Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-10-22 / 83. szám
»KOMAROMI LAPOK« 5 oidA 1932. október 22. Vád és védbeszédek Szombaton délelőtt hangzottak el a vád és védbeszédek. Dr. Szellák államügyész nagy beszédben kért szigorú büntetést az elvetemült családirtók fejére. Hivatkozott a szakértői véleményre, amely nyilván a mérgezés megtörténte mellett foglalt állást, hivatkozott a kihallgatásokra, a súlyos gyanúokokra, valamint arra a körülményre, hogy a vádlottak pénzéhségből s haragból mindenre képesek lehettek, azonkívül a vádlottak néhány elszólására, amely azt mutatta, hogy a szatmárnémeti példát követték: az ügyész halált kért. A védők: dr. Vajda Andor, dr. Nagy Béla és dr. Fischer szintén hosszúi beszédekben fejtegették a védelem jogos álláspontját. Szerintük a por, indiciumon alapulva, gyenge gyanuokokra támaSzkodhatik. Szóbeszédekre és hallomásokra nem lehet elitélni valakit. Rámulattak arra, hogy a Tárnyik, Kotri, Drdosügyekben ,a hullák exhumálásakor nem találtak arzénét s a vizsgálatot be kellett szüntetni. Berkest sem arzén ölte meg. Kétségbevonják a szakvélemények igazságát is s a maguk részéről felmentést kértek. Lapunk zártakor a tárgyalás még tart. ítélet szombat délutánra várható. i 1 Állami lobogók előírás szerinti kivitelben kaphatók Spitzer Sándor könyv- és papirkereskedésében Komárom, Nádor utca 29. sz. alatt Ma, szombaton tartja a Jókai Egyesület Arany János emlékünnepélyét A magyar lélek halhatatlan kifejezőjének, az igazi nemzeti géniusz megtestesítőjének emlékére a Jókai Egyesület magas színvonalú ünnepélyt tart. Az alkalmat erre Arany János halálának ötvenéves dátuma adja, ámde e mementó nélkül is mindig ünnepet ülünk, ha Arany egy-egy költeményét szavalni halljuk, vagy ha meghitt óráinkban a Toldi örökszép történetét olvasgatni kezdjük. Ahol csak magyarok élnek, megemlékeznek Arany Jánosról, az emberről, a művészről s természetesen nekünk, kisebbségi sorsú magyaroknak sem szabad kimaradni az ünnepségek láncolatából s kell, hogy Jókai városa méltóképpen ünnepelje meg a kongeniális Arany János nagy emlékét. A Jókai Egyesület ma, szombaton este rendezi a Kultúrpalota dísztermében — este 8 órai kezdettel — emlékünnepélyét. Az ünnepély megnyitó beszédét dr. Sziij Ferenc, az Egyesület elnöke mondja, mig Arany költészetét — hozzásimuló szavalatokkal — dr. Borka Géza ismerteti képekben. A Dalegyesület kiváló működő kara Schmidt Viktor karnagy vezetésével fog fellépni. A gimnázium énekkara és zenekara, melyet Krizsdn József zenetanár dirigál, vonzó zene és énekszámokkal lép fel, valamint a gimnazisták híressé vált szavalókórusa is bemutat két Arany balladát. Az ünnepély iránt városszerte nagy érdeklődés mutatkozik. Komárom városának közönsége méltóképpen akar megemlékezni az egyik legnagyobb magyar költőről. inirwiMm wrinmrnmrmaninirKiwmiinifinnmninnrnniiniwwmii<umhh iiiiwi' nmi in i hi r-rrrriT“«««»** Néveri nenne, aki nyolcvanhat esztendős és makkegészségnek örvend, Gűtáról begyöít Komáromba. Komárom, október 2t„ Terjedelmes öreg és jóképű, pirospozsgás néni Néveri nenne, a gútai nemzet öregebb részének a tagja. Fiát a mostoha idők őt is kimozdították helyéből, ami nagy dolog, mert eddig nem volt szándékában Gúta országot elhagyni még egy órára se. Nem is ösmeri ki magát Komáromban, de mivel ajáratban volt őkegyelme, hogy városban könnyebb a tél, becihelődik a városházára és megsem áll dr. Igó Aladár városi főkapitány szobájáig, ahol tudvalevőleg a városi segélyezés ügye is lebonyolódik. Szép nagyterimés batyuját leteszi egyik székre és elkezdi Néveri nenne a mondókát. — Hát itt