Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-05-14 / 38. szám

2. oldal.

»KOMÁROMI LÁPOK«

1952. május 1 4.

R aus cherné

kozmetikus

Komárno, Deák Ferenc-u. 1. Telefon 176.

Egyéni rendszerű arc-, bőr- és szépségápolás. Hajszálak végleges eltávolítása.

Mindennemű szépséghibák szakszerű kezelése. Quarz besugárzás.

Összes modern kozmetikai eljárások.

Telefon 176. Díjtalan tanácsadás. Telefon 176.

— a csehek és szlovákok köztársasága és éppen ezért a kormány is csak a csehek és szlovákok kormánya lehet. A képviselőház asztalára minden nap újabb adójavaslat kerül. A nép elszegényedett, az ipar haldoklik, a nagyipar tönkremegy. A vasutak passzívak, a tartományok nem bírják a terheket s a kormány nem gondol a kedvezmények leépítésére, mint amilyenek a remuneráció, a magas fizetések, a két- és háromszoros fizetések. Ezért nem lépünk be — úgymond — a kormányba. Ha Klofác terve megvalósulna és a szocialisták diktatúrája felülkerekedne, minden törvényes eszközzel harcolni fogunk ellene. Mi a lelkiismeret szabadsága, a gazdasági rendszer és a takarékosság elve mellett vagyunk. Ha jönne egy egészséges polgári kormány, ebben az esetben a szlovák néppárt tudni fogja, hogy mit csináljon. A dunai konföderáció kérdéséről a következőket mondta Hlinka: Nem ártana módot találni a dunamenti kisállamok megértésére és kooperációra. Ez azonban nem jelentheti önállóságunk feladását. Mi konföderációt akarunk, de sem nemzeti, sem állami tekintetben való összeolvadást. Az egyik nemzet nem nyomhatja el a másikat és nem állhat bosszút. A háború be van fejezve, tehát fejeződjék be a gazdasági háború is!

Gorgulov.

Irta: Quidam.

Egy szépen gondozott, ápolt külsejű, ősz szakállú öregúr, a francia köztársaság elnöke, hivatásához képest megnyitni készült egy kiállítást. Az elnök épen autogrammot adott valakinek és közben lövések dördülnek el: az ősz ember, még megszólal: C’estla possible? és összeesik, Doumer, a francia köztársaság elnöke, elmondta utolsó szavait. Úgy érezzük, hogy ez vádbeszéd, nem épen az orosz Gorgulovval, a gyilkossal szemben, hanem az emberiséggel, a társadalommal, talán Európával szemben is, ahol annyi orosz világfájdalom és nosztalgia bujkál. Ez a Gorgulov nem fogja népszerűsíteni a hazájukat reklamáló oroszokat, akiket hazulról száműztek és nem vár senki vissza többé.

Minden jóravaló ember, aki a jót meg tudja a rossztól különböztetni, a legmélyebb részvétet érez az ősz Doumer halála felett, aki meghalt ártatlanul, miért? Hogy napirendre kerüljön a franciák közt élő orosz emigránsok ügye, amit pedig most más, sokkal nagyobb problémák, Európa problémája szorít háttérbe. Ez a disztingvált külsejű öregúr, akit legutóbb más pózban láttunk, amint egy győztes francia futballcsapat tagjaival szorít kezet, — egy félkegyelmű alak fantazmagóriájának lesz az áldozata. Gorgulové, aki Prágában nőtt fel, itt hallgatott egyetemet és ott kezdi meg szélhámosságait is és aki a rendőrség elől menekül külföldre.

