Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-05-21 / 40. szám

1932. május 21. »KOMÁROMI LAPOK« 5. oldal meg. Nincsen senki most a kunyhó­ban: az emberek ünnepelnek, csak egy műkedvelő halász küzködik ret­tentő merítőhálójával. A háló majd­nem elsodorja az embert. A kis, roskatag halászkunyhó abla­kán belesünk. Szerszámok ködlenek a félhomályban, paprikás doboz és sótartó látszik valami sötét polcon, egy összedobált ágy, szerszámok, ha­lászeszközök, kalapács és rengeteg dugó. Vájjon ki ihatott itt? Halászlét főzhettek talán? Hatalmas kerítő hálók száradnak magas rudakon, nem rongyos egy sem, készen várja a tavaszi halfogást. Vesz­­szőből font varsa unatkozik egy tönk mellett s apró hálókat rezegtet a szél. Hangulatos, nyugalmas ünnepnap délután az elhagyott halászkunyhó mellett. Mészölynek vannak ilyen ké­pei. Három színes pont közeledik. Izsai leányok. Kézfogva, hangos szóval jön­nek, mögöttük két aprócska gyerek. Aztán megállanak a parton ők is. A két társaság nézi egymást. Vájjon ki töri meg a csendet előbb? (thyvi) A város pénzügyi bizottsága letárgyalta a költségvetést. Elnök és helyettes elnök választása. Némi módosítással fogadták el a költségvetést. Saját tudósítónktól. Komárom város községi képviselő­­testületének pénzügyi bizottsága május 19-én, csütörtökön tartotta első ülését a városháza nagytermében. Az ülésen a tagok határozatképes számban jelen­tek meg, amelynek megállapítása után Csizmazia György városbirő felhívta a tagokat a megalakulásra, illetve a a bizottság elnökének és helyettes el­nökének megválasztására. A pénzügyi bizottság Stern Bernát korelnök veze­tése mellett Zechmeister Sándor javas­latára elnöknek egyhangúan Fülöp Zsigmond igazgatót választotta meg újra, aki az elnöki széket elfoglalván, köszönetét mondott a személye iránt ismételten megnyilvánult bizalomért és felkérte a bizottság tagjait, hogy a bi­zottság elé tartozó ügyekben a város érdekeinek szem előtt tartásával mű­ködjenek közre a város javára. Majd a helyettes elnököt választotta meg a bizottság Kendi Zoltán dr. személyé­ben, mely után a bizottság áttért a költségvetés tárgyalására. Sándor Ernő főszámvevő ismertette az 1932. évi költségvetést s a tanács vonatkozó javaslatát. A tanács az ere­detileg kidolgozott költségvetést, amely 220e/0-os pótadó kivetését irányozta elő, a számvevőség javaslatára oly módon változtatta meg, hogy az állami és országos járulékok címén a város­nak járó fedezeti összeget, az időköz­ben beszerzett hivatalos adatok alap­ján 187.510 K-val emelte, aminek kö­vetkeztében a pótadó 30°l0-al csök­kent, vagyis megmaradt a múlt évi lW/o-on. A pénzügyi bizottság a költségvetést általánosságban elfogadta és áttért a részletes tárgyalásra. A tárgyalás folyamán Broczky István javasolta, hogy a Magyarországból a határon átkelő s Komáromon keresz­tül vonuló jármüvek után szedessék kövezetvám, amelyből bizonyos jöve­delemre tenne szert a város. A javas­latot a pénzügyi bizottság megfelelő előkészítés céljából átteszi a tanácshoz. A részletes tárgyaláson egyes téte­leknél beható és nivós viták folytak, amelyekben résztvettek Kollányi Mik­lós, Zechmeister Sándor, Csizmazia György városbiró, Schleisz Géza ka­marás, Tomasek János állami jegyző, Kendi Zoltán dr., Fleischmann Samu, Broczky István Vökön János és mások. Kifogás tárgyává tették egyesek a fa­iskola magas szükségleti tételét, amelyre eddig ráfizetett a város, de a megadott felvilágosítások után a pénz­ügyi bizottság hozzájárult az e címen beállított 40874 K-hoz és igy a tételt elfogadásra ajánlja a bizottság a köz­gyűlésnek. Hosszabb vitát keltett az uccák szá­mozása, megjelölése címén felsőbb hatóság által kiadott rendelet folytán felvett 60.000 K szükségleti tétel is. E kérdésnél egyesek a tétel törlését javasoltak, mások több évre való el­osztást indítványozták, mig Kendi Zoltán dr. javaslatára a bizottság több­sége 50.000 K beállítását fogadta el. A népkonyha tételénél Fleischmann Samu kifogásolta, hogy olyanok is kaptak