Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-04-30 / 34. szám

% 1932. április 30. »KOMÁROMI LAPOKc 3. oldal. jelentené. Remélem azonban, hogy Mr. Gibbson-nek, az Egyesült Államok de­legátusának propozicióit az egész kon­ferencia egyhangúlag el fogja fogadni s ezzel megteszi a világ első lépését az általános leszerelés felé. Ki kell jelentenem, hogy ez az első, valóban reális propozíció, minden níás pre­pozíció mellett, amit bármely kor­mány valaha is a plenum elé vitt. — Csak arra kell gondolnunk, hogy addig nem lesz és nem lehet bizton­ság a világon, amig az emberek nem bíznak egymásban. Hiszen tulajdon­képpen minden gazdasági bajnak oka és forrása, hogy az emberek azt hi­szik, hogy nem bízhatnak egymásban s így nem tudnak kooperálni egymás­sal a gazdasági élet nagy kérdései­ben. Nos, ennek éppen az ellenkezője az igaz s én állítom, hogy kooperáció nélkül a világ minden bizonnyal és menthetetlenül elpusztul. Ezért a Géni­ben tanácskozó államférfiaknak el kell fordítaniok figyelmüket a fegyverke­zés és háború rémségei felől a béke és a kooperáció reménységei felé. — A gazdasági életben az arany­standard kérdése: alárendelt jelentő­ségű kérdés a helyes termelés és áru­elosztás kérdése mellett. Állítom, hogy akármennyit beszélnek is róla, nincs sok áru a világon, csak éppen a meglévő árukat helyesen és jól kelle­ne elosztani és a dolgozókhoz eljuttat­ni— Középeurópa az összeomlás szé­lén áll, mert rossz az árueloszlási rendszere, mert az államok, egyedek nem tudják az áruikat helyes módon kicserélni egymással. Szűkkeretű vám­uniók itt nem fognak segíteni: Euró­pát csak a vámhatárok teljes felsza­badítása mentheti meg a teljes ösz­­szeomlástól. Ezenkívül: nemzetközi pénz megteremtése is szükséges, olyan pénzé, amelynek alapja, bázisa: az áru, nem pedig valami mesterséges érték, amely mindennap fluktuálhat. Nevezzék azt aranystandardnak vagy akármi másnak. .1 dunai államok megmentése — Ami az úgynevezett magyar és általában: dunai problémát illeti, a nagy államoknak rá kell eszmélniök végül arra, hogy egy nemzet össze­omlása biztosan magával vonja az összes többi nemzetek összeomlását. Ezért nem engedhetjük meg magunk­nak, hogy Magyarország, Ausztria vágj" akár Németország tel jesen tönk­remenjen! Mindannyiunknak össze kell fognunk és együtt kell államink és küzdenünk ebben a kérdésben. Hi­szen az egyének életéből tudjuk, hogy aki érzi, hogy betegség támadja meg, annak minél hamarabb és minél hat­hatósabban védelmi rendszabályokhoz ■MMI l'lll H»l Ilii MII I I "MII kell nyúlnia. A betegséget nem lehet elhanyagolni, elhessegetni, tudomást nem venni róla. A betegség nem visel­tetik kímélettel senki és semmi iránt. A pénzügyi összeomlás, a pénzügyi vész sem fog kímélettel viseltetni egyik nemzet iránt sem s egyik nemzet sem megy tönkre a másik javára, csakis —- a másik kárára. — Azt a nézetet vallom, hogy a világ hiteléletének a legnagyobb hasz­nára válna, ha a háborús adósságokat mind, egytől egyig eltörölnék. A baj legnagyobb része a nemzetek közötti merev elválasztó vonalak fenntartá­sában keresendő. Elérkeztünk ahoz az időponthoz, amikor nemcsak az egyének, de a nemzetek hitelképes­sége is a legalapjaiban van megtá­madva s a legelső, legfőbb tennivaló: helyreállítani a szabad áruforgalmat, minden létező országok között! Ismét­lem: nem az a baj, hogy sok