Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)
1932-05-21 / 40. szám
Lapunk mai száma a jövő heti teljes Rádió-műsort tartalmazza. O tvenharmadik évfolyam. 40. szám. _________ _____Szombat, 1932. májns 31. Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 80 K5, félévre 40 K6, negyedévre 20 Kß. — Külföldön 120 Ke. Egyesszám ára 1 korona. Alapította: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAAL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Eőmunkatársak: ALAPY GYULA dr. és FüLöP ZSIGMOND. Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor-u. 29. Megjelenik hetenként kétszer: „ rdín és ~ z o m h . o Szegény Komárom, — május 20. Valamikor az volt még a történeti szállóige: Tu, felix Austria, nube! Azóta Ausztria népkonglomerátuma felbomlott és a császárváros a nemzetközi szocializmusnak egyik világközpontja lett. Belpolitikájában semmi stabilitás, pénzügyeiben, gazdasági életében erős folytonossági hiányok. Amióta a Kreditanstalt és vele Rothsehildék is megbuktak, a még meglevő kevés kis pénzügyi tartalék is megszűnt .Ausztria Európa jóindulatára van utalva és helyzete, ha nem is reménytelen, de azzá válhatik. Ausztria most felhívást intézett a világ legszámottevőbb és felelős tényezőihez, első sorban a népszövetséghez és nagyhatalmakhoz, hogy ha nem segítenek rajta, úgy el kell pusztulnia. Minden rokonszenvünk ezzel a szegény kis országocskával van, amelynek rozoga, vékony kis teste igen gyenge alépítmény ahhoz a vízfejhez, a hárommilliós Bécshez képest, amelyet hordozni képtelen. Ez a Bées nemcsak feje ennek az államnak, de gyomra is, amely mindent megemészt. Ami ipara megmaradt, az magának sok, a szomszédoknak kevés és így erősen rászorul a támogatásra. A népszövetség sok ízben — vagy mondjuk — több ízben kisegítette már zavarából a kis országot, de hogy annak életképessége nem teljes, azt a mostani körlevele tárja a világ lelkiismerete elé. A népszövetség mostanában nem osztogat kölcsönöket, különösen olyan adósoknak nem, akik a régi adósságot sem tudják megfizetni. Valamit azonban mégis kell tenni érdekében, mert az mégis különös eljárás lenne, ha a hitelező államok a zálogokra reátennék a kezüket és ezzel Ausztria alól kihúznák a gyékényt. Valamikor az »osztrák sógorral« nem voltunk jó viszonyban. A sógornak hihetetlenül jó étvágya volt és ezért nem szükséges történelmi példákat idéznünk, bár az garmadával áll a bécsi levéltárakban mindenkinek rendelkezésére. Magyaroszág fizette a régi évszázadokban a kiházasított főhercegasszonyoknak a zsebpénzeit, udvari kegyencck drága ajándékait és a magyar harmincadok jövedelme nem az ország rendelkezésére állott, hanem azzal az udvari kormányszékek és maga az uralkodó rendelkezett. Magyarországnak régen eltiltották a külföldre való kivitelt, gabonája, állatai mind potom pénzen kerültek az örökös tartományok — mekkora anakronizmus! — jó étvágyának kielégítésére. De a kiegyezés után is folytatódott ez a Ausztria. rendszer és Magyarország mindig a rövidebbel húzta a Lajtán túli országokból alakult állammal szemben. Most mégis sajnálnunk kell ezt az áldozatát a történelem változásainak, mert nem tud a maga lábán megállani, hanem mankóra van szüksége. A múlt esztendőben Németországhoz kötötte hajóját és vámföderációba lépett vele. Ezt a vámuniót fel kellett bontania a nemzetközi döntőbíróság ítéletéhez és a hatalmának befolyásához képest. Ez az ítélet súlyos felelősséget állapit meg azokkal a hatalmakkal szemben, akik ezt az ítéletet kiprovokálták és akik nem nézték jó szemmel a gazdasági Ansluszt. Ki tudja eldönteni és kiszámítani, hátha ez a vámunió lett volna az a kolumbus tojása, mely mogoldotta volna a középeurópai problémát, Komárom, — május 20. A miniszterelnök a korona stabilizálásánák fentartása mellett és az infláció ellen. Udrzal miniszterelnök a republikánus párt (agrár) végrehajtó bizottságának ülésén beszédet mondott a politikai helyzetről, amely szerinte nem reménytelen. Jelenleg gazdasági háború folyik, amely kíméletlenebb, mint a véres háború, mert nem ismer sem fegyverszünetet, sem békét. Rosszul járna az, aki a külföld együttérzésére és segítségére bizná magát. A leghelyesebb cselekedet, hogy az ember bízik saját erejében, dolgozik és semmit nem vár mástól. A köztársaság szükség esetén mindenkor képes volna arra, hogy a reá nézve előnyös kombinációkban résztvegyen. A kormány, mint eddig, úgy ezentúl is igyekezni fog a korona stabilitását és a fizetési mérleg egyensúlyát fentartani. A gazdasági Ínséget a lakosság minden rétegének egyenlő mértékben kell viselnie. A munkanélkülieknek a lehetőség határán belül munkát kell adni, hogy a termelés megélénküljön és főleg biztosítani kell a mezőgazdaság rentabilitását, hogy ilyen módon erősítsék a lakosság bizalmát az állammal szemben. A legfontosabb feladata a kormánynak a korona stabilitásának fentartása. A valuta szilárdsága a nemzeti jólét, a gazdasági megalapozottságnak és politikai haladásnak szimbóluma. A kormány határozottan ellene van az inflációnak. Nem engedheti azt, hogy a kis takarékoskodók hibájukun kívül elveszítsék megtakarított pénzüket. Az inflációt a mostaninál még nagyobb ínség követné. Ezért a kisérletért, melyhiszen a nyitott ajtó ott volt, amelyen a többi államok is csatlakozhatlak volna ebhez a vámszövetséghez, amelyet most vájjon lehet-e létrehozni, amikor minden állam gazdaságilag elzárkózik a másiktól. Ezek a kérdések merülnek f«l ** osztrák proklamáció alkalmából, melynek elintézéséhez kevés a reményünk. Hiszen a többi állam is legottan ott lenne a kölcsönkérők között, ha Ausztriával kivételt tesznek. Pedig tettek vele kivételt, felmentették a jóvátételek fizetése alól és a háborús adósságok sem nyomták a szegény kis ország vállait. Most mégis azon a ponton áll, hogy nem képes fizetni és nem képes élni. Középeurópa egy része tehát gazdaságilag életképtelen, mint ezt önmagáról Ausztria hivatalosan is megállapította. Hogyan és ki fog ezen a helyzeten segíteni, azt még nem tudja senki, bár a kérdés úgy van feltéve, hogy erre a legsürgősebben kell válaszolni. nek következme'nyei beláthatatlanok lennének, nem lehelne a felelősséget vállalni. Az infláció tartósan senkin sem segíthet, az mindig a javak elértéktelenedését jelenti, azokat pedig az állam érdekében óvni kell. Ezért feltétlenül állást kell foglalni az infláció ellen, amelynek többé-kevésbbé mindig spekulativ jellege van. A valuta stabilitásának fentartását a szociális igazság is követeli és az nemzeti kötelesség. A kisantant helyeselte az öt állam megegyezésére irányuló javaslatot. A kisantant belgrádi konferenciájáról a három állam külügyminisztere hivatalos jelentést adott ki, amelyben nagy általánosságban jelölték meg azokat a kérdéseket, amelyekkel foglalkoztak. A kisantant szerint véget kell vetni annak a gazdaságpolitikának, amely az európai államokat kaotikus zűrzavarba hozta, mert minden állam olyan gazdasági rendszabályokat léptet életbe, amelyek más országokra nincsenek tekintettel és egymásnak ellentmondanak, tehát egymást károsítják. Miután a követendő gazdaságpolitika tekintetében nincs általános megegyezés, tartózkodni kellett minden kezdeményezéstől. A három külügyminiszter mindig kész más oldalról kiinduló kezdeményezést támogatni és annak megvalósításában a legjobb akarattal közreműködni, mert úgy érzi, hogy szerény regionális szerződések megkötésével kell elkezdeni az általános gazdaságpolitikai megegyezés nagy művét s ezért helyeselte kezdettől fogva az öt állam megegyezésére irányuló francia javaslatot. A három külügyminiszter ennek megvalósítása érdekében kész minden erejével közreműködni, de azzal a feltétellel, hogy abból minden politikai elemet ki kell zárni és ilyen szellemben hajlandó a szomszéd országok jogos érdekeit szem előtt tartani. Ha ezt az első elgondolást sikerül valóra váltani, remélik, hogy ezt könnyen ki lehet akkor szélesíteni. A gazdasági élet terén bekövetkezett kaotikus állapot által előállott pénzügyi nehézségeket haladéktalanul orvosolni kell. Súlyos támadások Klofác ellen a szenátusban. A szenátus csütörtöki ülésén viharos jelenetek között súlyos támadások érték Klofácot, a cseh nemzeti szocialisták vezérét, aki ellen a kommunisták s a Liga (Stríbny-párjta) személyes élű vádakat hoztak föl. Klofác hat hónap óta csütörtökön jelent meg először a szenátus ülésén, amelynek folyamán Kindl kommunista szenátor ezt vágta oda Klofácnak: „Ön megfizettette magának bebörtönzését!“ Klofác felháborodva utasította vissza a sértést és beszédében kijelentette, hogy sohasem üzérkedett becsületével. Utána Trnobransky (Liga) beszélt, aki Klofáccal polenizált és azt mondotta, hogy Klofác fellépése siralmas volt. Majd kijelentette, hogy Klofác ellen is vizsgálatot kellett volna tartani, mint ahogyan Stríbrny ellen is lefolytatták a vizsgálatot. A Klofác ellen felhozott vádak között fölemlítette, hogy Palouk volt orosz légionárius őrnagy ellen is bűnvádi eljárást kellett indítani, aki beismerte, hogy Klofác az akkori nemzetvédelmi miniszter által aláirt parancs értelmében dobott bombát a szlovák néppárt rózsahegyi nyomdájába. Klofác szenátor az őt ért vádak miatt a mentelmi bizottsághoz fordult, amely a szenátus ülése után elfogadta az előadó azon indítványát, hogy a szenátus elnöksége Kindl és Trnobransky szenátorokat megrovásban részesítse. Végre tárgyalták a szesz javaslatokat is. A régóta húzódó szeszjavaslatokat végre letárgyalta képviselőház, amelynek csütörtöki ülésén kezdődött meg a vita. A ház a benzinkeverési és va szeszgazdálkodási törvényjavaslatokat közös vitában tárgyalta. A benzinkeverési törvény szeptember 1-én lép életbe. Az előadó jelentése szerint nagy jelentősége van a benzinkeverési törvénynek úgy az állam, mint a mezőgazdaság szempontjából. A benzinkeverés következtében 400 ezer mm benzinnel kevesebb lesz a behozatal és ahelyett a belföldi szesz termelése emelkedik évi félmillió hektoliterrel. Az automobilizmus fejlődése következtében a benzinbehozatal rohamosan emelkedett, úgy hogy az évenkénti emelkedés 400.000 mm-ra rúgott. Mihelyt a benzinkeverési törvény életbe lép, a behozatal évente 50—60 millió koronával csökkenni fog. A szeszgazdálkodásról és a szeszadóról szóló javaslapoMTiEüi mmm
