Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)
1932-05-21 / 40. szám
4. oldal »KOMAROMI LAPOK« 19S2. máj,us 21. Aj menetrendek: Kosch-íéle 4'— Ke, Cedok 19'— Ke, Resek 10'— „ Wíesner8'50 „ Kaphatók Spitzer Sándor könyvkereskedésében Komárom, Nádor-ucca 29. Még egyszer a Diakfürdőről. Az idő egyre nyáriasabb lesz« — Az ifjúság már szedetne fürdeni. — A diákfürdő létesitése tehát már sürgős Saját tudósítónktól. A pünkösdi számunkban foglalkoztunk a diákfürdő kérdésével, több szülő felkérésére újra visszatérünk a diákuszodára. A szülők ugyanis aggódnak, bőgj" a meleg idő előbb fölmelegiti a Komáromot övező vizeket, mint a diákuszoda föl lenne állítva és akkor a fürdőzés után szomjazó diáksereget tessék visszatartani a fürdőzéstől. Legtöbb helyen hiába a nagyok intelme, ianácsa, a nagy hőségben bizony megfürdik a gyerek, ha kell titokban is. Amikor a mull heti cikkünket megírtuk, az előző napi nagy esőzések és a fagyosszentek miatt hideg volt és ma már valóságos kánikulai hőség szakadt ránk, tehát ami a múlt heti cikkünkből kimaradt, azt most pótoljuk és sürgetjük a diákuszoda fölállítását és kérjük az irányadó tényezőket, hogy e kérdést minél előbb oldják meg. A múltkor fölvetett eszme, hogy a diákfürdő a strandfürdőbe kerüljön, igen sok helyen talált rokonszenvre, különösen az olyan családoknál, ahol kicsinyek és nagyok is vannak a családban és eddig a család egyik része a strandra járt fürödni, a másik része pedig a diákuszodába. A kétfelé szakadtság nagyon sok kellemetlenséggel járt, kinél legyen a lakáskulcs, ki jön haza előbb, stb., slb. kérdések napirenden voltak az ilyen kettészakadt családoknál és ami a legnagyobb baj, a szülők nem gyakorolhatták a szülői fegyelmet a másutt fürdőző gyerekek felett. A kivitt, vagy a helyszínen megvett ozsonna kérdése is könnyebben megoldható, ha egy helyen fürdőnek a családtagok. Ezeket az érveket hozzák föl azok a családok, akik szeretnék, ha a strandra kerülne a diákfürdő. Még azt is fölemlítik, hogy tavaly úgy a diákfürdőben, mint a strandon a kabinok ára az egyes íürdőzők részére egyforma volt: 2 korona, amit ezért a két fürdő nyújtott, igen nagy az ellentét. Igaz, hogy bérletnél olcsó volt a diákuszoda, de azok részére, akik csak alkalmadtán mentek ki fürdeni, mondjuk a gyerekek kedvéért, ugyanannyit fizettek a kabinért, mint a strandfürdőben. Ezek az érvek azonban mind eltörpülnek amellett a nyomós érv mellett, hogy a diákuszoda tavalyi vizmedre tele van gödrökkel, mélyedésekkel. Hogy ezeket a gödröket a homokbordók ásták-e ki, vagy a vizsodra vájta, az most mellékes, csak az a fő, hogy ezek a gödrök az oltani fürdést, még a jó úszók részére is életveszélyessé teszi, mert a hirtelen mélybe kerülő jó úszó is elvesztheti lélekjelenlétét. A diákuszoda vezető körei is tudnak erről a veszedelemről és az már egészen tisztázódott kérdés, hogy a diákuszodát a tavalyi helyén felállítani nem lehel. Uj helyet kell tehát keresni a diákuszodának és kérdés, hogy azon a partrészen idébb, vagy odébb nem leselkedik-e a víz alatt hasonló veszedelem. A vizmedernek olyan kikémlelését, hogy csónakról ■evezővel, vagy póznával tapogassák ki az esetleges gödröket, nem tartjuk egészen