Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-03-26 / 24. szám

4. oldal. > KOMÁROMI LAPOK« 1932. március 26 Rauscherné kozmetikus Komárno, Deák Ferenc-u. 1. Telefon 176. Egyéni rendszerű arc-, bőr- és szépségápolás. Hajszálak végleges eltávolítása. Mindennemű szépséghibák szakszerű kezelése. Quarz besugárzás. Összes modern kozmetikai eljárások. Telefon 176. Díjtalan tanácsadás. Telefon 176. választékossággal és találékonysággal, mi csak a legnagyobb géniuszok sa­játja. Alsóausztriai Rohrau községben született, egyszerű szülők gyermeke, nevelését a család egyik rokonára, Frankh Mátyás hamburgi tanító és templomi karnagyra bízzák. Ő tanítja a fiút énekre és különböző hangszere­ken játszani. 7 éves korában énekel a templomban. Reuter György bécsi ud­vari karmester és zeneszerző egy alka­lommal meghallja a fiút énekelni és magával viszi Bécsbe. Ott szerződteti a Szt. István templom énekkarába, itt megtanulja a német és olasz egyházi műveket. Játszik zenekarban is, több udvari ünnepségekben résztvesz, ezál­tal a világi zenekultúrával is megis­merkedik. Porpora olasz zeneszerző be­vezeti több zenekedvelő főúri házba. Firnberg udv. tanácsos számára Írja első vonósnégyesét, amelyet rövidesen még 17 vonósnégyes követ. Bécsből Lukavecbe (Pilsen mellett) kerül Mor­­zin grófhoz házi karmesternek. Itt je­lenik meg az első szimfóniája. Mivel a zenekar rövid idő alatt feloszlik, Eszterházy herceg hívja meg Kismar­tonba, magyarországi birtokára kar­mesternek. Ebben az állásban 28 évet 1862- ben alapította Móric bácsi a Ilon című napilapot, gróf Zichy Nán­dorral együtt szerkesztették. A gróf elhozta a grófnőt nénihez, a grófnő később is gyakran meglátogatta Róza nénit. 1863- ban gróf Zichy Nándor írt egy cikket a kormány ellen. Ezért a cikk­ért a felelős szerkesztői vették elő. Egy nap idézést kapott bátyám Wolafkától. az akkori rendőrfőnök­­lől. Gondolta, hogy nem valami kel­lemes dologért hivatja magához, el­ment a kiszabott időre és Wolafka tudtára adja, hogy ezért a kormányt támadó cikkért megbüntetik egyhavi fogházra és úgy emlékszem. 1000 fo­rint pénzbírságra. Móric bácsi azt kérdi Wolafkától. hogy mikor kell megkezdeni a fogságot. Minél előbb. volt a válasz. Ezzel hazajött bá­tyám és írt Zichy grófnak, ő eljött és soká tanácskoztak. Mikör a gróf elment, mondja bá­lvám a néninek (ki nagyon leveri volt ezen a híren . hogy a gróf ma­gára vállalja a fizetést, mert azt nem engedheti, hogy az ő cikkeiért . engem be is csukjanak és meg is fizettesse­nek. Gyermekleányka voltam, mikor ez lóriéul. Sohasem feledem cl azt az érzést, mikor megtudtam, hogy szere­teti bátyámat börtönbe viszik. Én a tölt. Ez az uj állás bár bizonyos szem­pontból megkötöttséget jelentett, mégis döntő befolyással volt egész művészi kialakulására. Ugyanis anyagi gondjai nem voltak, élhetett teljes mértékben a zene múzsájának. A zenekar mind ki­váló zenészekből állott s felváltva ját­szottak Kismartonban és Eszterházán. Alkalma volt mindig uj és uj műveit bemutatni, ezáltal állandóan inspirálva lett alkotásra, lelki élete gazdagodott. Közben Angliába is meghívták. Hang­versenyeit a legnagyobb siker koro­názta. Oxfordban diszdoktorrá avatják, ekkor játszották „oxfordi szimfóniának“ nevezett művét. Hazajövet Bonnban találkozik a fia­tal Beethovennel, aki 1 évig nála tanul zeneszerzést. Életének késői korára esik két legnagyobb alkotása, a Teremtés és Évszakok című oratóriumok. 