Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-11-05 / 87. szám

4. o’da*. »KOMÁROMI LAPOK« 19;í >. november 5. Női és leányka télikabátok óriási választékban Kertész J. Jenő áruházában Komárno, Nádor-u. 25. r ggsga**raarr 1 ZKTSBBI^U. Jre«war. m zzm irií mm Kötött áruk, bőröndök, férfi divatcikkek szin­tén nagy választékban “TÖT! 1 'k, | j n- | J n. jp király születésének 300. évfordulóját az egész világ ágostai hitvallású evan­gélikus egyháza méltóképpen üli meg. A nagy évforduló impozáns ünnepsé­geinek a főszinhelye természetesen Lützen lesz, ahol a vértanú-király szivét őrzik, azután Stockholm, ahol hazája fővárosának gyönyörű lovagrendi tem­plomában a hitvalló király teste pihen, igazi ünneppé a 80 milllió evangélikus hivő szivének összedobbanása teszi ezt az évfordulót, amelyet az egész föld­kerekség egyházával együtt a komáromi ágostai hitvallású evangélikus egyház­­község is az Isten iránti hálával szentel az evangélium igazságáról való öntu­datos bizonyságtevés magasztos ünne­pévé. 1932. november 6. Gusztáv Adolf-ilnnepe fény a sötétben: a már­tírok vére — az egyház magvetése! Dr. Jánossy Lajos. A Gusztáv Adolj-ünnep sorrendje városunk evangélikus egyházában a következő: I. Délelőtt 10 órakor ünnepi főisten­tisztelet szentbeszéddel és az Úrvacsora szentségének kiosztásával (Jánossy La­jos esperes és dr. Jánossy Lajos h. lelkész). — Az általános gyónás 3/410 órakor! II Délután 3 órakor istentisztelet prédikációval és ünnepi könyörgéssel (dr. Jánossy Lajos h. lelkész). III. Este 6 órakor nagy Gusztáv Adolf-ünnep: 1. A 262. ének 1—3. verséi énekli a gyülekezet. 2. „Gusztáv Adolf élete“, felolvassa a szószékről: Jánossy Lajos esperes. 3. Nilson—Widéen: „Himnus mártir Gusztáv Adolf király mennyei születé­sének 300. évfordulójára“, orgonakisé­­rettel énekli: Nagy Sándor. 4. Prédikáció. 5. „Ne csüggedj el kicsiny sereg..“ (Gusztáv Adolf csatadala), Pethő Sán­dor igazgató-karnagy vezetésével énekli az iskolásgyermekek énekkara. 6. Ünnepi vecsernye. Molitórisz Géza gűtai igazgatóíanitó ünneplése* Magyvezikét évig allots a gűtai katolikus ejyház szolgálatában Komárom, — november 4. Molitorisz Gáza, a gutái katolikus egvházközség iskolájának érdemdús tanítója és az egyház kántora negyven­kát évi áldásos tevékenység után meg­vált állásától és nyugalmazását kérte. Ez a hosszú, emberöltőt meghaladó idő­szak Guta községnek egész lakosságát a szeretet láncába foglalta népszerű tJfurdöh$oßd&ßaH éh ßonyfsdß.ßan konyhaasztalokon- és szekrényi ken az Eternit a legolcsóbb és lé? tarfósabb védőlap 'a hő és nei vesség ellen. Szépen kivitelezett munkákról ké­pek minden Eternit-elári/sitóná^ ■agy közvetlenül nálunk rendelkezésre állanak, „Eternit", Prag II., Vodickova 20. és Mühr.-Schőnbeffl. i igazgatójával szemben. Ennek a szere­tetnek adott kifejezést az a spontán ünneplés, mely a gűtai Iparoskor he­lyiségeiben folyt le a napokban, s ame­lyet a gútai tanítóság nagyrabecsült és köztiszteletnek örvendő kollégájának rendezett a gúlái Iparoskor, Tűzoltó­­egylet és Guta intellektuális társadalma bevonásával. Guta egyházközsége szintén kiveszi ebből a részét, ha az ünnepelt kántor­­tanitónak pápai elismerése megérkezik, ezen azután résztvesz a község egész lakossága. Molitórisz Gézát elsőnek a tanítóság üdvözölte a r. kát. iskola, a községi iskola, a leányiskola részéről, majd a tűzoltóság részéről hangzott el szép üdvözlés és az Iparoskör szónoka is meghajtotta előtte az elismerés zászlaját. A tanítóság értékes emléktárgyat nyúj­tott át az ünnepeknek. Igen nagy hatást kellett Molitórisz legidősebb és legfiatalabb tanítványá­nak üdvözlő beszéde. A legidősebb már javakorbeli férfiú és a legfiatalabb kis gyermek. Tisztelői virágokkal halmoz­ták el és alkalmi dalárda a tanítói kar és a papság részvételével Hideghéty Nándor uj igazgatótanitó vezetése alatt az ünnepeknek kedves dalait adta elő zajos hatás mellett. A bensőséges és szivekhez ható ün­neplés után 150 teritékü társasvacsora volt Molitorisz Géza tiszteletére, ame­lyen számos felköszöntő hangzott el és éltette Guta község társadalmának ezt a régi kiváló tagját, akinek működése nzomán egész nemzedékek nevelkedtek fel. A jókívánságokhoz igaz örömmel csatoljuk a Komáromi Lapok üdvöz­letét is. A városi képviselőtestület közgyűlése. A közgyűlés elfogadta az 1931. évi vagyonleltárt. — Telekvétel az állami iskolák részére. — Nagy vita a vas- és fémmunkások telek iránti kérelme körül A t-M <5 m nünk s ha megtámadnak, erélyesen védekeznünk. Részletesen foglalkozott Szent-lvány a kartellek itteni uralmá­val, amelyek diktálják az árakat. A kartell a legnagyobb ellensége a kis­embernek s itt mégis az dirigálja a kormányt. Ezt az állapotot meg kell szüntetni. — Ebben a munkában részt kell adnunk a magyar ifjúságnak is. Jöjje­nek — úgymond és vegyék ke­zükbe a vezetést. Meg kell őket edze­ttünk a harcra. Nem félek ettől a harc­tól, békésen akarjuk kivívni jogainkat. Be fog következni a békék revíziójának ideje, de addig is élnünk kell. Ezért az ifjúság felé fordulok és azt mon­dom : fiatalok, jeriek! Mi lassan el­­pergiink, vegyétek át ti ennek a küz­delemnek a sorát, hogy mi nyugodtan térhessünk nyugovóra Végül a szlovenszkói kisebbségek egymásra utaltságáról beszélt és meg­ható példákkal bizonyította be, hogy a magyar nép és a szlovák nép soha sem volt rósz viszonyban. Mi ö szlo­vákokat ma is rokonsotban levő test­véreinknek tekintjük, annak is fogjuk tekinteni mindig, mert együtt élünk Bízom abban, hogy az élethalálharc­ban a magyarság egységesen fog fel­lépni s akkor győzni is fog. Magyarok, fel a fejjel! Aáeg fogunk élni, mert velünk az Isten ! — fejezte be Szent­­lvány a hallgatóság hatalmas tapsaitól kisérve nagyhatású beszédét. Turisztika a Kisalföldön, a^agy a komáromi bennszülött az üvegpsdffón, A „Turistaság és Alpinizmus“ c.Kassa—szepesifolyóirat közli ezt a cikket, amelyben számos vonatkozás van Komáromra is, azért itt adjuk közzé. írója nagyon tisztában lehet a kis­alföldi viszonyokkal. Közfelfogás szerint a turista-eszme a hegyvidék privilégiuma és a gyakor­lat is azt mutatja, hogy ilyenirányú mozgalom, egyesületbe való tömörülés a hegyi és a hegyek szomszédságában elterülő városokban indult meg és ilyen helyeken ápolják a természet szeretetét. Amióta a turistaság fejlődésében több ágat nyert és annak fogalma nem csu­pán a gyalogosan és hegyvidéken tett túrákra szorítkozik, hanem a sí-, ke­rékpár-, vizi- és más kirándulások vég­rehajtására is vállalkoznak az egyes turistaegyesületek tagjai, megnyílt a sik vidékek lakói szá­mára is annak lehetősége, hogy a turista-eszme szolgálatába állhas­sanak. A Duna-mente Pozsonytól—Párká­nyig a számos balparii mellékfolyóval, a Dunaág, a Csallóköz felett; a Vág: Szeredtől—Komáromig, a Nyitra: Ér­sekújvár és Vágduna között, a Zsitva: Verebélytől—Martosig, a Garam : Lé­vától—Párkányig és az Ipoly mint ha­tárfolyó, kedvező vizitura terület és ki­rándulási támpont. Az úthálózat is eléggé kedvező e területen kerékpár kirándulások céljaira. Ha figyelemmel kisérjük azon­ban a Kisalföld turisztikai életét, alig néhány gyenge nyomát látjuk a kezdet-kezdetén lévő fejlődésnek. A városokban a turisztikát a cserkész­csapatok képviselik és ápolják; ez az első lépés a természet felé. Elvétve né­hány csónakos kirándulót láthatunk e helyeken, de azok nagyrésze nem e vidékről való, hanem a folyók felső fo­lyásáról eveznek a Dunáig és ezen lefelé. A fürdőkirándulás úgy, amint az most a hegyek között dívik, ugyancsak csak ritka jelenség itt. Komáromban autóbusz viszi ki a közönséget a strand­ra, a Vágduna mellé, tehát nem kell gyalog mennie. Érsekújváron a város keleti szélén kanyarog a Nyitra, közel van, mindössze néhány lépés. Még ma is közfelfogás ezen a vi­déken, hogy kár a fáradságért, melyet egy kirándulásra fordítaná­nak. Holott ott a sik vidéken is van sok szép hely és részlet, ahová érdemes kimenni. A Dunamente a végig bokros és erdős szigeteivel a legszebb látványt nyújtja. A Vág alsófolyása, a Duna-ággal egye­sült Vágduna Guta környékén Je Ko­máromig és ennek mentén az Ógyalla környékén elterülő szőllősdombok ugyancsak megérdemelnék, hogy fel­keresse őket a környék természetked­velő népe. A Garam és a Zsitva-völgye között a Köbölkút felett fekvő lankás, erdős dombok meg már oly szép ké­pet nyújtanak, hogy akár nyaralótelep is létesülhetne errefelé. Talán idővel e vidéken is talajt nyer a turisztika és a városok népe inkább lesz hajlandó kimenni a környékre, mint a kávéházak füstös levegőjében jazzbaud szóra üvegpadlón táncolni, ahogy az most Komáromban divik. Sokan vannak még Komáromban, akik a közeli hsán, a Duna mel­lett sem jártak, ahová pedig már az érdekes és ősi magyar népvi­selet miatt is érdemes elmenni és úgy a falut, mint a környékét be­járni. A Csallóköz vidéke lehet tán egy­hangú a sik gazdag búza-és rozstáblái miatt, azonban e vidéken az egyes fal­vak sok érdekes látnivalót nyújtanak. Majd minden község temploma régi keletű építészeti érdekesség, s úgy ezek, mint sok szép ősi kúria és kastély érdek­lődésre tarthatnak számot. Egyik leg­szebb régi temploma a Csallóköznek, többek között, a hét község központ­ját képező Egyházgelle. F. 1. Nagy Gusztáv Adolf-ünnep az evangélikus egyházban. Komárom, — november 5. Még alig hamvadtak el október hó 31-ének ünnepi gyertya-lángjai, még alig hangzottak el a iutheri reformáció 415. évfordulójának ünnepi megnyilat­kozásai, még szinte hallatszik Luther diadal-éneke, az „Erős vár a mi Iste­nünk“, — amikor máris újabb ünnep következett el az evangélikus egyház­ban. A hős Gusztáv Adolf király vér­tanú halálának 300 évfordulójára készül az egész földkerekségen az ágostai hitvallású evangélikus egyház. 1632. november 6-án halt vértanúhalált a németországi Lützen határában Jézus Krisztus keresztes vitéze: Gusztáv Adolf svéd király, aki halálával győzött: az egész emberiség számára megmentette a lutheri reformáció ajándékát, a tiszta evangéliumot A szorongatott hittestvé­rek védelmére siető és a vallás sza­badságáért vértauuságot szenvedő nagy Saját tudósi tónk tói. Junius végén tartotta legutolsó köz­gyűlését a város képviselőtestülete s az azóta felhalmozódott ügyek elinté­zésére november 3-ára hivatott egybe a közgyűlés, amely a tárgysorozat fe­lett már az első napon végzett. Igaz, hogy a tárgysorozaton előforduló leg­több ügy tulajdonképen csak a törvé­nyes formaságok szempontjából került a képviselőtestület elé, de voltak azért olyan tárgyalási pontok is, ame­lyek nagyobb érdeklődést váltottak ki a kapviselőtestület tagjaiból. A közgyűlést csütörtök délután Csiz­­mazia György városbiró nyitotta meg, aki a törvényes formaságok elintézése után bejelentette, hogy a legutóbbi közgyűlés óta a tanács, pénzügyi bi­zottság, építészeti bizottság, gazdasági bizottság, népkonyhabizottság, gáz- és vizmü b'zotíság, kórházbizottság több Ízben ült össze az ügyek előkészítése céljából és ezek a szervek összesen 26 ülést tartottak. Ezt tudomásul véve, a közgyűlés át­tért a tárgysorozatra, amelynek első pontját a város 1931. évi vagyonleltá­rának ismertetése képezte, amelyet Sándor Ernő főszámvevő ajánlott el­fogadásra. Koilányi Miklós azzal az indokolással, hogy a felértékelés nem történt helyesen, a közgyűlésnek a lel­tár revidiálására egy bizottság kikül­dését javasolta, Csizmazia városbiró csodálkozik azon, hogy Koilányi egy újabb bizottság kiküldését javasolja, amellyel csak újra halasztást szen­vedne a vagyonleltár megállapítása. Az indítványozó képviselőtestületi tag sürgeti állandóan a zárszámadások és vagyonmérleg elkészítését s most, mi­kor azt már a tanács, a pénzügyi bi­zottság és az utóbbi által kiküldött külön bizottság is átnézte és elfogadta az 1931. é^i leltárt, egy újabb revíziót kiván. Erre semmi ok sincsen és ja­vasolja a közgyűlésnek, hogy fogadja el a vagyonleltárt. Fülöp" Zsigmond helyettes városbiró, mint a pénzügyi bizottság elnöke igazolja a főszámvevő jelentését, hogy az 1931. évi vagyon­mérleget az erre kiküldött bizottság is átvizsgálta és megállapította, hogy a felértékelés hozzáértéssel és a forgalmi

Next

/
Oldalképek
Tartalom