Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-11-26 / 93. szám
1932. november 26. »KOMÁROMI LAPOK* 5. oldal. Saját tudósítónktól. Komárom, november 25. Már régebb idő óta kisért az az időnként felszínre bukkanó hír, hogy a Komáromban székelő Délszlovenszkói Villamosművek fuzionálni akarnak a Nyugatszlovenszkói Villamosművekkel. Állítólag a takarékossági szempont kényszeríti a két iparvállalat egyesülését, bár sokan ennek az ellenkezőjét állítják s inkább bizonyos személyi érdekek kielégítésére irányuló akciónak minősítik a fúziós terveket. Bármi legyen is az oka annak, meg lehet állapítani, hogy mind komolyabb formában tárgyalják már a két villamosmű fúzióját, sőt maga a közmunkaügyi miniszter is helyesli ezt az egyesülési akciót. A két iparvállalat fúziója rendkívül érzékenyen érinti Komárom városát, amely a fúzió esetén elveszítené a Délszlovenszkói Villamosművek központját és ezzel együtt súlyos existenciális károk származnának az egyesülés megtörténte nyomán. A város tanácsa keddi ülésén foglalkozott a kérdéssel és megbízta a városbírót, hogy ez ügyben tiltakozást jelentsen be a .város részéről. A fúzió kérdésével a Délszlovenszkói Villamosművek igazgatósága november hó 24-én tartott ülésén foglalkozott, amelyen az érdekeltségek képviselői tiltakoztak a fúzió terve ellen, sajnos azonban, az igazgatóság az elnök döntő szavazatával 8 szóval 7 ellen a fúzió mellett foglalt állást. Az ülésen Komárom képviseletében Csizmazia György városbíró, igazgatósági tag terjesztette elő a tiltakozó memorandumot, amelyben a város vezetősége magához a miniszterhez appellál, akit felvilágosítani igyekszik a fúziónak mindama nagy hátrányai és kárai felől, amelyeket az egyesülés és kárai felől, amelyeket az egyesüa községekre, a fogyasztókra, a villamosművek tisztviselőire, alkalmazottaira és munkásaira, de nagy mértékben Komárom város iparosaira és kereskedőire zúdít. Rámutat a memorandum arra is, hogy a villamosműveknek komáromi székhelyén mindene megvan, ami az üzem akadálytalan menetéhez szükséges. Azért lett Komárom székhelye a Délszlovenszkói Villamosműveknek, mert itt nemcsak műszaki és üzemi helyiségek, hanem lakások és irodahelyiségek is megfelelő számban állanak rendelkezésére, amelyek lehetővé teszik azt, hogy az üzem tovább fejlődhessék anélkjül, hogy újabb épületek emelésével befektetésekre lenne szükség. Az üzemet a fúzió derékban töri ketté abban a pillanatban, amint a székhely Pozsonyba megy át és Komáromban megszűnik. A fúzió káros lenne az érdekelt községekre és a fogyasztókra nézve is, de ezenkívül óriási költségeket okoznának azok a befektetések, amelyek a Pozsonyba való áthelyezés következtében új épületek emelésére fordíttatnának. Külön szakaszban foglalkozik a memorandum a villamosműnél alkalmazott tisztviselők és munkások sorsával, akiket az az eshetőség fenyeget, hogy kenyerüket veszítik, aminek következtében a munkanélküliek száma szaporodna, Komáromra nézve pedig bizonyos forgalmi lehetőség szűnne preg. A memorandumban a város kéri a minisztert, hogy a fúziót akadályozza meg és az érvek egész sorozatát hozza föl kérelmének támogatására, köztük azt a szerződést is, amelyet a város annak idején a villamosművekkel kötött és amelynek betartása azáltal, hogy a központ Pozsonyba megy, teljesen illuzóriussá válik, mert annak a villamosművek ez esetben eleget tenni nem tud. Az igazgatósági ülésen hasonló szellemű tiltakozást jelentett be Holota János dr. nemzetgy. képviselő, érsekújvári városbíró is és az igazgatósági tagok közül a délszlovenszkói érdekozasahoz. A Délszlovenszkói Villamosművek december 22-én tartandó közgyűlésén fog ebben a kérdésben állást foglalni. Az érdekelt járásoknak, városoknak és községeknek Hátborzongatóan izgalmas eset történt Kiskíiküllő megyében, Nagyperente községben. Halálesettel kezdődik a történet. Nagy Imre nagyperentei gazdálkodó felesége hosszú idő óta betegeskedett, két orvos is járt a módos gazda házához állandóan, keresték, kutatták a baj okát, de nem igen tudtak rájönni s amint az a továbbiakból ki fog