Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)
1932-05-28 / 42. szám
2. oldal »KOMÁROMI LAPOK« 1932. május 28. A gabonagazdálkodás viszásságai — május 27. Csehszlovákiában a gabonagazdálkodás körül már-már tűrhetetlenné váló viszonyok uralkodnak. Kormányrendeletek és törvények védelme alatt a termelő és a fogyasztó közé ékelődött néhány privilegizált társaság, melyek milliós hasznot biztosítanak maguknak. Köztudomású, hogy a Csehszlovák köztársaság gabonaszükségletének 251 * * 4/0-át behozni kénytelen s azt is tudjuk, hogy az egész világon agrárválság van, melynek következtében a gabona ára példátlanul alacsony. A csehszlovákiai agrártermelő érdekében olyan intézkedés vált szükségessé, hogy a behozatal megnehezítésével a belföldi termés elfogadható áron legyen elhelyezhető. A kormány ezért kontingentálta a külföldi gabona mennyiségét és a behozatalt a belföldön vásárolt úgynevezett preferenciád búza vételétől tette függővé. Négy vagon külföldi búzát importálhat az a cég, amely egy vagon preferenciád búzát vásárolt csehszlovákiai termelőtől. A kontingentálás előnyeit lerontja azonban az, hogy a gabonakereskedők, illetve malmok a rendeletek és rendelkezések értelmében, a belföldi gabonát nem vásárolhatják közvetlenül a termelőtől, hanem kénytelenek attól a privilegizált társaságtól venni, amelyet a kormány rájuk kényszerít. Ez a privilegizált társaság a cseh agrárpárt érdekkörébe tartozó „Kooperativa“, mely ezzel a helyzeti előnyével visszaél és a termelőtől vásárolt gabonát lényegesen drágábban adják el az importgabonára utalt érdekelteknek. A másik érdektársaság a szociáldemokrata érdekkörbe tartozó „Velkonákupna“. Ez importüzletekkel foglalkozik és alaposan elspekulálta magát, mert olyan árban kötött le többezer vagon jugoszláv gabonát, melynél a világpiacokon mintegy 30—35 százalékkal olcsóbban lehetett az áru szállításának idején vásárolni. Annyira járatlanok és kezdők e szociáldemokrata üzletemberek sem voltak, hogy a többmilliós veszteséget maguk viseljék. Megtalálták a módját, miként háríthatják át e veszteséget a csehszlovákiai kereskedelem, malomipar és közvetve a fogyasztók vállaira. A kedvezményekkel elhalmozott két társaság mohósága még nem elégült ki. Most kezükbe akarják kaparintani az egész gabonakereskedelmet s kizá-5 rólagos joggal kívánják lebonyolítani a belföldi áru vételét, eladását, a külföldi áru importját és exportját. Monopóliumot akarnak a maguk számára, noha Svájc, Németország és legutóbb éppen Jugoszlávia példája szolgálhatna megfontolandó mementóul s tanulságul, hogy a monopólium eszméje semmi jóra nem vezet s arra még minden kísérletező állam ráfizetett. A monopólium esetleg nem lesz nyiltan ilyennek kimondott, hanem „gabonaszindikátus“ névvel fog megszületni. Bizonyos azonban, hogy ismét majd vagy a régi, vagy az újabb privilegizált társaságok jutnak döntő szóhoz a szlovenszkői termelő és fogyasztó kárára és még nehézkes meg drága bürokratizmus fogja felemészteni a gazdáknak esetleg jutó hasznot, A fogyasztó pedig drágán vásárolhatja majd lisztét és kenyerét. Gazdaköreink legyenek tehát résen és előzzék meg az eddigi tűrhetetlen helyzetnek más alakban való továbbburjánzását. ii > ■ «11 ii 11 »iii in i ii mim—mim im miiiiiihiii iiimni m A dohánytermelők gyűlése. Komárom, — május 27. A csehszlovákiai dohánytermelők szövetségének komáromi körzetef. hó 22-én, a tiszti pavilion éttermében bizottsági ülést tartott, melyen megjelentek: Kleibl Károly elnökön kivül, Baranyay Lajos, Choran Vilmos, Danci István, Feszty