Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-10-22 / 83. szám

! 5*32, október 22 6, oldal. »KOMAROMI LAPOK* hogy Bafáéknál ne legyen ennyi zsidó!« Az üzlet vezetője, Rotter Márk, ezt a kijelentést sérelmesnek találta s tele­fonon, majd személyesen felkereste Fried Jenőt, a Kereskedelmi Testület elnökét és dr. Krausz Artúrt, az izr. hitközség elnökét, akinek segítségé­vel orvoslást kért. Ezek másnap fel­­kreesték dr. Novotny Richárd járás­főnököt, hogy előadják a panaszt, tár­gyalás közben azonban hirtelen bero­hant a szobába az addig kint várakozó Rotter Márk ezekkel a szavakkal: »Skrak még itt is inzultál.« Aminthogy a sértett után Skrak dr. is belépett a szobába. Amire Fried Jenő így kiáltott: »Ha ez az én hivatalomban törté­nik, akkor először adok neki két pofont s azután kirúgom.« Ezt viszont dr. Skrak érezte magára nézve sértőnek s becsületsértés miatt feljelentette dr. Krausz Artúrt és Fried Jenőt. A pör tárgyalását most tartották meg, amikor is kihallgatták a két vádlottat, akik egybehangzóan adták elő a val­lomásukat. Tekintettel azonban arra, hogy dr. Novotny Richárd járásfőnök, akit tanúnak idézett be a bíróság, nem volt hajlandó vallani a hiva­talos titoktartásra való tekintetfel, a tárgyalást elnapolták arra a z időre, amikor a járásfőnök a felmentést ez alól megkapja. Pár szó .. . a november hó 6-án megnyíló kép­­kiállításomról. Festményeim minden darabját művészi ihlettel, nagy szeretettel, lelkesedéssel, alkottam. Bemutatom a legújabb művei­met, valamint régebbi festményei­met is. Festek olajban, tájképet, portrai-t, csendéletet. Vízfestménye­im jól hatnak modern lakásokban elhelyezve. Egyformán szeretek olajjal és aquarellel dolgozni. A tárlat tartama alatt néhány érdekes komáromi arcképet fogok készíteni. Kerülni akarom a régi, hideg be­­uyomású képkiállítást, hogy minél gyakrabban felkeresse a kedves kö­zönség, egyéb szórakozásban, él­vezetben is lesz része egy-egy na­pon. Uj irányban haladok, melyet most fogok először itt bemutatni. Ez új irányú festményeimhez, új­szerű rámákat készítettem. Minden kép a megfelelő keretet kapta. Üdén hatnak a sárga lécek, a nap­sütötte aquarel képek körül. A »pár szó« hosszúra ne nyuj­­jon — elköszönök. Meghívom ezúton is az érdeklődő­ket november 6-tól november 19-ig tartandó gyűjteményes képkiállítá­somra. Pellerné Feszty Edith. 431 |p|i ^ mérték után is, haskötők orvosi rendeletre, melltartók, női kombiné és háióingek, keztyű, harisnya nagy ra ktára Pollák Juliska Utódánál Komárno, Nádor-u. 17. Kezt\űk és fűzők tisztítása és javítása. Drezdai nevelőintézetéből megszökött egy tizeimégyéves fiú s Csícsónál fogták meg a fináncok. Indulást a fcá?om szekunda után, via Bodenbach, Saját tudósítónktól. Az elmúlt hét egyik napján a csicsói határban egy biciklistát láttak erősen kerekezni a fináncok. Mivel gyanúsnak tűnt előttük az ismeretlen utas fiatal­ember, akinek nagy hátizsák lógott a hátán, megállították és igazoltatták. A fiú csak németül beszélt és igazolni nem tudta magát. Örsről-őrsre vitték a fiút, egyik járőr átadta a másiknak s igy hivatalos utón végre Komáromba került bicikli nélkül. A biciklijét tudniillik ott fogták zálogba a fináncok, akik 10 korona illetéket róttak ki rá a biciklije miatt. Ezt az illetéket még Csehszlovákiába való be­lépésekor kellett volna fizetnie, de ott annál is inkább sietett azt elmulasztani, mivel útlevél és min­den igazolvány nélkül lépett át a határon Bodenbachnál, összesen négy márkával a zsebében. Hosszas kihallgatás után kiderült a jóképű, jóvágásu, intelligens német fiú sorsa. Werner Fritsche a neve, szülei Drezdában élnek, apja egy nagy gyár mérnöke. A fiú egy előkelő nevelőin­tézet negyedik osztályának tanulója s az év végét négy szekundával zárta. Németországban ősz elején van az is­kolaév vége. Szeptemberben derült ki, hogy a kitűnő Werner Fritsche négyből bukni fog. Félt az apai pofonoktól és egy szép napon fehérneműt, fogkefét tett a hátizsákjába és világgá indult, maga sem tudta, hová, merre. Zsebében négy márka volt, ezen kivül semmi igazolvány. Sikerült átjutnia a német határon Bodenbachnál, onnan, napi 100—120 kilométert megtéve, a Saját tudósítónktól. A napokban ünnepe volt Nagy me­gye re n a fiatal ipáros nemzedéknek, a nagymegyeri Iparos Körben ta­­noncavatás volt. Ekkor szabadították föl nemcsak Nagy megver, hanem a környék iparos tanoncait. Az ifjú iparos nemzedék szívében lángolt a boldogság, az öröm, mert hiszen az életpályájuk egy fontos határkövéhez értek, vége lett az inaséveknek és a legények sorába léphettek. A tanonc-fölszabadítási, illetve a le­gény-avatási ünnepélyen megjelent Komáromból Bircsák Károly ipartár­sulati kormánybiztos is, aki közölte a vizsgázó bizottság előtt, hogy a ko­máromi járási hivatal, mint I. fokú iparhatóság rendelkezése szerint Szabó Károly csicsói hentesiparos tanonc a jelen alkalommal föl nem szabadulhat. Szabó Károly henlestanonc ezt a határozatot tudomásul vette és mindenki azt hitte, hogy ezzel az ügy befejezést nyert. A következ­mények azonban mást mutattak. A fölszabadulási aktus örömére a csicsóiak az egyik vendéglőben mu­latni kezdtek. E mulatságon nyolc csicsói vett részt. Amikor sötétedni kezdett, a csicsói­ak kihörpintették a boraikat és ci­­helődni kezdtek a hazaindulásra. Elő is állt a két csicsói kocsi az in­dulásra. Szűcs Ferenc hentesiparos és hasonnevű fia is sietett ahhoz a kocsihoz, amely Csicsórói Nagyme­­gyerre hozta őket, hogy fölüljenek rá. Itt azonban nagy meglepetés várt reájuk. A kocsi többi utasa nem en­gedte őket fölülni, mert Szabó Károly, a föl nem Komárom, — október 22. Csallóközig jutott. Akkor fogták el, amikor Magyar­­ország felé keresett utat, útközben jószivü emberek tartották. Étlen-szomjan, jól lerongyolódva, láza­san és mindenféle rovarok által össze­csípve ért Komáromba, ahol először is a kórházba vitték, majd jószivü emberek vették pártfo­gásba, mindaddig, mig apja érte nem jön. Értesitették a drezdai rendőrséget, a fiú szüleit s Werner Fritsche most nagy szorongások között várja az édesapját. * Az apai pofonok helyett azonban levél érkezett Drezdából, az apa írása, benne 50 kemény márka. Azt írta a Vater, az öreg Fritsche, hogy egy­általában nem lepődik meg a fia szö­késén, mert ez már a fickó negyedik »lógása.« Egyszer Salzburgira, egyszer Berlinbe, egyszer pedig Becsbe szökött. Nem akar tanulni, géplakatos akar a fiú lenni. Az apa arra kéri a hatóságo­kat, hogy vegyenek jegyet a fiának, fizessék ki adósságait s adjanak neki sokat enni, mert feneketlen gyomrú. Erre az 50 márkából kifizették a 150 korona ápolási díjat, veitek neki egy jegyei Drezdáig, kezébe nyomtak 4 márkáit s a prágai gyorsra felültették. A biciklijét utánaküldik. Azóta meg is érkezett s pénteken minden isme­rőse, pártfogója, evangélikus hittest­vére ékes német levelezőlapot kapott köszönetül. Legközelebb megint »ki­rándul.« Komárom, október 22. szabadult hentesiparos tanonc an­nak a gyanújának adott kifeje­zést, hogy Szűcs följelentése aka­dályozta meg az ő legénnyé ava­tását. Szűcséknek mit volt, mit tenniök, mikor látták, hogy lemaradtak a ko­csiról, gyalogszerrel vágtak neki az útnak. Szabó Károlyék kocsival egy más úton haladtak Csicsó felé és termé­szetesen megelőzték a gyalogos Szű­cséket. Egyszer valami hiba támadt a lovak szerszámán, meg kellett áll­mok. Amíg a szerszámmal bíbelődött az egyik, addig a többi utas is leszállt a kocsiról. Ekkor értek oda a gyalogos Szűcsék. Erre ifjú Szabó Károly, a föl nem szabadult tanonc, megtámadta az idő­sebb Szűcsöt és erősen bottal ütlegel­ni kezdte. Az ifjú Szűcs látta édes apja szorult helyzetét, segítségére ment. Kést rántott elő és a támadója balkar­ját fölhasította. Később többen is be­lekeveredtek a küzdelembe. Amikor aztán vége lett a csatának, mindnyájan visszamentek Nagyme­­gyerre, hogy az orvos bekötözze a sebeiket. Ilyen szomorú vége lett a nagyme­gyeri lanoncavalási ünnepélynek. i'iHiíimwffiiwriiiiiHr n, iiMnnwiimBwrru'r — „Legyen szüret“ cim alatt jele­nik meg november elejére Erdőházi Hugónak húsz válogatott verse. A né­pies kiadású füzetet eddig is már igen sokan rendelték meg. A versfüzet ára 5 Kő s levelezőlapon lehet megrendelni a szerzőnél (Komárom, Klapkatér). Megnyúzott lopok láthatók még ma is a sok pesti újságon. Nincsen egy magyaror­szági’ újság széles Komáromban forgalomban, amit ki ne végeztek volna néhány szerencsétlen sors­jegyhirdetés miatt. Nem lehet egy riportot elolvasni, egy jelentést kibetűzni, egy novellát bevégezni az újságokban: már a hídon ki­­végzik, kitépik a legérdekesebb oldalakat. Egyideig még nyírták. Most már szaggatják. Mit kell azokon a sorsjegyeken úgy félte­ni? Így a figyelem még jobban jel van híva, — úgy pedig vájjon kinek van pénze sorsjegyért át­mászkálni a határon? Aki venni akar, az vásárol úgyis. Felesle­ges a buzgalom. Párkányban, Po­zsonyban nincs ilyen kitépett ma­gyar újság. Hogy miért kell ezzel felhívni az újságolvasó kíváncsi­ságát s neheztelését, azt nehéz volna megoldani. S mért épen Komáromban?!... A titokzatos komáromi G. IC. E. nevének ezennel felfedjük rejtélyét A komáromi rendőrség havi króni­kájában a legtöbbet szereplő „egyé­niség“ egy Gulyás Kefei Endre neve­zetű foglalkozásnélküli fiatalember. Nem múlik el hét, hogy a derék „magánzó“ ne kerülne a rendőrség elé. Az elmúlt hetekben mint nők üldö­zője működött a külvárosban, ked­den pedig két társával szövetke­zetei alkotott s a vasúti állomáson szénlopáson érték. A rendőrök ezt észrevették s utána­eredtek a tolvajoknak. Ezek azonban kőzáporral fogadták a rendőröket s olyan támadólag léptek föl, hogy a rendőrök kénytelenek voltak revolverüket használni a tolvaj társaság ellen. Gulyás Kefei Endrét elfogták, két társát azonban nem nevezte meg. A nevezett fiatalember szökésétől csak akkor kell taríani, ha a rendőrség személyesen kiséri be. Szabályos idézésre, mint jól nevelt do­logkerülőhöz illik, mindig magától jön be s hűségesen leüli a kimért heteket. Dr. Túlóvatos János és dr. Elővigyázó Péter a körültekintők. Két kis szlovenszkói eset 1932-bőt. Egyik szepesi laptársunk közli az alábbi két izes esetet. Az eset szerep­lőiről azt állítja, hogy cipszerek Mi azonban hozzátehetjük, hogy Szepes­­ségtől sokkal délebbre is megtörtén­hetnek hasonló „ijedelmek“ s nemcsak a cipszer annyira „circumspectus“, ha­nem sokszor a csallóközi magyar is. A személy általánossá vált * A zipser embert mindig „circum­spectus“ jelzővel illették. Ez a circum­­spectus-ság a mai viszonyok között sokszor mulatságos túlovatosságig fo­kozódik. Egy vasárnap este zsúfolásig megtelik a törzsvendéglőm Fehérasszony-terme. A zuhogó őszi eső kergeti be a korzó közönségét. Minden asztal foglalt. Csak a mi törzsasztalunknál van egy üres szék. Egyszerre belép barátunk, Túlóvatos János dr. Csuromvizes a kabátja. Hely után néz és nem talál helyet. Nem veszi észre az üres széket a mi asztalunknál. Rászólok jó hangosan, az üres székre rámutatva: „A nagy világon e kivül nincsen számúdra hely!“ Ettől a barátságos invitálástól úgy megijedt, bogyósak azt dadogja: — Pardon! Én csak egy ismerősö­met keresem! — s azzal már szalad ki újra a zuhogó esőbe, mert hátha baja lenne a költői idézetből... * Máskor meg régi adomát ismételtet meg a túlóvatosság. (Mindenki ismeri bizonyára annak a Tanoncszabadítással kezdődött és éjjeli verekedés lett a vége. Akiket nem vettek föl a kocsira. Támadás a sötét éjszakában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom