Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)
1932-04-30 / 34. szám
4. oldal »KOMÁROMI LAPOK« 1932. április 30. nagy sebesség következtében az autó föivágődott és négyszer is megfordult a levegőben és aztán lezuhant a földre. Az autó teljesen összetört és teherautón vitték vissza Budapestre. daamtmttmwmrssix&íaimss^ ... Slvasu éi ífiijíisií r legjobb sagjar lapot a Komáromi Lapoka! Üzleti (kereskedelmi) könyvek előírásszerű 224 fölfektetését és vezetésének gyors betanítását eszközli; szakvéleményt, adminisztrációs felvilágosítást és tanácsot ad „Bilanc“ könyvelési iroda Komárno, Megye-utca 18. sz. Komárom áldozatkészsége a népjóléti intézmények Az 1932. évi költségvetésben 603.S33 K-t irányoznak elő szociális célokra. Komárom, — április 29. Saját tudósitónktól. Nagyon sok méltatlan vád szokott, különösen a munkáspártok részéről elhangzani a város ellen abban a tekintetben, hogy Komárom vezetőségének és társadalmának nincsen érzéke a szociális követelmények megértése iránt és nem viseli szivén a lakosság ama rétegének sorsát, amely, a nagy munkanélküliség következtében állandó nyomornak van kitéve. Különösen a kommunista párt részéről hangzik el számtalan vád ebben a kérdésben, amely időnként a legsúlyosabb követelésekkel szokott előállni a tanácsban és a képviselőtestület közgyűlésein. A város adózó közönsége eddig is nagy áldozatokat hozott a népjóléti célokra, noha a mostani helyzetben a polgári társadalom is rászorulna egy kis támogatásra, mert a nehéz megélhetési viszonyok mellett a mértéknélküli és sok esetben alaptalanul reázúduló különböző adók részére is elviselhetetlenné teszik az életet. Áldozatkészségének legfényesebb bizonyítékát adja az 1932. évi költségvetés. amelyben igen tekintélyes öszszeget állítottak be a népjóléti célokra. A költségvetést most tárgyalja a városi tanács, amely beható vitában állapítja meg azokat az összegeket, a melyek Komárom város háztartásának menetéhez a folyó évben szükségesnek mutatkoznak. A legutóbbi ülésen foglalkozott a tanács a népjóléti kiadásokkal, illetve szükségletekkel és ezen a címen hozzájárult a számvevőség javaslatához, amely szerint öszszesen 603.533 koronát irányoz elő a város a szociális gondoskodásra. Ennek az előirányzatnak főbb számtéteíei a következő népjóléti ágazatokban oszlanak meg. A város mintegy kétszáz szegényt részesít havi segélyben, amely összesen 131.320 koronát tesz ki. azokkal az apróbb segélyekkel együtt, amelyeket a tanács az év folyamán rendkívüli esetekben kiulalváriyoz. A Népkonyháira az elmúlt téli évad alapján 250.000 koronát állítottak be, a Hefler-féle árvaház céljaira pedig, amelyben 15 gyermeket tart el és gondoz a város, 78.123 koronát irányoznak elő. Az állami aggkoruak segélyalapjára felsőbb rendelet szerint 2().()0() K-t, a behajthatatlan gyógydíjak megtérítésére 36.000 koronát vettek föl a költségvetésbe. A különböző emberbaráti intézmények támogatására (Anya- és csecsemő gondozó, vörös kereszt, Masaryk-tiya, járási fiatalgondozó, népjóléti központ, szanatórium, Komensky egyetem diáksegélyzö stb.) 29260 koronái irányoz elő a költségvetés. A munkaközvetítés ellátására 10350 korona szükséges, élelmezési akcióra és természetben való támogatásokra összesen W.000 koronát irányoztak elő. Kisebb összeg szerepel a városi szegényház javítására, gyermekjátszótér fentartására, a rimaszombati gyermekmenhelyen levő komáromi illetőségű gyermekek segélyére irányuló támogatás címén. Az itt felsorolt számtélelck legfrappánsabb cáfolattal szolgálnak az alaptalan és indokolatlan vádakra, mert a költségvetés e tételeinek ismerete minden vádaskodással szemben bizonyítja azt, hogy Komárom minden tőle telhetőt megtesz a szegénység és munkanélküliség leküzdésére. Szemtől szemben a rejtéllyel. Misztikus beszélgetés Howard Garferrel, aki megtalálta Tutankamen sírját. Este, amikor egy kissé már lehűlt a levegő, a teraszon együtt ültem a titokzatos Howard Carterrel. Hires festő volt, mielőtt