megbízhatónak. Sokkal helyesebb, ha pár jó úszó egymás mellett sűrűén áliva egy vastag fenyőszálba kapaszkodva valósággal lépésről lépésre kitapossák a vizmedret. A fenyőszál arra jó, hogyha hirtelen gödörhöz érnek, legyen mibe Komárom, — május 20. kapaszkodni. Ez a lábbal való kitapogatódzása a medernek nyújt csak feltétlen biztonságot, csónakról ezt ilyen alaposan nem lehetne kikémlelni. Az érdeklődő szülők nevében is kérjük az ügy irányitóit, hogy a kérdést minél előbb oldják meg, mert a meleg napok beköszöntöttek és a fiatalság már fürödni szeretne. Ha a diákfürdő a strandra kerülne, azért is fontos a megoldás gyors elkezdése, mert ott még tárgyalni kell a strand tulajdonosával, bérlőjével. Nem hinnők, hogy ezek részéről akadályok merülnének föl. A fődolog most már az. hogy a kérdést gyorsan meg kell oldani. A komáromi „Jókai“ cserkészcsapat táborszemléje. A „Jókai“ csapat, mint mindig, úgy az idén is megtartja hagyományos nyári nagytáborát. Ezért a csapatban az előkészitő munkálatok már megindultak. A fiúk lassankint rendbehozzák a felszerelést, tisztítják a sátrakat, fényesítik a baltákat, szóval nagyban megy a munka. A táborozás egyik legfontosabb kérdése, hogy hol is lesz tulajdonképen az a tábor? Ezért a pünkösdi ünnepek alatt Biró Lucián bencéstanár úr, csapatparancsnok vezetése alatt egy kis kerékpár-őrs indult el Selmecbányára, hogy táborhelyet nézzen. Vasárnap hajnalban „startoltunk“ és miután Érsekújvárban még három újvári cserkészt felvettünk, vonaton utaztunk egészen a tavalyi táborhelyünkig. Itt azután megnyergeltük „csikóinkat“ és kora délutánra már begurultunk Selmecbányára. Pár perc alatt lejelentkeztünk a városházán és mindjárt mentünk táborhelyet keresni. Az újvári fiúk hamarosan találtak is egy szép helyet, de ez a mi nagytáborunknak nem telelt volna meg. Aznap este bizony kissé lehangolva tértünk nyugovóra, mert táborhelyet nem találtunk. Pünkösdhétfőn reggel szentmise után elhatároztuk, hogy megnézünk még egy helyet, a Gedeon-tárót és ha az sem felel meg, akkor ugyanoda megyünk táborozni, ahol tavaly voltunk: a „Handerlovoba“. Biró parancsnok úr jóvoltából az utat a Gedecn-táróig autón tettük meg. Mikor megpillantottuk a táró vidékét, szinte megdobbant a szivünk az örömtől, mert ilyen ideális táborhelyet még nem láttunk. Egyenesen a városházára autóztunk és Biró parancsnok úr a csapat nevében mindjárt elkérte és lefoglalta ezt a helyet a tábor számára. Forrón tűzött a májusi nap, mikor a kis csapat nagy szuszogással és fujtatással lihegett ki- és egyben felfelé Selmecbánya hegyes-völgyes uccáiról egész addig, amig az országutat elértük. Ennél a résznél torkollik be jövendő táborunk útja az országúiba. Ezért gondoltunk egyet és elmentünk mégegyszer megnézni a tábor helyét. Onnan azután, — egy kis pihenő után — kezdtünk hajtani hazafelé, mégpedig Léva irányában. Útközben még arra is szakítottunk időt, hogy megnézzük a gyönyörű alsóhodrusi tavat. Ezután oly utón kerekeztünk, lefelé, amelyben kevés komáromi cserkésznek lehetett része. Gyönyörű, sima utón gurultunk az esti alkonyaiban a csodaszép Garamvölgyben. Már öreg este lett, mikor megérkeztünk Garamszentbenedekre, ahol ott is maradtunk éjszakára. Másnap