Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-05-21 / 40. szám

1932. május 21

»KOMÁROMI LAPOK«

3. oldal.

R aus eltérné

kozmetikus

Komárno, Deák Ferenc-u. 1 Telefon 176.

Egyéni rendszerű arc-, bőr- és szépségápolás. Hajszálak végleges eitávoíitása.

Mindennemű szépséghibák szakszerű kezelése. Quarz besugárzás.

Összes modern kozmetikai eljárások.

Telefoni 176. Díjtalan tanácsadás. Telefen 176.

Bicsértii már nem hisz a tudományában és libatepertőt eszik

Beszélgetés Budapesten a Mesterrel, aki megöregedett.

„Semmi kedvem a jövő generációért koplalni.“

újította és apáik hitét megőrizve, hordozza azt az egyház körmenetéin körül. Ez a hit nagyobb megtartó erőt jelent, mint a kenyérharcnak az anyaghoz tapadó küzdelme. A megáldott és megszentelt zászló jelentse az egyetértést, egymásnak megbecsülő szeretetét, melyeken felépülhet a lelki béke, a munkához erőt és kitartást nyújtó tartó pillére.

Majd a zászlót a körmenet kíséretében a Szent András templom előtt állította fel a társulati tagok képviselete és ott a zászlóanyának díszes csokrot nyújtottak át. Elsőnek dr. Majer Imre prelátus-apátplébános vert annak tartó rudjába szeget szép jelmondat kíséretében, majd Csalava Jánosné zászlóanya következett, aki ezeket a szép szavakat mondotta: Mennyei Atyám! A Te szent Fiad, Jézus Krisztus nevelő atyjában, Szent Józsefben, megszentelted az épitő ácsipart, nevelőatyád által a Názáret’oen eltöltött harmincévi ácsmesterségért áraszd ki áldásodat ezen tisztes Társulatra és hallgasd meg egy boldog zászlőanyának esedező fohászát.

A zászlóanya után Csalava János, az ácstársulat érdemes elnöke, majd dr. Alapy Gyula egyházközségi elnök, Gidró Bonifác Sz. B. R. házfönök, dr. Mihola Ferenc, Dosztál Jakab, az Iparoskor elnöke, dr. Hajdú Lukács íőgimn. tanár, özv. Guoth Lajosné, a Sz. Erzsébet Egylet elnöke, a Mária Kongregáció vezetősége, Fekete József, Szabó Ferenc, Szabó Lajos, Tóth József, Kaszás József, özv. Kiss Endréné, Pöltzl Irma, Ipovitz József, Langsádl Lajos. Klug Lajos, Balogh Miklós, Takács Aladárné, Mascsek József, Sovány Lajos, Tomanóczy Imre, Holczer István, Nagy Ferenc, ifj. Nagy Ferenc, Dobis János, Szántó Béla, ifj. Szántó Béla, Ringhoffer Ferenc, Bakos Károly, Hascsek Károly, özv. Hegedűs Lajosné, Marton Sándor, Szunyoghy János és mások vertek a zászlóba szegeket szebbnél szebb jelmondatokkal.

Ennek befejezése után a zászlót a templomba vitték. Este a zászlóanya a zászlószenteiésnél résztvett ácstársulati tagokat vendégül látta.

Itt emlitjük fel, hogy az új nagyzászló létesítése Csalava János társulati elnök fáradhatatlan munkájának köszönhető. Ő volt az, aki ennek a szép célnak érdekében agitált és fáradozott és a zászló elkészítéséhez szükséges összeget összegyűjtötte. Ki kell emelni az adakozók sorából dr. Majer Imre prelátus-apátplébánost, aki 500 koronával járult a szép célhoz. Csalava társulati elnök mellett id. Szabó Ferenc ácsmester szerzett elévülhetetlen érdemeket a zászló megújítása körül.

