Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-10-29 / 85. szám
2 oiaai. »KOMÁROMI LAPOK« 19H2 október 29 és a büntető törvény részét képezi. A rendtörvényben foglalt rendelkezések ha más szövegezésben is, nagyobbára a büntetőtörvényben is bentfoglaltat nak. Ezeknél fogva a tanulmányi bizottság, amely a büntetőtörvény módosításának kidolgozásával volt megbízva, a rendtörvény rendelkezéseit nagyobb változtatások nélkül átvette a novellába, ahova szisztematikusan is tartoznak. Miután még nem érkezett el az a pillanat, hogy a büntető jogot teljes egészében kodifikálni lehessen, a kormánynak nem áll módjában olyan törvényjavaslatot benyújtani, amellyel a rendtörvényt felfüggesztené és nem is támaszthat olyan kezdeményező javaslatokat, amelyek a rendtörvény felfüggesztését célozzák, anélkül, hogy a törvény rendelkezéseit más rendelke" zésekkel pótolná. Újból lehet este fél 9 óráig expressz és ajánlott levelet feladni a postán! Az elmúlt három héten keresztül állandó problémája volt a komáromi üzleti világnak s mindazoknak, akik levelezésüket a megszokott esti órában akarták postára adni, hogy a posta nem vett föl este 6 óra után expressz és ajánlott leveleket. Ezügyben mi is többizben cikkeztünk, mert tarthatatlannak találtuk a pozsonyi postaigazgatóság rendeletét. Örömmel jelenthetjük, hogy október 28-tól kezdődőleg a régi postai rend helyreállott. Ezentúl hétköznapokon, valamint olyan ünnepnapokon, amikor d. e. 11-ig van postai szolgálat : d. u. 5-től este 1/s.9-ig ismét feladhatók a posta táviró-szobájában közönséges, továbbá ajánlott és expressz levelek, mint eddig Nagy ünnepeken, vasárnap és állami ünnepeken pedig este 7-ig. A postát 3/49-kor viszik ki a vonathoz. Midőn erről a komáromi közönséget szívesen értesítjük, nem hagyhatjuk megemlítés nélkül a komáromi postafőnökség őszinte előzékenységét s a közönséggel szemben tanúsított jóindulatát, amelyet már többizben megmu-Komárom, — október 28. A város már évekkel ezelőtt elhatározta, hogy a mostani rozoga vágóhíd helyébe a mai kor higiéniai követelményeinek megfelelő modern közvágóhidat építtet. A terv a város építkezési programjának képezi egyik kiemelkedő alkotását s noha sok próbálgatás után valahogy sikerült a helyét is kijelölni, egyelőre még csak terv marad a közvágóhíd, miután a felépítéshez szüksé-. ges kölcsön folyósítása valahol a ködlő távol homályában késik. De nehogy meglepetésként érje majd a várost a kölcsön jövőbeli folyósítása, már előre gondoskodott, hogy legalább a közvágóhidi szabályrendelet legyen készen s ha egykor elkövetkezik a felépítés ideje, mindjárt kéznél legyen a szabályrendelet, amely szerint fogják igazgatni az uj vágóhidat. 44 szakaszból álló szabályrendeletet dolgozott ki Igó Aladár dr. rendőrkapitány, közig, előadó, amelyből az olvasó fogalmat alkothat magának arról az emelendő csarnokról, amelyet közvágóhidnak fognak egykor nevezni, — ha ugyan megvalósul valaha. tatott. A száraz bürokratizmuson felülemelkedő szívességért s a gyors elintézésért az érdekeltek őszinte köszönetét tolmácsoljuk. A szabályrendelet szerint a város területén akár köz-, akár magánfogyasztásra szánt szarvasmarha, juh, kecske, sertés és malac csakis a közvágóhídon vágható le. Tehát ha az új közvágóhíd felépül, megszűnnek a házi sertésvágások, ezt a vágóhídon kell végrehajtani. Még a kényszervágásokat is a vágóhídon kell lehetőleg eszközölni. Hogy a közvágóhíd berendezése mindenképen megfelelő lesz, arról a szabályrendelet vonatkozó pontjai tanúskodnak. A levágásra szánt állatok részére a vágóhídon istállók, ólak és akiok lesznek. A levágandó állatokat szigorú vizsgálat útján ellenőrzik és gondoskodnak a közvágóhídon feldolgozott hús részére hűtőkről is, amelyeknek használatát szintén