Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-04-30 / 34. szám

1932. április 30. »KOMAROMI LAPOK« 5. oldal Itt a tavasz és nem épül egyetlen ház sem. A begombolkozott bankok még nem gombolkoztak ki* Miből szerez kenyeret a sok munkanélküli? Olyan témával foglalkozunk, amely mindenkit érdekelni fog, mert közér­dekű: megérkezett a tavasz, hosszú, kegyetlen tél után, de nincsen benne köszönet, mert nem hozta meg azt, amit vártunk tőle, a szegény ember kenyerét. Más esztendőkben ilyenkor már építkeztek és megmozdult minden iparág, ma pedig olyan szélcsönd van, amely a legszomorúbb kilátásokat sej­teti. Nem építkezik senki, nem dolgo­zik senki, nem mozog semmi. Mi lesz ebből? Jó aligha, nézzük meg hát az okait, miért is állt meg minden. Azt mondják, hogy az áltatános gaz­dasági krízis. Kezembe veszek egy új­ságot, olvasok belőle egy cikket. Va­lami László Ernő nevű ember irja, nem ismerem, sohasem hallottam hirét, de úgy látom, hogy egy elvarázsolt világ­ban él. Azt irja, hogy ebben az or­szágban milyen jól megy a dolga min­denkinek. A többi államokban nagy bajok vannak, de itten ezeket nem is­merik. Ennek a László Ernőnek csak­ugyan jól mehet a dolga és bizonyo­san bankdirektor lehet kétszázezer ko­rona fizetéssel, tehát igy a helyzetet egészen jónak láthatja is. Azonban megnézem az újság cimét: A Reggel. A dolgot igy azután megértjük, a kor­mánylapoknak az a dolga, hogy azt Írják, hogy nekünk mennyire jó dol­gunk van, de a többi lap mást is ir. Egy asszony öngyilkos lesz, mert nem tudja az adóját kifizetni és végrehajt­ják érte. Azután csődök, gyárüzemek beszüntetése. Munkanélküliség. Ezt mi legjobban látjuk, akik köztük élünk. Az építések szünetelésének a másik oka, hogy ma nincsen hitel. A bankok nem foglalkoznak hitelnyújtásokkal, mert nem áll megfelelő tőke rendelke­zésükre. Azonban a tőke magától nem gyűlik, hanem azt csak a munka tudja biztosítani. A nemzeti bank ismételten leszállította a bankkamatlábat, ami ren­desen intőjel szokott lenni arra, hogy a kisebb bankok is leszállítsák kamat­lábaikat a kölcsönök után. De ez nem következik be, mert a nemzeti bank példáját még a nagyobb bankok sem képesek követni, amikor még visszleszá­­mitolási hitel nyújtására sincs módjuk. Mi áll annak az útjába, hogy a pénz ismét megkezdje körforgását? Miért nem jut a pénz ki az ipar­hoz és a kereskedelemhez, hogy ebből a munka meginduljon és amunka révén a fogyasztás is emelkedhessék, a rendes forgalom megindulhasson ? Nem egészséges állapot ez igy, ahogyan van, az teljesen bizonyos. Ma a hitel­nyújtás már nem is függ a biztosíté­koktól, mivel hitelt nem kap senki sem, akármilyen megfelelő bonitásu is úgy maga, mint kezesei. Miért van ez a mindent megbénító állapot? Hiszen ha ez sokáig tart, akkor nem gazda­sági eltolódásoktól kell tartani, hanem a közönség teljes bizalmatlanságától. Komáromban mi lenne a jeladat? Nagy kommunális kölcsön megszer­zése hasznothajtó beruházásokra, pél­dául bérházak építésére. Miért nem tudnak a nagy bankok erre a célra hitelt biztosítani, ahol megkapnák a beruházási tőke kamatait! Hosszú le­járatú hitelekkel ma nem foglalkoznak a bankok, vetik ellen a bankszakértők. De rövid lejáratuakkal foglalkoznak? A prágai nagy bankok készpénzkészle­tei ott hevernek a vasszekrényben, a munkanélküliek pedig sorfalakat ál­lanak az utcasarkokon. Valahogyan ez nem jól van és kár, hogy efelett nem gondolkoznak azok, akik erre illetéke­sek. Mert a pénz nem veszett el, csak elbújt. A vezető nagy bankoknak ez a maga­tartása következtében pedig előrelát­hatólag onnan is ki fog szivárogni, hogy megkeresse uj elhelyezkedését, mivel a mostani prognózis a tőkére nézve nem sok jót igér. Ha nincsen keresete annak a mun­kásnak és az iparosnak, akkor hogyan legyen elégedettség és miből viselje a közterheket. Mert a levegőből nem le­het megélni, ez tudott dolog. Ha el­lenben megmozdul az építőipar, akkor megmozdul utána az ipari és kereske­delmi élet is és nem érezzük magun­kat úgy, mintha a ravatalozóban fe­küdnénk. Ma fizetésképtelen a mun­­kásbiztositó és deficittel dolgozik, ezt is meg tudjuk érteni, amikor az ipar leáll. De nem tudjuk megérteni, hogy a nagybankok miért nem hozzák for­galomba pénzt. Mit tesz a szociális biztositó a maga milliárdjaival ? Végül mit tesz a Saját tudósítónktól. Megrendítő családi dráma játszódott le csütörtökön este a délszlovenszkói Szőgyén községben. A családi dráma indító oka egy kis perpatvar volt anya és fiú között s e perpatvar halálosan végződött. Idősb. Sáray Jánosné és József fiának háza a közelmúltban leégett. A házat most akarták újra felépí­teni s a Sáray család azon gon­dolkozott, mivel födjék be a ház­tetőt: Eternittel-e, avagy csupán szalmával. Az anya és a fiú véleménye eltérő volt s ez a körülmény sok vitára adott alkalmat. Csütörtökön este ismét a háztető miatt veszekedett anya és fia — április 30. Kedves és jellemző eset történt a komáromi határhidon csütörtökön este­felé. Ez a szép és impozáns hid, amely gyaloghíd néven ismeretes, holott több rajta a jármű, mint a gyalogutas, — már sok érdekes látni és hallanivaló­­nak volt szem- és fültanuja, hiszen két ország vámőrei vigyáznak itt álla­maik érdekére. A sok érdekes eset közül, ime az egyik: Csütörtökön délután, annak rendje és módja szerint alaposan felpakkolva érkezik Ma­gyarországból egy teherautó. A teherautó egy rakomány bútort hoz. A bútorokat a vállalkozó szállítón kí­vül egy hölgy is kiséri, a tulajdonos. Az illető hölgy Budapestről költözkö­dik valahová fel Nyitrába s mivel vég­képp itt marad Csehszlovákiában, en­gedélye van a használt családi bútorok és háztartási tárgyak behozatalára. Át­jön a hidon, útlevél, iratok, vizűm, kormány, amelynek sem a földmivelés megsegítésére nincsen pénze, sem az ipar fellendítésére! Valamikor parlament nélkül folyósított háromszázmilliót két prágai nagybanknak szanálására. Ez a hét bő esztendőben volt. A hét szűk esztendőre semmi sem maradt volna? Mindennél nagyobb közérdek a mun­kanélküliség leküzdése. Kinek áll ez módjában? Legfőképen az állami kormányzatnak, amelynek nem lehet érdeke az, hogy az emberek és állampolgárok önhibá­jukon kivül éhezzenek és szenvedjenek A munka joga a dolgozóké, A munka megindításának kötelezettsége a tőkéé és a kormányé. Ezt a kötelességet kell teljesíteni. Tudjuk, hogy a kezdet ne­héz, de ha el nem kezdjük, akkor a nincs örökké tart. Szőgyén, — április 29 a kapu előtt. Mindakettő erősen védte a maga igazát, olyannyira, hogy a vita hangja mindegyre följebb szállt s a feldühödött fiú indulatáhan a kezében levő lapáttal fejbevágta az anyját, aki a szenvedett sérülés­ben meghalt. Hatalmas vértócsa jelezte az ötvenkét éves asszony halálát. Sáray Józsefet a csendőrök lefogták, aki beismerte tettét. Az anyagyilkost a csendőrök bekísér­ték a párkányi járásbíróság fogházába, ahonnan Komáromba szállítják s a vizsgálóbíró ki fogja hallgatni. Sáray József nemrég nősült. Anyja elleni gyilkos merényletét erős felindulásával akarta menteni. mmmmBasímmEmmnmmim'msitaB&m engedély, minden rendben van. Tekin­tettel azonban a nagy rakományra, a finánc illedelmesen megkérdi: — Van-e elvámolni valója? A kérdés majdnem fölösleges, hi­szen minden szem előtt látható, hogy öreg bútorok, székek, kredencek, tük­rök vannak a teherautón, itt csempé­szett holmi nincs. A fináncnak már „blikkje“ van &z ilyesmire. A hölgy is megrázza a fejét. Végre, hosszú gondolkozás után kivallja: — Van egy félliter kölnivizem. Molnár és Moser-gyártmány. De ez úgyse jelent semmit. — Dehogy nem, — mondja a finánc jóakaratuan, — jelent bizony, hiszen pesti márka. Szép vámot tetszik fizetni rá. A hölgy tiltakozik. De a finánc nem engedhet, törvény, az törvény, a fél­liter kölni vám alá esik. Súlyos vám alá pedig, hiszen egyezmények most nincsenek. A hölgy nem megy bele a fizetésbe* Mit csináljon? Itt hagyja? Fizetni nem akar érte. Végre is kitalál egy módot. — Nézze, — mondja a fináncnak, — aki türelemmel várta, — intézzék el addig az irataimat s én visszaviszem Magyarországba a kölnivizet, ott odaadom egy is­merősömnek, igy nem fog olyan sokba kerülni a kölnivíz. — Remiben van — feleli a finánc csak tessék menni, megvárjuk. A hölgy lassan visszamegy a hidon. Eltelik jó húsz perc, mire megint elő­kerül. Boldogan mosolyog. — Odaadta? — kérdi a finánc. — Oda! — mondja bátran a hölgy és szemébe néz a fináncnak, — otthagy­tam. Ezeknek a fináncoknak azonban ha­todik érzékük is van. Mert azt mondja most a vámok őre: — Ha odaadta, akkor nyissa csak ki a kézitáskáját... Tabló. A hölgy kinyitja a táskát s a táska mélyén szerényen ott mosolyog a kölnivíz. Visszahozta. A finánc a fejét rázza, a hölgy pedig kényelmetlenül érzi magát és elvörö­södik. — Rendben van, — mondja afinánc — eddig megbíztam az ön szavá­ban, de ha egy félliter kölnivel ennyi fölösleges szaladgálást csi­nált, akkor nem bízom meg búto­raiban sem. Most már nem mehet addig tovább, mig meg nem nézzük a teherautót pontosan. Tessék csak lerakatni a bú­tort! A megilletődött hölgy rettenve nézte, hogy a bútorai sorra lekerülnek az autóról s most már pontosan megvizsgálták a ható­ság szemfüles emberei, nincs-e valami dugáru a kocsin. A félliter kölnije elveszett, tetejébe még estig várni kellett, mig a határon minden bútort leszedtek, visszatettek: formális zsibvásár volt a hid elején, az arrajárók csendes derültsége mellett. Így van az, ha nők kezdenek köl­tözködni és a hatósággal ujjat huzni.. HÍREK Tavaszi spleen. Hiába tűz melegen a nap s hiába gyürkőznek neki apró levelek az ága­kon, hiába röpködnek korai pillangók a Duna partjánál: van úgy, hogy min­den gyönyörű tavaszi várás méla kö­zönybe olvad s fáradt szemmel bámulsz a kék égre föl, ahol furcsaképü felhők kergetőznek. Tavaszi spleen. Talán, mert vonzanak az ellentétek s a nagy várakozásokat kell, hogy ellensúlyozza néha a pillanatnyi unalom, — mert ennek ellentéte ősszel hány­szor fut eléd: a sárga hervadás bána­tos napjaiban valami érthetetlen vigság, rózsaszín életkedv lobog fel benned, holott jól tudod, hogy a fáradt novem­ber következik, minden zúzmarájával. Kis barátom: tavaszi spleen fogott el, májusi unalom, a Nagy Vágyak vargabetűt rajzoltak egy napra és nem szines iniciálét... A szalmatető miatt agyonverte a fiú az édesanyját. — Megrendítő családi dráma Szőgyénben. — Fél liter kölni víz kalandos útja a Duna pillérei fölött. Egy kis tavaszi móka a kölnivízzel és egy teherautó bútorral

Next

/
Oldalképek
Tartalom