Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-09-03 / 69. szám
2. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« iáknak olyan politikai fegyvertársuk legyen, aki egyenesen a magyar irredentizmusnak malmára hajtja a vizet. Rázus Márton egyik leglelkesebb hive az autonómiának, amelyért nemcsak szóval, de tüzeshangu cikkekkel is harcol. Ez utóbbiakat a külföldi lapok is szokták közölni s valószinüleg azért indult meg ellene az eljárás, mert cikkei révén a külföld is megismeri a csehszlovákiai politikai viszonyokat. Svehlával akarják az agrárok közt dúló háborút lokalizálni. A csehszlovák agrárpártban kitört súlyos ellentétek, amelynek középpontjában Udrzal miniszterelnök személye áll, még mindig erösbödő tendenciát mutatnak. Az agrárpárt október végére tervezi a pártkongresszust és a pártnak Udrzal miniszterelnökhöz ragaszkodó csoportja minden erővel arra törekszik, hogy a kongresszuson az ellentétek elintézést nyerjenek. Erre Svehldt tartják egyedül alkalmasnak, akinek nagy tekintélye képes lenne békét teremteni. Svehla most már egészséges, jelenleg Karlsbadban üdül, de rokonsága mindent elkövet, hogy megakadályozza az aktiv politikába való visszatérését. Udrzal miniszterelnök pedig tovább folytatja struccpolitikáját és tudomást sem akar szerezni az ellene napról-napra megnyilatkozó támadásokról. Mikor kerül sorra a félbenmaradt Deák Ferenc ucca? Minden hétfőn reggel pontosan megjelennek a munkanélküliek és várják a munka beígért megkezdését. Komárom, — szeptember 2. Elmúlt a vakáció és lassan vége a nyárnak. A kis diákok serege csapatosan siet munkahelye: az iskola felé. Szeptember 1., kapunyitás a községi elemi iskolában és a két polgári iskolában is. A Deák Ferenc ucca megtelik apró seregekkel és most véletlenségből egy kiadós záporesö letapasztotta a porrétegek etebben az uccában, amelynek fele nagyvárosi képet mutat, mig a másik fele az elhagyatottságét, gaz és bojtorján tenyészetet, kő és téglatörmelékek dombjait. No és ne hagyjuk ki az ucca közepét, a maga kátyúival és portengerével, ha erősen tűz a perzselő napsugár. Erre van kilátás, hogy a gyermeksereg ezt kapja ajándékul a várostól az idén is, bár e lapokban híradások jelentek meg, hogy már csak lejtmérezni kell és azután kezdődhetik a betonmunka az aszfalt alá... Milyen okos és célszerű dolog lett volna ezen még a nyáron túlesni és szeptemberre aszfaltos ucca várta volna a kis iskolásokat por nélkül, szemét nélkül. Pedig itt járt a főfő vállalkozó, Menzel maga is. Az is Ígért mindent, csak épen nem indítja el a beígért munkát. Hát ez bizony nem jó kilátás arra nézve, hogy ezt a munkát még az idén be is fejezzék. Már szeptember van és október végén a betonmunka is kockázatosabb. Aszfaltozni, igaz, hogy télen is lehet, ha nem esik a hó. Milyen nagy baj ez, hogy nem fejezi, illetve nem fejezteti be a város a vállalatba kiadott munkát, azt nem csak a Deák Ferenc ucca lakosai érzik, Gúta, — szeptember 2. Ősszel sár, nyáron por. Rettenetes az a por, amit errefelé felver a kocsi. Szerencsére, hogy Gútán, a községben alig-alig élvezik az Istenáldásnak ezt a fajtáját, mert most még a háromnegyed falu kinn van a réteken, földeken s takarítja be a termést. A délutánok nagyon csendesek errefelé. Aki ilyenkor sétál a gutái házak között, nemigen sejtené, hogy a csendőrségi statisztika egyik legsűrűbben emlegetett nagyközségében jár. Dehát forró a vér itt s erős a magyar virtus lángja. Meg sokan is laknak itt, Szlovenszkó legnagyobb falujában és sok ember között