Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-06-11 / 46. szám

2 o'dat. »KOMÁROMI LAPOK« 19ö2. junius 11. zeti demokraták, valamint a koalíció többi pártjai között keletkezett kon­fliktust megint csak nem sikerült telje­sen elintézni, soha az agrárpárt a mi­niszterelnök és a politikai miniszterek beavatkozása folytán kénytelen volt eddigi álláspontjával felhagyni és a párt képviselője végre is belement abba, hogy a törvényjavaslat valamennyi fe­jezetének tárgyalásában résztvesz. Az agráriusok a most érvényben levő ideiglenes lakástörvényeket több irány­ban kívánják módosítani az eddigi ál­lapot megváltoztatása céljából és a politikai miniszterek tanácskozás tár­gyává is tették az agráriusok erre vo­natkozó indítványait. A képviselőház lakásügyi bizottsága újra fölvette a lakástörvények tárgyalását. Ebben a kérdésben a nemzeti demokrata párt végrehajtó bizottsága újból állást fog­lalt a lakbérjavaslat első három feje­zete ellen, mert az a polgári szabad­ság korlátozását jelenti. Mindezeket fi­gyelembe véve, a beavatottak biztosra veszik, hogy ezúttal sem fognak vég­legesen határozni a kérdésben, hanem minden valószínűség szerint az eddigi törvényt újabb hat hónapra meg fog­ják hosszabbítani. Mines feltámadás. — június 10. Talán legtalálóbb ez a cim, amelyet elmélkedésemhez egy jeles Írótól köl­csönkérek, ha városunk gazdálkodásán elgondolkozom. Cca 12 millió adósság, cca 1 millió évi kamatterhe van a városnak. A bevételt fokozni akármilyen címen is, amely a polgárság újabb megterhe­lését jelenti — mai állapotok között — még gondolni sem lehet, tehát takaré­koskodjunk: csökkentsük a kiadásokat. Igen ám, de melyik tételnél? A tisztviselők fizetéséhez, a legna­gyobb tehertételhez, nem lehet nyúlni, ez törvényes járandóság; az alkalma­zottak, munkások bére: ez „noli me tangere“. Ott a kommunista, szocialista párt, de a polgári pártok is nagyon jószi­­vüek, ezeket a béreket nem lehet meg­nyirbálni. „Központi műhelyt“ V« milliós évi munkabérekkel fenn kell tartani; a 60, 70 éves utcaseprők 24 koronás napi­bérét nem lehet lenyomni. Amikor ezen óra- és napibéreket A szobám. Irta: Bozzay Margit. Öblös, nagy fotőjök. A szinük meleg rubin... Ölükben párnák, színesek, lágyak, hívogatok. Pamlag... Nagy, széles, süppedő. Rajta is párnák. Közöttük puha, meleg, kicsike fészkek... Állólátnpa, tompa, melegfényü Elfelejteti, ha ottkünn szürke, borús az ég. Sok csipketerítő. Fehér, habos, nevet a mély vörös holmik között. íróasztal... Nagy, széles és sötét rajta sok papír, levél, álom, színes mesekép,.. Ha leülök! fognak, megkötnek, azt akarják, hogy ogy legyek, maradjak mindig náluk, velük, s féltékenyek, ha felkelek s ha az állólámpában kigyúl a fény. Könyv.. sok könyv, állványokon sorban, [mint a katonák és szerteszéjjel minden bútoron. Élnek, beszélnek, elém hoznak idegen tájakat, városokat, embereket, bánatot, örömet, könnyet és mosolyt, jóságot, szépséget, s ívet és lelket, szerelmet, küzdést és bűnt és gyönyört. Jönnek az idegen sorsok és megnépesítik körülöttem a csendet és a magányt és elfelejtetik, hogy ottkün süt a nap vagy hull a hó, este van vagy reggel, s reggeliztem vagy ebédeltem-e már. Virágok, üdék, illatosak földben és vázákban mindenütt. Élnek, beszélnek, mint a könyvek s vígasztalnak, ha letört vagyok. És porcellánok. Csészék, vázák, nippek, asszonyos apróságok.. Kis ezüstkosár, benne horgolótű, s finom fehér fonálból megkezdett csipke és egy széles, lapos, [arany karkötő, megállapították, akkor sokkal drágább volt a hús, kenyér, lakás, tüzelő, ruha, cipő; de ez mindegy: a szegény em­bereknél nem lehet kezdeni a takaré­koskodást. Hogy a vágóhíd felügyelője, szerző­désszerű obligójának, mely minden ál­lat után a városnak jár, évek óta nem tesz eleget, ezen segíteni nem tudunk, felebbezés alatt áll, csekély négy év óta. Kegyúri kötelezettségünk évi 120.000 koronát emészt fel: évszázados obligó. A vásárcsarnok bérlői közül mészá­rosok, hentesek és a többiek nem tud­ják a bért megfizetni; a munkásházak lakói ép igy nem fizetik a házbéreket. A tanácskozások pontjaiból csak 40% kér segélyt, kegydíjat, kegydíj­emelést, bérelengedést, támogatást, egy kis díjazást a tisztviselőnek külön mun­káért stb. stb. Folytassam kérem? Mert tudnám tovább rajzolni a képet! És állunk tehetetlenül, mert minden egyes pontra megkapjuk a felvilágosí­tást és bizony erre vetve, azt meghall­gatva, nem tud többséget kapni az el­utasítás, a megtakarítási szándék; — mert egy kis igazság, egy kis méltá­nyosság minden tételnél megállapít­ható. így van ez kérem, az egész vonalon! A gazdálkodáson és minden tényke­désen végigvonul egy bizonyos puha­ság, ami egy város vezetésében nem mondható előnyösnek. A több, mint egymilliós kórházbővi­­tés napidij mellett, építkezést, jóváha­gyott terv nélkül el kellett kezdeni, mert sok volt a munkanélküli; a mér­nök-vállalkozót ellenőrizni elégséges, ha egy kőműves és egy volt kőműves­mester, aki 15 év óta nem folytatja mesterségét — minden díjazás nélkül — végzi. Elkezdték a kórház építkezését 1931. augusztusban, 1932. májusban a tetőbe­ton fedési munkálatokra még nincs szer­ződés; a vállalkozó hónapok óta nem folytatja munkáját ezért, meg azért. Elkezdtük a Deák Ferenc ucca asz­faltozását, kiegyenesítését; ősz óta meg­álltak vele, nem dolgozunk ott! Ezért, meg azért! Uccai és házi szemét elhordása, kór­házi élelmezés 600.000 koronás; kór­házi mosás stb. stb. tételén gondol­kozni lehetne, hogy verseny útján vál­lalkozó végezze; de az utolsó 10 év alatt már valami jót kellett volna „ki­gondolkozni“! Valami megüli a városházát! Nem is tudnám jól körülirni, hogy mi. Azért mondom, hogy puhaság, talán hiánya a pontos végiggondolásnak, a precizitásnak ? Talán hiányzik a vezetőségben a függetlenség? Minek, kinek befolyása alatt áll? Mikép lesz ezentúl? Van kibonta­kozás? Elő tudják-e teremteni a cca És sok más... Látszólag semmi, buta kis dolog. Valójában azonban sok, mert a lényeget, a lelket adja ki... Jó itt lenni.. Jó írni, álmodni, járni, kelni, olvasni, terveket szőni idegen életeket élni, s nézni és tudni, hogy az emberek ma sem rosszabbak mint tegnap, tegnapelőtt, mint régen. Jó a toll után felvenni a tűt és horgolni lágy csipkéket és hímezni apró virágokat... S közben gondolni arra, hogy van szív és lélek és nem minden a pénz, a palota, a drága ékszer. Jó hímezni csend: en és dúdolni egy Beethoven- vagy Bach-melódiát, jó tudni, hogy volt Shakespeare és Madách, és Ibsen és Hugo és Tolsztoj és Mozart és van sok világcsoda . .. Remekmű, amit mind emberszív és emberagy alkotott. Jó gondolni arra, hogy ember vagyok, vagy ha még nem... tán az lehetek... Gondolni erre mindre s mindenre ami van, Azután nézni.,, Hosszan nézni, két mélyedést e puha, vörös párnán a pamlag előtt... Két mélyedést, még majdnem eleget, némát, beszédeset, amit a térded hagy üt a pamlag előtt. .. A fekete lepkék. Irta Berkes Imre. Künn már derengett, a természet ébredezett. Jó volna ablakot nyitni s a friss levegővel beszélgetni, — gon­dolta magában,— de nem mozdult s amiként az éjszaka Isten tudja, hány­szor, újra szivarra gyújtott. Körülbe­lül a szivar volt az egyetlen valóság az életében, a barna kis szivar, a füst 1 millió évi kamatot? Meg tud-e fe­lelni a város egyéb anyagi kötelezett­ségének? Fenn tudja-e tartani, jő ál­lapotba hozni közszolgáltatásait? Tud-e fejlődni ? Ezek a gondok minden komoly pol­gárt foglalkoztassanak! Minden pártérzelmet, minden sze­mélyi vonatkozást, minden saját érde­ket hagyjunk abba a városházán belül és kívül. Ne szidjuk a szocialista uralmat. — Csak olyan gyengék és oly erősek le­hetünk mi is polgári pártok, mint a másik oldalon ülők. Akárki tud valami okos irányítást, kezdje el; akkor lesz feltámadás! £■ vmmmmmammmmmmmmmammam A komáromi főrabbi* választás epilógusa. — junius 10. 1931 decemberében régi óhaja vált valóra a komáromi neológ izraelita hitközségnek: megválasztotta főrabbi­ját, dr. Waldmann Ernő személyében. A fiatal főrabbi általános népszerű­ségnek örvendett s már huzamosabb idő óta pótolta, mint hitoktató, elhunyt elődjét. A főrabbi decemberi megvá­lasztásával a hitközség azt hitte, hogy a sokáig húzódó rabbiválasztás ügye lezárult, ámde valószínű felebbezés alapján az Országos Hivatal útján a közoktatásügyi kormány most érkezett leirata szerint a választást a kormány hatálytalanította. A hatálytalanítás oka az, hogy a főrabbi nem bírja teljesen az államnyelvet s az államnyelv tu­dását újabban a papi funkcionáriu­soktól is megkövetelik azzal az indo­kolással, hogy a papok egyszersmind anyakönyvvezetők is és mint ilyenek, állami funkciót is végeznek. A komá­romi főrabbi megválasztásának ér­vénytelenítésére ezenkívül több okot is hozott föl a kultuszkormány, ne­vezetesen még azt, hogy a főrabbi oklevelei külföldiek: így az érettségi bizonyítványa magyar, a diplomája német. A komáromi hitközség vezetősége most lépéseket tesz a kormány le­iratának megváltoztatására, tekintet­tel arra, hogy a hitközség nem poli­tizálni, hanem hitéletet akar élni s mint hitélet irányítóval, a hitközség új főrabbijával meg van elégedve. * és a füstuszály, amely itt a levegőt, a felhőt és az eget pótolja. A nap a vil­lanylámpa volt fehéressárga fényével, mint valami ismeretlen tűz, amelyről nem tudja az ember, honnan jött és miért világít. Lénye egy a nap lényé­vel, arról sem lehet tudni semmit. Este elalszik. A különbség a kettő között, hogy a napot meg sem kell gyújtani. Kigyullad magától. Ült az íróasztala mellett s gondolko­dott. Fejét elborította a füstfelhő s fá­radt arcára ráosont a lámpa fénye. Arca egy a millió arc közül, homloka durva ráncokkal teleszántott, talán a szeme különbözik más ember szemé­től. Nyugtalan, bágyadt, izzó, titokza­tos. Mögötte a múlt, ugyanolyan, mint a szeme, előtte a jövő, a szoba füstje, semmi. Jó, hogy vannak hatóságok és emberek, akik a halállal és a halot­tal foglalkoznak, — jutott eszébe a töprengés milliomodrésznyi töredéké­ben, amely agyába múló világosságot öntött. Majd idejön valaki s itt talál holtan, mint a falevelet, mielőtt a szél elsodorná. És magával visz érzéstele­­nül és hivatalosan, mint a szél, amely­nek a természet kegyetlen rendjében szintén van valami hivatala. Az élet milyen céltalan. Az ember milyen ostoba gép. Egyszer csak meg­romlik benne valami! s a nagy szerke­zetet többé nem lehet kijavítani. Hiá­ba minden. Hiba van az érzésekben, a gondolatokban, az egész csodálatos, remek együttes megbomlik s ilyenkor Illetékes helyről szerzett informá­ciónk alapján azonban ez a hatályta­lanítás nem vonatkozik arra, hogy a rabbi most már nem gyakorolhatja hivatását. A komáromi izraelita hit­község autonóm testület s alapszabály­­szerüleg, egyhangúlag választotta meg lelkészét, a megválasztást nem feleb­­bezte meg senki, a hitközség lényegé­ben azt a lelkészt választja meg, akit jakan s a 'megválasztásba, ha az egyéb­ként a törvényes formák között ment végbe, a felsőbb hatóságok nem szól­nak bele. Ez esetben sem végleges hatálytalanításról van szó, hanem ar­ról, hogy a rabbi, mint anyakönyv­vezető, állami hivatást teljesít s mint ilyennek értenie kell az államnyelvet. Mindaddig, mig a törvény által elő­írt kötelezettségeknek (államnyelv is­merete, nosztrifikálás) nem tesz ele­get, a kongruától elesik. Dr. Wald­­mann Ernő főrabbi a közoktatásügyi felsőbb hatóságtól egy évi haladékot kér az államnyelv elsajátítására s a törvény által előírt kötelezettségek tel­jesítésére, hogy mint jogi személy is elismertessék. Nem áll tehát az a be­állítás, mintha a komáromi főrabbi nem teljesíthetné ezután is hivatását. mmUmUMmmmMMmmmammmm Kereskedelmi iskola Komáromban. Felhívás a szülőkhöz! A Jár. Kereskedelmi Grémium tudva­levőleg városunkban egy nyilvános kétévfolyamu kereskedelmi iskola fel­állítását kezdeményezte. Az erre vo­natkozó tárgyalások egyrészt az iskola­ügyi minisztériummal, másrészt a vá­ros vezetőivel párhuzamosan folynak s minden remény meg van arra, hogy az összes tényezőkkel e kérdésben meg­állapodásra jutva, az iskola első osztálya már az 1932 szeptemberében kezdődő tanévben meg is nyíljék. A grémium vezetősége ez okból fel­hívja mindazon szülőket, akik a gim­názium 4, vagy a nolgári iskola 3. osztályát jó eredménnyel végzett gyer­mekeiket (fiúkat és leányokat egyaránt) e kereskedelmi iskolába beíratni szán­dékoznak, hogy legkésőbb folyó évi június hó 30-ig meghosszabbított határidőben a Kereskedelmi Gré­miumban (Komárom, Kultúrpalota I. emelet) levélben, vagy személyesen je­lentkezzenek. Az iskola nyilvánossági joggal fog bírni és előreláthatólag évenkint foko­zatosan 4 vsztályú felső kereskedelmi iskolává lesz kibővítve. jön rá az ember az élete céltalanságá­ra. Egyszer azzal foglalkozott, hogy mindig és örökké el kell kezdeni. Vége nincs. Kezdet van. Mindig újra mindig élűiről. Mint a gyermek, aki adagokban habzsolja be az értelmet, megy és elindul és megkezd valamit, az embernek, aki már túl van az értelem befogadásán, a sötét tapaszta­latok szakadékain kell az életet újra kezdeni. Ezt nem szabad, mert a ta­pasztalat megtiltja. Ettől rettegni kell, mert így parancsolja a tapasztalat. Végül semmi sem szabad. Nincs többé kezdet és kezdetien. Egy levelet írt. Jöjjenek ide érte, mert meghalt. Vigyék el innen a szoba füstjéből s tegyék ki a napra, a nap­ról gyertyák halavány sugárzásába s aztán a porba. Majd ott újra kezdi a föld forgásában, az örök változatlan­ban, a megszámlálhatatlan porszemek­kel együtt, amelyek külön-külön sem­mit sem jelentenek, de együtt alkotói, részei, szervei a nagy egésznek és tö­kéletesnek, amelyet amúgy sem ért senki. Felállt, lement az uccára, a le­velet átadta egy idegennek, hogy vi­gye el rendeltetési helyére, még ti­tokzatosan a fülébe súgta, hogy sürgős. Aztán visszaosont a szobájába. Nézte a fekete revolvert, az emberi gonoszág rejtélyes szerszámát, nézte, mint annyi sokszor élete vak során, most is megdöbbenve és halálos ve­rejtékkel a nagy út utolsó állomása előtt. Nézte a fehér porokat, a vakító,

Next

/
Oldalképek
Tartalom