd bele a nótába, de illusztris vendégünk inkább csendes beszélgetést akar. A zenészek vagy hangászok megkapják a borravalót, hogy ne játszanak. — Tudjátok, — mondotta Móricz Zsigmond — én hosszú ideig laktam zenés kávéház fölött, én már bevettem magamba egy életre való muzsikaszót. Ki gondolta volna, hogy Móricz Zsigmond, a „Nem élhetek muzsikaszó nélkül“ szerzője már betelt a muzsikaszóval. Amikor elmondta napi életrenndjét, szokásait, hirtelen azzal fordulok hozzá: — Zsiga bátyám, te nem is vagy igazi iróember! Szelíd tekintetével meglepődve néz rám, az asztaltársaság tagjai pedig valósággal megrökönyödnek. — Hogy hogy, kedves bátyám??? — kérdi Móricz. Itt bátor vagyok megjegyezni, hogy kor szerint én vagyok az idősebb, én csak tiszteletem kifejezéseként bátyámoztam le őt, ő meg persze visszabátyámozott) — Nem vagy igazi író, mert hiányzik bdőled az író legelső kelléke: a bohénség; nem kell a muzsikaszó, nem iszol; ezt a félliter bort alig tudjuk lemorzsolni, iszod a vízvezetéki vizünket, mert éppen olyan izü, mint a tietek, lévén ez is homokon átszűrt dunavíz, amint mondod, este kilenckor már lefekszel, hiszen ez rettenetes szolidság. Mire ő mosolyogva felel: — Ez eddig mind igaz, de van bennem bohém vonás mégis: Sokat költők a nőkre! Erre meg én bámulok nagyot, hogy hogyan lehetséges ez ? — Tudniillik a családom, a legközelebbi rokonságom, akikkel együtt lakom, mind nő, hát igy értendő a dolog Tudod, három lányom van: a Virág, aki a múlt hetekben Komáromban járt, akit le is ismersz, most tette le a bölcsészetszakon a doktorátust, a másik lányom Gyöngyi, a gazdasági egyetem hallgatója, a harmadik, a Lili, most iratkozott be a sziniakadémiára. — Adja Isten, hogy minél előbb föllépjen a papája darabjában — mondottam. Aztán megkérdeztem, hogy — mondd csak bátyám, mikor van a kislányodnak, a Virágnak a nevenapja? — Virágvasárnap. Különben Leányfalun egy kis gazdasága van az illusztris Írónak és a gazdasági kérdésekben is otthonos. A gazdaságát nagy veszteség érte, két hizpja elhullott a napokban. Én és a társaságunk egy másik tagja az erős paprikának vagyunk nagy kedvelői és a komáromi paprikakirálytól, Csajághy Sebestyén Ferenctől, szereztem olyan gyehenna erős paprikát, hogy mi ketten csak úgy prüszköltünk tőle. Nem törött paprika ez, hanem parányi, légy nagyságú szántott paprika, valami indiai eredetű növény. Ennek a fele is elég nekünk. Zsiga bátyánk hármatnégyet bevett belőle és még a szeme se rebbent meg. Ez aztán teszi, ez már erős ember. Adtam is neki egy marékra valót, otthon megpróbálja tenyészteni. Melegágyban fogja csíráztatni. Kíváncsian várjuk, hogy az Indiából származó komáromi paprika megéled-e Móricz Zsigmondék kertjében ? A népszerű iró azt mondotta, hogy másnap idejön ebédelni. — Mit parancsolsz Zsiga bátyám — kérdeztem — Félkövér marhahúst paradicsom mártással, krumpli garnirunggal. Ill a unite mert ott az URÁNIA bankházban beszerezheti szerencsesorajegyét. Egy sorsjegyen 2 és {él mii« liO Kö-t, vagy a többi nagy nyeremények egyikét megnyerheti. Szerezze be gyorsan szerencsesorsjegyét, hogy már a f. hó 13. és 14-én megtartandó első osztály húzásán részt vehessen. J — A leves persze húsleves lesz, de milyen tészta legyen benne: vékonymetélt, kocka, ciframetélt, csiga, ludgége, inorzsóka, daragaluska, májgombóc, vagy van még egy finomabb dolog — csigáztam föl az ínyencek érdeklődését: tüdőstáska!!?? — Az! Az! Legyen tüdőstáska — örvendezett Móricz Zsigmond. örült, hogy igy eltaláltam a gusztusát. A tésztának a sztrapacskát ajánlotta Szombathy barátom, én a molnár csusza, vagy a ganci, gánica mellett kardoskodtam. Elvégre a ganci neve már belement az irodalomba is. A szépirodalomban Jókainak A tengerszemü hölgyében szerepe’, ahol a népies neve —- nyögvenyelö — is meg van emlitve. Újabban a tudományos irodalom is foglalkozik a túróval, tejföllel elkészített gancival. Szilasi Pázmány Zoltán, volt pozsonyi, jelenleg pécsi egyetemi tanár legújabb művében (Pázmány) Családi Regeszták 111. kötetének 190. oldalán ir róla. Hadd legyen meg Szombathy barátom kedve is, belenyugodlam, hogy a sztrapacska mellett döntöttek. Másnap délben Móricz Zsigmondnak megmutattuk a kultúrpalota múzeumát, —thyvi— barátom azzal akart engem leinteni, hogy “Józsi bácsi, nagyon kevés az időnk, már itt az ebéd ideje és a Zsiga bácsi is meg van hülve, csak röviden magyarázz!“ De hát ha én a múzeumban vagyok, akkor érzem csak magamat az igazi elememben, akkor én elfelejtem az ebédet, az idő haladását és szivvel-lélekke! mutogatok, magyarázok Egyszer Hóman Bálint, a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója, a mostani magyar kultuszminiszter, Darányiéknál lévén látogatóban, bejött és megnézte a múzeumunkat. Az európai viszonylatban is jelentős budapesti múzeum igazgatójának a figyelmét is le tudtam kötni majdnem másfél óráig. Ez volt ezen a téren a legnagyobb sikerem. Meg is kérdezte Hóman Bálint, hogy ez a főfoglalkozásom? Nem — feleltem. — Kár — mondotta ő, mert ebből meg lehetne élni. Ha helybeli diákokat hoznak a múzeumot megnézni, suttyomban megkérdezem tőlük: No gyerekek, mi lesz a következő órátok ? És ha nehéz óra jön, megvigasztalom őket: „Ne féljetek, majd többet fogok magyarázni és kibeszélem a következő órátokat“. Ilyen körülmények között hiába siránkozott nekem —thyvi— barátom, hogy siessek, megint belemelegedtem a magyarázatokba, pedig csak a főbb Garantált új hófehér ^ pelyhes, mellesztett ibatoll Kő 30 — p . , . , . „ Pelyhes és fosztott tollak nagy választékban. Kérjen mintát! Grünhut Komárno. 583