derülni, valószinüleg valamilyen ideges alapon keletkezett betegségben szenvedett a fiatalasszony. Szomszédok, rokonok, komák és sógorok látogatták állandóan a beteget, aki hétfőn reggel már arról panaszkodott, hogy fejfájása tűrhetetlenül fokozódik. Rövidesen elvesztette eszméletét s hiába adtak be gyógyszereket, hiába kísérleteztek mindennel, állapota rohamosan rosszabbodott. Mire beállt a szürkület, vágtatva érkezett haza a férj, aki egy szomszédos községben volt. Leugrott a kocsiról, berohant felesége betegágyához, de ott már csak egy mozdulatlan testet talált. Vértelen ajakkal, szederjes arcszinnel, beesett szemmel feküdt az asszony a fehér párnák között. — Meghalt 1 — hördült fel a férj. A hir villámsebesen elterjedt az egész községben s megszólalt a templom tornyában a lélekharang. Elvégezte gyászos kötelességét a halottkém is, elintézték a szokásos formaságokat és a fiatalasszony édesanyja és anyósa reá adták ünneplő ruháját. Már a koporsóban feküdt a halott, csak hozzátartozók virrasztottak a tiszta szobában felállított ravatal mellett, amikor a temetés előtti utolsó éjszakán belépett a gyászos helyiségbe Nagy Imre. Kezében kis fakazettával, amelyben rajongásig szeretett felesége ékszereit őrizte. — Adjátok rá mind, díszítsétek fel, hadd vigye magával, úgy sem kell ez már senkinek ... — zokogta a férfi és az éjszaka csendjében felhúzták a halott ujjaira a gyűrűket, viaszsápadt nyakára rátették a nyakláncokat, ruhájára tűzték a melltűket, boglárokat. Másnap, szerdán elkövetkezett a temetés szertartása. A gyászházból indult el a menet a községi temetőbe, ahol szomorú fűzek tövében ásták meg a friss sirgödröt. Sötét, borús volt az ég, ólomszinű fellegek gyülekeztek, dermesztő szél zúgott alá a hegyekből s a falubeliek megdöbbenve nézték, mint követi felesége koporsóját az összetört, fájdalomban megrokkant gazda. Elhangzott az egyházi szertartás, a koporsót elhantolták, letűzték a fejfát és a gyászolók hazatértek. Nagy Imre házában sor került az ilyenkor szokásos halotti torra. Hosszú asztal mellett terítettek a vendégeknek, ott volt a falu apraja-nagyja. Nagy Imre magábaroskodtan ült az asztalfőn, mellette üres volt a szék, egy érintetlen teríték. Némán és szótlanul, meredten nézett maga elé a férj, nem a súlyos következményekkel járó fúzió létre ne jöhessen. Komárom város vezetősége a fent ismertetett memorandumát nemcsak a miniszternek, hanem hasonló állásfoglalás és tiltakozás céljából valamennyi érdekelt községnek és hatóságnak megküldötte, abban a reményben, hogy tiltakozó szavát meghallják az érdekeltségek és közös erővel fogják megakadályozni a fúziót, amely az államra nem előnyös, a községekre, fogyasztókra, tisztviselőkre és munkásokra hátrányos, Komáromra nézve pedig végzetes lenne. látta, hallotta a nagy jövés-menést. Egyszerre csak felpattant. — Borbála hivott, szólít engem! — kiáltotta és hajadonfőtt kirohant az éjszakába. Sógora és öccse vissza akarták tartani, de hasztalan, a férj megbűvölten, mintha valamilyen titokzatos varázserőnek engedelmeskedne, folytatta útját — a temető felé. Viharrá fokozódott már a szél s a három férfi küzködve a heves szélrohamokkal, folytatta útját az éjszakai temetőbe. Átlépték a temetőkaput s a fűzfák komor sötét csoportja felé vették útjukat, amikor hirtelen velőtrázó kiáltás reszket-Saját tudósítónktól. Még most is lehet amerikai örökség, hazug meséjével rászedni a hiszékeny embereket: ezt bizonyítja Patriczka János esete a törvénnyel. Patriczka János, lakás és foglalkozás nélküli szerelőmunkás megjelent Csallóközaranyoson és meséivel annyira sikerült magát behízelegni ismerősei kegyeibe hogy alig egy félév leforgása alatt súlyos ezrekkel károsította meg őket. Patriczka János felkereste id. Patkó Gyulát és egy Írást mutatott föl neki, amely szerint ő neje után 6000 koronát fog örökölni s apósa malmában is részes lesz. Patkó Gyula hitelt adott Patriczka szavainak, különösen akkor, amikor Patriczka néhány nap múlva uj levelet és táviratot mutatott föl neki, amiben azt közölte egy titokzatos amerikai rokon, hogy