az áru a világon, de az, hogy az áru nem kerül a gazdasági élet rendes vérkeringésé­be. Hiszen látjuk, hogy még Ameri­kában, ebben a hatalmas államban is amely összehasonlíthatatlanul fölötte áll az európai országoknak — elkövetkezhet a lehetősége az éhínség­nek. Az a baj, hogy még nem fedezte fel az emberiség, hogyan, miképpen lehet megkapni egy árucikkért az igazi ellenértékét — a pénz kikerülé­sével. Pedig itt, e kérdés helyes meg­oldásában rejlik az egész probléma kulcsa. Angliában már növekszik is ez a vélemény. És ezt a kérdést nem lehet Géniben sem figyelmen kívül Saját tudósítónktól. — Két gyönyörű szép autóval indult útnak Hartkmann László, hírneves ma­gyar autóversenyző, hogy Budapestről Prágába menjen és ott az autóverse­nyeken dicsőséget szerezzen a magyar névnek. Bugatti túraautóját maga vezette, míg aluminiumvázas, remekbe készült versenyautóját soffőrje, Nemes József kormányozta. Hatalmas iramban érke­zett meg Komáromba, ahonnét már előbb megbeszélt terv szerint Győrbe akart egy kis kitérőt tenni Harthmann, aki meg is érkezett Győrbe és ott várta Veszélyben a civilizáció — Ha a nagy nemzetek megengedik, hogy akármelyik kis nemzet elpusz­tuljon, ezzel csak a barbárság kor­szakába vetik vissza a civilizációt. A nemzetek nem akarnak és végső fokon nem is tudnak éhenhalni és elpusz­tulni. Azt pedig nem lehet tudni és kiszámítani, hogy az életstandard to­vábbi nagymértékű leszállítása hova vezethet... — Az európai és amerikai állam­férfiaknak egyöntetűen és nyitott szemmel szembe kell nézniük az adott helyzettel, a való tényekkel. A civili­záció, amelynek mi is részesei va­gyunk, veszedelemben forog. Nem ott van a baj, hogy az egyes nemzetek nem tudnak a haladás útján maradni, de ott, hogy az egész világ beteg és többé képtelen a nemzetközi erőforrá­sokat kellő módon felhasználni. Ha áll az a tétel, hogy egy ember nem él és nem élhet csak önmagának és önmagáért, akkor áll az a tétel is, hogy egyetlenegy nemzet sem élhet önösen, csak a saját érdekeinek. Egymásra vagyunk utalva vala­mennyien a világon. Ha vissza enged­jük züileni a középeurópai államo­kat azokba az állapotokba, amelyek­ben évszázadokkal ezelőtt sínylődtek, akkor a világcsőd rémét idézzük fel a huszadik század ipari termelési rendszere ellen. Már pedig én nem tudom elhinni, hogy a Genfben ta­nácskozó államférfiak és a többi fe­lelős államférfiak is, vállalni mer-Komárom, — április 29‘ sofíőrjét az aluminium kocsin. A soffőr azonban egyre késett. Harthmann rósz­­szat sejtett, visszafordult Győrből Ko­márom felé, hogy a késés okát meg­tudja. Az ácsi országúton, a 95-ös kilomé­terkőnél, ahol az új útszakasz nincs egészen burkolva, szomorú, megren­dítő látvány tárult elébe. Gyönyörű versenykocsija darabokra törve az út­­szélen hever, egy része erősen a földbe fúródva. Soffőrje súlyos fejsebével jaj­gat az autó roncsai között. Harthmann először szegény soffőrjét mentette ki Dr. Scholl rendszere alapján egy különleges ortopátí osztályt rendeztük be. Szakemberünk pedográf készülékünkön lábairól lenyomatot készít és meg­magyarázza Önnek fájdalmainak okait. Látogasson meg és hasz­nálja lábápolásunkat, mely­nek értékéről biztosan meggyőződik. Azonkívül a Schollmüvek egyik szakembere május 2 tói május 4-'ig jelen lesz, hogy Önnek ugyancsak díjtalanul tanáccsal és felvilágosítással szolgáljon és