rendszabályozzák. A szabályrendelet a hatósági hússzéket is megfelelőképen szabályozza és rendelkezik a közfogyasztásra idegen községekből való behozatalának feltételeiről is. Épen igy szabályozza a vágóhid használati díjait s rendelkezik a hús szállításáról, a hús feldolgozáPBLLBRNÉ Feszty Edith gyűjteményes képkiállitása K omáronibaii, KULTÚRPALOTA, N&dor ucca A kiállítás megtekinthető 1932. november 6-tól november 20>ig, délelőtt 9 órától délután 5 óráig. Belépti jegy 2 Ké. Több festmény kerül kisorsolásra. A belépőjegy sorsjegyül biO is szolgál. wrnirOTITOiBlinilTrWffiMilffTraiMHBaaaMMMBBmBaaBSBWsigsaia^ A városi közvágóhíd szabályrendelete. A szabályrendelet már megvan, csak a modern vágóhid fölépítése késik. sáról és árusításáról. Ez utóbbiaknak különösen a mészárosok és hentesek fognak örülni, mert még a csontnyomatékokról is rendelkezik a szabályzat. A közvágóhíd használatáért és a húsvizsgálatáért a következő díjakat állapítja meg a szabályrendelet: Vágóhídi dijak: felnőtt és növendék szarvasmarha után 25 K, borjú után 10 K, sertés után 15 K, juh vagy kecske után 5 K, malac után 3 K, báránygödölye után 1 K. A hűtődíj naponta 5 K, vagy 1000 K évi bér. A szabályrendelet ellen vétők 20 K- tól 500 K-ig terjedhető pénzbüntetéssel, ennek behajthatatlansága esetén pedig megfelelő elzárással büntetendők. A szabályrendeletet a tanács és a pénzügyi bizottság már letárgyalta és el is fogadta, legközelebb a képviselőtestület elé fog kerülni, amelynek jövő hét közepén tartandó közgyűlése fogja megalkotni a szabályzatot. fehér, fosztásra franko és vámmentesen 36 Ke, pelyhes 70 Ke. Mintát ingyen küldünk. Sachsel, Budapest 5. Dob-u. 3. Rendelésgyűjtőket magas jutalékért 415 keresünk. A csallóközi halászat történetéhez. 23 a Burggraf mentegeti magát, miért nem tud halat küldeni, mint Tatzger írja Miksa főherceghez 1563 június 26-án Komáromból, hogy nagy a víz és azért nem lehet jó halakat fogni, de a koronázásra bizonyosan fog küldeni. Miksa tudniillik ebben az évben koronáztatta magát magyar királlyá.1 A királyi halászat nem volt kis esemény Komáromban, erre alaposan készülődtek. A Burggraf mindig jelentette őfelségének, hogy mikor kezdődik a halászat, amelyre a kamara rendesen Gegenschreibert (contrascriba, ellenőr) küldött ki. Miksa írja Tatzgernek 1565 október 5-én rendeletében, hogy a múlt évi ellenőrt, Schmeltzer Györgyöt küldi ki ezidén is. * 2 Miksának mint fönnebb láttuk, gondja volt, hogy a vizákkal, mint fejedelmi csemegével kedveskedjék. 1566- ban pl. udvartartása számára 24 hordó vizát rendel besózva és ugyanekkor meghagyja, hogy a lengyel királynénak jó halakkal szolgáljanak. Dicomona Vince írja Komáromból 1575-ben Károly főherceghez Grazba, Felséged és mások részére meglehetős olcsón hoztam jó ideig vizákat, tokokat, sőreget és kecsegét Grazba. Hallom, hogy a római császár és király (Miksa) Regensburgba megy. Őfelsége udvartartása számára Gutáról szállítok majd kizárólag élő vizákat, sőreget, tokot és kecsegét. De vám és liarmincadmentes engedélylevélre van szükségem Gútától Regensburgig, hogy fel ne tartóztassanak áruimmal ,mely hamar romlik és döglik.3 Persze a bécsi udvarnak fogalma sem volt arról, hogy mikor milyen halféléket lehet fogni és csak adogatták ki a rendeleteket nyakló nélkül Komáromba különféle halak küldésére, amelyre épen a császárnak kedve jött. Hirsch János jelentése világosítja fel az udvart, hogy nem lehet egy időben minden féle halat fogni, hanem mindegyiknek be keli várni az idejét. így tokot, vágótokot és sőreget augusztus 15— szeptember 15 között, de elevenen szállítani csak MööS szept. 8. Szilágyi. A magyar nemzet tört. V. 357. 2Bécs. Közös p. ü. levéltár. Őst. Denkbuch 99. B. 3Bécs. Közös p. ü. levéltár. Hung. 14367. fasc. ápril közepétől május közepéig lehet. Vizát és kecsegét október—novemberben lehet fogni. A szállításhoz minden esetben igazolvány szükséges, írja a Burggraf és azzal végzi: többet nem tehetek, mint amire ember képes.1 Vagyis a kívánt vagy megállított halakat nem lehet a szegről leakasztani. Miksa 1576-ban rendeletet küld Hierschhez, hogy Ferdinánd főherceg részére vizákat küldjön és hozzá teszi: de élve jöjjenek! Hát ez volt a legnagyobb gond és bizony —- különösen meleggel — megesett, hogy a halak nem bírták a szállítást. Ebben az esztendőben a Burggraf kevés halat küldött, amire az udvari kamara elrendeli, hogy azonnal Bécsbe küldje az összes ottlevő és ezután fogandó halat! Ezenkívül Ferdinánd főherceg számára 25 vizát sózasson be.2 Miksa Hiersch Hans provisornak 1575 júliusában meghagyja: »még szeptember vége előtt 10 élő vizát, 300 kecsegét, tokot, sőreget és Nestert (vágótokot), amennyit lehet két rátában hajón küldj Bécsbe!« A jó bürokrata aggodalmaskodik válaszában, mert nem érti, hogy miért Bécsbe és miért nem Regensburgba kell vinni a vizákat. Ez költséges dolog és 500 forintnál is többe kerül a szállítás, mert két hajón kell felvontatni!3 1581-ben Kranöder Burggraf december 9-én jelenti az udvari kamarának, hogy az öt szép nagy vizát Aszódon fogták. A halászok része ebből 14 tallér. A többi vizát úgy vették. Most fölötte drágák és azt az ötöt 80 talléron sem lehetett volna megvásárolni. A négy kisebbet vettük 57 talléron! a két kocsisnak BécsiglO tallér a fuvarja.4 A következő, 1582. év januárjában jelenti az udvari kamarának, hogy sikerült 9 vizához jutnia és ezeken kívül kecsegéket, tokot és sőreget is kapott. Ebből hat vizát küld a francia királyné részére, a sőregeket és kecsegéket Ernő főhercegnek és így őfelségének a császár és királynak !U. o. 14370 fasc. 2U. o. 3U. o. 14367 fasc. 4U. o. csak 3 viza marad.1 A komáromi vizáknak már korábban is nagy volt a becsületük. Még akkor nem is uralkodtak a Habsburgok Magyarországon, amikor I. Miksa udvari történetírója, Suntheim László 1498—1505 között beutazta a Dunavölgyét egészen Tétényig. Ebben a földrajzi munkában2 Suntheim azt írja, hogy Komáromban sok a viza és a tok (Hausen und Dügkh), egyszerre száznál is többet fognak és ezeket Bécsbe és más országokba is elviszik. Azt is megírja földrajzi munkájában, hogy itt a Duna igen nagy és széles.8 Ez az adat is megerősíti a komáromi halkereskedelemről írottakat. Már 1544-ben azonban nagyon panaszkodnak a komámáromi halászok, hogy szabadságuk ellenére mindenféle »aufschlagot« ,»Mauthot« és »Zollt« vesznek rajtuk. Bizony szegény fejüknek nehezére eshetett ez a sokféle adó, amihez ekkor kezdték Komáromban is hozzászoktatni a szegénységet. A kiviteli engedélyt azonban szívesen megadja, ha kérik, a kamara. így 1551 dec. 16-án Mosner Ferdinánd nevű halkereskedő kap engedélyt 12 vizára, hogy azokat szekéren Innsbruckba szállíthassa.4 1552-ben György a liegnitzi herceg részére utalványoz ki Ferdinánd halat Komáromban.5 1556-ban írja Horváth Lőrinc naszádos kapitány, hogy "Posgay Zsigmond komáromi naszádos kapitány szekéren szállíttatja a halakat a táborba. A komáromi városi jegyzőkönyvek is őriznek több pert, amely a halkereskedés körül forog. így 1592 június 28-án Barbély Tamás imigyen teszi meg vallomását: »Barbély Tamás vallja, hogy emberségére izsai emberséges emberek vizákat adtak neki és azt Bécsbe vitte fel és ott pénzzé tette.«6 Ugyanezen évben augusztus 27-én: Zeönyön lakó Revez Benedek perel Mochy íU. o. 2Stutlgarli kir. könyvtár. Cod. hist. tol. No. 250. 3Jahrbuch für vaterländische Geschichte. I. Jahrgang. Wien, 1861. 294-297 1. 4Öst. Denkbuch 63. k. 712. 1. K .p .ü. levéltár, Bécs. 5U. o. 68. k. 6Komárom város jegyzőkönyve. I. kötet.
