Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-11-26 / 93. szám
»KOMAROMI LAPOK« 1832. november 26. tudnának felmutatni. Nem engedik terrorizálni magukat. Nincsenek szivacsok Lapunk zártakor vesszük azt a megdöbbentő hírt, hogy a szivacsok megsemmisítették önmagukat, azaz minden egyes megcélzott személy kijelentette, hogy sosem ivott bort, sosem járt odaát hasonló célból s az egész vád csak légből kapott koholmány s komáromi ember egyáltalán nem is iszik borocskát. A szivacsok egyszerűen tagadják, hogy volnának... Szervezkednek a kofák is A szervezkedés és a küldöttségek lavinája megindult, azt feltartóztatni nem lehet. Újabb hír szerint a komáromi ludpiac libaáruló kofái, a libatömő asszonyok, pecsenyesütők, vajárusok és tojáskereskedők is tiltakozni jognak az ellen, hogy a gazdasszonyok ódáéiról hozzák a jóöreg kövér libácskákat s kacsácskákat. A szervezkedők vezére az Anatolc France utján jólismert Nyársforgató Jakab s a derék Ooignard abbé, akik sírjukból s önmagukból kikelve vállalták a súlyos megbízatást. Címer és zászló: a Ludláb királynéé... Ennek is megvan a kontraboníja Az akció reakciót szül, mint a fizika és a logika törvényei mondják. Tudósítónk jelentése szerint a magyar-komáromi gazdasszonyok szintén szervezkednek s hatóságilag fogják megszigoríttatni a csehszlovákiai oldalról átözönlő gazdasszonyok invázióját. A magyar-komáromi gazdasszonyok nem jutnak libapecsenyéhez: a konkurrencia eleszi előlük. Két megállapítás. Lapidárisan, egyszerűen, két pontban a rezümé: 1. Nincs olyan kultúrmozgalom Szí ovenszkón, nincs olyan magyar ügy, amely felérne egy liter zamatos borocska árával. 2. Magyarok háborúja magyarok ellen, késhegyig. Eddig van. Akár humor, akár komoly, eddig van. Az országos keresz!én\8zocialisía párt komáromi szervezetének közleményei. 1. A központi titkár minden hétfőn, d. e. 9 órától, d. u. 6 óráig áll a tagok rendelkezésére. 2. A párthelyiség, (Thaly Kálmán u. 7. sz.) minden nap d. e. 9 órától nyitva van. Folyóiratok, újságok állanak a tagok rendelkezésére. 3. A könyvtár nyitva van: hétfőn, csütörtökön és szombaton, este 5 tői 8 óráig. 4. Minden hétfőn, este xftl órától vezetőségi értekezlet. A f ■* «« 9 V* közönség a gőzfürdői árak leszállítását kéri. A komáromi közönségnek már régi panasza, hogy a városi gőzfürdő árai nagyon magasak Egy fürdés borravalóval együtt 10 Ké-ba kerül. Ha jogos volt a közönség panasza már évekkel ezelőtt, mennyivel jogosabb most, a gazdasági romlás idején, amikor a viszonyok napról-napra rosszabbak lesznek. Kinek van ma arra pénze, hogy hetenként tiz koronát adjon ki fürdésre? De ez a kérdés csak egyedül álló emberre szól, de a helyzet még szomorúbb, ha több tagú családot veszünk tekintetbe. Három tagú családnál már harminc koronáról van szó. A város úgy tudjuk le is akarta szállítani az árakat, de a járási hivatal ezt törölte, azzal az indokolással, hogy a fürdő dijak leszállításával előállható bevételi csökkenésnek a pótlásáról nem gondoskodott a város. A járási hivatal ugyanis úgy gondolkodott, hogy ha a dijakat felére leszállítják, akkor a gőzfürdő bevétele is felére csökken és akkor e hiányt valamiből pótolni kell. Ez a feltevés azonban téves, mert ha a fürdődíjakat felére leszállítanák, a fürdőzők száma legalább is megkétszereződik és hiány sem lesz. De mi ennél sokkal jobb eredményt várnánk és biztosra vesszük, hogy a fürdőzők száma megháromszorosodnék. Ezen előnyökön kivül arra is számítani kell, hogy a mai magas árak mellett a gőzfürdő forgalma "hétről hétre csökkenni fog és ezen a réven igazán hiány fog majd mutatkozni a bevételben és annak pótlásáról megint csak gondoskodni kell. Nem jobb volna, ha az árakat leszállítanák, még akkor is, ha a bevétel csökkenésével számolni kellene, mert akkor legalább sokan fürdenének és az olcsó árakka! szociális és közegészségügyi követelményeknek is eleget tenne a város. A gőzfürdőt, mint szükséges közegészségügyi intézményt, bezárni nem lehet, de ha a mai magas árakat fönntartják továbbra is, a fürdőzők számának rohamos csökkenésével nagyon rá fog fizetni erre a város. Tessék, az árakat öt koronában megáilapitani fürdőruhával együtt és meg fogják látni, hogy az eredmény kedvezőbb lesz. A mai árak mellett a komáromi gőzfürdőben való fürdés fényűzés számba megy, pedig a fürdés közszükséglet, amelynek intézményét minél szélesebb rétegben kellene elterjeszteni. A közönség szeretné, ha kívánsága, amely jogos és közérdekű, meghallgatásra találna. Erkel ünnepély a Kultúrpalotában. Vasárnap d. u. 6 órakor nagyszabású zenedélutánt rendez a Jókai Egyesület. A Jókai Egyesület, terveihez híven, vasárnap délután rendezi első zeneünnepélyét a Kultúrpalota hangversenytermében. Erkel Ferenc emlékének fog áldozni az Egyesület, a nagy operaszerzőnek, s a Nemzeti Színház első karnagyának. A minden tekintetben nívós zenei ünnepélyre felhívjuk a zenekedvelők figyelmét. Az ünnepség műsora: 1. Bevezető, tartja K. Ledermayer Ilona. 2. Erkel: Nyitány a Hunyadi László c. operából, zongorán előadják Petrogalli Klári és Kőváry Mariska, zeneiskolai növendékek. 3. Katona József: Tiborc panasza, szavalja Riszdorfer Ferenc. 4. Erkel: La Grangc-ária. Zongorán előadja Ráfacl Vilma. 5. Erkel—Petőfi: Elvennélek én, csak adnának, énekli az »Egyetértés« Munkásdalárda. 6. Tánc, Erkel Bánk bán című dalművéből. (Müller Irén, Römer Magda, Szíjj Daisy, Vörös Mariska, Basilides Ábris, Basilides Zoltán, Csernay Lajos, Schlaffer Ernő.) Betanította Kominek Antal. Zongorán kisér: if j. Kominek Antal. Belépődíj nincs, csak a műsor megvétele kötelező. Felnőtteknek 5 Ke, tanulóknak 2 Ke. A marcelházai „erdei háború“ negyven ember elítélésével végződött. 25.000 korona ára fát hordtak szét ingyen az „elkommunizált“ erdőből a marcelházaiak, Saját tudósítónktól. Az elmúlt télen az egész Kisalföld érdeklődését felkeltette a marcelházai erdei háborúskodás hire. Ennek epilógusa játszódott le most a komáromi törvényszéken. A Kisalföldön kevés az erdej s a falusi nép nehezen szerzi be fűtőanyagját. A téli fa körül nagy harc tört ki Marcelházán s a kurtakeszi erdőkben. A gazdák nem voltak megelégedve azzal, hogy csak pénzért lehet fái kapni s egy rövid határozattal a kommunisták vették át az erdő kezelését. Attól a pillanattól kezdve valóban mindenki erdeje volt az addig rendesen gondozott terület. Rövid idő alatt 25.000 korona értékű ingyen fát hurcollak el az erdőből a marcelháziak, akik Takács Ferenc erdőőrt nem is engedték az erdőbe lépni. Takács elkeseredetten látta az erdő pusztítását, végre jelentést tett a csendőrségen, sőt a járásfőnöknek személyesen is ki kellett szállnia, hogy az erdő birtokbavétele körüli harcoknak véget vessen. A csendőrök a fatolvajoktól elkobozták a fát s annak egy részét a községi bíró udvarán, másik részét pedig Takács Ferenc erdőőr házánál helyezték el. Ugyanekkor igazoltatták is a bűnösöket s az igazoltatás során egy Bélái Lajos nevű egyén nem volt hajlandó megnevezni magát, amire letartóztatták. A letartóztatás végleg felizgatta a kedélyeket s körülbelül kétszáz főnyi sereg verődött össze. Marcelházán és Kurtakeszin, amely a kurtakcszi csendőrállomás elé vonult, életveszélyes