Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)
1932-06-11 / 46. szám
1952. junius 11. »KOMAROMI LAPOKc 3. oldal. Szerdán tartott közgvülésén választotta meg a város képviselőtestülete az új mérnököt Másfél óráig tartó hosszadalmas választás a közgyűlésen. — Napirend előtti felszólalások a munkanélküliség s a benei telekcsere ügyében, továbbá az elmaradt városi zárszámadások, a vízmű kútjainak megjavítása, a 40%-os községi illetékek visszamenőleges kivetésének törlése és a gázgyári bizottság elleni fegyelmi ügy tárgyában. Saját tudósitónktól. '* Komárom, — junius 10 Nagy érdeklődés mellett kezdte meg munkáját a város új képviselőtestülete a junius 8-án, szerdán délután megtartott közgyűlésen, amelyen nemcsak a képviselőtestület tagjai jelentek meg teljes számban, hanem a kiváncsiak tömege is zsúfolásig megtöltötte a közgyűlés nagytermét. Maga a közgyűlés aránylag keveset végzett, mert legtöbb idejét a mérnökválasztás foglalta le, amelyhez hasonló hosszadalmas aktust még nem látott az öreg városháza. A járási hivatal kiküldött képviselőjének feleslegesen aprólékos és részletekbe menő eljárása valóságos tortúra volt a képviselőtestület tagjaira, akik között emiatt ideges hangulat támadt, amely éles megjegyzésekben és szóvitákban csúcsosodott ki. A kommunisták a szavazás előtt kivonultak a teremből és igy nem éltek szavazati jogukkal. A mérnökválasztás után a polgári pártok képviselőinek nagy része elhagyta az üléstermet s az ottmaradt tagok a tárgysorozatnak 16 pontját gyors ütemben letárgyalták és a több Ízben megtartott névszerinti szavazásban a szociáldemokrata és kommunista, valamint a cseh pártok képviselői fölényes többséggel szavazták le a magyar nemzeti párti, két zsidópárti és iparospárti képviselőtagokat. A tárgysorozatnak még hátralévő több mint kétszáz pontját a hétfői közgyűlésen fogják elintézni. Napirend előtti felszólalások: munkanélküliség, benei telekcsere. Csizmazia György városbiró megnyitotta a közgyűlést és bejelentette a különböző pártoknál történt helyettesítéseket. Ennek folytán a helyettesként megjelent Zámbó József (kér. szoc), Nemes György (magyar nemzeti) és Repka Gyula (kommunista) letették a fogadalmat. Napirend előtt Csevdr Ferenc kommunista a benei telkek csereügyét sürgette meg, rámutatva arra, hogy a Benében már házzal biró munkások nem juthatnak az állam által cserébe kapott telkeknek tulajdonjogához, mert az álapró szemcséket, amelyeknek az a feladatuk, hogy gyilkoljanak. Egyikhez sem nyúlt. A porszem jutott az eszébe s a porszemet összehasonlította az agyvelővel. A porszem az őrült föld mélyén s az agyvelő a kemény koponya láthatatlan üregében. Melyik a jobb? Részévé válni a holt mindenségnek, vagy megmaradni a mindenség élő sejtjének, ennek az emberré fejlődött valakinek, aki féktelen szenvedéllyel kutatja a megoldhatlan titkokat s elhiteti magával, hogy néhanapján rájött egy-egy titok nyitjára. És közben szeret is egy kicsit s szenved tengernyit, harcol és viaskodik, remél és jajgat, vár és örül, elborul és magához tér, elmerül és partot ér: a folytonos küzdelem izgalmában, mint a fejlődés teljessége, a lét ura, zsarnok és szolga, a gyönyör királya és az unalom bohóca, melyik a jobb? lám még mindig nem intézte el az ügyet, amiből az érdekelteknek rettenetes káruk van. Sürgős intézkedést kér a telekcsere elintézésére nézve. Vidák Vince kommunista a munkanélküliségről beszélt, amely dacára