István, Komár István, Nagy Jenő, Oravecz István Pázmány Dezső, Pécs József, PraZák József, Renner Imre, Rűmi Imre és Susehyl János bizottsági tagok. Az elnök megnyitója után, ismerteti a tárgysorozat egyetlen pontját, a dohányelőlegek kérdését. Tudatja, hogy az előlegek kérése most, a dohánypalánták kiültetése után aktuális és minden dohánytermelő, aki dohányelőlegben kíván részesülni és a prágai központi dohányjövedék ügyosztályának megállapításai szerint abban részesülhet, jól teszi, ha kérvényét mennél hamarább terjeszti be. A prágai központi dohányjövedék igazgatóságának fent említett megállapításai szerint az 5000 m2-nél kisebb dohánytermelők, továbbá azok, akik területre való tekintet nélkül az idén először termelnek dohányt, előlegben nem részesülhetnek. Ezek szerint előlegben nem részesülhetnek s ennélfogva ne is adjanak be kérvényt oly termelők akik: 1) dohányengedélye nem haladja meg az 5000 m* területet, 2) akik az idén először kaptak dohánytermelési engedélyt. A prágai központi dohányjövedék igazgatósága 30834/31 számú rendeletével a kölcsönadási feltételeket módosította és pedig olyképpen, hogy a dohánylevelek tüzbiztositását azok beváltásának befejezéséig kívánja meg ezentúl és kiköti magának a tüzbiztositási kötvény lekötését. Ennek megmagyarázására szolgáljon egy példa a gyakorlatból. N. N. gazdálkodó, aki mondjuk 1 há.-on termel dohányt, azt egy biztositó társaságnál tűz ellen biztosította és a lejárat napja mondjuk nov. 15, vagy dec. 31-ike. A módosított rendelet szerint ez nem elég, mert amint már említettük a lejáratnak a beváltás végéig, vagyis 1933 év január 31-ig kell szólnia és a biztosítási dijat ezen napig meg is kell előre fizetni. Hogy tehát a rendeletnek eleget tegyünk és az előlegre irányú kérvényünket a követelményeknek megfelelően adhassuk be, szükséges, hogy biztositó társaságunkkal, melynél dohányunkat biztositottuk, minél előbb érintkezésbe lépjünk, a lejárat napját 1933 január 31-ig meghosszabitsuk és a dijat ezen napig ki is fizessük, mert ennek megtörténte előtt kérvényünket be sem adhatjuk. Saját tudósitónktól. Ismeretes olvasóink előtt, hiszen lapunk, a Komáromi Lapok is jelezte előre, hogy Galántai Farkas Márta, neves hegedűművész földink, akinek Istenadta nagy művészetében mi komáromiak is sokszor gyönyörködhettünk, a múlt héten a pozsonyi rádió nií'gyar óráján hangversenyt adott, am ily iránt a legszélesebb körben igen nagy érdeklődés nyilvánult meg és Farkas Márta kedvéért a pozsonyi rádió hallgatói nagyon megszaporodtak. Ismeretes, hogy Farkas Márta Hubay Jenőnek, a nagy magyar zeneszerzőnek és hegedűművésznek egyik legkedvesebb tanítványa volt. Olvasóink előtt bizonyára még ismeretes, hogy amikor Hubay Jenő Csehszlovákiában volt müvészköruton és prágai vendégszereplése után Komáromban is föllé-A helybeli dohánybeváltó hivatal a jövőben csakis az általa fogalmazott kérvényminta szerint szerkesztett kérvényeket fogad és intéz el s fel kívánjuk hívni gazdatársaink figyelmét arra, hogy ezen kérvénymintákat sokszorosittatva, azok titkárságunknál, Komárno Tolnai ucca 6, 1 Kő beküldése -j- portoköltség, vagy annak személyes lefizetése ellenében kaphatók. Személyes jelentkezésre, vagy írásbeli megkeresésre titkárságunk a szlovák nyelvű kérvényeket szívesen kitöltheti, ha rendelkezésére bocsájtatnak a következő adatok: 1) a kérvényező neve és pontos cime (házszám), 2) a kívánt előleg nagysága, 3) mely év óta termel dohányt, 4) mily nagy területnek (kát. holdakban) birtokosa vagy bérlője s mennyi annak értéke, 5) megnevezése a biztositó társaságnak, melynél dohányát tűz ellen biztosította és a biztosítási kötvény száma. A kérvényhez melléklendő: a) a hitelesített telekkönyvi kivonat 1932 év május vagy junius havi állag szerint, b) bérlők, intézők a bérleti szerződés hitelesítek másolata, c) a fenti módon meghosszabbított és 1933 év jan. 31-ig kifizetett és ezen tényt igazoló tüzbiztositási kötvény, mely a dohányjövedék javára beköttetik. Komárom,-— május 27. pett a Kultúrpalotában, a mester abban a kitüntetésben részesítette volt kedves tanítványát, Farkas Mártát, hogy a műsor egyik hatásos számát együtt játszotta Hubay Jenő Farkas Mártával. Farkas Márta, a hálás tanítvány, a legnagyobb készséggel tett eleget a pozsonyi rádió magyar igazgatója, Sebestyén József azon kérésének, hogy a pozsonyi rádióban rendezendő Hubay esten lépjen föl és művészetével emelje az est sikerét. A múlt héten folyt le a Hubay-est a pozsonyi rádióban. A bevezetőt Hubay Jenőről Sebestyén igazgató mondotta. Majd Farkas Márta hegedűművésznő Hubay müveiből játszott, nemcsak az újabb szerzeményekből adott elő, hanem a mester régebbi A csallóközi halászat történetéhez. Hubay Jenő elismerő sorai Farkas Márta hegedűművésznőhöz. A mester végighallgatta Budapesten Farkas Márta hangversenyét a pozsonyi rádióból. — Az elismerés meleg hangján gratulált a művésznőnek a nagy sikerért és hálásan megköszönte, hogy az ő műveit olyan hatásosan interpretálta. királyságának első századaiban, majd utóbb a jobbágyokra hárul ez a feladat, amint azzal később részletesen is megismerkedünk. A jobbágy magának halászik, de abból földesurának köteles részt szolgáltatni. Az Árpádok korszakában különösen nagy szerepe jutott a halászatnak egyházi vonatkozásokban, amikor a számos böjti napon, melyet az egyház előírt, csak hallal lehetett táplálkozni. Vizek közelében ennek nem volt semmi akadálya. A vizek halban bővesek voltak és a halászat, ha azt mestere űzhette, eredménnyel is kecsegtetett. Magának a halászatnak csak ősi formái voltak még divatban: a rekesztő halászat, de már a vejsze és a cége mellett, melyek a rekesztő halászat mesterszerszámai voltak, a hálónak is nagy szerep jet, amelyet isiégből kötöttek, ha az vizahalászatra szolgált. A közönséges tanyahálót, mellyel a kerítőhalászatot űzték, kenderfonálból kötötték. Arra is van adatunk, hogy a királyi népek egyes falvakban a hálókötők voltak. Amint a halászmesterségnek ősi mesterszavait feltaláljuk a tulajdonnevekben, épen így már ősi idők óta vannak családok is, akiknek az egyes halféleségek adnak neveket. így a hatalmas Posár család a ponty (posardus) után, a Harcha, Keszegh családok ezek után a halak után nevezik magukat, mikor még várjobbágyok és e tisztükből folyólag később megnemesíttetnek, azután birtokot is szereznek. Érdekes per az, amelyben ennek a három családnak a leszármazol szerepelnek peres ügyfelek gyanánt. Komárom környékén élt a Csuka, Czompó, Csik család, Komáromban évszázadok óta tartózkodik a Csukás család, azután a Halász és Halászy, Gadóczy családok egész sora. Ezek mind annak a bizonyítékai, hogy a halászat mint ősfoglalkozás, ezen a környéken széliében elterjedt. A nagy sziget rengeteg halászóvizén a szolgáló népek egész serege halászott és vitte a fogott halat földesurainak és magának a komáromi várnak, melynek számos halászóhelye a király tulajdona volt. Mielőtt a csallóközi halászattal és annak további fejlődésével foglalkoznánk, egy kis kitérést engedünk meg magunknak, hogy a Csallóköz elnevezésének keletkezését megvilágítsuk. A Csallóköz kérdésével történeti irodalmunkban sokan foglalkoztak. Az analógia sokszorosan adva van a magyar nyelvkincsben. A köz nem mindig jelent szigetet, mint az adott esetben és más elnevezésnél is (Bodrogköz), hanem csupán két folyótól határolt területet, pl. Duna Tisza köze, Szigetköz, Rábaköz, Muraköz, Szamosköz stb. A Csallóköz elnevezés azért keltett egyes íróknál fogalomzavart, mert nem találták meg ennek a szigetnek nevet adó Csalid folyót. Pedig a Csalló nevét megörökítette nemcsak a sziget nevében, hanem családnevekben is. Fel kell tehát kutatni azokat az okleveles adatokat, amelyekben megjelenik a Csalló víz neve, mert csak így tudjuk megérteni, hogyan szerepelhet később egy nagy és hatalmas kiterjedésű sziget megjelölésére. A Csallóköz elnevezéssel együtt jelenik meg a Vágköz név a XIII. század elején és vegyesen használják a XIV. századnak a végéig, amikor a Csallóköz elnevezés közhasználatba jön. Királyi oklevelek írják e néven és közigazgatási kerületet is jelent. A csallóközi jobbágyok, akiket a várszerkezet felbomlása idején oly sűrűén nemesítenek királyaink, már egészen külön szervezetet alkotnak. Majd a Csallóköz megjelenik, mint személynév is, családok írják magukat Challwkuz névről. Épen így az Alsócsallóközben a Vagkuz is ad nevet egy családnak, melynek nyomait feltaláljuk az oklevelekben. A Wagkuz, Vagkuz azokban az oklevelekben fordul elő, melyek az alsócsallóközi vonatkozásuak, míg a Cholloukuz, Challokuz nevek a felsőcsallóközi helyekről szóló oklevelekben fordul elő. így a Wagkuz 1243-ben,1 Chepan de Kezű in Wagkuz 1276-ban,2 (Vágközi Keszői Csépán), Wochk nobilis de Kezű in Wagkuz 1291-ben3 (Vágközi nemes Keszői Vocsk), Joannes Ekly in Wagkuz 1327-ben, Chichou in Wagkuz4 (a vágközi Csicsó) 1378-ban még !C. D. IV. 1. p. 274. sAlapy: Komáromvármegye középkori oklevelei. 1. 3U. o. 4. ^Pannonhalmi orsz. levéltár. Capsa XLI. S. használatban van. A Cholloukuz elnevezést elsőnek 1222-ben találjuk, mely provincia Cholloukuz-t említ,1 ugyanaz fordul elő egy oklevélben jóval később is.2 Mint districtus Chollokuz a várispánság intézményének letünte után, a vármegye kialakulásának első éveiben jelenik meg Anjou-házi királyaink alatt3 és előfordul községek helyének tüzetesebb meghatározására, mint pl. Ouga (Olgya) de Chollokuzi 1256-ban, Leg de Cholloukuz 1344-ben5 és Nyék in Chollokuz 1334-ben6 IV. Béla egyik oklevele udvornici nostri de Challokuz-t említ.7 Megjelenik nevekben Michael de Cholloucuz 1301. (Lászlófia) 8 és Michael de Chollokuz (Péterfia) 1339. évben.9 Megtaláljuk gyűjtőfogalom alakjában nobiles de Chollokuz, a csallóközi nemesség 1401. évben.1® 'Ettől az időtől kezdve már közönségessé válik használata. A későbbi évszázadokból ered a Csallóköz meghatározásában a Feltáj és az Altáj megkülönböztetés, amelyen Felsőcsallóközt és Alsócsallóközt kellett érteni. Korát illetőleg a geológusok vizfenéknek tartották sokáig, mely mindenütt homok és kavics altalajt alkotott. Ezzel szemben a kőkorszaki leletek — különösen az Alsócsallóközben — azt látszanak bizonyítani, hogy ez a nagy sziget évezredek óta lakott hely volt, ahol az ember, — ha gyéren is, — de jól megélt a halban, vadban egyaránt bővelkedő területen. A Csalló név jóval korábban, mint a XII. század okleveleiben megjelenik, személynév alakjában fordul elő egy 1165. évben kiadott oklevélben, a nyéki 1C. D. III. 1. p. 364. 2C. D. VIII. 1. p. 83. SC. D. P. III. 299. ^C. D. IV. 2. p. 368. 5U. o. 120. ®U. o. 121. 7C. D. IV. 1. p. 533. 8Alapy i. m. 5. 9C. D. P. II. 162. V>C. D. P. III. 167.