Ezt mondtam neki egyszer: »Mester, én hiszek önnek. Hiszem, hogy a zsir és »dög«, ahogy ön mondja, fertőző mérgek az emberi szervezetre, de engedje meg, nem hiszem el, hogy ön halszáz évig fog élni, amint tervezi. Ezt nem hiszem. Egyszerűen azért, mert az emberiség hosszú, kísérletező, vergődő életében millió és millió év alatt, esetleg akadt volna más valaki is ön előtt, aki, ha nem is tudatosan, mint ön, de úgy véletlenül, úgy a fa tetején, vagy a barlangban lakva, erdőkbe szorítva, hegyekbe üldözve rájött volna a növényevés életnyujtó előnyeire s ha ilyen, hatszáz évre terjedő előnyei lennének, nem vártak volna önre a zászlóbontással, — tehát ezt nem hiszem, mert egy időben Tolsztoj Leó is hitt benne és csalatkozott, mert meghalt. Tessék alább adni valamivel, mert itt, ennél a hatszáz éves szerénytelenségnél, kissé sánlit az ön tudománya, nyikkan, mint a budlibicska. Ekkor még morgót t Bicsérdi, ekkor még erős volt -és nősült s meg akarta hódítani — Adakalét.

Azóta lepergett mögöttünk egy gyászos, könnyes évtized, ami bizony más körülmények, más viszonyok közt is elegendő lett volna arra, hogy rommá rágcsáljon ólmokat, ideálokat, mint szemé tdombi vasat a szemétdombi rozsda.

Találkozás a Mesterrel

és az ideállal

Meghökkentem, amikor összetalálkoztam vele a Király ucca sarkán. A

Mester képtelenül lehetetlen kondícióban van. Öreg, sovány, kiszikkadt, megrokkant, szóval csak az árnyéka a régi legénynek. Ha nem is néz ki hatszáz évesnek, de hússzal bizonyosan többnek látszik, mint amennyi, — ridegen és röviden: holtpontra jutott. S karján, az ideál is. A rajongó »titkárnő«, aki valójában jóval fiatalabb. de már egészen hozzáidomult a Mesterhez, olyan, mint egy kopott vadlud szegény, amelyik lezuhant a magasból s most itt, a porban tipeg, számyaszegett párja kabátjába fogózva. Ősz fürtjei lengén lógnak egy arcba, ami mosolytalan, száraz s mély huzalos. Bicsérdi kezében bot van, ami a harmadik láb kisegítő szerepét tölti be ... szegények olyan ágról szakadlak, mint két aszalt-szilva.

öt deka libatepertö a szatyorban

Megszólítom Bicsérdit bágyadt, szánakozó köszöntéssel. A Mester építővállalkozónak, kőmívesnek néz, mert amint a kezét fogom, ezt mondja:

— Mikor néz ki felénk?

— Nem nagyon jó az egészségi állapotom, tetszik tudni. Tegnap valami rossz borsófőzeléket ettem s valami borzongat. Most megyek, veszek egy kis nyári szalámit a Zeidlnél, aztán kifekszem a napra, egy kis kúrára... Önök hol jártak? Mit vásárollak? — intek a szatyorra, ami ott lóg a kezében mint valami abrakostarisznya.

— A Mauthnernál jártunk veteménymagvakért s a csarnokban vettünk egy kis libateperlőt is, öt dekát. Az uram

zöldhagymával nagyon szereti.

Bicsérdi szegény, nem is sejti hogy ebben a pillanatban a szemeimmel döfködöm, botjával a lába előtt kapargál, lemondóan. Sajnálom, hogy meg kell mozgatnom a lelkiismeretét, mert a pillanatot igen pikánsnak találom, elszántan belevágok.

— Én nem vagyok kőmíves Bicsérdi úr, én újságíró vagyok, aki ismerem az ön egész szereplését, megváltó könyveit, a libatepertővel szemben elfoglalt régebbi álláspontját s engedjen meg egy kérdést: ön már nem nyersevő?

A csődbejutott Bicsérdi

Azt hittem, rozoga arca két piros rózsává szégyenül a hirtelen jött zuhany miatt, de egyetlen ránc sem ránduit meg Bicsérdi arcán. Még csak nem is mosolygott, nem is sziszegett, úgy felelt, mintha semmi baleset nem történt volna.

— Már nem — mondta szelíden. — Ha annyira érdekeltem a múltban, csodálom, hogy nem olvasta el legutóbbi füzetem, melyben megokoltam megváltozott álláspontomat. Az ember szervezete a fejlődés folyamán annyira atavizálódott, annyira eltért a helyes úttól, hogy jegy élettartam, sőt talán kettő sem elég ahhoz, hogy a szervezet ellető sejtjeiben átváltozzon, újjá tisztuljon. S miután ezt beláttam, csöpp kedvet sem éreztem arra, hogy a jövő generációért koplaljak. Módjával ugyan, de egy év óla már magam is vegyes-evő vagyok.

— Na igen — mondom — vegyes tepertő. Libuska, maíacocska. Hát bizony Mester, végeredményben az egész nem ér egy pipadohányt sem. Ha öszszeadjuk a malac-tepertőt, a liba-teperlőt, a zöld ugorkát, lencsét, tejfeles palacsintát s mindezt megesszük, vagy nem esszük meg, a vége mégis az, hogy nemsokat ér sem így, sem úgy, vagyis másszóval: a végén mindenképpen egyforma rossz ,..

A kezeivel legyint, félbeszakít:

— A tavasz nem sokat ér, mert az iS elmúlik.

— Szóval kvittek vagyunk, ön is befulladt a saját tudományába, látom, de mindegy. Fő az egészség. Isten önnel, Mester.

Karonfogóznak s mosolygás nélkül indulnak a helyiérdekű felé, amelyik Pesterzsébetre megy. Kicsit utánuk nézek, Bicsérdi kopasz fején napsugarak játszanak, hátul a nyakán izzadtság csorog, mint a szatyorban a tepertőből a libazsír. N. D.

— Gyermekkocsik ülő- és járószék mélyen leszállított árban ELBERT-nél.

Futa Ruta nevű — bizonyára folyóvízhez —, ahonnan Kendur nevű helyhez jut. A határ a két falu közt levő mocsárhoz, majd a Chelch folyóhoz ér és csatlakozik a Zoroa (Szarva) földdel, ahol végződik.

Egy 1298-ban kelt oklevélből megismerjük Felabony határát, melyből Ougai (Olgyai) Péter 336 hold királyi adományhoz jut. Felabony falut szintén a pozsonyi vár népei lakták és így a pozsonyi káptalan ezekkel egyetértve hasítja ki az adományozott földet a falu határából. A birtok kelet felől a Humurus folyónál kezdődik, déli irányban haladva eléri a Lapsar (Lapsár) vizét és jó távolságra halad, ahol a Canaer folyó beleszakad a Lapsár vizébe. Majd a határ Pozsony irányában Karchai Illés és István földjei felé halad és elérkezik a Kendumga (Kenderága) vízhez, mely völgyben folyik és összekapcsolja Karchai Búzád fiának. Betudnak földjével és a felé az út felé tart, mely Felabonyból jön. Ez az út itt kelet felé fordul a kőhíd felé, amely a Lapsár közelében van, a hídtól jó darabon lefelé vezet a határ és átkel a Lapsár vizén és egyenesen kelet felé Hodus nemeseinek földjét érintve a Humurus folyónál ér véget.1

Említettük már e tanulmány elején, hogy a Katapún vagy Koppán nemzetség az Alsócsallóközben jelentékeny jószágokkal rendelkezett. Megosztoztak a Dudvág és Vág közt levő szakállosi jószágukon és a Vágón túl levő Kava és többi birtokaikon. 1920. évben az esztergomi káptalan előtt a Katapán nembeli Miklós fiának, Jánosnak özvegye, Anglinch (Angiét, Ágnes) asszony és fia, Miklós a dunamenti Lél mellett fekvő Vas nevű birtokukat eladják 20 márka ezüstön Banai Imre fiainak a birtokhoz tartozó halászat jogával együtt.2

Ugyancsak a Koppán nemzetséghez tartozó, de a dunántúli részen birtokos, Jakab comes 1297-ben osztozik meg Luoul (Lovad) és Halaz (Halász) birtokokoM és tartozékain unokaöccseivel, Tamásfia Jánossal és Barnabásfia Lászlóval. Ez a terület nem tartozott

1Hazai Oklevéltár. 164—165. ?C. D. P. VIII. 284.

ugyan a Csallóköz területéhez, azonban a dunai halászat közös volt a csallóközi birtokosokkal. A győri káptalan oklevele számos régi helynevet őriz meg ebben is számunkra.1 Ez a Luoul közvetlen szomszéd Léli János fiainak földjével és innét egy kis halmocska, mely a Begrch (Bérc) büszke nevét viselte, kelet felé mutatja a határt egy gyümölcsösig, melyet Nyarras-nak neveznek. Majd a Zwrduc (Szurdok) nevű völgyön visz a határ. Innét a Babuna (Bábolna) falu felé vezető útra ér ki és dél felé haladva kilyukad a Chattagat (Katagát) nevű földre, ezeh az úton kelet felé Alch (ács) falut érinti, itt a Nyarras és a Mgdies (Meggyes) nevű gyümölcsösökön osztoznak s a Noygkert (Nagykert) nevű, miként neve is állítja, értékes ingatlanságon. A Léli János-féle földektől a füzek: Zylfyznek nevezett (Szilfűz) fák határolják el a Meydaruk (Mélyárok) nevű földig, amely már közel van a dunai szigethez. A parton erdő van, ezen is osztoznak, határ a Ny árut, mely átmegy a vizen és Lapus Nyár nevű erdőrészbe vezet a Kisdunad (Kisduna) mellé. Halaz nevű birtok határjárása a következő: kezdődik a Zimzorma nevű birtoknál és halad a Fysyg (Füzügy) folyóig, közben van a Kisdunad nevű halászóhely.

A többi birtok lsop (Izsap, Józsep, József) halászóvizeivel három részre osztódik el. Égjük részt a via nevű víz választja el, mely kiterjed Fyur falutól lsop faluig és a Chyuz (Csiliz) vizéig, melyben halászóhelyek és ezenfelül a Fulweyz (Fülvejsze) nevű vejszehely nyugatról. Aztán következik a Talug (Tálj'ogV nevű halászóhely négy vejszehellyel jobb oldalról. A harmadik rész ugyanennek a falunak, t. i. Izsapnak Szent Kelemen tiszteletére emelt egyháza fölött' a Honolweyz és Kysered halászóhelyekkel alkotja az osztálj’ tárgyát. Közös birtok marad a luoul-i Szent Jakab egyháza dombocskájával, Szent Kelemen egyháza a Chyuz folyó és a lsop falu erdeje.

A Dunának Pozsony—Komárom közi terjedő szakasza tehát, amint látjuk, felső folyásúnak egész mentében körülbelül Bősig a pozsonyi vár birtoka. Amint

K. D. P. VI. 423.

ebből a vártartományból részeket hasítanak ki a királyi adományok, ennek megfelelően jut magánkézbe a halászat joga. A Duna alsócsallóközi folyásánál részint a komáromi vár tartozéka a dunai halászat, tehát királyi haszonvétel, részint egyházi intézmények, szerzetesrendek, az esztergomi érsekség tulajdona és csak a nagyobb birtokok urai a Katapán nemzetség, vagy a Némái Kolosok, a Kávái- és a Marcelházai Posárok és a Leéli család tesz kivételt, akik szintén gyakorolják jogaikat a tulajdonukban levő halászóvizeken.

A nagj» szigeten, vagy Vágközön eddig a mai Csallóközt értették, amelynek ez a neve a tizenharmadik század második felében válik elterjedné, amikor már családi név gyanánt is szolgál. Egy 1283-ban kelt oklevél a szigetnek egy ritkán használt nevét őrizte meg, amely Insula Beale Marie vagyis Boldogasszony szigetének említi. Kozma curialis comes és Komárom várnagya (castellanus de Kamarun) a királymv nőtestvérének, Erzsébetnek birtoka ügyében tartott' határjárást, mert azt az ekecsi népek bitorolták és emiatt Erzsébet asszony jobbágyai és az ekecsi népek közt Ízetlenségek fordultak elő. A határjárásban resztvettek János, Sebestyén és Mikó várjobbágyok és jelentették, hogy a két vizafogó vejsze a Sceleuweyze és Benedukweyze a Dudvág vizével fölebb a Mihal vizéig, rnelj' szintén az Erzsébet hercegasszonyé, meghagyassanak az ő jobbágyai használatára. Maga a Dudvág vize a Mihál vizén felül Erzsébet szakállasi jobbágyainak maradjon és az ekecsi népeknek.

Ha végig tekintünk három évszázad halászati viszonyain. arra a megállapításra jutunk, hegy már első királyaink korszakában is külön királyi adományozás tárgyát alkotta a halászati jog, amely nem volt egyszerű tartozéka a partnak, hanem azt a birtokadományozó oklevelek mindig külön emelik ki. Ez azután fenmarad a jószágadományozások későbbi folyama alatt is, amikor az oklevél formulájába belekerülnek a halászóvizek és halászóhelyek (piscinae, piscaturae), meh’ekhez később a malomépííési jog is járul.

A halászatot a rabszolgák űzik a középkor nemzeti