a nyári időszaknak, még mindig nagy arányokat ölt. A munkanélküliséget fokozza az a körülmény, hogy sok idegen, nem idevaló munkást alkalmaznak, az idevalót elküldik és helyette nemidevaló munkást vesznek fel, holott arra kellene törekedni, hogy elsősorban a komáromi munkások kapjanak keresetet. Hasson a képviselőtestület oda, hogy a múlt évben nagy garral hirdetett és tervbevett közmunkák mielőbb megkezdődjenek és a munkanélküliek munkához jussanak. Kövessen el a városbiró mindent, hogy ez megtörténjék, sürgős közbelépést követel. Az elmaradt városi zárszámadások, a vízmű kútjának megjavítása, a 409/0-os községi illeték leirása és a gázgyári fegyelmi elrendelése. A napirend előtti felszólalások során Zechmeister Sándor kérdést intézett Csizmazia városbiróhoz elsősorban is aziránt, hogy a városnak 1926 és a következő évekről szóló zárszámadásai miért nem kerültek eddig a közgyűlés elé, holott ezeket a törvény értelmében már le kellett volna tárgyalni a közgyűlésnek. Továbbá azt kérdezte, hogy a városi vizmil kútjának megjavítása miért késik és ez az ügy milyen stádiumban van? Minthogy a nyári évad itt van, a késedelmes intézkedés folytán előállhat az az eset, hogy a vizmü nem fog megfelelő mennyiségű vizet termelni, ami úgy a közegészségügyi, mint rendészeti és tűzbiztonsági tekintetben a legnagyobb bajokat idézheti elő a városban. Hivatkozott a felszólaló arra, hogy a tanácshoz javaslatot nyújtott be a községi illetékeknek az 1927-es alapon történt újabb kivetése tárgyában az 1928—1931. évekre történt igazságő maga, de a testére vigyázzanak, talán még használható valamire. Rajta! Autón! Sürgős! Élesen csöngettek. Valaki keres, — gondolta magában. Felállt és tekintete végigsurrant az alakján. Valahogy rendbeszedte magát s most eszébe jutott, hogy már napok óta nem aludt s napok óta alig evett valamit. 1 íogy egyszer régen szeretett valakit s egyszer régen sok embernek adott kenyeret és boldogságot. Minden elveszett. Most mit akarhatnak tőle. Csengetnek. A szoba dúlt, vad és rendetlen. És füslfelhők tornyosodnak benne. Fekete viharfelhők a mennyezet fakó boltján, mint szörnyű szörnyeteget egy bezárt ketrecben. Ki kell ereszteni a szörnyeteget. Az ablakhoz lépett. Kitárta az ablakot. És a nap sugara, fénye, kora reggeli friss melege beáradt a szobába, nem kérdezte kit derít föl, És a pillanat töredékében mindez már hányszor jutott az eszébe? Fekete revolver és gyilkos porok a kétségbeesés legfenekén, mint boldogító megoldás! Fejét mélyen le horgásztattá s nem nyúlt sem a fegyverhez, sem az örök altatóhoz. Valahol most egy levéllel rehannak, a levelet kibontják, elolvassák. Azok is emberek, X. Y., itt, meg itt lakik, halálra szánta magát, rohanjanak a lakására, talán még életben találják. Bizonyosan sikkasztott, csalt, ölt, vagy valami egyéb gazságot követett el. Mentsék meg. A testét mentsék meg. A lelkére vigyázzon kinek a lelkét támasztja életre, hová visz erőt, reményt, kit ölel át és kit csókol meg, a nap itt volt s jó volt, kedves volt s ráncigálta, tépte kifelé a füstormokat, a szoba dermedt s halott levegőjét s betelepedett a megtisztított helyekre, mint a jó asszony, akinek a szeme él és nevet, a keze tiszta és a mosolya fényes, s akitől nem kérdi az ember, miért jött, mit akar, csak elfogadja a keze lágy érintését és csókja ízes tüzét. Ott állt az előszobában. Két idegen lír méregette végig. —- Ön írta ezt a levelet? — kérdeztalan