hajnalban szép napos, de azért kissé hűvös reggelben indultunk Lévának. Itt Bíró parancsnok úr hűtlenül elhagyott bennünket, — sajnos neki órát kellett tartania a gimnáziumban — és mi a májusi reggelben elhagytuk Léva hepe-hupás kövezetét. Még a délelőtt folyamán Udvardra, majd Bagotára futottunk be, ahol egy nagyon kedves cserkészszülő ünnepi lakomával várt bennünket. Bagotáról éppen a legmelegebb napsütésben fohászkodtunk neki az utolsó útszakasznak: Bagotától—Komáromig. Az utat szerencsésen egyetlen defekt nélkül tettük meg és igy már három óra előtt jelentkeztünk Biró parancsnok úrnál, hogy szerencsésen megjöttünk. Ezután még a cserkészotthonba siettünk a csapatfelszereléseket lerakn« és innen mindenki egy boldog és szép táborszemle emlékével tért haza. Juha Ferenc-Izsai ünnepnap. Itt van, Komárom szomszédságában. A téglagyártól kis, de rossz dülőút visz oda. Ilyenkor, száraz időben még csak el lehet rajta döcögni, de milyen lehet vájjon akkor, ha hetes eső esik az útra? Ünnepnap délután van. A házak előtt, a padkákon színes asszonynép, feketeruhás férfinép üldögél csendes semmittevésben. Tiszta, rendes falu ez, az idegennek jövetele nevezetesség s amerre elmegyünk, utánunk fordul a falu figyelme. A figyelem akkor lesz fokozódott, amikor egyik kedves utitársunk izsai viseletbe öltözötten ugrik elő az autóból. Széles három szoknyája, hosszú, rékliszerű blúza, csizmája, köténye: izsai leányt mutatnak s a bennszülött izsaiak közül néhányan azonnal közelebb következnek az idegen jövevényhez, akinek arca nem izsai-íorma, de ruházata mégis az. — Nna, nem emlékeznek Zsuzsira, Kovács Zsuzsira? — kérdezzük incselkedve, — Pozsonyban szolgált s most csak hazajött vendégnek. — Á, nem izsai lány ez, csak úgy be van öltözve. Hanem, igen helyesen van beöltözve mégis, nocsak hadd lássuk ... Forgatják az újdonsült izsai leányt, aki nevetve vegyül a többi izsaiak közé s kapja a jótanácsokat: följebb kösse a szoknyáját, lelkem, ide ezt a kötényt, oda azt az ujjast... Valahány izsai asszony van, annyiféle tanácsot ad. Ezen aztán igen jól elmulatunk s kitapasztaljuk a népi viseletét. Nem olyan tarka, libegő-lebegő ugyan, mint a marlosi, de régi és hagyományos ez is. A férfiak is szép, gombos ruhában járnak még, piros mellényük messze villan. * Tudnak kézimunkázni is szépen. Még a férfiak is. Toledó és azsurmunkát végeznek, olcsón és szép kidolgozásban. Sok asszony ebből tartotta cl télen a családját. Messzi földet ellátnak kézimunkával. Egy beszédes, kedves öreg néni mindjárt egy egész kollekciót mutat, a kombinétől kezdve a zsebkendőig. A kombiné divatja eljött Izsáig... * Ünnepnap délután van, templom utáni idő. Az egész falu kinn van az uceán. Az öregek a padokon ülnek, szép, színes csoportokban. A legények szintén egymás között beszélgetnek s dehogy mennének még udvarolni a lányoknak ilyen világosban! Majd, ha leszáll az este, akkor jelentkeznek. Kedd, csütörtök, szombat és vasárnap este van a lányokhoz menés napja, ezt az értesülést még kalonakoromból szereztem. így, délután, külön széled mindenki. A lányok összefogózva, énekelve mennek végig a falun. Libeg a bokorugró szoknyájuk. Hajuk hosszú még s szalag van a hegyiben. A menyecskék furcsa kis karikát kötnek a fejkendőjükből. A szoknya, blúz, meg a kötény még régimódi. A hajviselet is. A nóta hol régi, hol meg már rádióból szedett. A harisnya, meg a cipő már üzleti. A falu modernizálódik. * Mi van még a régi emlékekből? Erre kitűnő feleletet ad a hűvös szobában Dudich László tanító úr. Hatalmas folklorista és szociális-témájú gyűjtést rendezett, szeretném módszerére és kedvére felhívni a többi tanítóság figyelmét is. Valami hatvan iskolásgyereknek oszlott ki kérdőíveket, nyolcat-nyolcal s a gyerekek szorgalmasan töltik ki most ezeket a kérdéseket. Felöleli a nyolc kérdőív a falu egész jelenlegi és múltbeli kultúráját, egészségügyi viszonyait, állattenyésztését, mezőgazdaságát, lakáskérdését, folklorizmusát, minden vonását, szokását a falunak. Lóneveket, tehénneveket, dűlőneveket, beceneveket gyűjt. Megkérdezi mindegyiktől, milyen állatot tart édesszüléd. mi annak a neve, hogyan művelitek a szőlőt, a talajat, milyen gazdasági gépeitek, eszközeitek vannak, hogyan bíztatjátok az állatokat, mik a babonáitok, a játékaitok, a dalaitok, közmondásaitok, hogyan éltek, mit főztök, milyen a lakásotok, hogyan halásztok és száz, meg száz kérdésre felelnek hűségesen a gyerekek. A szülők pedig lelkiismeretesen segítenek nekik. Ezt a német: Heimatskunde néven már régen ismeri. Szép és bő anyagja van már a tanító úrnak, érdekes olvasnivaló, amit összegyűjtött. Az egész falu múltja, jelene benne van ezekben a feleletekben, értékes gyűjtemény akkorra, amikor a magyar falu története is más ívbe fog hajlani s útfütötte a kultúra s a modern technikai civilizáció. Késel kor krónikása számára megbecsülhetetlen adattár lesz az ilyen. Ilyeneket tudok meg: Éjféli mise után meg kell kerülni a disznóólát s ahányat röffent a disznó, annyi év múlva megy férjhez a lány. Aki tavasszal sárga lepkét lát először, az meghal. A Mátyás napon tojott lúdtojásból hibás liba kél. Fia sok pénzt akar az ember, lencsét főzzön újév napján. (Kevés lencsét főzhettek Izsán az idén úgylátszik, mert nagy a szegénység. Vannak házak, ahol hétfőtől vasárnapig a déli, meg az esti menü mindig csak a bableves, vagy a krumplileves. Egyéb semmi!! Ez a levesük, húsúk és csemegéjük!) Ezt is tudja sok komárommegyei ember talán: marcázi ürgék, hetényi gólyák, izsai bagók, vír-eresztő virtiek, szegény zsitvatőiek, szentpéteri vadrácok ... jó lesz feljegyezni a késői kor számára. Szép közmondások is vannak: Ki mit talál, azé. Tisztességes hazugság nem vétek. Ki vőnek megy, az egyúttal kutyának is megy. Aki nem hazudik, nem él meg. Sok érdekes dolog van a tanító úr följegyzéseiben. Érdeklődéssel várjuk az összeállítást, a kész eredményt. •* Kinn vagyunk a Dunaparton. A szemközti oldalon most fut a bécsi gyorsvonat, utána ballag az esztergomi vicinális. Szép, lágy pasztellszínek öm lenek végig a mezőn. A Duna méltóságosan hömpölyög, csillog. Minden oly nyugodt, ünnepi. Idelálszik a szemközti községek tornya. Apró szigetek zöldéinek. Egy kis propeller húz fölfelé irtózatos füsttel, dohogással. Kis halászkunyhó mellett állunk SZANATÓRIUM Br. Selye Hugó sebészet és nőbetegek részére Komárno, Beák F. a tea 3, Telefon 68. Quarc, Diathermía, Röntgen villanyos roaaszage. g