hamarább akad indulatos. Egyébként pedig derék, szorgalmas nép ez. Csak munkához juthatna már! A 12.000 lakos közül nem mindegyiknek van ám 60—70 hold földje s a törpebirtokosok, a földnélküliek, akik azelőtt kitűnő kubikusok, aratók voltak, nem jutnak munkához, hiszen a primaciális birtokok nagyrészét is felosztották, ahonnan pedig a munka nagy része jutott számukra. Kánikulai délután. A boltokban nincs hanem azok az idegen tömegek, akik hetenként megfordulnak a törvényszéken. De szomorú képet is mutat ez az ucca mindegyik oldaláról nézve. Azonban az ottlakók még csak megvannak valahogyan a féloldali aszfalttal is, ellenben a város vezetősége nem számol azzal, hogy minden hétfőn reggel munkanélküli csoport verődik össze az ucca sarkán, amely várja a munkába való felvételt. Ezek a szegény munkások a munkaalkalom jóreménységétől fütve jönnek ide és csalódva kénytelenek most már a harmadik vagy negyedik hétfőn is eltávozni. A város vezetőségének tehát erkölcsi kötelessége lenne ennek a munkának a befejezése, mivel közmunkát amúgy sem végzett a város ebben az évben. Legalább ez az egy munka lenne befejezve és adna elég sok munkanélkülinek néhány heti keresetet még a tél előtt. Erről van szó... ember s az egyedüli kereskedelem a templom előtt »zajlik«, ahol egy dinynyés szekér áll s kínálja pompás dinnyéit a benne ülő asszony. Egyetlen vevő alkudozik rá. Árverezik a szénát. Gútának egyik nagy napja éppen ma van. A község háromezer hold területű kaszálóján most árverezik éppen a szénáit s ez nem minden ünnepélyes külsőség nélkül megy ám! A rét parcellákra »nyilakra« van felosztva s minden ilyen nyíl előtt megáll a községi hivatalos bizottság s a gazdák sora. Minden parcellát külön árverelnek s az ígért összeget a pénztáros azonnal besöpri a kocsira szerelt kasszába. Utána az árverelő rögtön lekaszálja a szénát. Nagy bevétel ez! Voltak idők, amikor egy millió korona is befolyt a szénából s Gúta községnek nem volt gondja pótadóval, ha lakosai egyénenkint szegények voltak is. Most azonban, mióta adósságokba keveredtek, pótadót is kell fizetni a »nemzetnek«, amit nem szívesen cselekszik. Azonkívül nem is olyan sok jött be a szénából: most mindössze 1932 szeptember 3. 52.000 korona. Nincs pénz! Jellemző, hogy a legnagyobb részt a kamocsaiak vették meg spekulációra. Megvárják, míg a gútaiaknak a gabonából lesz pénzük s akkor vissza-eladják a gútaiaknak nyereséggel! Az új iskola romjai. Két esztendővel ezelőtt felépült a messzi vidéken párját alig lelő új polgári iskola. Amióta azonban tető alatt van, állandóan folyik a vita körülötte s a tatarozás rajta. Kiderült, hogy a kívül szépen ható, teljes modernséggel kitervezett iskola építése meglehetősen lelkiismeretlenül történt s azóta is foltozzák, tatarozzák, festik és gyalulják az épületet. Először is: a tornaterem tetőzete szélnyomta a tornatermet s a színházi rekvizitumokkal, zuhannyal, mozikamrával felszerelt terembe azóta is életveszélyes belépni. Az iskola falai beáznak, repedeznek, a felszerelés hiányos s amilyen szépen hat az épület kívülről, annyi baj van vele belülről. Elgondolva szépen volt. A kivitel azonban olyan szomorú, hogy azóta is veszekszik rajta a vállalkozó, a mérnök és a község. Az épület pedig máris repedezik, düledezik. Ami kölcsönt az épületre felvettek a gútaiak, azt most kivetették pótadóba ,mert a községi jövedelmek nem hozzák be már. Tanyai iskolák. A »főiskolán« kívül 3 tanyai iskolája van Gútának s ha az új tanítóválasztásokat megejtik, összesen '44 tanítója lesz a községnek: egész hadsereg! A tanyai iskolák kinn vannak a Seregakolban, Kisszigetben s Pacsérokon. Hatalmas terjedelmű a gútai határ. A gyerekek sok-sok kilométert tesznek meg a tudományért. Akad tanya, amelyik 8 kilométerre van a legközelebbi iskolától. Mit tanulnak ezek a gyerekek? Termés és a Stagnóza. A termés általában jónak mondható. 