archeológus lett belőle. Most egész nap Tutankamen kincseskamrájában dolgozott. Ez volt a nap legirónikusabb órája, most értek haza a turisták sivatagi kirándulásukból. Agyongyötörték őket a legyek és a koldusok, a homoktól könnyezett a szemük. Kimerültén szálltak le kis szamaraikról és mint bűnbánó zarándokok kínlódva vánszorogtak fel a száliodalépcsöig, miután a nap folyamán sikerült végiggyötrődniök egy sereg szobron, hieroglifon, dinasztián, idegenvezetőn, királyon és Istenen. — Nem értem, hogy miért jönnek ezek Egyiptomba, ha olyan rettenetesen megviseli őket az utazás, — mormogta Carter. — Az ön ásatásai divatosak és idevonzzák az embereket. — Ugyan kérem. Ez az ország mindig hermetikusan zárt lesz az ő számukra. Nem értik azt, amit láttak s minden nagyszerűsége mellett is monotonnak találják ezt az országot. Nem tudom, mi vonzza őket ide. — A misztikum. Carter nem felelt mindjárt. Cigarettára gyújtott. — Igen, mindenesetre vannak dolgok, amiket az emberek nem értenek meg, de éreznek. — Ön babonás? — Ezt a kérdést többen feltették előttem Tutankamen sírjának felnyitása óta — válaszolta Carter mosolyogva. — Nem, nem vagyok babonás. De ha valakinek oka volna babonásnak lenni, akkor én vagyok az. — Persze, — mondtam — a sok titokzatos haláleset! Carter válaszolt: — Ezek csak romantikus kombinációk. Ostobaságok. — Hát akkor? — Valami más van itt. — Amikor ön először lépett a sirkamrába és később, amikor a kincsesterembe hatolt be, nem érzett valami aggodalmat, valami szorongó sejtelmet? — Nem. Mégis... be kell ismernem, hogy 1926 októberében, amikor a sirkamra átvizsgálása után elhatároztam, hogy hatévi várakozás után bemegyek a kincseskamrába, — amely különben nem volt nagy, ötször négy méter volt a területe és két méter a magassága — akkor mégis ... A nagy percek. Kissé fojtott hangon beszélt és hirtelen abbahagyta a mondatot. — Akkor mégis... mi történt? — Hát igen, a múlt erősen kisértett ebben a szobában. Harminc évszázadon át senki sem sértette meg ennek a helyiségnek a szentségét. Nem mondom, hogy féltem, hanem valami aggodalom vett rajtam erőt, hogy megtöröm azt a csendet, amelyet örök időkre szántak. Valami végtelen nyugalom öntötte el az összes tárgyakat. Ezek nagy, súlyos percek voltak. — Szerettem volna az ön helyében lenni. — Az ajtó előtt Anubis sakál fekete és arany szobra állott őrt. Szembe n vele egy kis fáklya és mögötte különös tehénfej, a másik világ jelképe, ahol a nap elsötétül és a halál diadalmaskodik. Feje arany, szarva réz, nyaka fekete. A túlvilág istennőjének szimbóluma. A kis fáklya a szent lángra emlékeztetett, amelynek el kell kergetnie a halál ellenségeit, bármilyen alakban jelentkezzenek is. Most én jelentkeztem. Néhány pillanatnyi szünet után Carter tovább beszélt. — Anubis tehát őrizte a kamrát. Az ő jelenlétére való tekintettel nem zárták le az ajtót, mert biztak benne. Az alatt a hat év alatt, amig csak a sirkamrával foglalkoztam, gyakran alig tudtam magamat türtőztetni, hogy ne döntsem le azt a kis fafalat, amely a kincseskamrát rejtegette. De hát az ember egyszerre nem végezhet két munkát — tette hozzá flegmatikusán. — Egy francia nem tudott volna ellentállni a kisértésnek. — Igen, de én angol vagyok, — mondta nevetve. — A fáklya alatt szép felirat volt. így hangzott: „Én tiltom meg a homoknak, hogy elárassza a szobát. Én terelem rossz útra a múltat. Én vagyok a halottak védelmezője.“ Talán ez az utolsó mondat zavart meg a legjobban. — De nem azóta semmi kellemetlensége? — Nem... a turistáktól eltekintve,— válaszolta filozófikusan — De azért... ha egy kissé babonásabb lettem volna, ha elvesztettem volna a hidegvéremet... A csodálatos kanári. — Szóval mégis van egy érdekes története? — Mondjuk. Ha akarja, elmondom. Húsz éven át kerestem Tutankamen sírját. Nem akarok most a reménytelenség, az elkedvetlenedés, a csüggedés éveiről beszélni. Ez minden archeológus sorsa. Egy szép napon olyan jelre akadtam, amely azt ígérte, hogy nemsokára eljutok a sirhoz. Utána pihenni mentem Kairóba. Egy reggel a a régi városnegyed egyik uccájában vásárlás közben bementem egy kis boltba és miközben alkudoztam, hirtelen kanáriéneklést hallottam. Soha még kanárimadár ilyen gyönyörűen nem énekelt. Úgy trillázott, mint egy csalogány. Ennél szebbet még nem hallottam Rögtön szóltam, hogy mutassák meg a madarat. Azt mondták, hogy egy szomszédasszonyé. Átmentem a szomszédasszonyhoz és megkérdeztem, hogy eladó-e a madár. Kijelentette, hogy nem. Én mindenáron meg akartam venni, abszurd ajánlatokat lettem, több fontot kínáltam, olyan összeget, amiért egy egész madárkereskedést meg lehetne venni. Végül meg is kaptam. Szép tágas kalitkába tettem és mikor visszautaztam Luxorba, magammal vittem. Ugylátszott, hogy ő is épolyan elégedett volt, mint én, egész nap trillázott, ragyogóan, gyönyörűen, ez volt a világ legszebb zenéje. Az ásatási terület közelében laktam egy kis parasztos házban, ahol azelőtt gyakran egyedül éreztem magamat. Ez a madár azonban megváltoztatta számomra a környezetet. Az ének az ő számára nem "azt jelentette, mint a legtöbb más madár számára.Valami elhivatottság volt ez nála, azt hiszem, maga is gyönyörködött a saját énekében. Én órákat töltöttem a hallgatásával. Ugy-e ez nevetséges? — Dehogy. Nekem például gramofónom van. — Csak akkor hagyta abba az éneklést a madár, amikor evett és aludt. ““íatorttí JZyors és fáradságnélküli sütésről gondosodik Dr. öetker-féíe „Backin' SÜfOpOr, a modern, észszerű szakácstudomány varázs-szere-Aztán volt egy nap, amikor megkezdtük a sirkamra falának lebontását. Később újra be kellett falazatnom, mert meg kellett várnom, amig uj szakmunkások érkeznek. Aznap, amikor újra befaiaztattam a sirkamrát, a madár ismét énekelni kezdett. Később megjöttek a munkások, felnyitották a sirt és a szarkofágot is kinyitották. Ezen a napon a madár ismét elhallgatott. Három szarkofág van. Kettőt elküldettem a kairói múzeumba, de aztán ismét lezárattam az üreget. A madár ekkor megint énekelt. Végül elkövetkezett a munka harmadik fejezete: felnyitottuk azt a szarkofágot, amelyben a király múmiája volt. Abban a percben, érti, abban a percben, amikor á szarkofágot kinyitottuk, egy kobrakigyó behatolt a lakásomba, bemászott a kalitkába és megölte a madarat. A Sárga Madár sírja. — Abban a percben? — igen. De ez még semmi. Ön talán tudja, hogy a kobra királyi kígyó, „aureus“, isteni hüllő, amely az összes királysírok falait disziti. Aznap, amikor Tutankamen múmiáját exhumáltuk, a siron egy feliratot láttam. Elolvastam a hieroglifot. Tudja, hogy hívták ezt a sirt? — Nem. Carter rámnézett és halkan mondta: — A Sárga Madár sírjának. — Es ettől sem lett babonás? — Nem. Ugylátszik nekem ez sem használt. Ekkor már régen leszállt az éj. Olyan légies volt, olyan csillogó, mint valami színpadi éjszaka. Az éles holdfényben világosan látszott a táj: elől a Nílus partja, távolabb árbocok, egészen olyanok, mint Kleopatra gályáinak árbocai és egészen hátul a sivatag fölött a csillagok. Egyiptom az egyetlen ország, ahol a horizontot is csillagok zárják le. Egyszerre megjelent egy teve sziluettje. Megállt, mozdulatlan lett és mögötte feltűnt még tiz teve. Mögöttük feltűnt egy sovány alak, valami mesebeli király és biblikus pálcájával megdöfte az utolsó tevét. Az állatok megindultak, csendesen, méltóságteljesen. Azután lassú, ritmikus járással, a hold védelme alatt visszaenyésztek az őskorba. — A szegény leány szerelmi bánata. Blahovics Katica oátorkeszii leány elment szolgálónak Ógyallára. Egy darabig vig volt a leány, de egyszer csak búskomorság vett rajta erőt, meguntd az éleiét, mert szerelmi bánata támadt. Ebben a nagy bánatban aztán annyira elkeseredett, hogy marólúgot ivott. Életveszélyes sérülésével a komáromi kórházba hozták, ahonnét több napi kezelés után, mint gyógyíthatatlant hazaküldték Bátorkeszire szüleihez. Amint értesülünk, a szerencsétlen leány napokig tartó kínlódás után kiszenvedett.