segédeszközeinket bemutassa. Dr. 3cho!l-íéíe lábápolás. F. L. POPPER cipőgyárak, Chrudim, KQMÁRNO, NÁDOR u. 19 Cipöáruháza, és bevitte Ács községbe, ahol első or­vosi segélyben részesítették. Azután Harthmann Komáromba ment segítsé­gért, ahonnét Lupták Béla és Karsay Zsigmond autótulajdonosok mentek ki a katasztrófa színhelyére. Később a soffőr visszanyerte esz­méletét és elmondotta, hogy 120 kilo­méteres sebességgel haladt a kitűnő utón és nem vette észre, hogy ott az útszakasz még nincs egészen készen és hogy kőkupacok vannak az ut szé­lén. Egy ilyen kőhalmaznál eltörött a versenyautó aluminium kereke és a hagyni. nek a felelősségét ennek a rémségnek. (L. M.) Budapest-Komárom-Prága A versenyautőzás szomorú vége. Az autó fölrepült és négyszer fordult meg a levegőben. A gyönyörű aluminium autó pozdorjává törött szét. Mig eddig csak gyér nyomok mutatják azt, hogy a mai Csallóköz a legrégebbi időkben is lakolt hely volt, addig a népvándorlás évszázadai már sokkal több emléket hagynak az utókorra. A Komárom, Ke­­szegfalva, Megyercs, Gúta határaiban feltárt lovas­­nomád sírok leleteiből meg tudjuk állapítani, hogy a római korszak után ezt a szigetet is elönti a nép­­vándorlásnak egy-egy hulláma. Az ennek a korszak­nak végén lefolyt magyar honfoglalás időszakának pedig szintén igen ’sok emléke maradt ránk, hogy első sorban a Komáromban, 1900-ban feltárt lovas 6Ír szép aranykincsére, a Nemesócsán, Ekelen, Alsó­­gelléren, Nagymegyeren feltárt többi honfoglaláskori leletekre hivatkozzunk a biztosan elkallódott leletek sokaságából. Most már csak egy lépés választ el bennünket a történelem írott emlékeitől. I. Komárom város legrégibb történelmi emléke a bakonybéli bencés apátság számára az első magyar királytól kiadott oklevél, mely valószínűleg 1037-ben kelt,1 a komáromi rév- és vásárjog jövedelmét ado­mányozza az említett apátság szerzeteseinek. Hogy a komáromi rév egy messze nagy vidéknek szolgált átkelőül a Dunán, az bizonyításra nem szorul, a vásár­jog pedig azt a kétségtelen tényt erősíti meg, hogy Komárom sokadalmát a környéken letelepült sza­badok és rabszolga-népek egyaránt látogatták. Majd később fogjuk látni, hogy ez a vámszedési és vásárjog a halászattal is összefügg, mint abban a korban erő­sen űzött ősfoglalkozással. Kik voltak ezek a halászok? Erre feleletet kapunk a királyi adomány levelekből. I. István király a fizegi halászokat adományozza1 2 a szentmártoni apátságnak, akik a mai Füzitő környékén laktak és nem tartoztak a szabadok rendjéhez, mert rabszolgák voltak, tehát hadifoglyok, vagy egykori szabadok, kik bűncselek­mények elkövetése miatt a szabadok sorából kita-1 Árpádkori Uj Okmánylár (ÁOU) VI. 37. 2 Fejér. György : Codex Diplomaticus (CD). I. 282. szilva, ennek jeléül hajukat lenyiratták és vásáron rabszolgákul eladták.1 Ez a Fizegh nevű halászóhely a Duna jobbpart­ján hosszú évszázadokon keresztül szerepel és nagy szerephez jut a komáromi halászat történetében. Miért volt oly igen fontos a középkorban a halászó-helyek birtoka: egyházi és vallási szempontokból, mivel a középkor egyházi fegyelme a kolostorokban rengeteg böjti napot rendelt, minden nagyobb ünnepet az úgy­nevezett vigilia böjt előzte meg, melyen húst enni nem volt szabad. Ez a tilalom a kereszténység foko­zatos elterjedésével az új vallás követőire is kiter­jedt és így a hal a legfontosabb