7—10 mázsa holdanként De félő, hogy a végrehajtó majd mindent egyszerre akar elvinni, adót, kamatot, illetményeket s jóformán ki se csépeltek a gazdák, máris megjelenik a hivatalos közeg. Egyik végrehajtási hirdetményt a másik után írják. A »stagnócával« újra baj van. Nem akarnak bért fizetni a bérlő gazdák, egymillió háromszázezer korona haszonbérrel tartoznak s most az állam azzal fenyegeti a gazdákat, hogyha Gútán most árverezték a községi szénát s ezúttal kezdenek először pótadót fizetni Örök probléma marad az új polgári iskola „sikerült“ építkezése. A csallóközi halászat történetéhez. 16 ja, mint azt már említettük, kétféle volt: a rekesztő halászat a cégékkel, amikor a Duna bizonyos részén párhuzamosan vaskos cölöpöket vertek le egyforma térközben és a közöket vesszőfonattal töltötték ki. Mivel a nyílás keskeny volt, melyen a hal beúgzott és a cégén belül a dorongok kígyózó vonalakban voltak leverve, a hal nem tudott többé a kijárathoz visszatalálni. Az itt talált haalkat, ha nem tudták kötélre fogni, akkor agyonverték, vagy szigonyokkal és az azokra erősített kötelekkel vezették ki a cégéből. A halászat másik módja a rendes kerítő halászat volt, de a vizafogásra külön vastag islégből készült hálóra volt szükség, hogy a néha több mázsás zsákmány össze ne tépje. Ha sikerült a szárazra kivontatni a főhalakat ,azoknak száján és kopoltyúján át kötelet fűztek át és ezen tartották. Erről nevezték ezeket a kitűnő minőségű halakat köteles halaknak. A halász ezeket a ritkább zsákmányokat jelenteni volt köteles a várgrófnál. A vár főkapitányának mindenkor vételi elsőbbsége volt. Lássuk most már, hogy a komáromi és a környéki halászok mennyit fogtak a nemesebb halakból, amiről a várgrófok számadása megemlékezik. A komáromi halászok a saját cégéikben halásztak, a várbirtoknak Ekecs fölött, Aszód vizeiben (Kisduna) volt a cégéje (Azolt-Kiralfelde). Ezt a cégét csaknem minden évben meg kellett újítani, mivel a jég télszakán többnyire összetörte. Ezekben a cégékben, amelyeket az ekecsi várjobbágyok vertek, akiknek ez volt a várbirtokkal szemben minden szolgálmányuk, különfélenépek halásztak. Néha megpróbálták a komáromi halászok is, de azokat elkerülte a szerencse. Rendesen hetedrészért halásztak, ha pedig a cégével baj volt és hálókkal tanyát kellett vonni, akkor harmada volt a halászoké. Komáromban a habiegyed volt a szolgálmány. 1552. Nem jó esztendő a halfogásra. Komáromban a halnegyedből mindössze 16 forint és 11 dénár folyik be. Az aszódi zsákmány sem jelentékeny: 20 viza, 3 tok, 280 kecsege, 200 ponty. Hogy a kecsegék nem lehettek a legapróbbak, azt elgondolhatjuk. A halnak is alig van ára, a tok húsának fontja öt magyar fillér. A halászat magas vendégei közt kíséretével együtt megjelent Komáromban Móric szász herceg, a híres Ungnád generális és mások. Ungnád két nagy vizát vásárolt. Az udvar részére Graz-ba vitték a halakat a komáromi szekeresek. 