Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-11-12 / 89. szám

1932. november 12.

3. oldal.

431

Fűzők

mérték után is,

baskötők

orvosi rendeletre,

melltartók,

női kombiné és hálóingek, keztyű, harisnya *” nagy ra ktára

Pollák Juliska

Utódánál

Komárno, Nádor-u. 17.

KeztvGk és fűzők tisztítása és javítása.

Mozaikok P. Feszty Edit képkiállifásából.

— november 11.

A komáromi kultúrpalota emeleti nagytermében vasárnap óta színes, eleven élet pezseg, kering és valósággal mosolyog azok számára és azokra, kik belépnek a terembe, ahol most tartja hatalmas méretű képkiállítását Feliemé, Feszty Edit. Erről a nagy népszerűségre jutott képkiállításról hivatottabb tollak írtak és írnak, (mert még november 20-ig lesz nyitva) elismerő kritikákat. Én most nem a szigorú kritikus képét öltöm magamra, hanem mozaikszerű, apró csecsebecséket, kedves népszerű dolgokat mondok el erről a képkiállításról, amely ma már a beszélgetés tárgya nemcsak Komáromban, nemcsak egész Szlovenszkón, hanem külföldön is.

Én ott voltam Feszty Edit bölcsője riogatásánál. Itt a művészi bölcsőt kell érteni. Amikor az első nagy tárlata megnyílt ugyancsak a komáromi kultúrpalotában, mindennapos vendége voltam a tárlatnak. Mit mindennapos? Valósággal ottlaktam. Mondotta is néha jó Tuba János bátyánk, aki szintén nagy tisztelője volt Feszty Edit művészetének, hogy minek ide külön pénztáros, te állandóan itt lebzselsz, elvégezhetnéd a pénztárnokságot.

Akkor volt éppen a pénzlebélyegzés és rengeteg hamis bélyegzés ű pénz járta a világot. Külön tudomány volt megismerni a jó bélyeget. Akkor is sok képet adott el a művésznő, de a képek árának a kifizetése éppen a sok hamis bélyegű pénz miatt nagyon körülményes volt, Tuba János bácsi ajánlotta a művésznőnek, hogy a Vidéki Takarékban nyisson folyószámlát és a vevők a vételárt fizessék be a bankba, olt meg tudják különböztetni a hamis bélyeget a jótól. Ez így rendben is lett volna, de ebből kifolyólag egyszer nagyon megijesztettem a művésznőt.

höhnegyek a műtermébe, ahol a művésznő a legkedvesebben, lebilincselő mosollyal fogad.

— Hogy van Gyíkocska?? — kérdi ö. Gyengébbek kedvéért meg kell magyaráznom, hogy engem hív ezen a becéző szón a művésznő, aki barátnőjével Öberhöffer Lilivel együtt kereszteltek el akkor engem Gyíkocskának! Hogy miért kaptam ezt a fürge kis állatnevet, hozzá még kicsinyített alakban, igazán már nem is tudom, én csak a két aranyos, bájos keresztmamáimra emlékszem.)

Szóval azt kérdi tőlem a művésznő, hogy hogy van Gyíkocska? '

Én azonban zordon arcbál más témára térek.

— Nagyon csalódtam magában Edit. •Én azt hittem, hogy maga, a nagy in űvész. Feszty Árpád unokahuga művésziélek.

•* Hipnotizáló, ; gyönyörű szemeivel -kérdően, meglepődötten néz rám,, amint az őzikék szoktak, amikor, a "vadász csöve elé kerülnek. •

— Mi az? Mit mond Gyíkocska? — kérdezi- ijedten, alig érthető suttogó hangon. ■ • ■ :

— Igen, maga nem igazi művésziélek, hiányzik magából egy fő tulajdonság, ami nélkül eddig művészt el

»KOMÁROMI LAPOK«

se lehetett képzelni.

A gyönyörű szemek még kérőbben tekintettek rám, úgy, hogy nem volt lelkem tovább gyötörni és megmagyaráztam a rejtélyt.

— Magában nincs bohémség, nincs egy kis könnyelműség, a holnappal nemtörődés. Hiszen magának folyószámlája, betétje van egy itteni bankban! Festőművész és betét, folyószámla, hát gondolja, hogy ez már előfordult így együtt ezen a földi sártekén? Ez egy lehetetlen dolog. A művészi tulajdonságok egyik főkelléke, a bohémia hiányzik magából.

Csengő kacagással felelt a művésznő: Jaj de megijesztett. Már azt hittem, hogy komoly kifogást talált művészetemben.

Azóta több mint tíz év pergett le a végtelenség homokóráján és sajnálattal kell megállapítanom, hogy e tekintetben nem változott a művésznő, még mindig hiányzik belőle a főkellék: a bohémia. A napokban egy kedves vitaestét rendezett műtermében a szendvicsek és egyéb megehető csendéletek keretében. Ez az alkotása is pompásan sikerült, mert igazán hangulatos volt a kép. Igaz, hogy nagyszerű segítő társai is voltak: az aranyos sógornő, aki az óriási szendvicskészítésben ért el világrekordot és, aki úgy táncol, mint egy Terpszihore, de nemcsak táncol, hanem még a botfülű és botlábú táncosokat is úgy meg tudja pörgetni, hogy azt hiszi a boldog halandó, hogy most már ő is tud táncolni és elbizakodottan kér föl másik hölgyet és akkor szégyenli el magát, mert úgy önállóan semmit se tud. Aztán a másik segítő társ az aranyos, agilis titkárnő volt, Tímár Mucus, akinél ügyesebb titkárnőt még nem láttam földi pályafutásom alatt. A hangulat aranyos, kedves volt, de vége szakadt mégis egyszer, mert hát mint a régi nóta mondja, még a régi szerelemnek is vége szokott lenni. Aztán a társaság kávéházba ment és amikor a záróra haza küldte a vendégeket, mindenki érezte, hogy ezt a kedves napot ncip lehet közönséges prózai módon befejezni, hogy hazamenni és lefeküdni. Mindenki ezen a nézeten volt és mindenki szívesen hívta magához a kedves társaságot Például én egy liter borovicska pálinkát helyeztem kilátásba. És ez tetszett is mindenkinek, de akkor aztán előállt a művésznő megrögzött, javíthatatlan szolidsága, bohémnélkülisége és azt mondta, sőt azt parancsolta, hogy mindenki menjen haza és feküdjék le.

Szóval e tekintetben a művésznő nem változott semmit és most már lesújtva állapítom meg, hogy nem is fog megváltozni. Pedig olyan aranyos, napsugaras kedély mellett szinte érthetetlen, hogy a bohémság nem ver gyökeret a szívében.

Ami magát a képkiállítást illeti, az állandóan az érdeklődés központja, nemcsak Komárom, de messze vidék társadalmának a találkozó helye. Bármikor megy föl az ember, ott mindig talál kedves, régi ismerősöket.

Amint mondám, a képekről hivatottabb tollak írnak és nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni. Én egészen másról fogok itt beszélni. Sok művészt láttam már kiállítást rendezni és én is azt hittem eddig, hogy mint hangversenyrendező, nagy tehetség vagyok, de Feszty Edit agilitása, kedves körültekintése, megkapó előzékenysége mellett eltörpül minden és az én rendezői tehetségem olyan kicsi mellette, mint egy igazi gyíkocska. Férfiakat is erőpróbára tevő akadályokon mosolyogva megy át. Olyan, mint egy hadúr, aki tudja mozgósítani az ő hadseregét. Festőművésznő, impreszszárió, sajtóiroda, egyszemélyben. Én, aki már sok rendezésben résztvettem, mélyen megemelem előtte a kalapomat és hozzá fogok iskolába járni és sokat fogok tőle tanulni.- Azt is el kell ismerni, hogy a titkárnője már a rendezés sok titkát megtanulta és a két agilis lény nem ismer akadályokat. Úgy tudjuk, hogy a legközelebbi állomás Párizs lesz és én hiszem, hogy akkora művészettel é§ akkora agilitással a párizsi állomás is sok, sok sikert hoz a művésznőnek és talán a párizsi levegőben, vagy levegőből magába szívja azt, amiért én mindig gáncsolom és ami most még hiányzik belőle: a bohémség. Gyík.

Pán sípjától a jazzig.

Tánc és muzsika. Olyan régi, mint az ember, olyan ősi, mint az öröm.

Az öröm szülhette az első táncmozdulatokat, az első melódia, amikor felcsendült a hallgató erdő mélyén Pán hétágú sípján, örömmel dalolt a kis faunoknak és nimfáknak, akik vígan ugrándoztak jókedvű istenük körül. Pán sípja megmozgatta az erdő isteneit és istenek, halandók táncoltak a síp trilláira.

A görög világ aulos-sa ez a síp. A hazatérő hős ünneplésekor a vígjátéki kórus satirjai és nimfái, a vig lakomák rabszolgalányai az aulos melódiáira lejtették a táncukat.

Nem változott a rómaiaknál sem a tánczene, az aulos csak új nevet kapott, a tibia is síp volt, csak már nem Pán egyszerű faszerszáma, hanem érchangszer, bár a görögök kiséretnek vették a chitarát, amely egy húron pengetve, monoton hangon kísérte a sípot.

A hárfa és a lant először a római istentiszteleteken tűnt fel, de hamar átvették profán muzsikának is. A szép keleti táncosnők már hárfa és lant kísérettel éneklik a szerelem dalait táncmozdulatok közben.

A tibia, a hárfa az első zenekar.

A középkor vallásos, szigorú szelleme nem kedvezett a táncmuzsikának A szerelmes troubadour lantjával járja az országot, de csak énekelt.

A fenséges orgona, amely már a

VIII. században sok templomban emeli a vallásos hangulatot, évről-évre fejlődik, tökéletesedik, mig a profán zene még a fuvoláknál tart.

Ha mégis táncolnak, sípokra járja az egyszerű nép. A középkor derekán uj hangszer vonul be a durvább mulatságokhoz, kocsmai hangszer: a francia oornemuse, a német Dudelsack, magyarul: a duda.

A reneszánsz előtti időkben, amikor az aszkéta világfelfogás enged szigorúságából, újra megindul a táncolás, de csak népies mulatság, hisz a duda mást nem is vonzhatott volna maga után.

A reneszánsz vidám és felszabadult világa már a szalonzene ősét állítja össze. A gazdag városok jómódú és jókedvű polgárai népszerűsítik a táncot, amely bevonul az előkelők palotáiba is. Zenekarokról még szó nincs,, mig Magyarországon pár szál cigány mellett mulat a legnagyobb úr is, a külföldön oboa, fifre, .cornemuse (néha dob is) mellett táncoltak.

A XVII. században hajósok hozzák a pengető hangszerek divatját, amely nem is annyira a táncmuzsikánál, hanem a színpadi zenénél kap szerepet. 1600-tól kezdve már van színházi zene, lant, csemballó, kevés fúvós hangjaira lejt a ballet első próbálkozása.

A romantikus pásztorjátékok jobban szeretik a pengető hangszereket, ezeket veszik át a Lajosok korának mulatozásai is.

A XVIII. század közepén végre megjelenik a hegedű és ezzel a mai tánczene és zenekar veszi még primitiv kezdetét. Uj hangszer a gitár is, de csak az előkelők mulatságán szerepel és a XIX. században kerül a polgári zenekarokba.

! A XVIII. században már többet táncolnak, bár a táncolást társadalmi szükségességé a XIX. század emeli.

