Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-07-13 / 54. szám

2. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1932. julius 13. semmi sem tartja vissza attól, hogy üssenek egyet a magyarokon, pedig ne gondolják, hogy az ilyen őszinte­­ségi dühroham hozzájárul az ünne­pély, emeléséhez. Sőt! Egész bizonyos, hogy az ilyen türelmetlen cikkek csak arra jók, hogy rontsák az ünnepi han­gulatot és kétségessé tegyék azt a hie­delmet, hogy talán el fog érkeznie végre valahára a várvavárt béke is. Újra szervezkedik a Komáromi Ház- és Telektulajdo­nosok egyesülete. A komáromi háztulajdonosok figyelmébe! Komárom, — július 12. A komáromi háztulajdonosok egye­sülete újra szervezkedik. Nem nézheti tétlenül, hogy tagjai csak azért, mert házuk vagy telkük van, csendes meg­adással várják a biztos pusztulást; nem tűrheti szó nélkül, hogy épen a háztulajdonosoknak juttassák a leg­­mostohább sorsot, hanem erős helyi és országos szervezetbe tömörülve kí­vánja felemelni tiltó szavát, hogy ed­dig és ne tovább! Immár 12 esztendeje annak, hogy a házbirlok jövedelmet nem hoz, hogy a ház tulajdonosa házával nem ren­delkezik, hogy drágábban lakik saját­jában mint bármely bérlője, hogy a sok vallomás, bejelentés, kimutatások munkaidejét elrabolják, — hogy sehol senki, aki segítségére lenne és pártfo­golná, — de olyan aki számonkér, fe­nyeget és büntet — annál több. Minden beszedett fillért adóba és közterhekbe fizet, de ma már ez sem elég! Ma már olyan bérek beszolgál­tatására is kényszerítik a háztulajdo­nost, amit az soha nem vett a kezébe, amit soha nem is látott! Ki tud ennek eleget tenni? A komáromi háztulajdonosok egye­sülete erélyes akciót kiván indítani e lehetetlen állapotok megszüntetésére és felszólít minden ház- és telektu­lajdonost a csatlakozásra, hogy alábbi kívánságait megvalósíthassa: 1. Minden házba fektetett tőkének, ha az bérbe van adva, a minimális hozadéka a tulajdonos részére bizto­síttassák. 2. A ház kezelése és adminisztrálá­sáért e munka fejében szokásos díja­zás a bérösszegből levonható legyen; 3. A ház karbantartására a bérjöve­delem arányos része felhasználható legyen. Ne halogassunk tovább! — Legyen a Ház- és Telektulajdonosok egyesü­letének segítségére minden ház- és telektelajdonos, hogy sérelmeiket so­rozatosan nyilvánosságra hozza és or­voslása iránt lépéseket tegyen. Munkás zavargások Komáromban. Vasárnap éjjel számos ház falát bemázolták, köztük sok középületet. Hétfőn délelőtt, mikor a közmunkaügyi minisztérium kikül­döttei üléseztek, mintegy 500 tüntető vonult a városháza elé, de a rendőrség szétoszlatta a tömeget. Saját tudósítónktól. Már julius derekán járunk és Ko­máromban semmi közmunka nem volt még. A kikötő csendes, középítkezés nincsen, a Skodaművek gyárában ré­gen lecsökkentett létszámmal dolgoz­nak és rengeteg a munkanélküli. Kö­rülbelül háromezerre tehető a számuk, ha a családtagokat is közéjük szá­moljuk és ez az emberlömeg csak a jóremény­ség fejében él napról napra munka nélkül. A legutóbbi városi tanács­ülés küldöttséget menesztett Prágába, hogy ott az illetékes tényezőkkel tár­gyaljon. Ezek ígéretekkel jöttek haza és erről pénteken a Kossuth-téren tar­tott népgyülésen számoltak be. Itt a tömeg hangulata izzóvá forrott a prágai eredmények hallatára és a tömeg nem akart szétoszolni, hanem tüntetni kívánt a belvárosban. A rend­őrségnek kellett szétoszlatni a néptö­meget, melynek soraiból ilyen kiáltás is hangzott: — Elő a késekkel! •A közmunkaügyi minisztérium ki­küldöttei hétfőre érkeztek Komárom­ba, hogy itt megtárgyalják a munkale­hetőségeket. Vasárnap éjjel a kommu-Komárom, — július 12. nista párt több tagja, mint ezt a rend­őrség kétségtelenül megállapította, igen sok házat kiabáló veres festékkel mázolt be és feliratokat irkáltak a fa­lakra: Munkát, kenyeret! Éljen a kom­munista forradalom! A kerületi bíróság fogházának falá­ra például ezt írták: Munkát, kenyeret! Követeljük a politikai foglyok azonnali szaba­don bocsátását! Ilyen feliratokkal mázolták be a fő­gimnázium, a zsidó hitközség bérháza, más középületek és egész sor magán­épület falait. Csizmazia György városbiró újon­nan épült házának falait szintén bemázolták. Az államrendőrség letartóztatta Ma­­tejovics, Schlár munkások és Tuba pékmestert, akik ellen közvagyon meg­rongálása címen bűnvádi eljárás in­dul. Hétfőn délelőtt 10 órakor kezdődött az értekezlet a városházán, amelyen resztvettek a közmunkaügyi minisz­teri kiküldöttek, akik előzetesen meg­vizsgálták az állami üzemeket, főleg a kikötőt. Ezen az értekezleten részt­­vettek a munkáspártok megbízottai is. Eleinte kisebb csoportok