Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-11-05 / 87. szám

1932. november 5. »KOMAROMI LAPOK« 3. oldal. szer célra nem vezet. A krizis már nem kapuink előtt áll, hanem itt van lakásainkban és asztalaink mellett. Ellenszere lett volna, amely méreteit lecsökkenthetné : a kölcsönös bizalom. Azonban a csehszlovák külpolitika nem ezen irányt követte, szomszédaival nem igyekezett megegyezni és minden ak­tivitása a francia szövetségben merült ki. A francia érdekszövetség pedig zsákutcába vezette Európát, ennek áldozata Csehszlovákia lakossága is. Az állam pénzügyei igen komoly gon­dolkodót jelentenek, amikor már az állami alkalmazottak illetményeinek le­szállításához kell nyúlni, de ugyan­akkor a hadügyi milliárdok kiadásá­ról nem mondhatnak le, mert egy óriási hadsereget tart az állam fegy­verben, amire nem lenne szükség, ha a szomszédállamokkal való megértés és bizalom meglenne. Ez az elhibázott politika alapja a gazdasági válságnak, mely azt jobban kimélyiti, mint más államokban. A keresztényszocialista párt amellett küzd, hogy a nemzetek egy­mást megértsék és egymásnak igazsá­got szolgáltassanak. (Nagy taps és he­lyeslés.) Alapy Gyula dr. az országos igaz­gatásról ad hű képet és annak költ­ségvetését ismerteti. Ez a költségvetés azonban nem elégíti ki a magyar la­kosság kívánságait. Ezt világítja meg az országos igazgatás útügyi politiká­jával és kulturális tevékenységével, ahol a magyar kisebbség igényei ki­elégítve nincsenek és az, amit kap, távolról sincsen arányban kulturális fokával, közteherviselésének arányával és a nemzeti kisebbség létszámával. Király József csicsói plébános, járási bizottsági tag a járási adminisztráció­nak adja keresztmetszetét, amely sok kívánnivalót hagy fenn. Számos pél­dával illusztrálja ezt a szónok és a komáromi járás viszonyait ismerteti rendkívül érdekes előadásában, melyet szintén elismerő tapsok fogadnak. Esterházy János, a párt elnökségi tagja nagy figyelemmel hallgatott be­szédében a külpolitikai helyzetről tar­tott igen nagy érdeklődéssel és figye­lemmel hal'gatott előadást. Ebben a középeurópai és a dunai medence gazdasági és politikai bonyodalmát adta elő, valamint az ezek megoldására irányuló törekvéseket. Ehhez — az előadó szerint őszintébb külpolitika lenne szükséges, mint amely ma a tömegek általános elégületlenségeit el­leplezni igyekszik. A sziovenszkói tö­megek elégüietlensége az adó kérdés­sel áll a legszorosabb összefüggésben. Az adózási képesség az eladósodás következtében nagy mértékben lecsök­kent, amit a kivető szervek nem mél­tatnak fegyelmükre. A behajtási mód­szerek pedig kihívják a jogos kritikát. Ezt föltétien revízió fárgyává tenni szükséges. (Nagy tetszés és taps.) Aixinger László dr. pártigazgató ad elő szemelvényeket a cseh lapok leg­újabb számaiból, melyekben a leg­súlyosabb szemrehányások csendülnek ki a kormány hihetetlen pazarlásai ellen. Ezeket Iegtöbbnyire állami tiszt­viselők szolgáltatják, akiknek most fizetéseiket fenyegeti az uj kormány. Az előadásokhoz Chemez Pál dr., Bocz Béla ny. jegyző és Fehér Lajos iparos szóltak hozzá. A gyűlés végén Király József járási választmányi tag emlékezett meg Alapy Gyula dr. körzeti elnök, tartományi Képviselőnek nagyvonalú munkásságá­ról, melyet az itt élő kisebbségi ma­gyarság érdekében fejtett ki úgy kul­turális, mint politikai téren és abból az alkalomból, hogy elérkezett életének hatvanik évéhez, az egész körzet ne­vében szerencsekivánatait fejezi ki, melyre Alapy Gyula meleg köszönő szavakkal válaszol és Ígéri, hogy mun­káját a jövőben is a magyarság érde­keinek szenteli. fehér, foszlósra franko és vámmentesen 36 Ke, pelyhes 70 Ke. Mintát ingyen küldünk. Sachsel, Budapest 5. Dob-u. 3. Rendelisgyűjtöket magas jutalékéit 475 keresünk. A komáromi és a vidéki közönség két időszerű kérelme. — A nagy Duna-híd nyitási és zárási idejének kibővítése. — Forgalmi rendőrt a haláisarokra. — Komárom, — november 4 egymással csinálnak. Isten A híd zárórája. A komáromi, nemkülönben a vidéki közönségnek évek óta tartó kívánsága, hogy a magyar Komáromba vezető nagy Duna-híd forgalmi ideje szabályoztassék. A híd forgalma és fontossága ma­gával hozza azt, hogy a régebben érvényben levő korlátozó rende­letet módosíttatni kérjük, a közér­dekre való hivatkozással. Mig általában minden jelentős határhíd, igy a legközelebb eső párkányi is, éjjel tizenkét órakor csukja le sorom­póit, addig a komárominál érvényben lévő tizenegyórai „záróra“ sok esetben arra kényszeríti az utasokat, hogy odaát maradjanak éjszakára. Ennek az a magyarázata, hogy a Pestről érkező gyorsvonat háromne­gyedtizenegykor érkezik a magyarko­­máromi pályaudvarra. Ez a vonat csak féltizen kettőkor fut át a csallóközi állomásra és aki ezt a várakozást nem akarja átunatkozni, megindul gyalog a hídon. Rendszerint azonban pár perc ké­sése van a gyorsnak s ilyenkor szabályszerű versenyfutást kell ren­dezni a hidzárás idejéig. Megtörténik, hogy a zárórát jelző sípolás akkor hangzik el, mikor még az utas oda sem ért a vámházhoz. Különösen tél idején nagyon kellemetlen ez. Ha azonban a záróra csupán egy félórával volna meghosszabbítva, akkor ezek a távfutási feladatok, összes járulékos problémáikkal, meg lennének egy csa­pásra oldva. Ugyanezt a kedvezményt ke'rnénk reggelre is. A reggeli gyorsvonat egy félórával ko­rábban indul, mint régebben. Összesen húsz perc van a híd nyitásától vonat­indulásig. Ha azonban reggeli hat óra helyett félhatkor nyitnának, vagy lega­lábbis háromnegyedhatkor, akkor ez a kérdés is kedvezően lenne megoldva, mindenki megelégedésére. A komáromi és környéki utasközön­ség kérelmét tolmácsoljuk ezzel, hogy a reggeli nyitás félhatkor, az esti zárás féltizenkettőkor legyen. Rendőrt a haláisarokra. Komárom „halálsarka“ a Király püs­pök ucca és a Magyar ucca kereszte­zésénél van. Az uccák itt oly szűkek, hogy a kocsik csak nagy üggyel-bajjal térhetnek ki egymásnak. (Hasonlóan a Jókai, Széchenyi és Városház uccák torkolatánál is. Szerk.) Ez különösen a kereszteződés pontján veszélyes, mert a szemben jövő kocsik nem látják egymást. Számos esetet tudunk, amikor a járművek egymásnak szaladtak, vagy a legtöbbször fenyegetett bolthelységeket döngették. Egyizben a mindig veszedelme­sen száguldó katonai mentőautó bele­futott egy magyar-uccai üzlet kirakatába s még a ház falát is megrepesztette. (Ezt a mentőautót is jó volna figyel­meztetni s tudomására adni, hogy a mentőautónak sem feladata a kisváros uccáinak örök veszélyeztetése. Ha be­teget nem visz, csak a kórházból visz­­szatér, fölösleges az idegeket kockára tennie a főuccákon való vad száguldo­zásával és eszeveszett tülkölésével. Nem hisszük, hogy a mentőautó naponta tízszer, állandóan végveszélyben ful­dokló halálos áldozatokat hurcolna. A mentőautó szerencsés ötlettel mindig a Nádor uccát választja, a legnagyobb forgalom idején, ami teljesen fölösleges és csak a gyalogjáró közönség testi épségét veszélyeztető egyéni akció.) Ez a fentemlített halálsarok, ha már le nem bontható s ha már a vasúthoz a város nem vágatott rendes utat, fel­tétlenül forgalmi rendőrt kiván. Ez a városnak egyik legforgalma­sabb s egyben legszűkebb pontja. Néha határozottan sziv-elállitó nézni azt a veszélyes kanyargást, amit az autóbuszok, társzekerek, gyalogjárók és konflisok csodája, hogy szerencsétlenség nem történik. (Éppen úgy aggódunk a kis Dunahidra felvezető ut vasúti sorom­póinál, ahol pontosan a déli legnagyobb forgalom idején tolat a tehervonat. De újabban legalább leengedik a sorompót). Tisztelettel kérjük, hogy a Magyar uc­­cánál rendőr szabályozza a forgalmat. Olyan rendőr, mint a Nádor ucca és a Baross ucca sarkán. Ennél a pontnál azonban a rendőri működéshez azt szeretnénk hozzáfűzni, hogy abban az esetben, ha eltévedt vidéki kocsi szalad be tilalmi órák alatt a Nádor uccára, ezt a tévelygő kocsit ne tartsák fel a rendőrök huzamos ideig. Ha ugyanis a viszonyokkal ismeretlen kocsi hajt be itt a déli, vagy az esti órákban, a rendőr megállítja, legtöbbször körül­ményesen kivallatja, iratokat vesz elő, holott a gyers forgalom érdeke azt kí­vánja, hogy a rendőr pár szavas figyelmeztetés után tovább engedje a kocsit. Még nagy városokban is igy van. Vannak rendőrök, akik ezt megteszik, de akadnak, akik az előírásokhoz any­­nyira hűek, hogy, — teljes jóakarattal bár, de mégis, — álldogálni hagyják a sarkon a gyorsan futni akaró kocsikat. I Íi«;íiíjjjj!