Azt gondolta ez a merénylő, hogy ha így lép fel és propagálja az eszmét, talán népszerű lesz az orosz emigránsok ügye, mellyel Európában sokan rokonszenveznek. Pedig nagyon tévedett ebben. A világ Doumer mellett áll és nem a gyilkos fantaszta mellett. Ezek az oroszok már nem tudnak revolver és pokolgép nélkül élni. Egy évszázad óta, amióta a cárok és minsizterek ellen követtek cl az orosz nihilisták merényleteket dinamittal és pokolgépekkel. De a revolver is népszerű volt köztük. Minden rendes orosznak van revolvere most inkább, mint egykor. Ez a revolver és ez az orosz példa vonult le a Balkánra is. Orosz revolver dördült el Sarajevoban, ahonnan elindult a világháború szörnyű lavinája.

Gorgulov azonban író is volt és nem is lenne korának gyermeke, ha nem lenne a háta mögött már egy filmszcenárium. Harminc regényL írt és most ugyanennyi éves. Hogyan sietnek ezek a doktorok, akik felületesen tanulják meg a kórbonctani és a kórszövettant, a biológiát és a gynekológiát és e helyett regényt írnak. Igazán nem lehet és nem is szabad Gorgulovot általánosítani. De akaratlanul is eszünkbe jut, mert minden orvosi pályázaton oroszok vesznek részt, ezek operálnak állami kórházakban jnár és veszedelmesen kezdenek kiszorítani a helyünkből, ahol már vagyunk is meg nem is.

Ez az orosz probléma már túlnőtt mindenen. A balalajka szalonképessé lelt és aki szomorú dalaikat hallgatja, megszereti az oroszokat. Aki látja őket, kiszerct belőlük. Hazájukban megcsinálták az ötéves tervet, de még

nincsenek a végén. A kollektiv tehenészet megbukott, mert a marhákat gondozni, ápolni és etetni is kell, ha azt akarjuk, hogy tejeljenek. Az ötéves tervben azonban az volt megírva, hogy először minden paraszttól el kell venni a tehenet — ha nem adja szépszerével, úgy az istállóját fejszével kell feltörni és a tehenet a jászoltól elkötni. Csak ezután került új kollektiv istállók építésére a sor. A türelmetlen tehenek azonban nem tudták kivárni és megdöglöttek. A jövő évben így kevés húst esznek Oroszországban.

Sokan azonban borzasztóan lelkesednek az orosz mintáért. Gorgulov revolverlövései beletaláltak a centrumba, az emberek szívébe. Ki törődik a problémával? Ki vizsgálja meg a merénylőnek céljait, gondolatvilágát, mikor a legfőbb parancs ellen vétett, mert ölt. Embert ölt. Egy szomorú aggastyánt, egy hetvenötéves öregembert ölt meg ez a szélhámossággal fertőzött harmincéves. Ez fokozza a bűntény nagyságát. Nem a harmincévesség, hanem a szélhámosság. Mert- az eszmék mártírjai igaz és tisztalelkű emberek voltak mindenkor. Ha Gorgulov meg fog rövidülni egy fejjel, példája senkit sem háborít hasonló hőstettekre, mert ezek közönséges gaztettek.

Nagy tűzoltó ünnepségek

Komáromban a pünkösdi ünnepek alatt.

Az országos tűzoltó kongresszus Komáromban.

— Nagyszabású jubileumi ünnepségek. — Ünnepélyes fogadtatások. — Fáklyásmenet. — Zenés fölvonulások. — Ismerkedési est. — Zenés ébresztők. — Jubileumi közgyűlés a kultúrpalotában. — Tűzoltó gyakorlatok a Klapkatéren. —

Komárom, — május 13.

Többször említettük már lapunkban, hogy a pünkösdi ünnepek alatt mozgalmas élet színes filmjátéka pereg le Komáromban. Ugyanis az országos tüzoltószövetség a pünkösdi ünnepek alatt tartja jubileumi kongresszusát városunkban. Az ünnepségek egész hosszú láncolata ezer és ezer látogatót fog városunkba vonzani és a pezsgő élet, az idegen forgalom mozgalma el fogja velünk feledtetni a szomorú, sivár jelent. Hálával tartozunk azok iránt, akiknek köszönheti városunk azt a szerencsét, hogy az országos kongresszust városunk ősi falai

3 A csallóközi halászét történetéhez.

gettel és a halászat jogával. Mindez 9o márka áldozatába kerül ugyan, de most már jó halászóhelyek birtokába jut.1

Egy hatalmas főúri család birtokainak egy része terült el a régi Komárom vármegye területén; ez volt a Katapán vagy Koppán nemzetség, temetkezőhelyük a mai Monostor helyén állott Koppán-mouostor és bencés apátság temploma.

Az 1260 május 14-én kelt okirat szerint a Katapán nemzetség tagjai: Csépánfia Balianus (Bályán) és lamásfia György megosztoznak a Vág és a Dodvág mentén levő birtokaikon.* 2A zakalus-i földnek fele Baliané és fele Györgyé, ez a mai Bálványszakállas területe. Coa (Kava) területén szintén egyformán osztoznak. A halászóhelyek közül Balian birtoka lesz: Fecez piscina (Szakállas mellett), Solumus (Sujmos vagy Sólymos), Agtoa (Ágtava) és Kyzentoa (a Vág mellett), továbbá Goyllu, Bagatoa és kél cége Kényéi (Kengyel) a Dudvág mellett, azután Matthyaweyze (Mátyásvcjszéje), Luuth, Scellew (Szöllö), Chekzefelveyze és Cobol. A Vág mellett Wyscey (Vizszeg), Hazcurth (Házkürt), Boroan, a Dodvág mellett: Turdus, Zoromeley, Azoan, Ertu (Értő), Colco, Buzma, Zubweyze, Urbanweyze, Ahzunweyze, Eyres, Emerseun, Teurum, Urunwely (Uramvölgy) pedig György úrnak jutottak.

1261. évben Ekli Endre comes fiai osztoznak meg és a győri káptalan erről szóló bizonyságlevele is sok halászóhely nevét őrzi meg Ekel és Szakállas Zalánk vagy Salánk, később (Egyházas, ma Apáca Szakállas) határaiban. Ezek: Labuan (Lábánmocsár), Wyzessew (Vizesső, Vizesés), Subluy, Adamvezy (Ádámvize), Borsatw (Borsa-tó), Ernemlyz, Tauznezy, Kukenus (Kökényes j Allózeyh, Sebesnezy, Zyynedd, Toutw, Aruckli (Árok), Burucli (Bürü), Dudway, Felliz, Meyeliz, Feldurusta, Durusta, Athyani.

Béla király kedves hívének, Sixtus mesternek, az esztergomi káptalan kanonokjának, akit korábban IIe-1 Ugyanott. XII. K.

2Codex Diplomalicus Patrius. III. 101.

tény helységben adományozott meg részbirtokkal,1 Radovan (Radvány) falu határában adományoz birtokot, meri mint követ a szentszéknél hosszú éveken ál védelmezte a király és a szentkorona jogait.2 A radványi birtokhoz tartozott egy dunai sziget is és a dunai halászat joga. Ugyanekkor még egy birtokot is adományoz Sixtus kanonoknak Radványon.3

Felsőcsallóközben a Vata helységben lakó Salamon nemzetségbeliek pörbeszálltak a Léy és Patony helységekben lakó udvarnokokkal és IV. Béla ez utóbbiak javára hozza meg ítéletét. A rákövetkező határjárásban a következő halászóvizeket említi az ítélet: Eper (vena), Sard (aqua), Sardzey, Lwkeurim (Lóköröm), Homuhailok (Hamuhajlék), Fenék, Insula equorum (Lovak szigete), Oronos (hegy). Far kas halom. A per 1269-ben végződött.4