táplálékul szolgált. Fizegh, a későbbi Fizegtu, Füzektő a hal egy harma­dát a szentmártoni (pannonhalmi) apátságnak szol­gáltatta be, kétharmadát pedig az ott Szent Péter tiszteletére emelt egyház és kolostor ellátására adta. Épen ilyen az a királyi adomány, melyet I. Géza király ad a garamszentbenedeki bencés apátság ré­szére 1075-ben, mikor e hires monostort alapítja. Nemcsak a Garam halászatát biztosítja részükre, ha­nem azt egyéb vizeken is bővesen ellátja halászó­helyekkel, így nemcsak a Garam, Vág, hanem a Tisza folyón is. A Vág torkolatát adja a kolostor céljaira halászóhelyül, mely Guy községnél (elpusztult falu Gúta fölött) vette föl a Kis Dunaág (érsekujvári Duna, vereknyei Duna a XVII—XVIII. századok elnevezései szerint), ezenkívül a Duna balpartján levő és halban felette gazdag Zsitvatőn2 adományoz tizenegy halászt a szentbenedeki apátságnak. Dávid herceg a király, I. László jóváhagyásával Aranyos faluban három eke­­alja földet és öt dunai halásztanyát adományozott a tihanyi bencés apátság részére.3 A XI. század gyér oklevelei közül már több adománylevél beszél a halá-1 Gyulai Rudolf: Komáromvármegye és város Róbert Károly koráig való történetéhez (á Komáromvármegyei és városi Tört. és Régészeti Egylet 1889. évi Jelentése) 11. 2Knauz. Monumenta Ecclesiae Strigoniensis. I. 58 és Fejér: C. D. I. 1. 128-438. 3 AOU. I. 17. szatról, tehát kétségtelen, hogy ez a mesterség szél­iében elterjedt az akkor még kezdetleges arányokban és eszközökkel folytatott földmívelés mellett. Komárom és környékén már az Árpádok korsza­kában virágzó halászóhelyek voltak, melyeket már nevük is megőrzött és emléküket századokon át fenn­tartotta. így Tanig a kerítő halászat nagy "nálószer­száma, a tanya után veszi nevét. Se szeri, se száma a Tanya elnevezésnek okleveleinkben, de megmaradt Komárom környékén a Gadóc, Keszegfalva, valószí­nű leg a középkori Keszeg családnévről nevezve, to­vábbá Harcsás és a Halas községek elnevezéseiben. Ez utóbbi falu a mai komáromi Vágdunahid bal­parii hídfője közelében feküdt és a török hódoltság küzdelmei alatt pusztult el, de évszázadokig a komá­romi vártartomány birtoka volt. IV. Béla 1237-ben a dunamenti Ebedet (Párkány mellett) az esztergomi káptalannak adományozza halászóhelyével együtt (quod vulgo tona dicitur). Ebed korábban a gaígóci vár birtokaihoz tartozott.1 IV. Béla 1251-ben a zó­lyomi hospeseknek (német vendégnépek) Halaz köz­séget, a garamxnenti királyi halászok lakóhelyét (in qua nostri piscalores habitabant). Ez a mai Rybar nevű község, Szliács fürdővel szemben, ahol abban az időben még magyar halásznépek laktak. 2 Komárom második megalapíója, IV. Béla király, 1268. évben megerősíti Waller budai comest Komárom birtokában, aki a város és a vár. valamint a hozzá tartozó birtokokért nyolcszáz finom márka ezüstöt fizet a királynak. A Walter comesnek kiadott ezen oklevelet, melyben benne van a komáromi vár egész határjárása, Komárom nagy diplomájának mondjuk.3 Csakugyan az is, nemcsak terjedelmére nézve, ha­nem bőségére nézve is, mellyel főleg a nagy sziget viszonyait, községeit, vizeit tárgyalja. A Vág folyónak a vár alatt a Dunába ömlésétől indul ki és a Duna mentén fekvő Szent András és Keszü falvakat érintve 1 Knauz. I. 323. 2C. D. IV. 2. 213. 3 C. D. IV. 3. .443-457. t 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom