Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)
1932-04-30 / 34. szám
1932. április 30. »KOMAROMI LAPOK« 5. oldal Itt a tavasz és nem épül egyetlen ház sem. A begombolkozott bankok még nem gombolkoztak ki* Miből szerez kenyeret a sok munkanélküli? Olyan témával foglalkozunk, amely mindenkit érdekelni fog, mert közérdekű: megérkezett a tavasz, hosszú, kegyetlen tél után, de nincsen benne köszönet, mert nem hozta meg azt, amit vártunk tőle, a szegény ember kenyerét. Más esztendőkben ilyenkor már építkeztek és megmozdult minden iparág, ma pedig olyan szélcsönd van, amely a legszomorúbb kilátásokat sejteti. Nem építkezik senki, nem dolgozik senki, nem mozog semmi. Mi lesz ebből? Jó aligha, nézzük meg hát az okait, miért is állt meg minden. Azt mondják, hogy az áltatános gazdasági krízis. Kezembe veszek egy újságot, olvasok belőle egy cikket. Valami László Ernő nevű ember irja, nem ismerem, sohasem hallottam hirét, de úgy látom, hogy egy elvarázsolt világban él. Azt irja, hogy ebben az országban milyen jól megy a dolga mindenkinek. A többi államokban nagy bajok vannak, de itten ezeket nem ismerik. Ennek a László Ernőnek csakugyan jól mehet a dolga és bizonyosan bankdirektor lehet kétszázezer korona fizetéssel, tehát igy a helyzetet egészen jónak láthatja is. Azonban megnézem az újság cimét: A Reggel. A dolgot igy azután megértjük, a kormánylapoknak az a dolga, hogy azt Írják, hogy nekünk mennyire jó dolgunk van, de a többi lap mást is ir. Egy asszony öngyilkos lesz, mert nem tudja az adóját kifizetni és végrehajtják érte. Azután csődök, gyárüzemek beszüntetése. Munkanélküliség. Ezt mi legjobban látjuk, akik köztük élünk. Az építések szünetelésének a másik oka, hogy ma nincsen hitel. A bankok nem foglalkoznak hitelnyújtásokkal, mert nem áll megfelelő tőke rendelkezésükre. Azonban a tőke magától nem gyűlik, hanem azt csak a munka tudja biztosítani. A nemzeti bank ismételten leszállította a bankkamatlábat, ami rendesen intőjel szokott lenni arra, hogy a kisebb bankok is leszállítsák kamatlábaikat a kölcsönök után. De ez nem következik be, mert a nemzeti bank példáját még a nagyobb bankok sem képesek követni, amikor még visszleszámitolási hitel nyújtására sincs módjuk. Mi áll annak az útjába, hogy a pénz ismét megkezdje körforgását? Miért nem jut a pénz ki az iparhoz és a kereskedelemhez, hogy ebből a munka meginduljon és amunka révén a fogyasztás is emelkedhessék, a rendes forgalom megindulhasson ? Nem egészséges állapot ez igy, ahogyan van, az teljesen bizonyos. Ma a hitelnyújtás már nem is függ a biztosítékoktól, mivel hitelt nem kap senki sem, akármilyen megfelelő bonitásu is úgy maga, mint kezesei. Miért van ez a mindent megbénító állapot? Hiszen ha ez sokáig tart, akkor nem gazdasági eltolódásoktól kell tartani, hanem a közönség teljes bizalmatlanságától. Komáromban mi lenne a jeladat? Nagy kommunális kölcsön megszerzése hasznothajtó beruházásokra, például bérházak építésére. Miért nem tudnak a nagy bankok erre a célra hitelt biztosítani, ahol megkapnák a beruházási tőke kamatait! Hosszú lejáratú hitelekkel ma nem foglalkoznak a bankok, vetik ellen a bankszakértők. De rövid lejáratuakkal foglalkoznak? A prágai nagy bankok készpénzkészletei ott hevernek a vasszekrényben, a munkanélküliek pedig sorfalakat állanak az utcasarkokon. Valahogyan ez nem jól van és kár, hogy efelett nem gondolkoznak azok, akik erre illetékesek. Mert a pénz nem veszett el, csak elbújt. A vezető nagy bankoknak ez a magatartása következtében pedig előreláthatólag onnan is ki fog szivárogni, hogy megkeresse uj elhelyezkedését, mivel a mostani prognózis a tőkére nézve nem sok jót igér. Ha nincsen keresete annak a munkásnak és az iparosnak, akkor hogyan legyen elégedettség és miből viselje a közterheket. Mert a levegőből nem lehet megélni, ez tudott dolog. Ha ellenben megmozdul az építőipar, akkor megmozdul utána az ipari és kereskedelmi élet is és nem érezzük magunkat úgy, mintha a ravatalozóban feküdnénk. Ma fizetésképtelen a munkásbiztositó és deficittel dolgozik, ezt is meg tudjuk érteni, amikor az ipar leáll. De nem tudjuk megérteni, hogy a nagybankok miért nem hozzák forgalomba pénzt. Mit tesz a szociális biztositó a maga milliárdjaival ? Végül mit tesz a Saját tudósítónktól. Megrendítő családi dráma játszódott le csütörtökön este a délszlovenszkói Szőgyén községben. A családi dráma indító oka egy kis perpatvar volt anya és fiú között s e perpatvar halálosan végződött. Idősb. Sáray Jánosné és József fiának háza a közelmúltban leégett. A házat most akarták újra felépíteni s a Sáray család azon gondolkozott, mivel födjék be a háztetőt: Eternittel-e, avagy csupán szalmával. Az anya és a fiú véleménye eltérő volt s ez a körülmény sok vitára adott alkalmat. Csütörtökön este ismét a háztető miatt veszekedett anya és fia — április 30. Kedves és jellemző eset történt a komáromi határhidon csütörtökön estefelé. Ez a szép és impozáns hid, amely gyaloghíd néven ismeretes, holott több rajta a jármű, mint a gyalogutas, — már sok érdekes látni és hallanivalónak volt szem- és fültanuja, hiszen két ország vámőrei vigyáznak itt államaik érdekére. A sok érdekes eset közül, ime az egyik: Csütörtökön délután, annak rendje és módja szerint alaposan felpakkolva érkezik Magyarországból egy teherautó. A teherautó egy rakomány bútort hoz. A bútorokat a vállalkozó szállítón kívül egy hölgy is kiséri, a tulajdonos. Az illető hölgy Budapestről költözködik valahová fel Nyitrába s mivel végképp itt marad Csehszlovákiában, engedélye van a használt családi bútorok és háztartási tárgyak behozatalára. Átjön a hidon, útlevél, iratok, vizűm, kormány, amelynek sem a földmivelés megsegítésére nincsen pénze, sem az ipar fellendítésére! Valamikor parlament nélkül folyósított háromszázmilliót két prágai nagybanknak szanálására. Ez a hét bő esztendőben volt. A hét szűk esztendőre semmi sem maradt volna? Mindennél nagyobb közérdek a munkanélküliség leküzdése. Kinek áll ez módjában? Legfőképen az állami kormányzatnak, amelynek nem lehet érdeke az, hogy az emberek és állampolgárok önhibájukon kivül éhezzenek és szenvedjenek A munka joga a dolgozóké, A munka megindításának kötelezettsége a tőkéé és a kormányé. Ezt a kötelességet kell teljesíteni. Tudjuk, hogy a kezdet nehéz, de ha el nem kezdjük, akkor a nincs örökké tart. Szőgyén, — április 29 a kapu előtt. Mindakettő erősen védte a maga igazát, olyannyira, hogy a vita hangja mindegyre följebb szállt s a feldühödött fiú indulatáhan a kezében levő lapáttal fejbevágta az anyját, aki a szenvedett sérülésben meghalt. Hatalmas vértócsa jelezte az ötvenkét éves asszony halálát. Sáray Józsefet a csendőrök lefogták, aki beismerte tettét. Az anyagyilkost a csendőrök bekísérték a párkányi járásbíróság fogházába, ahonnan Komáromba szállítják s a vizsgálóbíró ki fogja hallgatni. Sáray József nemrég nősült. Anyja elleni gyilkos merényletét erős felindulásával akarta menteni. mmmmBasímmEmmnmmim'msitaB&m engedély, minden rendben van. Tekintettel azonban a nagy rakományra, a finánc illedelmesen megkérdi: — Van-e elvámolni valója? A kérdés majdnem fölösleges, hiszen minden szem előtt látható, hogy öreg bútorok, székek, kredencek, tükrök vannak a teherautón, itt csempészett holmi nincs. A fináncnak már „blikkje“ van &z ilyesmire. A hölgy is megrázza a fejét. Végre, hosszú gondolkozás után kivallja: — Van egy félliter kölnivizem. Molnár és Moser-gyártmány. De ez úgyse jelent semmit. — Dehogy nem, — mondja a finánc jóakaratuan, — jelent bizony, hiszen pesti márka. Szép vámot tetszik fizetni rá. A hölgy tiltakozik. De a finánc nem engedhet, törvény, az törvény, a félliter kölni vám alá esik. Súlyos vám alá pedig, hiszen egyezmények most nincsenek. A hölgy nem megy bele a fizetésbe* Mit csináljon? Itt hagyja? Fizetni nem akar érte. Végre is kitalál egy módot. — Nézze, — mondja a fináncnak, — aki türelemmel várta, — intézzék el addig az irataimat s én visszaviszem Magyarországba a kölnivizet, ott odaadom egy ismerősömnek, igy nem fog olyan sokba kerülni a kölnivíz. — Remiben van — feleli a finánc csak tessék menni, megvárjuk. A hölgy lassan visszamegy a hidon. Eltelik jó húsz perc, mire megint előkerül. Boldogan mosolyog. — Odaadta? — kérdi a finánc. — Oda! — mondja bátran a hölgy és szemébe néz a fináncnak, — otthagytam. Ezeknek a fináncoknak azonban hatodik érzékük is van. Mert azt mondja most a vámok őre: — Ha odaadta, akkor nyissa csak ki a kézitáskáját... Tabló. A hölgy kinyitja a táskát s a táska mélyén szerényen ott mosolyog a kölnivíz. Visszahozta. A finánc a fejét rázza, a hölgy pedig kényelmetlenül érzi magát és elvörösödik. — Rendben van, — mondja afinánc — eddig megbíztam az ön szavában, de ha egy félliter kölnivel ennyi fölösleges szaladgálást csinált, akkor nem bízom meg bútoraiban sem. Most már nem mehet addig tovább, mig meg nem nézzük a teherautót pontosan. Tessék csak lerakatni a bútort! A megilletődött hölgy rettenve nézte, hogy a bútorai sorra lekerülnek az autóról s most már pontosan megvizsgálták a hatóság szemfüles emberei, nincs-e valami dugáru a kocsin. A félliter kölnije elveszett, tetejébe még estig várni kellett, mig a határon minden bútort leszedtek, visszatettek: formális zsibvásár volt a hid elején, az arrajárók csendes derültsége mellett. Így van az, ha nők kezdenek költözködni és a hatósággal ujjat huzni.. HÍREK Tavaszi spleen. Hiába tűz melegen a nap s hiába gyürkőznek neki apró levelek az ágakon, hiába röpködnek korai pillangók a Duna partjánál: van úgy, hogy minden gyönyörű tavaszi várás méla közönybe olvad s fáradt szemmel bámulsz a kék égre föl, ahol furcsaképü felhők kergetőznek. Tavaszi spleen. Talán, mert vonzanak az ellentétek s a nagy várakozásokat kell, hogy ellensúlyozza néha a pillanatnyi unalom, — mert ennek ellentéte ősszel hányszor fut eléd: a sárga hervadás bánatos napjaiban valami érthetetlen vigság, rózsaszín életkedv lobog fel benned, holott jól tudod, hogy a fáradt november következik, minden zúzmarájával. Kis barátom: tavaszi spleen fogott el, májusi unalom, a Nagy Vágyak vargabetűt rajzoltak egy napra és nem szines iniciálét... A szalmatető miatt agyonverte a fiú az édesanyját. — Megrendítő családi dráma Szőgyénben. — Fél liter kölni víz kalandos útja a Duna pillérei fölött. Egy kis tavaszi móka a kölnivízzel és egy teherautó bútorral