vagyok tekintetes uram — hogy nem ismér a lelkem — hát én volnék a Néveriné, az özvegy Néveriné Gútáról. Fiát meggyüttem tekintetes uram. — És miért jött ide édes lelkem, mondja meg. — Hát azért drága tekintetes uram, mert ide igazítottak. — Aztán ki igazította ide? — Én mán nem tudom könyörgöm alássan a nevit néki, de otthon is monták, hogyhát csak ide gyüjjek, aztán a tekintetes úr segít rajtam. — Mivel segítenék? Elég nekünk a mi szegényeinket is segíteni édes jó asszonyom. — Hát kérem alássan, pedig nekem azt mondták Gútán, hogy csak gyüjjek be ide a városba és irattassam bele a nevemet a városházán, osztán lesz ingyen ebéd, meg minden hónapra ötven korona. — Nem jó helyen jár maga Néveri néni, magával áprilist járattak. Hiszen Komáromban még nincsen népkonyha. — Nincsen-e? Hát nekem aszondták, hogy ott még ezren is jóllaknak. — Azután azt az ötven koronát matalán Mír tegak m;nt 15 éve haszna.jnlö. Még: sohasem csalódtunk benne! BShadc-? fehér fogunk, és kellemes szájízünk ve t, annál inkább, mert Chlorodont-szájvizet is használunk. Egész családunk Chloroaont-fójkefével mossa fogát.“ C. Chudoba, Fr. ... C*ak valódi Chlorodont-fogpasztát fogadjon el ás utasítson vissza minden utánzatot. Tubusa 4 és 6 K8A ga csak Gútán kaphatja meg, jól tenné, ha a főjegyző urat megkérné erre. mert ez mindenkinek jár, de magának még inkább mert nyolcvanegynéhány esztendős. — Hát akkor nem jó helyen járok, mondta az öreg Néveri nenne és a batyuja után nyúlt. Meg sem állt a járási hivatalig és ott is elmondta az ő nagy baját. Eleinte csak mondja, mondja szegényke, de hát az az úr csak nézett rá és nem értette, mi is az ő nagy búbánata. Egy másik ajtón kopogtatott, ott már tudtak vele beszélni. És megmondták neki, hogy ide hiába jött. Mert a gútaiaknak Komáromban nem adnak ebédet, jó, ha a komáromiaknak jut majd a télen. A segélyt pedig tényleg legjobb lesz, ha a főjegyző úr csinálja meg, mert azt már régesrégen meg kellett volna kapnia a Néveri néninek, ha a törvényt Gútán is úgy hajtanák végre, mint Komáromban. Néveri nenne szomorúan ment haza Gútára, ahonnan beszédült Komáromba mindenféle szóbeszédre. Bizony látta őkegyelme, hogy itt sincsen jabb világ, mint Gútán. Mert öreg közmondás az, hogy ahol nincs, ott ne keress. Komáromba pedig régen bevonult a dines. Gondolatok a tudományról és művelőiről. Irta: dr. Kenessey Kálmán, Ógyalla. (Folytatás. Az életküzdelemben pedig egyetlen és kizárólagos fegyverünk az intelligenciánk. Az ember intelligenciája adja meg egyedül a módot arra, hogy az elibénk lóduló akadályokat legyőzve érvényesíteni tudja értékesnek felismert önállósítását. Pld. a tudomány egyik ágából fejlődött ki az alkalmazott fizika vagy technika, ami nem egyéb, mint az emberi erő érvényesülése az elébe tóduló akadályokkal szemben. De amíg megépültek a technikai csodák — azalatt megismerte az ember a »Kozmosz« világát! Amíg a kuruzslásból kifejlődött a modern orvostudomány, az alatt megismertük az élettörvényeit s az egészségért küzdünk, hogy jobb életet élhessünk! Elindult a filozófia, hogy megkeresse az igazságot és megtalálta a szeretetet; vizsgálta a tényt és megtalálta mögötte az egyetemes szellemiséget. (Böhm.) »Mert a valóságnak két arca van — mondja W. Bergson —: az egyik a mechanikus automatizmus formájában jelentkező fizikai valóság, a másik az automatizmus korlátáit áttörő tudatosság világa«. A tudatosság — mint szellemi öntét — segítségével az ember maga is alkotóvá lesz, aki a kész dolgokat a maga akarata szerint alakítja. Mivel azonban az ember sajáL akarata szerint bizonyos mértékben igába hajthatja« az anyagi világot, tudományos szerszámokból kialakított technikai felkészültséggel élhetővé teszi az életet: ma hirdetik — inkább álpróféták, mint céhbeli tudósok, — hogy a felvilágosodási mozgalom után a tudomány hatalommá lett, amely kormányozza az emberiséget a három nagy igével: a törvényszerűséggel, a kiegyenlítéssel és az alkalmazkodással, mert a természeti s még inkább az élő világban ezek adják a valóságot. Erre a három nagy igére építi fel R. Francé német természet bölcselő a világ megváltását célzó filozófiáját, amelynek summája az, hogy éljünk a természetes, ösztönös érdekek szerint, környezetünket alakítsuk úgy, ahogy nekünk a legjobb, tekintet nélkül pusztítsuk ki, ami életünk elvét akadályozza s ha ezt nem tudjuk minden vonalon keresztül vinni, akkor — nos, akkor — alkalmazkodujnnk. Mert hiszen a világtörvények csak az emberi szellem rendtörvényei, a mi Süteméni/e megörvendezteti VANILLIN CUKORRAL lelkitörvényeink, agyunkban a belső folyamatok tömegét ezek rendezik és semmi más. És mi ezt nem az »örök igazságért« tesszük, hanem azért, hogy lehetőleg »súrlódás« nélkül élhessünk (ha ugyan ez élet s nem csak vegetálás) és eljuthassunk az emberszámára elérhető optimális »kiteljesedésre«. Tehát nem törvénye a magnak a csírázás és felnevekedés rengő búzakalásszá, hanem az ember csak kitalálta. Nem törvény, hogy a Nap fénye kell az élethez, hanem az ember csak kispekulálta. Az emberek gondolkodása a XIX. század végén a durván félremagyarázott darwinizmusra épült fel. Azt hittük, hogy kell, hogy erős, erélyes, kegyetlen, praktikus és önző legyen az ember — a »létérti küzdelemért« — mert »Isten halott és amint a jelek mutatják mindig is halolt volt«. (Mereskovszky.) De ne felejtsük el, hogy a törvények akkor is meg voltak a való és szellemi világban, amikor azokat a mi »öntudatlan« szellemünk még nem ismerte fel! A helytelen nyomokon induló kuíató helyte'en következtetéseket, tévtanokat hirdet. Ezekre a »tudományos igazságokra nincsen az életnek szüksége. A világtörvények nem az emberi szellem rend törvényei. Régen meghaladott, de mindig visszakisértő világnézet: az antropocentrikus gondolkozás. Az ember a természeti és szellemi világban csak ott nem talál összefüggést, törvényszerűséget, ahol a megismerésünk még kiegészítésre szorul. Pld. az atomon belőli fizikai vizsgálatok alapján megindult az oksági-elv (akauzáiis) nélküli természettudományi szemlélet. Az okság elve azért vész el, mert nem lehet valamit absolut exakte megfigyelni s a bekövetkezendőket, a tudomány lefolyásának további sorsát nem lehet előre meghatározni és ezért, mivel nem határozható meg valamely folyamatnak minden irányban való bekövetkezendő szükségszerűsége: üres szójáték o/.-ról beszélni. Ez a szemlélet azonban csak addig tartja magát, amíg nem látjuk meg, hogy egy elektron milyen hullámfázisban és hol fog az ión hatásmezőjébe belépni! A valóság nem egy történés nélküli merev állandóság, hanem dynamizmus. Ha minden hullámrezgés, még az se mzárja ki az állandóság viszonyított észlelését vagy szemléletét. És megdönti az okságnélküli világképet a legeslegelső fizikai tünemény a tömeg-tétlenség (vagy, ahogy megrögzötten ma is helytelenül nevezik: tehetetlenség!). (Folyt, és vége köv.) Mi történt a Bat’a üzletben s a járási főnök előszobájában? Néhány héttel ezelőtt a komáromi Bafa-üzletben cipőt akart vásárolni dr. Skrak Ferdinánd, a járási hivatal egyik tisztviselője. Szóbaelegyedett a kiszolgálókisasszonnyal, akinek, — egy későbbi pör aktái szerint, — a vallását firtatgatta. :>/// mindenki zsidó, — mondta a tisztviselő, — majd teszek róla,
