Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-11-09 / 88. szám

88. szám. Öt ven liar mii dili évfolyam. Szerda, 1932. november 9. POL IKAI LAP UM Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 80 Ké, félévre 40 Ké, negyed­évre 20 Ké. - Külföldön 120 Ké. Egyesszám ára 1 borona. Alapította: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAAL GYULA dr. Szerkesztő: BÁRÁNY A Y JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor-u. 20. Megjelenik hetenként kétszer: Eőmunkatársak: ALAPY GYULA dr. és FÍ1LÖP ZSIGMOND. szerdán és szombaton A legújabb leszerelési terv. Komárom., november 8. A derék franciák, akik biztonsá­gukat a legbiztonságosabbnak sze­relnék tudni, most újabb leszere­lési tervvel kólinlják fejbe Európa ifjait és véneit. Eddigi terveik csak olyan leszereléseket ismernek, ame­lyeket más nemzetek végeznek, mig a franciáknak különleges biztonsá­guk érdekében csak további felsze­relések engedélyezhetők. Ámde amikor Németország rálépett a francia tyúkszemre a nemzetek egyenjogúságának kérdésével és a tyúkszem tulajdonosa hevesen fel­kiáltott, hogy Biztonság!, a néme­tek tisztában voltak a tyúkszemek természetrajzával és tudták, hogy az egyenjogúság nem várat magára sokáig, mert aki nem érzi magát és lelkiismcretét biztonságban, an­nak sürgős dolog egyet ereszteni a nadrágszíján. A nagy tervgyáros, Paul Bon­­cour, ismét egy szabályszerű, ruga­nyos leszerelési tervvel tépett a le­szerelési konferencia elé. Ez a ju­biláns terv, a negyvenegyedik, már, természetesen a legmodernebb szellemben kollektív alapon mutat­ja be a leszerelést azzal, hogy az európai országok — természetesen nem értve bele a nagy Franciaor­szágot, amely megtartja hadsere­gét — ici-pici milíciákat tartanak és a kollektív hadsereg, amely Európa rendjére vigyázna, mind­össze alig tenne ki két-három diví­ziónál többet, tehát tíz-tizenötezer embert talpig fegyverben, de pat­ronok nélkül. Ezek a patronok a népszövetség őrizete alatt állaná­nak és ez lenne az arzenál tulajdo­nosa. Ha most nem, később bizo­nyosan beuft a francia módosítás, hogy az arzenál kulcsa csak fran­cia zsebben lehet. De hogy mitől fáj Paul Boncour feje, azt hamar észrevehetjük, mert hiszen nem is titkolja a figyelmes francia hadügyminiszter, hogy ez­zel ki akarja egyrészt a német Reichswehrt, másrészről a német milíciát küszöbölni a béke boldog világából. Az már persze nem tar­tozik miránk, hogy a németek tö­köt viselnek-e a nyakukon, vagy fejet, ellenben ha ebbe beleegyez­nek, akkor megérdemlik, hogy fe­jeik, ezek a jó és értelmes német fejek tökökké változzanak át. Ámde nem is olyan veszélyes az ügy, mint azt a Szajna partján gondol­ják, az aranyhegyek tövében. Boldog emberek, boldog világ, ahol ilyen maszlagokat is bevesz­nek. Egy pillanatra kételkedünk, hogy jól hallottuk-e? Hiszen ha ezeket a hülyék és a dadogok bar le duc-i tanfolyamán adnák elő, ott is zajos derültséget keltene Paul Boncour úrnak a tervezete. De olyan mulatságos is kérem az ilyen szurkoló francia, mint az a had­ügyminiszter, aki liliputi kollektív hadosztályokat tervez puskával és a patronjaikat Genfben tartja, a milícia hadseregei pedig csak nyolc­­kilenc hónapra akar ja szolgálatban tartani és ebbe is beszámítja a sportszerű kiképzést, amely a ta­vaszi és nyári hónapokban a fut­ball szépségeiből, télen pedig a síelés örömeiből áll. Abban a kellemes helyzetben va­gyunk, hogy ezt a rendkívül mu­latságos és eredeti tervet — a fran­cia hadügyminiszter gyártmánya — közölhetjük, nem tudjuk ellenőriz­ni, vájjon a prágai háborús és mi­­liciaellenes sajtó, mely tizennyolc vagy huszonnyolc havi kiképzés Komárom, — november 8. A kormány /izetésleszállitásának terve. A pénzügyminisztériumnak az állami alkalmazottak fizetésleszállitására vo­natkozó tervét a kormány magáévá tette és a koalíciós pártok elé terjesz­tette. A terv szerint 9000 koronás alap­fizetésig nem lesz leszállítás, 9000 K-tól 10800 K-ig a leszállítás 3 szá­zalékos, 10.800 K-tól 12.600 K-ig 5 százalékos, 12.600 K-tól 14.400 K-ig 8 százalékos, 14.400 K-tól magasabb fizetéseknél 10 százalékos a csökken­tés. A fenti fizetési számadatoknál min­dig a nyugdíjalapot képző alapfizeté­sek vétetnek számításba, vagyis az állami alkalmazottaknak járó külön­böző pótlékokat, mint szolgálati pót­lék, családi pótlék, nevelési pótlék stb. érintetlenül maradnak. A fizetésleszálli­­táson kivül az összes állami alkalma­zottak nyugdijjárulékát két százalékkal fölemelik. Benes külügyminiszter Magyarországnak a biztonságá­hoz való jogáról. A képviselőház és szenátus külügyi bizottságában hétfőn Benes Ede dr. külügyminiszter expozét mondott a kül­politikai helyzetről. Expozéjában sikra­­szállt a biztonsági tézissel indokolt Európa-paktum terve mellett és ismer­tette a leszerelési problémát, valamint az ezzel kapcsolatos kérdéseket. Előadá­sában érintette Magyarország bizton­sági jogát is s erre nézve a követke­zőket mondotta: — Minden előitéletmentes politikus­nak el kell ismernie, hogy Magyar­­országnak is meg van a joga, hogy biztonságát követelje a maga számára. Három szomszédjának ereje és lehető­ségei — mely szomszédokkal politikai differenciái vannak,— abban az eset­ben, ha Magyarország a trianoni béke­­szerződésben előirt leszerelési klauzu­mellett lelkesedik, hogyan fogadja Paul Boncour úrnak ezt a leszere­lési tervét. Mi még ezt a szót, hogy leszerelés, Prágában még nem hal­lottuk, mert ott is fáznak attól épen úgy, mint Párisban. De hát aki már kialudta magát a genfi le­szerelési konferencián, megtanulta a leszerelés jelentőségét, mint <i francia nagy elmék, élükön Paul Boncourral, várjuk most már, hogy mi hogyan szerelünk le Égertől Kőrösmezőig. A leszerelés még egyelőre nem jelentkezik, mert a takarékosságot kigondoló bizottság azt tartja, hogy ha a katonai kia­dásokból törölne valamit, akkor még rosszabbul menne az üzletek­nek, amely üzletek úgysem érnek már egy pipa dohányt. A katonára szükség van, aki nem akar katonát látni, az menjen Svájcba, a tenge­részekhez. lát végrehajtaná, többszörösen nagyob­bak lennének s egy esetleges konflik­tus idejében katasztrófát eredményez­hetnének Magyarországra nézve. Min­den népnek meg van a joga, hogy békében és biztonságban éljen, Ma­gyarországtól sem lehet ezt a jogot elvitatni. A biztonság és a békeszerve­zet fogalmai Magyarországra sem je­lentenek tiszta frázisokat. Sőt a leg­­vitálisabb védekezést jelentik. Ugyan­így szólhatnék a lengyelekről, Romániá­ról vagy Jugoszláviáról. Még mindig hiányzik 300 millióra a fedezet Az 1933. évi állami költségvetés, mint azt a miniszterelnök ismertette a törvényhozás előtt, 1150 millió korona deficittel zárul. Ennek a deficitnek el­tüntetésére szolgálnak azok a javasla­tok, amelyek részben a személyi kiadá­sok csökkentésére, részben pedig a bevételek fokozására irányulnak. E ja­vaslatok szerint a tisztviselők fizetés­­leszállítása csupán 500 millió effektiv megtakarítást jelent és mint már több­ször jelentettük, 100 millió koronát akarnak elérni a kávé- és teavám föl­emelésével, 50—100 millió koronát az áruforgalmi törvény révén, 50 millió koronát a benzinkeverés drágításával, további 50 millió koronát kell a föld­hivataloknak megtakarítania. Ez ösz­­szesen 800 milliót tesz ki, marad tehát még mindig 300 millió korona hiány. Ennek a fedezetét kell még előterem­tenie a kormánynak. Hasonlóképen igen nehéz problémát képez a költség­­vetésen kivüli kiadások fedezete is, amely körülbelül fél miliárdot tesz ki. Eddig 50 milliót takarítanak meg az állami adósságokon és megjegyzendő, hogy a költségvetésbe nem vették föl a külföldi adósságok fizetését, mert biztosra veszik, hogy a Hoover mora­tóriumot újra meghosszabbítják. Az általános takarékossági intézkedések végrehajtásához szigorúan ragaszkodik Malypetr miniszterelnök aki már előre bejelentette, hogy amennyiben a pénz­ügyminisztérium által kidolgozott taka­rékossági intézkedéseket, főleg ami a személyi kiadásokon való megtakarítá­sokat illeti, el nem fogadják, akkor lemond, mert véleménye szerint csakis e tervek alapján lehet biztosítani a költségvetés egyensúlyát. Leszállítják a nyugdíjasok illetményeit is. Az állami alkalmazottak fizetésle­­szállitásával egyidőben megrövidítik a nyugdíjasok illetményeit is. A terv a nyugdíjasok illetményeinek csökkenté­sénél sokkal szigorúbb rendelkezéseket tartalmaz mint az állami alkalmazot­takra vonatkozó intézkedések. A terv­szerint a nyugdijakat következőképen szállítják le: 9000 K-tól 12.600 K-ig 5 százalék, 12.600 K-tól 14.400 K-ig 8 százalék, 14.400 K-tól 33.600 K-ig 10 százalék, 33.600—39.000 K-ig 12 szá­zalék, 39.000 K-töl fölfelé 15 százalék levonást fognak eszközölni. A uyugdi­­jak csökkentéséből 40 millió koronát kitevő megtakarításra számit a pénz­ügyminiszter. Ez a terv rendkívüli mértékben sújtja a nyugdíjasokat és teljesen érthetetlen, hogy a koalíció miért jár ilyen kegyetlenül el a nyug­díjasokkal szemben, akiknek öreg nap­jait ez intézkedéssel igen megkeseríti. 1861—1932. Komárom város megint szegényebb lett egy színnel: Boross Gyula állami számvevőségi főtanácsos, a régi Ko­­máromvármegyének egyik kedves, so­kaktól szeretett és becsült tisztviselője elköltözött az élők sorából. Nem lát­tuk már jó ideje megszokott alakját az uccán, amint katonás léptekkel megy vagy jön hivatalából és nem gyönyörködtünk már régen jókedvé­nek pazar sziporkáiban, vagy sok­szor csípős és fanyar szatírájában, amelyeket azonban nem mindenkinek tett közprédájává, hanem csak bizal­mas környezetének, baráti körének tartogatott. Boross Gyula is csendes emberré lett és elhagyott bennünket bucsuvétel nélkül. Boross Gyula, néhai Boross Károly­­nak, Komárom ismert és megbecsült tekintélyes polgárának a fia, 1861. év­ben született Komáromban, ahol al­sóbb iskoláit is végezte kitűnő ered­ménnyel és a gimnázium négy év­folyamát. Tanulmányait Pápán fejez­te be, ahol érettségit tett és utána köz­jegyzői irodában dolgozott dr. Nagy Vilmosnál Komáromban, aki a rend­kívül nyílt eszű fiatalember pályáját szívesen mozdította elő. 1891. év áp­rilis havában Zuber József főispán megyei alszámvevővé nevezte ki és ebben az állásában négy évet szolgált. 1895 év végén a decemberi téli köz­gyűlés a vármegye központi pénztári ellenőréül választotta meg, aki ebben a tisztében maradt egészen a megyei pénztárak és számvevőségek államo­sításáig. A megyei élet minden csinját-bin­­ját jól ismerte, kartársai szerették nagyszerű kedélyéért, amely a leg­kellemetlenebb pillanatokban is derűt POLITIKAI SZEMLE

Next

/
Oldalképek
Tartalom