Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-10-29 / 85. szám
1932. október 29. »KOMÁROMI LAPOK« 3. oldal. LYKA KÁROLY: A művészetek története a legfontosabb emlékek és mesterek ismertetése. Az európai építészet, szobrászat, festőművészet könnyen érthető ismertetése stb. stb. 2 kötetben kapható a Spitzer-féie könyvesboltban Komárno Komárom A két kötet ára díszes egészvászonkötésben 150'— Ke. Részletfizetési kedvezmény! Csiiizköz, az elhagyott vidék. — Szlovenszkó egyik legeSzáriabb tája. A pozsonyi országúton még erős köd fekszik végig, szinte lépésben hajthat csak az autó. Vass Miska rezignáltan tutúlgat s törli a párával belepett üvegablakot. Libahadseregek és baromfidandárok vonulnak föl minden faluban az autó elé. Ez is csak a mi vidékünkön van meg, hogy a háztartások baromfiállománya pontosan az országút közepén ad egymásnak egész nap randevút s ha gázolás történik, akkor a tulajdonos ordít legjobban. Van egy barátom, aki ezt a gazdasági rendszert a maga részéről úgy boszulja meg, hogy motorbiciklijével szántszándékkal rágurul a liba nyakára s ebben a reszortban már többszörös gyilkos. * De mi nem gyilkoltunk egy áldozatot sem. Olyan helyre megyünk, — s ehhez nagy elővigyázat szükséges, — ahová igazán csak a madár jár, azonkívül a végrehajtó és a kommunista agitátor. A Csilizkőzbe. A Csiiizköz létezéséről csak a Csallóközben tudunk. A nagy sziget határán túl alig tudja- a földrajzban legjáratosabb ember is, hogy egy Csiiizköz nevű sziovenszkói táj valóban „létezik“, azt pedig, hogy ezt Győrmegyéből hasította ki a békeszerződés, szintén aligalig sejtik. Szlovenszkó egyik legelhagyatottabb vidéke. Nádasok és csatornák, ingoványok és Dunaszigetek határolják, méla nyugalom ömlik végig a tájon, ez a Csiiizköz egyike a legnyugalmasabb, legkevésbbé látogatott vidékeknek. Turista nem bántja, pozsonyi autó nem érinti, vasútja nincs, utai kegyetlenül rosszak s autóbuszjárata csak egy van: Dunaszerdahely felé. * A Duna jelent itt mindent. Áldást is, felfakadó talajvizet is. A dunai szigeteken van a sok jó, finom fa, fűtésre, építésre, eszközökre. Ez a sok jó, finom fa azonban megkeseríti a gazdák életét, mert ez már a tulországban van s ezek miatt a szigetek miatt nem egy, hanem két hazában kell fizetni adót, illetéket és egyéb sallangokat. A kataszteri ívek sokáig Győrben maradtak, lassankint senki sem tudta, mennyi birtoka van s szabadon csinált rá adósságot: nem volt ív, amire a rátábiázást rá lehetett volna vezetni. Mikor aztán az ívek mégis visszakerültek s a felvett adósságokat kezdték rájegyezni, meglepő dolgok derültek ki. Számos birtok ugyanis gazdát cserélt s az új gazda azt hitte, hogy tiszta birtokot vett. Utóbb derült ki aztán, hogy adósságokkal jól megterhelt szigetrészt sóztak a. nyakába. Ilyen az élet a Csiiizközben. Nagyobb öröm azonban ennél az, hogy a birtokos Csehszlovákiában is, Magyarországon is fizet ugyanazért a szigetrészért adót. Szabadjon erre nézve Weis István nagysikerű munkájából, „A mai magyar társadalomiból egy sort idézni. Ezt mondja a tudós szociológus: „Az államkincstár kielégítése minden országban a kis gazdasági egységek s egyedek rombolásával jár!“ * A Duna csendesen folyik. Ezen a részen nem is nagyon mélázik, hanem feltűnően sebes az irama. A homokpadokat éppen Szap határában szokta lerakni, nem nagy örömére a szapiaknak. A szapiakat egyéb áldás is látogatja: mivel Pozsonytól a Dunán az ő falujok van legközelebb a parthoz, az elszánt német csónakosok s az Abeszszíniába készülő vándorok rendszerint itt szokták kikötni rozoga járművüket s innen indítanak wikingjáratot a baromfiak, szalonnák és kenyerek ellen. Így aztán nem csoda, hogy mikor kisétáltunk a partra, a parti kunyhóban egy asszony furcsa, zavaros nyelven szólított meg bennünket. Magunk is hasonló zagyva, nemzetközi nyelven kezdtünk beszélni, gondolva azt, hogy az illető hölgy, — aki épen a mosóteknő mellett munkálkodott a köztisztaság felvirágoztatásán, — nem birja az édes magyar nyelvet. Miután hoszszabb ideig értelmetlenkedtünk egymással, kifakadtunk végre magyarul? — Nem tud magyarul? — kérdeztük. — Amire ő: — Én csak tudok, de az úr tud-e ? Ekkor derült ki, hogy mindketten magyarok vagyunk, csak az egymás iránti udvariasságból halandzsáztunk öt percig. Ennek magyarázata a néni részéről az, hogy szerinte az idegenek rendszerint nem magyarok, hanem Regensburgból vagy Ulmból ereszkednek le a Fekete tenger felé s pontosan Szapnál tartanak állomást. * Ez a beszélgetés tréfásan hangzik ugyan, de a helyszín, ahol beszélgettünk, egyáltalán nem tréfás: a legkezdetlegesebb proletárkunyhók álldogálnak itt a parton, egy kidobott vén vizimalom társaságában. Erről csak annak lehet tiszta képe, aki látta s megnézte ezeket a rongyból, deszkából, nádból összetákolt kunyhókat. Ez még Európa középkorából való, ilyeneket talán Ruszinszkóban szoktak fényképezni. És emberek élnek ezekben a füstös odúkban, muskátlit ültettek a ház elé, kerítést fontak köréje, még tisztán is tartják. A hihetetlen magyar szegénység messzire kiált innen. Ha az elszánt németek itt kötnek ki, vajmi vigasztalan látvány fogadja őket... * S milyen érdekes véletlene a sorsnak, hogy a református tiszteletesek egyik legképzettebb, igen kedves tagja, Csekes Béla nagytiszteletü úr ebben a vidéki nyugalomban, ebben a meditációra és tisztánlátásra nagyon alkalmas faluban szerkeszti a Reformats Világszemlét, amely Szapról Amerikába, Ázsiába, minden világrészbe eljut. Él itt az ellentéteknek valami különös, rejtett törvénye ... * Mindenféle csatornák ölelik át ezt a nyugodalmas vidéket Csilizradvány, Csiliznyárad, Medve, Kulcsod, Szap, Bős, Balony: ezek a falvak alig hallatnak magukról, csendes munkában, eldugva a világ forgalma elől, minden különösebb életjel nélkül élnek. Csatornák és szántóföldek, rétek és erdők. Az erdőkben őz és szarvas: valóban nagyon érintetlen vidék ez még. * Az Alsócsallóközi Ármentesitő most itt folytat erős meliorációs munkát: számos csatorna oldalában hányják a földet az emberek, tocsognak a vízben, ütemesen hajlonganak, mérnek és tapasztanak. Tisztítják a csatornákat s a náddal tömött, beiszaposodott csatornák helyén nyílegyenes uj csatornák szélesednek. Baross János szakaszmérnök rendezi őket. Egyik csatornától a másikig megyünk, most valami kétszáz ember dolgozik. Éz a csapat folyóméterenkint, az köbméterenkint, amaz napszámban dolgozik. Küzdelem a talajvíz ellen. Küzdelem a megélhetésért. Kevés a munkaalkalom itt is. A munkavezető alkuszik a bérek ehérneműt nem csupán akkor mossuk ki, amidőn már egészen szennyes. Merf akkor dörzsölni, kefélni kell és ez rongálja a drága holmit. Mossunk tehát inkább gyakrabban jó színszappannal, amely kíméli a ruhát, használja a több mint 80 éve mindenkor felülmúlhatatlan £CH ICHT-SZAPPANT. FIGYELJEN A SZARVAS v HS T 6-32 miatt. A többiek oda-odafü!elnek. Csattan a fekete sár. Bunkózzák a karókat. Nagy testi erőre van szükség. Vájjon mivel segíti testét a magyar munkás dologidőben ? Reggel szalonna, délben szalonna, összesen két koronáért Egy kis kenyér és hagyma. Este bableves. Es ezt nevezzük mi a falusi ember „kiadós, bő táplálkozásának! . ..“ * Így hagyjuk el a Csilizközt: ragyog az őszi nap, finom zöld s barna színek ragyognak a láthatáron. Egy-egy tanya zavarja meg az egyhangúságot. Hajdani uradalmi tanya, megkopott, kidült, rokkant épületekkel. Nagyritkán itt- ott modern épület. De ez állami s vagy csendőr, vagy finánc lakik benne. Jó volna néha ide, ebbe a világtól elzárt kedves vidékre visszahúzódni, megfutva az életkert lármájától... (thyvi) 1 Török András I 1872—1932. | Komárom, — október 28. A komáromi iparostársadalomnak nagy gyásza van. Török András műlakatos mester, hosszas betegeskedés után október hó 26-án, munkában eltöltött áldásos életének 61-ik évében elköltözött e földi éleiből. Halálának hire mélyen megrendíti városunk társadalmának széles rétegeit, mert az elhunytat sokan ismerték és becsü'ték. Török Andrással városunknak egyik legintelligensebb, legkiválóbb iparosa költözött el, akinek szakképzettsége, szakmabeli nagy tudása messze Komárom határain túl is tiszteletet és elismerést szerzett számára. Szabó Zsigmond jónevü komáromi lakatosmesternél tanult, innen mint segéd Budapestre ment, ahol Páder Nándor komáromi származású jóhirnevü műlakatos üzemében gyarapította szakismereteit. Innen 1894-ben Bécsbe utazott, ahol több éven át dolgozott a legkiválóbb műlakatos üzemekben. Becsben sajátította el a lakatos díszmunkák művészetét, amelyben igen nagy gyakorlatra tett szert és tervező képességét is fokozatosan fejlesztette, olyannyira, hogy a legizlésesebb vasdiszmunkát a legnagyobb precizitással alkotta meg. E munkában való önálló felfogását, ízlését és teremtő készségét különösen Gillár Valérián bécsi udvari műlakatos üzemében fejlesztette, akinél iparművészek terveztek és dolgoztak. Huzamosabb ideig dolgozott Berlinben, Frankfurtban és Münchenben, sőt Párisban is megfordult, mindenütt gyara pitva tudását és szorgalmával, ügyességével elismerést és becsülést szerezve a magyar iparos névnek. 1900-ban telepedett le szülővárosában, ahol külföldön szerzett szaktudását akarta érvényesíteni, de sajnos, a kis város kevés alkalmat adott erre, mindazonáltal mint építő lakatos, de különösen mint műlakatos keresett iparosa volt mindenkor Komárom és messze vidékének. Komáromban több művészi kivitelű diszkapu, Budapesten, Zsolnán, Szőnyöít és más városokban elhelyezett műbeccsel biró vasmunka hirdeti tiszteletreméltó nevét. Külföldön eltöltött éveiről 1922-ben „Magyar ipari munkás külföldön“ c. közvetlen hangú munkájában számolt be, amelyben a külföldre került iparosnak sorsát kívánta megismertetni azok előtt, akik külországokban akarnak szerencsét próbálni. Török András elhunytéval a magyar iparosságnak egyik öntudatos alakja hunyt el, aki fajának nemzeti hagyományaihoz élete végéig hűségesen ragaszkodott s igy halála veszteség az itteni magyarságeak is. Az iparosintézményeknek régóta volt tiszteletben álló tagja, a református egyház egyik buzgó és áldozatra kész presbiterét gyászolja, a községi iskolaszék szorgalmas tagját, a magyar nemzeti párt helyi szervezete pedig egyik alelnökét veszítette el. Elhunyta mélyen lesújtotta hitvesét, szül. Széles Mária úrnőt, aki a legjobb férjet veszítette el, István és Sándor testvéreit s a kiterjedt rokonságot. A megboldogult kihűlt porait október 28-án, pénteken délután helyezték a helybeli református temetőben nagy részvét mellett örök nyugalomra. Temetésén a ref egyház presbitériuma és a magyar nemzeti párt vezetősége testületileg jelent meg s az iparos társadalom nagyszámú tagjainak részvétével rótta le fájdalmas kegyeletét a megboldogult iránt. Koporsójánál Galambos Zoltán ref. lelkész mondott magasszárnyalásu beszédet. Áldás és béke legyen porain! . Féríí bélelt bőrkeztyű 27, selyem schálkendő 20, téli sporting 25, gyapjúschál 12, iäger alsónadrág 15, */* hegedű 60-150 ELBERT-nél Nádorucca 19. sz.
