Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-11-26 / 93. szám

6. oídai. > KOMÁROMI LAPOK« 193 2. november 26. P&árai Sándor cikksorozata az Újságában. „A szegénység iskolája.“ Az Újság, a legnagyobb és legnép­szerűbb fővárosi napilap, vasárnapi számában uj cikksorozatot kezd közölni Márai Sándor tollából. Ennek a cikk­sorozatnak „A szegények iskolája“ a cime és — a szerző szavai szerint — a maga nemében hézagpótló mű, mert megtanítja az élet művészetére mind­azokat, akiknek kétszáznegyven pengő­nél kisebb a jövedelmük. Tehát afféle „ars vivendi pro pauperibus“, amiket régen nélkülöz már az élet és az iro­dalom s amelynek „különös aktualitást ad, hogy egyre szegényebbek vagyunk s egyre kevésbé érünk rá élni.“ Az „optimizmus kézikönyve“ tehát ? Nem egészen. Márai uj írásában az élet pénztől, politikától függetlenül meg­közelíthető élvezeteire és örömeire ta­nít. A szegénység világszemléletét meg­tölti élelmes életörömmel. Beszél a pénzről, az ételekről és italokról, a természetről és a gazdagokról, a bol­dogságról és a halálról, az utazásról és a nőkről, a munkáról és a lusta­ságról, az évszakokról és a divatról, — az életre tanít, s arra, amit az élet örökké és valóságosan nyújt s amit az emberek olyan kétségbeesetten ipar­kodnak nem észrevenni. „A szegények iskolája“ Márai leg­frissebb, legeredetibb munkája. Az Újság minden vasárnapi számban közli e különös, érdekes, mulatságos és ta­nulságos mű egy-egy részletet. Könnyű szórakozás. Ma kell a könnyű szórakozás. Orvo­si rendeletre. Az uj kor legnagyobb járványa a zsebbetegség. Idegbeteg­gé tett mindenkit. Nehéz gondok gyö­törnek s ma nem bírjuk a nehéz olvasmányokat. A könnyű szórako­zásnak gyógyító hivatása van a férfi­akra és nőkre. Ellentétnek látszik, de a komoly gond szinte kizárja a komoly gondolkozást. Valamikor Tisza Kálmánnak mond­ták az orvosok, hogy az ország gond­jai és a politikai viharok izgalmai közt le kell ülnie minden nap a kár­tyaasztalhoz, hogy a megszokott csen­des kompániában úgy szórakozzék, hogy a komoly gondok ne férjenek a fejébe. A kártya ugyanis, ha kicsibe játsszák, gondűző szórakozás. Csak akkor gond, ha napszámban dolgoz zák. Hogy azonban a kártya a nőtár­saságok főszórakozása legyen, ez vesz­teség volna a nőkre, műveltségükre és az egész ország művelődésére. Mert lüszen a Inők á szellemi szórakozások­nak, színháznak, irodalomnak, zené­nek legfőbb pártfogói. De, hogy továbbra is azok marad­hassanak, sőt a férfiakat is megnyer­jék irodalom, szinház, zene és könyv iránt, el kell fogadni azt az elvet, hogy a könnyű szórakozásst, köny­­nyű olvasmányt és a színház, zene szórakoztató jellegét pja jobban ki kellene domborítani, mint az oktató célzatot. A nagyképű kritikát kis idő­re szabadságolni kell és bele kell nyugodni, hogy a kiadók, szerkesztők, színigazgatók mindenáron szórakoztat­ni, mulattatni akarják a közönséget. Ez ma nemes hivatás. A könnyű olvasmánynak is megvan a maga esztétikája és etikája. A köny ny űolvasmány és a könnyed szín­padi termelés is lehet irodalmi és művészeti termék. Ma talán ezt még nehezebb jól megcsinálni, ryiint az élet komoly drámáinak megfestését. Komoly emberek, akik eddig regé­nyekben az élet reális rajzát és az író komoly gondolatait keresték, most megkérdezik, amint a könyvet ke­zükbe veszik, hogy szomorú vége van-e annak, vagy a szereplők el­érnek a boldog házasságig. Ennek egyszerű a magyarázata: amit az életben nem találunk meg, arra vágyunk, az érdekel a könyvben, a színházban. Soha limonádéízű sze­relmes történeteknek színházban, re­gédben, filmben annyi barátja