ott élelmet, akik munkában voltak és igy nem szorultak rá a nép­konyha támogatására, mig Broczky István kifogásolta, hogy a népkonyhán Komárom, — május 20 a szomszédos falvakból és pusztákról is bejártak élelemért, ami a komáromi szegények rovására ment. Csizmazia György városbiró felvilágosítása után a beállított 250.000 K szükségletet elfo­gadta a bizottság, amely ennél a ro­vatnál a tanács által javasolt 1000 K helyett 5000 K-t állított be a hadi­rokkantak segélyezésére. A kegyúri kiadások és az egyházak segélyezése címeknél Kendi Zoltán dr. a tanács által erre felkért jogügyi bi­zottsági véleményt ismertette és ennek értelmében indítványozta, hogy a pénz­ügyi bizottság törölje ezeket a kiadá­sokat a költségvetésből, mert annak jogi alapja nincsen. Kollányi Miklós a tételek fentartását kívánta, Sándor Ernő szintén ilyen értelemben nyilat­kozott. Fülöp Zsigmond biz. elnök a jogügyi bizottság javaslatával polemi­zált és hivatkozott az ismert királyi szabadalomlevélre, amely amikor jogo­kat és nagy terjedelmű ingatlanokat adományozott a városnak, egyben kö­telességeket is szabott eléje, amely kötelességeket Komárom több mint száz éve teljesiti is. A többi egyházak segélye szintén százados gyakorlaton alapszik, amellyel az egyházak meg­szerezték igényüket a segélyre. Ha a város törölné a felvett összegeket, nagy zavarba hozná az érdekelt egyházat és ha már mindenáron a legfelsőbb közigazgatási bírósághoz kíván a jog­ügyi bizottság döntésért folyamodni, a kegyúri kiadások csakis abban az esetben lesznek törölhetők, illetve más módon elintézhetők, ha a legfelsőbb fórum döntése megegyezik a jogügyi bizottság véleményével. Ez azonban ma még kérdéses s ezért javasolja az összegeket a költségvetésben bent­hagyni. Kendi dr. válasza után szavazásra tette föl a kérdést az elnök s a pénz­ügyi bizottság 7 szóval 6 ellenében az eredeti javaslatot tette magáévá és a kegyúri kiadások és egyházak segélye cimén beállított számtételek elfogadá­sát ajánlja a közgyűlésnek. A szükségleti tételek megállapítása után a fedezeti tételek részletes tár­gyalására tértek át, amelyeket több kérdés és felvilágosítás után a pénz­ügyi bizottság magáévá tett és a fe­dezetet teljes egészében elfogadta. A pénzügyi bizottság által elfoga­dásra ajánlott 1932. évi költségvetés a következő végeredményt mutatja: 1932. évi szükséglet 13.359.475 K 16 f „ „ fedezet 11.364.076 K 75 f Fedezetlen marad tehát 1.995.398 K 41 f Erre nézve fedezetként szolgál 190% pótadó utján községi pótadók aktiv hátralékából Egyéb aktiv hátralék Pénztármaradvány 1931. december 31. 941.640 K 10 f 309.891 K 35 f 652.266 K 55 f 97.748 K — f Összesen: 2.001.546 K — f Fedezeti maradvány: 6.147 K 59 f A pénzügyi bizottság elrendelte, hogy az ekként véleményezett 1932. évi költségvetés 15 napra kifüggesztendő. Minthogy az idő előrehaladt, a bi­zottság ülését az elnök bezárta. wmtssa Egy kétezerszázholdas bírtok parcellázásának epilógusa a jövedéki bíróság előtt. Az államkincstár beperelt öt ügyvédet fejenként egymillió korona kártérítésért, jövedékeltitkolás miatt. — május 21. Régóta húzódó érdekes pert tárgyalt pénteken a komáromi jövedéki büntető bíróságnál dr. Nagy Géza egyesbiró. Öt ügyvéd s rajtuk kivül több érdekelt volt belekeverve az ügybe, amely már hónapok óta húzódott s a hatalmas büntetési összeg miatt, amit a kincstár a vádlottak ellen kért, általános érdeklődés előzte meg a tárgyalást. A kincstár az itteni jövedéki büntető bíróságnál vádiratot adott be dr. Tur­­chányi Imre, dr.Tenzer Izsó, dr. Drechs­ler Pál, dr. Haberfeld János érsekujvári ügyvédek s azonkívül még más négy érdekelt ellen azzal, hogy az illetők 1928-ban dr. Szőke budapesti ügyvéd karvai uradalmát konzorciálisan meg­vették és kiparcellázták. Az adás-vételi szerződést dr. Tur­­chányi, mint a konzorcium veze­tője, közvetlenül dr. Szőke nevé­ben irta alá, amiáltal a konzor­cium és a pesti ügyvéd között létesült nagy substratumu szerző­dés illetékétől a kincstár elesett. Körülbelül