1809- ben, rövidesen ahogy a franciák meg­szállták Bécset, Haydn elköltözött az élők sorából. Hamvait 1820-ban a kis­martoni kápolnában helyezték el. Műveinek hatalmas listájából Haydn emlékversenyt rendez a városi zene­iskola tantestülete. börtönt dohos, sötét pincehelyiségnek képzeltem, szalmaággyal. Hogy fogott élni az én bátyám, akinek egészsé­gére úgy vigyáz mindenki a háznál? Róza néni másnap felment Wolaf­­kához, kért bebocsátást, de ott egyik komandótól a másikhoz küldözték. () azonban nem ismert fáradtságot, ha férjéről volt szó. Nagyobb utakat tett ő már érte cs veszedelmesebbeket is és megmentette, hát csak mosl sem hagyja el az Isten. Sok ide-oda küldözgetés után vég­re is bejutott Wolafkához, a nagy úrhoz. Kérte Wolafkát, hogy legyen kímélettel embertársa iráni és ment­se fel a fogság alól. Beszélt, könyör­gő ti neki. szívhez szóló meleg hangon, hogy kímélje meg férjét, ő gyenge, mellbeteg ember, vérhányó, lázas, ki­nek nagy ápolásra és még jobb táp­lálásra van szüksége és ha el nem engedik a fogságot, a nedves börtöni levegő végzetes lehet tüdejére. Azt mondja Wolafka. hogy nagyon sajnál­ja, de a büntetést ő el nem enged­heti. mert ez a legfelsőbb parancs. Akkor hát, ha már meg kell lenni, legalább azt engedje meg. hogy egész­séges, fűthető szobába tegyék, a ma­ga ágya és bútora lehessen szobájá­ban. Erre a kérésre nagyot nézett Wolafka, de néni is rászegezte nagy. fekete, könnyes szemeit és várta a választ. Wolafka nem tudott mást mondani, mint azt, hogy csak men­jen haza Jókainé, holnap megkapja a választ, De még azt is kérem, hogy na­ponta ebédet küldbessek férjemnek. Erre még nagyobbat nézett Wolaf­ka. Arra is megkapja a választ. Én remegve vártam haza Róza né­nit, oly hosszúnak tetszett az idő, inig ő visszajön a várból, pedig konflison ment el. nem gyalog. Mikor a szobába lépett, villogó szemeiben megnyugvás és száján mosoly és általános nyu­godtság látszott egész énjén. Elébe szaladtam, átöleltem, kérdem, hogy mit végzett? Ő csak csendesít, csitt, csak hallgatni, mert még nincs sem­mi, de holnap megtudunk mindent. Másnap reggel megérkezik a.várva­­várt levél nagy pecséttel. Róza néni átveszi a levelet és egv darab ideig reszkető kezében tartja, felsóhajt. Űr Isten, n:i lesz a válasz? Gyorsan vé­gig futott a levél tartalmán, arcáról láttuk, hogy meg van elégedve vele. így hál meg volt engedve a szoba­­berendézés és az ebéd beküldése. Róza néni azonnal felment Budára a Ná nclor-kaszárnyába és megnézte a börtönt, melybe bátyánkat zárják. A porkoláb igen derék ember volt és (elkísérte nénit az emeletre, megmu­tatta neki azt a két szobát, melyet Wolafka megrendelt a fogoly számá­ra. Szép világos, tágas szobák vol­tak. nagy kályha volt a szoba köze­liére építve. Róza néni