verődtek ösz. sze a JOapka-téren és fel akartak nyo­mulni a tanácskozók közé, de az ál­lamrendőrség megtisztította a város­házát az illetéktelen elemektől. A Sétatér felől ezalatt kis csopor­tokban új elemek érkeztek, akik ren­dezőik sugalmazására azt kezdték kö­vetelni, hogy együtt akarnak tárgyal­ni a prágai küldöttekkel, majd azt követelték, hogy a városháza erkélyé­ről hirdessék ki, mit végeznek. A rendőrség nagy számmal vonult ki és a tömeget el akarta oszlatni, ez azonban nem ment könnyen, mert so­kan ellenálltak és többet elő is kellett vezetni, közben a rendőröket kövekkel is dobálták, úgy hogy a rendőrség gummibotját volt kénytelen a rend érdekében mozgásba hozni. Egjr órai kemény munka után si­került a tömeget szétszórni. Ez alatt a prágai kiküldöttek elvé­gezték a tanácskozást, amelynek ered­ménye az lett, hogy mintegy nyolcmilliónyi közmun­kát kezdenek meg rövid időn be­lül és a hét folyamán 35000 ko­rona értékű élelmiszerjegyet osz­tanak ki. A minisztérium kiküldöttei a rend­őrségnél is megjelentek és élesen el­ítélték a munkásságnak magatartását, hogy velük szemben terrorral lépett fel. A rend délre teljesen helyreállott és Uhrovcsik államrendőrségi titkár higgadságával megelőzte, hogy. na­gyobb kilengések történjenek. A munkanélküliek nagyrésze nem komáromi illetőségű, hanem az utóbbi pár év alatt vándorolt be. Ezt a ke­reseti lehetőségek reményében tették, de abban csalódniok kellett. A komá­romi gazdák panaszkodnak, hogy a lopások napirenden vannak és a dió­nagyságú burgonyát is felszedik, ha­csak nem őriztetik földjeiket. A napokban pedig egyik külvárosi pék szállítmányát, aki maga is sze­gény ember, megrohanták a munka­­nélküliek a Verkek mellett és az utolsó darab kenyérig kifosztották. A rendőrség nagy munkát fejt ki a közrend fenntartása érdekében, de a több ezer munkanélkülivel mégis ki­sebbségben van. Elvégre a munkanél­küliség mégsem rendőri kérdés, ha­nem gazdasági, melyen a kormány­nak kell segítenie. , KÉPESLAP HELYETT, Balaton. Lefényképeztük a vitorlást Csillog a nap a Balaton tükrében. A Badacsony széles háta elvesző folt csupán s előttünk a tihanyi fák zöldje sötétlik. Néhány csónak úszik a vizen s Füred felé fehérpillangós vitorlák siklanak. Vitorlásról nincs még fényképünk. Kis kartársam — most kapta a foto­­grafáló apparátusát, — elszánva min­denre, gyorsan ledobva ruháit, begázol a vízbe. Felveri a homokot s megriaszt két békés halat. A vitorlás azonban huncut jószág: egyre beljebb siklik s nem veszik észre gazdáik, hogy üldözzük őt. Kis barátom már derékig gázol a vízben. Szeme elé tartja a masinát, aztán mind följebb emeli, de a fehér­vitorlás üde kis hajó egyre jobban távolodik a parttól. Majd a szél fél­oldalt dönti s e pillanatban olyan profilt mutat, hogy a legedzettebb fotográfusnak is feljajdul az öröme. Már fut a vitorlás, irányt változtat s közelébb fújja a szél. E pillanatban ordítás: a kolléga be­ejtette gépét a vízbe. Addig igyeke­zett, csúszott és gázolt, amig sikerült elhelyeznie masináját a tóban. Keszthelyi Helikon Megilletődve állunk meg a keszt­helyi park árnyas fái között a magyar irodalom nagy emlékénél. Görögös stilusu kis emlékmű áll a parkban, néhai való Festeüchek Helikónjának emlékére s tisztelettel olvassa a szloven­szkói magyar utód a nagy neveket, ame­lyek emlékére fákat ültetett a kegyelet. Helikon, Auróra: nemzeti felujulás és nekibuzdulás fényes korszaka, em­léked hársfák és virágok hirdetik s egy aranybetűs tábla. Klasszicizáló osz­lopok között gyereksereg játszik s így van rendjén: a nagy elődök emlékét szívják magukba a kis legények, szí­nes ruhás lányok, ha csak egy-egy pillanatra is. Lüktet, vágtat az idő. Csak egy percnyi megállás a fák között, nem­zeti műveltségünk diadalmas lépésének nagy emlékénél. A kései utód egy messzi tájról tisztelegni jött s csende­sen emeli meg kalapját. Csak egy pillanat, — a felhők s a vitorlák to­vább futnak s az utódot is tovaragadja a mai rohanó idő ... Szombathy Viktor. — A napszurás áldozata. Tóth Ilona komáromszentpéteri 20 éves ha­jadon a várföldi majorban Balogh Dá­vid gazdaságában marokszedő leány volt. A múlt héten pénteken óriási hő­ségben délután 3 óra tájban kedélye­sen és a legszorgalmasabban dolgozott Egyszer csak hirtelen rosszullét fogta el. Balogh Dávid azonnal a mentőkért telefonált Komáromba. Néhány perc múlva a mentők megjelentek Várföl­dön, a beteget kórházba szállították, de már nem lehetett segíteni, még az napon kiszenvedett. Temetése vasárnap volt a komáromi r. k. temetőben. Fényképészeti készülékek, filmek és papírok Hacker és NcufeldnéL

Next

/
Oldalképek
Tartalom