előírások törlése iránt, amelyet a tanács is magáévá tett. Kérdi, hogy a városbiró a tanácsnak ezen, az adózó lakosságra nagy fontossággal biró javaslatot miért nem vette föl a közgyűlés tárgysorozatába? A közgyűlés már hónapokkal ezelőtt még a múlt év végén kimondotta, hogy v városi gázgyárnál tartott szakértői izsgálattal megvilágított állapotok miatt a gázgyár volt vezetője, Csizmazia városbiró, az illetékes tisztviselők és a gázgyári bizottság akkori tagjai ellen fegyelmit kér a felsőbb hatóságnál. Minthogy a felszólaló tudomása szerint eddig ebben semmi sem történt, kérdezi a városbirót, hogy milyen stádiumban van ez az ügy és miért nem történt megfelelő lépés a fegyelmi megindítására nézve? A városbiró válasza. Csizmazia György városbiró elsősorban Csevárnak válaszolt a benei telekügyben. A telkek átadása, dacára annak, hogy a város vezetősége mindent elkövetett ez irányban, azért késik, mert a nemzetvédelmi minisztérium és a közmunkaügyi minisztérium között még nincsen elintézve ez az ügy. A város mindent elkövet, hogy minél előbb tető alá kerüljön a dolog, május 24-én ismételten telefonon kérte föl a nemzetvédelmi minisztérium illetékes osztályát, hogy ez ügyben intézkedjék. A munkanélküliség ügyében a városbiró hangsúlyozta, hogy Komárom városa nagy áldozatokat hozott a munkanélküliség enyhítésére, hogy közmunkákat végeztessen, megígéri, hogy el fog követni mindent munkaalkalmak teremtése érdekében. A munka pangását a közgazdasági krízis idézte elő, amely az egész világon uralkodik, de továbbra is rajta lesz a város, hogy a munkanélküliség enyhítését előmozdítsa. Zechmeister Sándor tanácstagnak kérdésére válaszolva, a városbiró kijelentette, hogy a gázmű bizottság és a város vezetősége ellen megindítani kért fegyelmi ügyet a fölöttes hatósághoz áttették, de az erre illetékes országos hivatal eddig még nem intézkedett. A vízmű kútjának megjavítására nézve úgy nyilatkozik, hogy az ügyet felterjesztette a város az országos hivatalhoz, amely már ki is küldött egy mérnököt, aki adatokat gyűjtött, ezidőszerint az országos hivatalnak kell megtenni az intézkedést, amelyet meg fog a város sürgetni. A 40 százalékos községi illetékek fölemelt összegeinek leírására, a városbiró véleménye szerint a közgyűlés nem jogosult s ezért nem vette föl ezt az ügyet a tárgysorozatba, az 1926., 1927., 1928., 1929., 1930. évi zárszámadásokra nézve pedig a legközelebbi képviselőtestületi közgyűlésen adja meg a választ. ték tőle. — Én írtam. — Miért írta? — Mert gondolkodni szoktam. — Aki gondolkodik, az nem ír ilyen leveleket. Miért akart meghalni? — Nem mondhatom, hogy unalomból, azt sem, hogy kétségbeesésből. Talán inkább azt, hogy célszerűségből. Azt hittem, hogy ez a célszerű. Meghalni. — És most már nem hiszi? — Azt nem tudom. Sohasem tudom előre a gondolataimat. Jó volna, ha az ember előre tudhatna valamit. De előre az ember nem tud semmit. Azt sem tudtam, önökkel most itt találkozni fogok. Egyáltalában nem akartam senkivel sem találkozni. Minden pillanatban más az én életem. Most az életé vagyok. Egy órával ezelőtt azt hittem, hogy a halálé. De a nap besütött az ablakon. És nevetni kezdett. Mélyen, elragadóan nevetett. És a szemében annyi jókedv kacagott, olyan csodálatos mámor remegett, ezek a szemek már egy másik ember szemei voltak. Nem a régi szemek. A zavartak s a befelé kutatók, a nyomorult szemek, amelyek csak a sötét felé