nem volt, mint ma. Csak a rossz szívű és gyomrú embereknek nem tetszik az idealizmus, legalább így falra festve. Azokon meg nem lehet segíteni. Lelki betegek és zsebbetegek va­gyunk mindnyájan. Próbáljuk meg a bróm, laudanum és veronai csilla­pító és altató szerek helyett a könnyű szellemi szórakozások piruláit beven­ni. Miért nem mérnek ki kacajt köb­méterenként. De minden betegségen csak az életmód változtatása segíti, Próbáljon meg mindenki olyan élet­módot folytatni, hogy a más életét nem keseríti meg, akkor a sryát élete is mulatságosabb lesz. Felvidító szó­rakozás szellemiekben, gyengédség a családban, udvariasság a társaságban, előzékenység a hivatalban: ez a gyógy­mód receptje. Persze, az emberiség boldogságához és felvidításához hoz­zájárulna az is, hogy beszüntetnék az adórendeletek irodalmában a több­termelést és — akik nem tudnak szín­darabot írni, ne írnának. A genovai Campo Santo-bam. Északról jöttem. Ködországból jöttem. A köd, árnyék még itt borong mögöttem Az élet ott fönt mily komor, sivár! De itt derűsebb a halál is... S a csönd A természetbe átolvadni vár. A pálmafák fürtös aranyvirága Aláomlik lágy-gyöngéden himbálva. Oh, hangtalan arany szökőkutak! S agávék, ág-bogos sudár virággal, Mint karos gyertyatartók állanak. A ciprusok komor, zöld obeliszkjén Vakítón villog át most a hószinfény... És tisztán látom a zöld dombon át: Imádkozik egy néma, mozdulatlan, Csuklyás, kámzsás, fehér márvány­­barát. Halvány kis kőfiával márványasszony Egy férfikép előtt zokog... Oh, hallom! S amott egy árny mintha kacagna most. A csontember egy nőt szorít magához, Telt húsút, büszkét és kívánatost. Fehér márványok és patinás bronzok. Fojtószagú rózsák, virágos loncok. Virágtenger és szoborrengeteg, S virág, virág... üde és fonnyadt, száraz Amerre itt csak eltekinthetek. Csak egy sír üres, árva, itt előlien,, Bessüppedt oldala gazzal benőtten. Fejfája roskadt, korhadt s névtelen. ... S én nem tudom, de most egyszerre lopva, Csak hirtelen könnybe lábad szemem. És mintha csak az én halottam volna, Föléhajlok a süppedt sírhalomra: »— Én meggyászollak szívem mélyiben, Te ittfelejtett, néma ismeretlen, Ki elhagyottan, árván itt pihen. Nincs senki, ki emléked őrizné meg: Holtodban meglopták neved az évek, A lét, ki tudja, tőled mit lopott? S talán elfojtott, gyötrő rajongások Szent börtöne volt büszke homlokod. Lelkedből tán elorzott vágyakat s kéjt. S kifosztó, mint lezárt redőjíí kastélyt. Amelybe napfény sohase hatolt S ura sem tudta meg tán soha többé, Hogy az élet őtőle mit rabolt?!« ... S most hirtelen, büszkén, vadul, merészen, 1 Márványos sírok virágát letépem. Megrablom az idegen sírokat És reszkető kezem a süppedt sírra Könnyed, virágos záport szórogat. A más virágát rablom egyre, egyre... És egyszerre gyűlölve és szeretve E sírra szórom foszló szirmait, Minthogyha az én jeltelen sír hantom, Virágtalan, némán az állna itt... B. I. Export nehézségek miatt nagyon olcsón ajánlok Dunavidéki hy­­genikus, tisztított, fehér pelyhes, fosztott tollat. Ára kilónként Ke 25. Gpüüinií tollkereskedő, Komárno. HÍREK — Ref. egyházkerületi közgyű­lés A dunáninneni református egy­házkerület évi rendes közgyűlését de­cember hó 7-én és 8-án tartja Po­zsonyban az ottani református egyház tanácstermében December 7-én dél­előtt a különböző kerületi bizottságok tartják üléseiket, ugyanazon napon délután 3 órakor kezdődik az egyház­kerületi bíróság ülése, amelyet decem­ber 8-án délután 3 óraknr fognak folytatni. A közgyűlés december 8-án csütörtökön délelőtt 9 órakor kezdődik és délutáni 1 óráig tart. Az egyházke­rületi közgyűlésen Balogh Elemér ke­rületi ref. püspök és Szilassy Béla kerületi főgondnok egyetemes egyházi konventi elnökök fognak elnökölni. — Advent az evangélikus egy­házban. A holnapi nappal uj kegyelmi idő, uj egyházi év kezdődik. Advent a Jézus Krisztus testbejövetelére való szent várakozásnak a magábaszáliás­­nak: a reménnyelteljes, bizodalnias bűnbánatnak az ideje, amelyet az evan­gélikus egyház igazi lelki csendben ül meg, igy készülve a mennyei Király méltó fogadására. — November 27-én advent I. vasárnapján d. e. 10 órakor ünnepi istentisztelet lesz szentbeszéddel és az Úrvacsora szentségének kiosztá­sával (fánossy Lajos esperes); d. u. 3 órakor istentisztelet prédikációval és ezt követő ünnepi könyörgéssel. — December 2 án, pénteken esti 6 órakor megkezdődnek az ádventi ájtatosságok, amelyeken sorozatos prédikációk ké­szítik elő a híveket a Megváltó szüle­tésének magasztos ünnepére. — A Zsidó Egyházi Énekkar újraszervezése. Közel egy évtizede alakult ésr működik a Komáromi Zsidó Egyházi Énekkar, amely elsősorban ugyan az izr. egyház istentiszteleteinek szolgálatában áll, de nagy lelkesedés­sel ápolja a magyar dalkulturát is. Még élénk emlékezetünkben vannak a derék énekkarnak azok a sikerei, ame­lyeket évekkel ezelőtt minden év telén rendezett nívós hangversenyén szerzett s büszkeséggel gondolunk arra a szép szereplésére is, amellyel a losonci or­szágos dalosünnepélyen a jelenlevő magyarság ezreinek elismerését vívta ki. E szép reményekre jogosított ének­kar most újra szervezkedik és az ének­kar választmánya Kincs Izidor elnök­lete mellett tartott ülésén egyhangúan kimondotta, hogy tekintettel a Komá­romban 1933. évben tartandó országos dalosünnepéiyre, amelyen az énekkar, mint a Dalosszövetség tagja, a legna­gyobb felkészültséggel óhajt résztvenni, — újra szervezkedik s régi és uj tag­jaival kiegészítve magát, nagy lelkese­déssel készül a jövő évi ünnepélyre. Mint értesülünk, a Zsidó Egyházi Énekkar megindított szervezési moz­galma szép sikerrel jár és a jeles dal­testületbe nemcsak a régi tagok térnek vissza, hanem több új tag is jelentke­zett, akikkel megerősödve, Gold Benő ügyvezető elnök és Krausz Mór kar­nagy buzgó vezetése mellett ujult kedv­vel és lelkesedéssel veszi fel az ének­kar a munkát a magyat dal művelése érdekében is, amelyet bizonyára meg­érdemelt siker fog koronázni. — Az európai mentőintézetek statisztikai kimutatásai szerint min­den autóbaleset három alapra vezet­hető vissza és pedig 1. ösztönre, 2. a veszély nem ismerésére, 3. a megszo­kásra. Menjünk tehát az autóval min­dig százszázalékos előrelátással és biz­tonsággal, ne szokjuk meg a veszélyt, ne is kicsinyeljük le, ne bizzunk túl­ságosan sem a magunk ügyességében, sem a gép biztos működésében. Erről a közérdekű problémáról, a legújabb technikai újdonságokról és a megjelent autósrendeletek fontos tudnivalóiról számol be az „Autó és Sport“ meg­jelent gyönyörű kiállítású legújabb száma. Mutatványszámot díjtalanul küld a szerkesztőség: Kassa, Komensky u. 1. — Egy nyomorgó négy gyerme kés iparos család kétségbeejtő helyzetében a könyörületes emberba­rátok nemes szivéhez könyörög, hogy nagy Ínségükben segítsenek rajta. A családfő bognáriparos, de régóta nincs munkája. A neki szánt adományokat eljuttatjuk a nyomorgó, komáromi csa­ládhoz. Nemes szivek, mozduljatok meg! — Gyász. Városunk egyik régi’ köztiszteletben álló polgárának halálá­ról vesszük a hirt, amelyből őszinte részvéttel értesülünk, hogy Vdgi Ferenc volt gabonakereskedő, életének 88-ik évében november hó 23-án csendesen elszeuderült. A