Sokkal többet mond az az 1274-ben kelt oklevél,5 mely Bős és Arpáir, akkor még győrmegyei falukat és azoknak határait, vizeit írja le; e két falut kun Erzsébet királyasszony, IV. Béla özvegye adományozta az Amádé nem beli Lothárdnak. Ez az Arpár később elenyészett, mint azt Ipolyi megállapította.6 Az adományozást IV. László megerősíti és a két falu határjárását adja oklevelében. E szerint Böős határa keletről a Hoszivöyues (Hosszúvölgyes) folyó, mely néhai Henrik nádor birtoka, innét a Csakatorlua víz felé halad, majd a Suth-sara nevű víz felé, amely szintén a volt nádűré. A határ a Suth-sara vizétől a Bálnán (Bálvány) vizéig terjed, mely az Opur nembeli Sike tulajdona. A Bálvány vizétől a határ a Peturyatue (Pétergálja) nevű vízhez ér, ahol csatlakozik a Buken (Bökény) földjéhez, majd Ábrahám, Sebös fia földjét érintve, napszállat felől Csik udvarnokainak birtokával határos. Innen visszafordul a határ keletnek és

4C. 1). IV. 3. p. 200.

*U. o. C. D. IV. 3. p. 430.

3U. o. C. D. IV. 3. p. 254.

4C. D. IV. 3. p. 488. C. D. P. I. 40.

5C. D. V. 2. 190—196. .

®Uj Magyar Muzeum. 1858. I. 546.

az említelt Bökény és Ábrahám Bacha-liida néven nevezett hidjához érkezik. Ettől a hídtól az Eleuay (Élőág) vizéhez visz a határ, mely szintén az említett Bökény és Ábrahám tulajdona, majd a Telketu (Telektő) vízhez ér, onnét pedig egy malomhelyhez vezet és azután a Poly vizéhez, mélynek fele Lothárd mesteré, fele pedig Bökény és Ábrahámé. A határ azután a Megeay (Megyeág) felé halad, amely ismét Bökény és Ábrahámé, innét pedig a Csiles (Csiliz) vizéhez vezet, amelyen átkelve ismét a Megyeág a határ, ahol a Baka falubeli udvarnokok földjével határos, e melleit elhaladva a Luues vizéhez jutunk, ahol már Várkony falu fekszik, amely az említelt Ábrahámé. Arpar határjárása a következő: Arkun földjénél kezdődik és kelet felől eléri a Curem (Köröm) vizét, mely Ábrahám és Lothárd birtoka. Innét Aroksaartho (Ároksártó) felé vezet, melynek nyugati fele Arkuné, keleti fele pedig Lothárdé. Azután a határ délfelé tart, ahol a pozsonyi várjobbágyok földje kezdődik Szász falunál. Ennek az útnak a keleti részén van a várjobbágyok birtoka, délre pedig Lothárd mesteré. Innét Kamári vizéhez visz a halár visz a határ, melynek keleti oldalán a pozsonyi várjobbágyok, dél felől pedig Lothárd birtoka terül el. Innét Okoltho vize a határ (Akoltó), mely, szintén közös birtok. Ettől Barcs vizéhez ér, amely Lothárd mester birtoka és onnét az öreg Hatarfiz nevű fánál végződik Arpar határa. Itt azután ismét Böös határa kezdődik és halad a Csyles (Csiliz) vize felé, melynek keleti fele szintén a pozsonyi várjobbágyoké, déli fele pedig Lothárd mesteré. A Csiliz vizén átkelve a Bitty nevű vízhez vezet a határ, ahol csatlakozik Bolon (Balony) földjéhez, melyet a cséplők (pulsatores) laknak. Ettől a határ az említett Bökénynek Tuniy nevű falujához (Tőnye) vezet, innét pedig a Földliid vizéhez, melynek felső partja Lothárdé az alsó pedig Tunig faluhoz tartozik. A Földhidtól kezdve a határ a. Huri Viyues vizéig halad, ahol érintkezik néhai Henrik nádor és Tunig falu népeinek földjével. A határleirásból megértjük, hogy a két falu hatalmas határában annyi a halászvíz, hogy az teljesen megfelel az Alsó-Csallóköz viszonyainak. Arpar