1553. Komáromban 40 viza ment a cégékbe. Nagyobb szerencsével dolgozott Aszódon a halásznép, mert november 7-én az első nap 77 vizát zsákmányolnak, amelyhez még 14 darabot fogtak. Ezen kívül 12 tok, 509 kecsege, 54 nagy harcsa és 24 ponty került a hálókba. A halászatot végignézte Miksa főherceg, a trón örököse, rajta kívül Francesco Benigno és a magas vendégek kísérője, Vas István alispán. Az eladott halak árából 382 forint 71 dénár folyt be. A királyi udvarnak 16 vizát és 100 kecsegét küldtek, ezeket persze elevenen. 1554. A következő évben már 454 forint 13 dénár a várbirtok jövedelme halak eladásából. Komáromban 57 viza az eredmény, Aszódon jobb volt a szerencse: 111 viza és 550 kecsege került a bárkákba és a hordókba. A cégét a zajló jég összetörte, de hálóval mégis fognak 9 vizát. A halászatnak sok előkelő nézője akadt ez évben is, köztük Oláh Miklós esztergomi érsek, aki később tapasztalatait le is írta. Rajta kívül sok főúr vett részt, akiket tiz forinton vendégelt meg a várgróf. Maga a király is érdeklődött a halászat után és a várgrófnak személyesen kellett erről jelentést tennie. 32 darab vizát vittek a bécsi piacra, a többi majdnem mind az udvar konyhájára ment. A freisingi és az augsburgi püspökök is kaptak egy-egy darab vizát a királytól. 1555. Komáromban március közepén indul meg a halászat. Az első viza 305 fontot nyomott és azonnal Csehországba, Prágába viszik a komáromi szekeresek a király számára. Egyébként az eredmény igen gyenge: 22 viza, 28 tok, a tavaszon, az őszi halászaton 18 viza és 3 tok. A halászbokrok tehát a kenyérrevalót is alig keresték meg, hát még a szerszám pótlását! Hozzá a viza ára is leszállt öt magyar fillérről négyre. A szegény embert még az ág is húzza! Aszódon a vásárúti, nyárasdi, ekecsi, gútai és komáromi halászok 65 vizát, 5 tokot és 105 kecsegét fognak. Legszerencsésebbek a nyárasdiak és a gúlaialc köztük. November 19-én négy kocsival 17 besózott vizát visznek Récsbe, 26-án ismét négyet és egy tokot. December 9-én a király harminc mázsát rendel — úgy látszik, rájött az ízére —, de a várgróf csak két kocsival tiz vizát küldhetett. 1557. Jobb esztendő járt a halászokra. Komáromban 57 vizát fognak, de ezeken kívül is ejthettek szép zsákmányt, mert halnegyed címén 127 forint 7 fillért fizettek a köteles halak után. Aszódon a vásárúti, vámosujfalusi, gútai, ekecsi és a komáromi halászok dolgoztak, akik 104 vizát, 5 tokot és 200 darab kecsegét fogtak. A királyi bevétel halból 319 forint 27 fillér (rajnai értékben). A vártartomány részére 102 vizát, 61 tokot, 2 söreget és 3 vágótokot (Nester) szolgáltattak be. A királynak a friss vizákon kívül 30 hordó lesózott vizát, Károly főhercegnek 15 hordóval küldött a várgróf. 1558. Ez is a jobb esztendők közé tartozik. Komáromban 59 vizát, 21 szép tokot, 1 söreget és 1 vágótokot ejtettek zsákmányul. Kora tavaszon és nyár derekán is halásztak. Pál Józsa legényei 2965 fontnyi halat vontak ki a szárazra. Egy darabot pedig tíz forintért adott el Pál uram, ami nagy ár, amikor öt fillérjével vágják ki fontját a halpiacon a Duna királyi halának. Aszódon rosszul ment a halászat tavaszszal, mert csak 8 vizát fogtak. Ősszel kij avult a halászszerencse, mert novemberben 115 vizát fogtak. Legszerencsésebbek voltak az ekecsiek, akik öt nap alatt 36 vizát emeltek ki a vízből. Kívülük a gútaiak, vámosujfalusiak és a balszerencsétől üldözött komáromiak halásztak, akik csak 2 vizát tudtak fogni. A halak eladásából 393 forint 15 fillér folyt be. A friss halakon kívül az udvar és Károly főherceg számára 41 besózott vizát fuvaroztak Récsbe a komáromi szekeresek. 1559. Rossz esztendő a halászokra. Komáromban csak 36 viza, 18 tok az egész zsákmány és egy söreg, amelyet gyorsposta vitt Bécsbe, a király konyhájára.