megboldogult egyik jól ismert, sokak által tisztelt polgára volt Komáromnak, aki a háború előtti idők­ben élénk részt vett e város politikai mozgalmaiban és közéletében. Egész életében rendületlen hive és harcosa volt a függetlenségi eszméknek és mint a komáromi akkori függetlenségi és 48-as párt alelnöke, tántoríthatatlan ki­tartással, nagy önzetlenséggel és áldo­zatkészséggel munkálkodott az eszme megvalósításán s a párt mozgalmaiban nagy lelkesedéssel, mindenkor a leg­első sorokban vett részt Pártja köré­ben elvhüsége és kitartása nagy tisz­teletet szerzett számára és a párt bi­zalmának tanujelét ismételten megmu­tatta vele szemben, amikor három cik­luson keresztül választotta meg Komá­rom város törvényhatósági bizottságába. E tisztében elismerésreméltó buzgalom­mal járt el, polgártársainak érdekeit hűségesen képviselve a zöld asztalnál. A háború utáni években, magas korára való tekintettel, visszavonult a köz­ügyektől s a megváltozott helyzet küz­delmeinek csendes szemlélője volt. — Aggkora dacára szellemének frissessé­gét megtartotta, bár nem betegeskedett, kilenc évtized súlya alatt szervezete lassan felmondta az élet szolgálatát s csendesen elaludva tért meg lelke Te­remtőjéhez. Kihűlt porrészeit november 25-én pénteken délelőtt helyezték a helybeli izr. temetőben nagy részvét mellett örök nyugalomra. Elhunytét rokonai: köztük Goldschmid Vilmos kereskedő és vendéglős, Krausz Dá­­nielné és Virágh Mór dr. ügyvéd gyá­szolják, akik a szeretett nagybácsit ve­szhették el benne. Béke poraira! — Utépités. A tardoskedd-alsójatói ut kiépítését az országos hivatal már kiadta egy útépítő cégnek és igy a munkálatokat hamarosan megkezdik, ami a tardoskeddi munkanélküliséget nagyban fogja csökkenteni, mert több száz munkást fognak azonnal alkal­mazni. — Értesítés. A komáromi Jókai Egyesület 1932. december 4-én, vasár­nap d. u. 6 órakor rendezi a Kultúr­palota nagytermében Farkas Márta hegedűművésznő, a Jókai Egyesület tiszteleti tagjának hangversenyét. Mű­soron : Csajkovszkij háromtételes he­gedűversenye, továbbá Paganini, Hän­del, Dvorak, Rimszky—Korzakow, E. Bloch, Schubert, Kreisler és Hubay szerzeményei. Zongorán kisér Németh István László tanár, országos karigazg. Kérik a mélyen tisztelt hölgyeket és urakat, hogy a hangversenyen csak délutáni, vagy uccai öltözékben szíves­kedjenek megjelenni. ülöheiyek- 10, 8, 6 Kő, állóhelyek 4 Kő, diákjegyek 2 Kő árban már most kap­hatók Spitzer Sándor könyvkereskedé­sében és a hangverseny kezdete előtt fél órával a pénztárnál, ahol részletes programmok is beszerezhetők. Az egyes zeneszámok alatt a terem ajtaja zárva lesz. — Erkel Ferenc-emlékünnopély Komáromban. A Jókai Egyesület őszi programján felolvasások és előadások meileü zenei délutánok is szerepelnek. A zenei délutánokat mindig egy-egy nagy zeneszerző emlékének, vagy működése bemu­tatójának szentelik. A zenei szak­osztály buzgó munkával tevékeny­kedik a megrendezések ügyében. Vasárnap délután hat órakor a Kultúrpalota nagytermében Erkel Ferenc-emlékünnepélyt rendez a szakosztály bő és élvezetes műsor­ral. A Hunyadi László és a Ránk bán operák nagyemlékű szerzőjé­ről, a Nemzeti Szinház első kar­nagyáról K. Ledermayer Ilona, a szakosztály elnöke larl bevezető felolvasást. A Hunyadi László c. opera nyitánya és a La Grange ária zongoraszámként szerepel, a Ránk bán-ból Tiborc panasza sza­valatként. Feliép az »Egyetértés« Munkásdalárda is Erkel—Petőfi Elvennélek én, csak adnának c. klasszikus szépségű énekszámával, valamint magyaros táncszám teszi teljessé a műsort.

Next

/
Oldalképek
Tartalom