megnyugodott. Ebédnél nem szólt senki egy szót sem. mert inkább sírásra volt mindenkinek kedve, mint evésre, gyorsan kellett mindent összecsomagolni, mert más­nap jelentkezni kellett a fogságra. Még aznap felküldtük a bútorokat, ruha- és edényfélét, bátyám faragó­­szerszámait. meg ahhoz való kis vas­­asztalkáját. melyen f'aragóeszközeit tartotta. Róza nénfi maga rendezte be a szobákat, az első volt az iró­­szobája, a másik a háló, amelyet szo­kott ágyneműivel vetett meg. Irószo­­bájában volt egy kis asztal, melyei 1818-ban is használt iró- és kártya­asztalnak, ezt: óhajtotta, hogy felvi­gyék. azonkívül egy nagy divánl. me­lyen déli álmát szokta aludni, azt soha el nem engedte. Becsomagolták ivópoharát, evőkészletél. mit még a nagyanyánktól kapott (soha mással nem evett, mint azzal), schlafrokját, mit Róza néni varrt számára dupla posztóból, olyanforma, mint egy ka­­tonaköpeny, övvel a derekához szo­rítva és kétoldalt nagy zsebbel, a nagy zsebekre azért volt szükség, mert az egyikben tartotta nagy pénztárcáját, a másikba meg annyi zsebkendőt ra­kott. amennyi csak belefért. Házisap­kái I szintén Róza néni horgolta fekete selyemből, a szélén valami bordűrrel, egyszer kakasfejjel, másszor ezüst fo­nálból üstökösökkel, máskor rózsa­­lűzérrel. Ekkor épp a rózsás sapka volt vele, azt mondta: Ezl a rózsás sapkát viszem ma­gammal. ha már a kedvem bánatos, legalább a süvegem legyen virágos: Mikor bátyám elment, oly üres letl a ház és oly szomorú, mintha min­denki meghalt volna. Bátyám egyedi! 1 ment el. nem enge­dett senkii. hogy elkísérje. Néni sze­reiéit volna vele menni, de ő azt mondta, csak maradj szépen idehaza, nem vagyok én anyámasszony katoná­ja, nem ijedek én meg a némettől, láttam én már különb németet is, mint Wolafka. Mikor bátyám megérkezel! a ka­szárnyába és a börtönőre felhordta málháit, jó baksist adott az őrnek, ki látva, hogy nagy úrral van dolga, nagyon figyelmes lett hozzá. Látta bátyám a szobáit, hogy mily jó ké­nyelmesek s meg volt elégedve. De hát ez a nagy banyakályha minek van ill a szoba közepén? ilál kérem, hogy bemelegítse a szobái, mert ha a fal mellett lenne, elszíná a vastag fal a meleget. Pedig ezl a szobát nagyon sokat használják. Kik? kérdi bátyám. Hát az urak. Miféle urak? — Hát az adós urak, ide szokták bezárni az adótokat (Akkor még be­zárták, aki nem tudott fizetni, .Hány szoba kellene most azok számára?) Reggelit a porkoláb hozott bátyám számára, dé ebédet néni főzött, min­dig kedvenc ételeit készítetté, vacso­rára többnyire sült csibe volt és az ő borocskája, mint ő maga nevezni szokta: Szegény ember elégedjen meg a maga termésével.« Az ebéddel ko­rán el kellett indulni, hogy meleg maradjon, meg délre ott legyen, mert bátyám korán szeretett ebédelni. 12—1 óra között. Akkor még nem volt sikló, a Magyar utcától elég messze volt a Nádor kaszárnya, hát sietni kellett az étellel. A maradék ételt mindig a börtönőr kapta és a maradék borocs­kát is. A családnak csak vasárnap voll szabad bemenni hozzá, akkor mind együtt ebédeltünk vele. Nap-nap után volt mindenféle ké­rése bátyámnak, hogy még mikre van szüksége. Finom vésőjére, éles kis ké­seire. tajtékra meg somfára, melyek­ből faragóit. Ott faragta ki Róza néni szobrát fából, Rózácska alakját taj­tékból és többféle női alakot, meg egy somfabotot, melyen egy madár­­fészek van, a fészekben három ma­dártojás. a fészekre felkapaszkodik egy gyík, hogy a tojásokat kiszívja. Bátyámnak azután pár napot elen­gedtek a fogságából. Volt öröm a ház­nál, Iliikor a hír megérkezett, hogy bátyám hazajöhet. Mikor átmentünk csomagolni és hazahozni az olt lévő tárgyakat, a börtönőr . nagyon, sóhaj­tozott, hogy elmegy már az ő jó ven­dége. ily jó rabot még sohasem szol­gált, mert mindennap megosztotta ve­le ebédjét, meg a borát. Bátyám is szerette porkolábját, mi­kor kijött a börtönből, versben is megörökítette fogságban töltött nap­jait. Címe: Búcsú az én jó porkolá­bomtól. Érdemes jó uram, én porkoláb uram! Már nekem kifelé áll innen a nálam, Ágyam összefűzve, ládám bcpákkólva, Kiteszik a szűröm innen már maholnap És most Isién áldjon sok szívességekért. Pattog már az ostor, zörög már a szekér. Én megyek. helyembe majd jön már a másik, Agyio! S ne mondjuk a Viszontlátásig. (Ez az első és utolsó versszak.) Mikor megtudták az ösmerősök, hogy már otthon van Móric bácsi, mindenki látni óhajtotta, de. úgy ki­merült a sok felelettől és tisztelgések­től, hogy ezt mondta: — Inkább visszamegyek a börtö­nömbe, mert ott nyugodtan dolgoz­hattam, idehaza meg csupa szerétéi­ből az ágyamból húznak ki. — Hacker & Neufeld rádió szak­üzlete meglepetést tervez. Városunk egyik legismertebb szakvállalata nagyon érdekes bemutatást rendez, hogy olva­sóinknak módjukban legyen maguknak véleményt alkotni az idény legtökéle­tesebb rádiókészülékéről. Naponta 17 ólától minden érdeklődőt szívesen lát­nak, mikor egy „Super-Inductance“ berendezést megtekinthet és saját maga kezelhet. Ezen „Philips-Rádió“ által gyártott készülékek hangolása csupán egy gombbal történik; ennek segítsé­gévei az összes rövid és hosszuhullámu rádió leadóállomás zavarmentesen be­állítható. Az európai szakértő világ tisz­tában van azzal, hogy a „Super-Induc­­tance“ vevőkészülék egy korszakalkotó újítást jelent a reprodukció és szelek­tivitás terén és mindehhez csupán egy gomb kezelése szükséges. A vevőké­szülék 6 „Miniwatt“ csővel van ellátva. Ne felejtse el és kérje minél előbb Hacker & Neufeld rádió szaküzletében az uj 7ö0-as „Philips“ Super-lnduc­­tance minden vételkényszer nélküli be­mutatását Saját fülei is igazolni fogják a hivatott szakértők véleményét. — Megérkeztek a sport-, szek­­rénygyermekkocsi újdonságok, ülő és járó szék, nyugágy. Legolcsób­ban ELBERT-nél Nádor-u. 19. Weisz Emma városi zeneiskola igazgató. Amikor Jókainak dolgozószobát rendeztek be a Nádor-kaszárnya börtönében. Hegedűs Sándorné Jók ay Jolánnak a költőfejedelern­­rői irt emlékirataiból. L __ * 7* ’ .____ .... . . is, „kJ':. 'wl ... ^ —a»—sm—am—au?—r fej afaJÉi í®X® fel ilÄii ií ísjoi® Mii I TJ kellemes, frissítőén ható,> O fodormenta ízű fogkrém. M Tubusok ára 4.— Kő és 6.-—K2« D r-ar-n-M ím im a«’■m ■» m qftf1

Next

/
Oldalképek
Tartalom