Patriczka 225.000 dollárt örökölt. Patkó Gyula nem vette észre, hogy az irás is, meg a távirat is hamis és készségesen irt alá Patriczka számára egy 34.000 koronás váltót, majd malmát is átadta haszonbérbe Patriczkának. Mikor azonban a bért kérte, Patriczka nem fizetett, sőt, amikor Patkó újból szót emelt, csendőrökkel távolittatta el malmából a tulajdonost. Patriczka egyre merészebben űzte csaló mesterségét. Motorkerékpárt vásárolt, amit szintén Patkóval fizettetett ki, azonkívül az örökségre előlegül 7000 koronát adott. A nagyszabású szélhámos ezzel azonban nem elégedett meg. Mikor a malmot bérbevette, tette meg szivüket. A következő pillanatban egy férfi rohanó alakja közeledett feléjük. Szaggatottan, értelmetlenül kiabált s amikor meglátta a közeledőket, hozzájuk futott, térdre vetette magát előttük, mindkét kezével görcsösen belekapaszkodott ruhájukba: — Mentsetek meg ... A halott kinyújtotta a kezét, meg akart fogni, magával akart húzni... Egy pillanatig tartott csak a dermedt rémület csendje. A következőben Nagy Imre felüvöltött s odarohant a friss sirhanthoz. Rémületes látvány fogadta ott. A sirgödröt újra kiásták, a koporsó fedelét felfeszítették. A koporsóban pedig ott ült az asszony, tágra nyílt szemmel, arcán a visszatért élet pírjával. De rávetette fényét a lámpa egy másik alakra is. A sirgödör szélén ott kuporgott egy másik férfi alakja, eltorzult arccal, eszelős vigyorgással . . . A három férfi kiemelte az asszonyt a koporsóból. Egy óra múlva már minden kiderült. Az asszony tetszhalott volt s két községbeli legény járt éjszaka a temetőben. Feltörték a koporsót, hogy kirabolják a halottat. Ebben a pillanatban felegyenesedett a „halott“ és megszólalt: — Mit akartok ? ... Mit akartok tőlem ? ... Az egyik halottrabló elrohant, a másik ottmaradt. Ekkor érkezett a temetőbe a férj, éppen az utolsó pillanatban, hogy megmentse feleségét egy újabb, esetleg most már igazán halálos kimenetelű idegmegrázkódtatástól. Az asszonyt bevitték a dicsőszentmártoni kórházba, ahol az orvosok biztosra veszik, hogy sikerül megmenteni az életnek. Ugyanaznap éjszaka elvitték a két halottrablőt is Az egyiket a csendőrök, a másikat betegszállító autó. A halottrabló megőrült az éjféli temető borzalmas látomásától... Komárom, november 25 megjelent a község jegyzőjénél s református lelkészénél s előadta, hogy őreá hat és félmilliós örökség vár ugyan, de pillanatnyi pénzzavarában segítséget kér a község vezetőitől, mert különben nem tudja kifizetni rendelt egy vágón gabonáját. A mesét elhitték s a jegyző a lelkészszel együtt egy 2500 koronás váltót irt alá az uj molnárnak, ezt a váltót is kénytelen volt a két aláíró rendezni később. Patriczka még mindig nem elégedett meg a hamis utón való pénzszerzéssel s bevitte felesége bútorait Komáromba, ahol 2350 koronáért eladta s azt is elköltötte. így került végre a bíróság elé, kétrendbeli csalás és egy sikkasztás bűnével vádolva. A komáromi kerületi bíróság dr. Krizs tanácsa tárgyalta az ügyet s a megátalkodott szélhámost bűnösnek mondta ki kétrendbeli csalásban s az enyhítő szakasz alkalmazásával hathavi börtönre Ítélte. Az Ítélet jogerőre emelkedett. Ritka olcsóságok ELBERT- nél. Férfi bélelt bőrkeztYü 21.50. Selyem divatsál 10.—. Gyermek bőr bélelt keztyü 15, gyermek téli nadrág 3, selyem bélelt női harisnya 10, női gyapjú harisnya 350, posztó barett 5, stb. — 36-szor kitüntetve, 19-szer aranyéremmel csak jó áru lehet. A Schmollpaszta az. A Délszlovenszkói és Nyugatszlovenszkói Villamos művek fúziója Komárom város tiltakozik az Püv^üüléí *>!!*>*? Komárom, november 25 kéltség csatlakozott a két város tiltamindent el kell követniük, hogy I#»'Feltámadt sírjában a halott asszony, rémülten menekült előle a két halottrablé. A férj minden ékszerét, gazdagságát a halottra rakta, a rablók ezt akarták elzsákmáayolni. — Az egyik rabló megőrült, a „feltámadt“ asszony életben marad. Rettenetes éjféli kaland a temetőben Amerikai örökség meséjével kápráztatta el Petriczka János ismerőseit Csallóközaranyoson és hathavi börtönt kapott érte jutalmul