kutatnak, ezek az élet szemei voltak. — Bolond, — mormolta az idegen, — intett a másiknak s köszönés nélkül kifelé som fordáit. — Jó lesz vigyázni! — fordult még egyszer vissza, — mi nem azért va-SZANATÓRIUM Dr. Selye Hugó sebészet és nőbetegek részére Koaámo, Deák F. utca 3. Telefon 68. Quarc, Diathermía, Röntgen villanyos masszage. Mivel Zechmeister Sándor a városbiró válaszát csak részben vette tudomásul, a városbiró az interpelláció tárgyát képező ügyeket a legközelebbi közgyűlésre tűzi ki. A városi mérnök választása nagy vitatkozással. Csizmazia György városbiró a napirendi felszólalások után fölkérte Soltész Pál közigazgatási biztost, a járási hivatalnak a inérnökválasztás levezetésére kiküldött képviselőjét, hogy a választás tartamára vegye át a közgyűlés vezetését. Soltész Pál szolgabiró elfoglalván az elnöki széket, ismerteti a törvénybe foglalt rendelkezéseket a választás megejtésére nézve és államnyelven majd magyar nyelven hosszadalmasan fejtegeti, hogy miként kell lebonyolítani a választást. A fejtegetés magva az volt, hogy a közgyűlés a választás előtt jelölési jogát akként gyakorolja, hogy vagy a tanács tagjait, vagy pedig a közgyűlés kebeléből kiküldött bizottságot bízza meg a jelöléssel. Az elnök nyilatkozatára parázs vita kerekedett. Fried Jenő (zsidógazd.) nem veszi tudomásul az elnök e bejelentését, (Soltész közbeszól: Ahhoz joga van!) mert a jelölés a régi törvények szerint a tanács joga és a tanács erre javaslattal is bir. Kendi Zoltán dr. (szocdem) azonos véleménnyel van az előtteszólóval, Vidák Vince (kommunista) kijelenti, hogy a kommunista párt nem óhajtja, hogy a város mérnököt válasszon és javasolja, hogy a választást egy évre halassza el a közgyűlés. Vidák szerint elég a gázgyárhoz egy vizsgázott gázmester, mérnökre nincsen szükség. Soltész Pál a törvényt egészen másként értelmezi mint a felszólalók és kijelenti, hogy a választás a nagyközségekre vonatkozó rendelkezések szerint ejtendő meg. Egyébként megnyugtatja Rendit, hogy ha eljárása aggályra ad okot, meg lehet azt felebbezni. Kendi közbeszólása, Fried Jenő és Kadlecsovics Béla dr. állami főjegyző, rövid felszólalása után Csevár Ferenc a város rossz gazdasági helyzetére és fizetési nehézségeire hivatkozva Vidák indítványát kéri elfogadni. gyünk, hogy belőlünk bolondot csináljon. Kihajolt az ablakon s utánuk nézett Nevetett magában. Ezek most azt hiszik, hogy ők kormányozzák az életet. Villamosra ültek s a villamos ott zúgott el az ablaka alatt. Két idegen a villamoson, az élet kis kormányzói. Két fekete lepke. Egyszer egy hadvezér hiszi ugyanazt magáról, egyszer egy tudós. Máskor egy hatalmas gyár vezetője, vagy egy gép fűtője. Vagy maga a szén, a villany, a víz, az áram. Egy hét elveszett. A hetet pótolni kell. Levelet kell írni a barátjának, három számlát kell kifizetni, este el kell menni a moziba, délben a papírok árfolyama iránt kell érdeklődni. És újra szeretni kell valakit. Talán azt, akit egyszer már szerétéit, talán egy másikat. Mit gondolnak a kicsiny, korlátolt fekete lepkék? Hogy ők az élet világossága? Talán ezt? Mind és mindenki azt hiszi, aki valamit gondolni mer a más életéhez való silány kapcsolatáról. Holott minden a lélek. Amely egyszer elszunnyad, egyszer meg hirtelen felébred. Lázasan dolgozni kezdett a csodálatos világosságban, amely elöntötte a szobáját az éjszaka zord feketesége után. A fekete lepkék elveszlek a nap lelkében.