Nyilvános helyen a XVIII. században még csak a nép táncol, még mindig a fúvós hangszereket szeretik a legjobban. Az előkelő szalonokban még csak itt-ott tipegnek a csemballo, spinett hangjaira.

A XVIII. század végre meghozza a nagy zenekarokat a színházi tánchoz és az udvari ünnepélyeknél.

Ebben a zenekarban már fontos a hegedű, de még mindig a fúvós hangszerek vezetnek.

A XIX. században veszi át a vezető uralmat a hegedű a zenekarokban, a spinét az otthonokban, amely már csak külső formában különbözik a kalapácsos zongorától. Offenbacn balettjeit már rendes nagy zenekarral táncolják és a biedermeier összejöveteleken hegedű hangjai mellett is lejtik a menüettet. Páris és Bécs hozza divatba a speciális tánczenekart.

a kis zenekart szeretik. A párisi specialitás a szalonzenekar, tagjai: zongora, harmonium, dob, 1—2 hegedű. Bécsben a harmonika, gitár, hegedű megalkotja a schramli zenét, amely nagy népszerűséggel elterjed az ország határán túl is.

Magyarországon fénykorát éli a cigány, de az előkelők, akik külföldön jártak, a párisi szalonzenekart akarják divatba hozni, nem nagy sikerrel.

A szalonzene, a schramli, a cigány uralja közel egy évszázadig a táncparkettot, amig bevonul a jazz izgató, ritmikus muzsikája.

Pán sípjától a jazzig a melódia jellemző a táncmuzsikára.

A jazzt a XIX. század vége teremtette meg, de Európában csak a XX. század második évtizedében lett népszerű. Amerikai import, Amerika a négerektől tanulta, akik felszabadulásuk után átvették az európai muzsikát, de a maguk ritmusához formálták és megszületett a jazz, ami a négernek európai hangzású, az európainak négeres, Amerikának tökéletesen jó, elvégre sem európaiak, sem négerek.

A szaxofon, a jazz kedvenc hangszere még a XIX. század találmánya. 1840rben a klarinét őséből alkotta meg belga feltalálója.

Ahogy a tánczene fejlődött, úgy alakultak a táncok is. Ha a tánczene fejlődését nézzük, láthatjuk, hogy híven visszatükrözi a maga korának lelkét és temperamentumát.

Pán sípjától a jazzig a muzsika, a tánc, az erkölcs, a táncolok változtak, de egy végigvonul: az öröm és a szerelem, amely a muzsikával, a tánccal annyira összeforrt. Gy. R.

Végrehajtók bántalmazása az őszi szezonban.

Hatósági közeg elleni erőszak bűntettével vádolta a komáromi ügyészség Janik István, Demian Mihály, Martény Vilmos, Hercz Mihály és Hercz Péter nagykoszmályi lakosokat, — mind földműves ember, — akiknél megjelent az állami végrehajtó, hogy hivatalos foglalásokat eszközöljön. Ezek azonban ellene szegültek a végrehajtónak, nagy lárma között azzal fenyegették, hogy azonnal agyonverik, ha az ingóságokat a végrehajtó elviszi. Feljelentették őket. A mostani tárgyaláson tagadták a bűncselekményt, de a tanuk ellenük vallottak s a bíróság fejenkint tizennégy napi fogházat osztott ki közöttük, jogerősen.

Suskáné-Rudiszki Katalin bakabányai asszony házánál megjelent Bonov József adóhivatali végrehajtó s foglalni akart. Suskáné felbőszültén fogadta a végrehajtót s baltát ragadott ellene. „Ha át meri lépni a küszöbömet, agyonverem'.“ — kiáltotta s nem engedett foglaltatni. A vádlott a nyomozás során, kijelentette, hogy nem tartotta magát senki adósának s erős felindulásában cselekedett, A kerületi bíróság az enyhítő szakasz; alkalmazásával feltételesen kétheti fogházra és 100 korona pénzbüntetésre Ítélte.