ííiljii i ÍSiSS23S!!,swI*!**'-—• • •»■esuBiCdCBSKigitij • •iiiimimniiiuug H re\i «1 SffiS fffsii's. 'jOS .«aaS ppffsL. Ennek igen jó ellenszere volna az, ha a Klapka téren, (vagy a Jókai és Vá­rosház-ucca sarkán. Szerk.) is állana valami figyelmeztető. Valami gyorsan szembetűnő figyelmeztető, ha már rend­őr nem lehet. Ezeket a sorokat a nagyközönség érdeke diktálta s amennyiben lehetsé­ges, szives intézkedést kérünk, előre is hálás köszönetünket jelentvén. :n: I |i| fi 1 X Megjelentek és kaphatók a SPiTZER-feíe kortyvesbolíban: Z1LAHY LAJOS: A lŐM? MalSZlk Ára 12 — Kő URSULA PARROTT: Szabad a csók Ára 12-— Ke BABITS MIHÁLY: A cfólyakalifa Ára 1P40 Ke III. kiadás. és a magyar könyvirodalom egyéb megjelen! és Csehszlovákiában terjeszthető újdonságai Részletfizetési kedvezmény!!! / .^pjí Minden magyar ember összefogására buz­dított Szent-Ivány József a magyar nemzeti párt rimaszombati ülésén. A magyar nemzeti párt rimaszombati körzete a napokban impozáns párt­­gyűlést tartott Rimaszombatban, ame­lyen megjelentek Szent-Ivány József pártvezér, Törköly József dr. országos elnök és Nitsch Andor nemzetgyűlési képviselő, valamint a körzet szerveze­tének kiküldöttei több százan. A pártgyülésen Szent-Ivány József nemzgy. képviselőt lelkes ovációban részesítették a párthivek, akik előtt hoszabb beszédben ismertette a párt előtt álló nagyszabású nemzeti munka programját és miután Gál Gaszton emlékének kegyeletes szavakkal adó­zott, a gyűlés tagjainak feszült figyelme melleit, többek között á következőket mondotta: — Elszántan állok a magyarság mellett. A magyar nemzetnek fennmaradása érdekében mindnyájunknak mindent el kell követnünk. A tavasszal bejártam Szlovenszkó magyar vidékeit: megúj­hodást hirdettem, a magyar nemzeti program megújhodását. Sok frázist és jelszót lobogtattak már a fejünk fölött, most még sem akarom, hogy valaki azt mondhassa, hogy ez a megújhodás frázis. A magyar nemzeti programnak megújhodása azt jelenti, hogy kiter­jesztjük munkánkat és ebbe beleállitjuk az egész magyar népet. Azt jelenti, hogy nem ismerünk különbséget ma­gyar és magyar közt. — Ma, amikor a nyomorúság a — november 4. legnagyobb, a mai viszonyok között az szükséges, hogy minden magyar ember összefogjon a megújhodás, a nemzet érdekében. S mikor ezt mondom, azt is mondom, hogy az egész nemzetet meg kell organizálni. Azonban a nem­zeti munkáért nemzeti gondoskodás is kell, hogy járjon: gondoskodni kell kivétel nélkül minden magyar rétegről, munkásról, gazdáról, iparosról, keres­kedőről s az intelligenciáról. — A szerződésekben biztosított jo­gainkat, amelyeket az államhatalomnak kell teljesítenie, ki kell verekednünk. Ezekért elszántan, tánforithatatlanul fo­gunk küzdeni. 13 év tapasztalata azt mutatja, hogy itt rengeteg ellensége van a magyarnak. Nincs hely, ahová a magyar ember bizalommal fordulhatna. Nem külső segítségre kell várnunk, magunknak kell magunkon segíteni. S meg is fogjuk szeréezni a magyar önsegélyt, ha ehhez mindenki tehetsége szerint megadja a maga hozzájárulását. Majd a cseh nagytőke és a szociál­demokráciának egymáshoz való viszo­nyáról beszélt, akik tuiajdonképen ellenségei egymásnak, de ha magyar emberről van szó, mindjárt közös a cél. A szociáldemokrácia tényleg uszály­hordozója a nagytőkének, azért értik meg egymást, mert közös nemzeti programjuk van minden ellen, ami nem a cseh nagytőke érdekeit szol­gálja. Ez ellen meg kell szervezked-

Next

/
Oldalképek
Tartalom