fenyegetéssel arra kényszerítette a csendőrséget, hogy a foglyot eressze szabadon. A csendőrség a roppant túlerőnek kénytelen volt engedelmeskedni. In-Komárom, november 25. nen a tömeg ujjongva a marcelházai biró és Takács Ferenc udvaráról erőszakkal elcipelte az elkobzott fái. Az ügyből bűnpör lett s a csendőrség negyvenhárom egyént jelentett föl, akiket az ügyészség háromrendbeli hatósági közeg elleni erőszak bűntettével. valamint tulajdon elleni kihágással vádolt. A tárgyaláson a bíróság negyven embert ítélt el. A vádlottak mindnyájan beismerik, hogy a támadó csoportban benne voltak, csak az erőszakot tagadják. A főcinkosokat: Schulz Istvánt, Budai Jánost, Peller Károlyt, Czihor Mihályt, Pécsi Istvánt, Fazekas Kálmánt 21—21 napi fogházra, Lengyel Józsefet 14 napra, a többieket 2 naptól kezdve 14 napig terjedő fogházra feltételesen és 200—200 korona pénzbüntetésre ítélte. Ál [amúgy ész 3 nap alatt nyilatkozik, terheltek megnyugodtak. Három vádlottat felmentett a bíróság. Komárom, Prága, Tótmegyer, mint főállomások. A szegény komáromi gyereknek nehéz volt a katonai szolgálat és megszökött katonáéktól. — Tótmegyeren fogták el éhesen, lerongyolódva. — Saját tudósítónktól. — Komárom, november 25. A komáromi régi megyeházán, a mostani járási hivatal székhelyén megtartott sorozáson Molnár István, komáromi 23 éves fiatal ember is bevált katonának. Gyöngyélet a legényélet — mondja az egyik régi népdal, de egy régebbi WÄNILUNGUKOR népdal meg azt mondja, hogy gyöngyélet katonának lenni. Molnár István, komáromi fiatalember is szentül hitte, hogy csak most kezdődik a gyöngyélete, de berukkolás után mindegyre jobban érezte, hogy ő nem tartja gyöngyáletnek. Nem bírta el a katonai szolgálatot és oithatatlan honvágy is gyötörte. Elhatározta, hogy váltóztat az élete során. Nem lett öngyilkos, mint néhány bajtársa, hanem elhatározta, hogy megszökik és akárhogyan, de hazakerül, oda, ahova szive, lelke annyira vágyik, Komáromba. Nem gondolt arra, hogy mi lesz ennek a következménye és hogy az utón is elfoghatják és ha haza kerül, itt se maradhat elrejtve, titokban és előbb, utóbb kitudódik, hogy itthon lappang. Ezeket nem hányta, vetette meg magában kellőleg, elég az hozzá, hogy a szökést végre is hajtotta. Prágából a Stefanik-kaszárnyáből, ahol szolgált, megszökött és jegy nélkül fölült a prága—komáromi gyorsra. A gyorsvonaton sikerült addig elbújnia, amíg a vonat Szlovenszkőra ért. Itt azonban már nem lehetett tovább utaznia, mint potyautas és leszállt a vonatról és gyalogszerrel igyekezett Érsekújvár felé, hogy onnét aztán haza jöjjön Komáromba. Rendesen a vasúti vágányok mellett haladt. Amikor Tótmegyerre ért, már nagyon látszott rajta az ut fáradalma, fáradt és lerongyolódott volt. Amikor elhaladt a tótmegyeri állomás épület előtt, Kopeczky József vasúti forgalmi tisztnek föltűnt a fáradt, csak vonszolva haladó, lerongyolódott fiatalember. A vasúti tiszt föltartóztatta a halálra fáradt vándort és fölhivta rá a csendőrség figyelmét. A csendőrök hamar megjelentek. Molnár nem tagadta, hogy katonaszökevény. Azzal védekezett, hogy nem birta el a nehéz katonai szolgálatot és azért határozta el, hogy megszökik. Molnár Istvánt Tótmegyerről Érsekújvárra vitték és átadták az ottani katonai parancsnokságnak. Katonai törvényszék elé fogják állítani. rtztk mérték után is, kasköiők orvosi rendeletre, melltartók, női kombiné és hálóingek, keztyű, harisnya " nagy raktára Pollák Juliska Utódánál Komárno, Nádor-u. 17. Keztyűk és fűzők tisztítása és Javítása. Olvassa éa krje.me s íegjabb sag;ar lap$t s Komáromi Lapokat