kettőszázezer koronáról volt itt sző, amit a kincstár a három vád­pontban foglalt vádak szerint követel. Ezért fejenként egymillió korona bírságot kér a kincstár. A vád második pontja az volt, hogy az egyes adás-vételi szerződéseknél, amelyben az ingatlanok és ingóságok vételára is bennfoglaltatott, az ingatlanokat túlalacsonyan ér­tékelték az ingóságok terhére s mert az ingatlanok átruházási ille­téke jelentékenyen magasabb, igy is kárt szenvedett a kincstár. A harmadik vádpont szerint, mikor Éliás vevő meg­vette a konzorciumtól az 50 holdas ingatlant, ezt nem íratták át Éliás ne­vére, hanem az illető visszalépvén a vételtől, az Éliás helyett a szerződés­ben vevőként belépő Mihalicsek és Trnka nevű kolo­­nisták nevére közvetlenül Írták át az ingatlant. A tárgyalást dr. Nagy Géza jövedéki egyes büntetőbiró vezette, a vádlottak ügyvédjei dr. Jureczky Iván és dr. Vajda Andor voltak. A terheltek azzal vé­dekeztek, hogy a konzorcium ugyan megalakult, de nem mint az ingatlan vevője s tovább eladója, hanem csak mint közvetítő, mig dr. Turcsányi dr. Szőkének az el­adás körüli generális meghatal­mazottja volt. Továbbá, hogy az ingatlanok a való­ságnak megfelelő áron értékelődtek és a p. ü. hatóságnak az ezirányban ki­fejtett nyomozása is arra a következ­tetésre jutott, hogy olyan magasan lettek értékelve, amilyen áron akkor s ottan nem is cseréltek gazdák birtokot. Továbbá Éliás soha érvényes vételi segít iakarekosmíiui Millió háziasszony Df. Octköf-fßlO „Backin" siiföpcrt használ, mivel ezáltal oh igen sokat takarítanak meg vaj, tojás és egyéb drága szerekből. SÄ ses» ügyletet nem kötött, csak ajánlatot tett 50 hold megvételére. Ezt az eladó nem fogadta el s igy közbeeső vétel a Mihalicsek­­nek és Trnkának való eladáskor nem történt. A bíróság az első és második vád­pontok tekintetében a kincstár vádiratát elutasította. A harmadikra nézve megbüntette dr. Turcáhnyit, dr. Tenzert, dr. Haberfeldet, Éliást, Trnkát, Mihalicseket egyenként 98.000 Kc-ra, behajtha­tatlanság esetén 6 hónapi elzá­rásra, mig dr. Drechslert a har­madik vádpont alól is felmentette. Az Ítélet indokolása szerint nem nyert bizonyítást, hogy az ügyvédi konzor­cium megvette s továbbadta volna az ingatlant, sem az, hogy az ingatlanok terhére az ingók túlértékelve lettek volna az egyes adás-vételi szerződé­seknél, csupán az nyert beigazolást, hogy Éliás az 50 holdas parcellát meg­vette és a szerződést illetékezés végett nem mutatták be a pénzügyi hatósá­goknak s ezek elhallgatásával Mi­halicsek és Trnka vevők javára közvetlenül Írták át azt dr. Szőke nevéről. Az ítéletet a kincstár megfelebbezte, az Ítélet összes felmentő részét illető­leg. A kincstárt dr. Hübsch p. ü. fő­tanácsos (Nyitra) képviselte. Az elitéit vádlottak az Ítélet marasztaló része el­len felebbeztek. Az érdekes ügynek to­vábbi folytatása várható. Szegény Színi Gyula Azokban az időkben, az infláció ide­jén ott üldögélt a Palermo kávéházban esténként és »irodalommal foglalko­zott«. Volt egy szűk kis köre, akikkel barátilag érzett és a fiatal )>slapajok«. áhítattal ülték körül asztalát, a ma­gyar irodalom hagyományos asztalát: a hamismárvány kávéházi asztalt. Va­lahogyan kis irodalmi góccá nőtte ki magát ez a kávéház egyidőben: ott üldögélt olvasott rendületlenül és kri­tizált udvariasan Komlós Aladár, ott szíttá pipáját s beszélt Párizsról Raith Tivadar, bevetődött néha Rozványi Vilmos is, akit annakidején Ady egye­nes utódjának kiáltottak ki, mig az át­ellenes Pósch vendéglő Krokodilus asztalánál Sugár Károly, a színész sakkozott, szidva elkeseredetten a nő­ket, Szilárd János humorizált honti módra s Komáromi János harctéri életét boncolgatta bánatos szavaival. Ami közbe volt: az Erzsébet körút vége, a maga nyári lüktetésével, inflá­ciós forgalmával, rendőrével s villanyi­­fényeivel. Egy kávéház s egy vendéglő jelentették e sarkon véletlenül az iro­dalom egy szekcióját s ezekben az időkben Szini Gyula széles gallérjá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom