Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)
1932-04-30 / 34. szám
2. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1932. április 30 A vasút reorganizálásáról nyilatkozott Hula vasutügyi miniszter, Hula vasutügyi miniszter fogadta a közgazdasági újságírók szervezeteinek tagjait és nyilatkozott a vasút reorganizálására vonatkozó terveiről. A miniszter többek között azt mondotta, hogy a vasúti vállalkozást erősebb és szélesebb pénzügyi alapokra kell helyezni. Csökkenteni kell az egész vonalon a kiadásokat. Az eddigi számítás szerint a személyi kiadásoknál körülbelül 600 milliót lehetne megtakarítani, természetesen csak fokozatosan. Az aktiv és nyugdíjas vasutasok száma 250.000, ebből tíz év alatt számolni lehet 5000 szerződéses és 45.000 véglegesített alkalmazott leépítésére. Ha az elkövetkezendő 10 év alatt a felvételt radikálisan korlátozni fogják, a helyzet mindjárt kedvezőbb lesz. A reorganizálási folyamatnak kiemelkedő pontja lesz a vasúti és autóközlekedési vonalak központi főigazgatóságának megszervezése. A miniszter egyik újságíró kérdésére kijelentette, hogy az állandó panaszok tárgyát képező szlovenszkói tarifális kérdések még az év folyamán megoldást fognak nyerni. Súlyos anomáliák a gabonakereskedelem terén. Spina miniszternek s a Bund der Landwirte lapjában, a Deutsche Landpostban éleshangu cikk jelent meg, amelyben magáévá teszi azokat az érveket, melyeket a jelenlegi rendszer ellen a magyar ellenzék eddig is felsorakoztatott és annak a kívánságának ad kifejezést, hogy „jó lesz a körmére koppintani azoknak az embereknek, akik a jelenlegi helyzetből a mezőgazdaság rovására a maguk számára előnyöket akarnak biztosítani.“ A kormánypárti cseh néppárt hivatalos lapja, a Lidové Listy legutóbbi számában szintén foglalkozik a német lap szenzációs cikkével s ugyancsak megbotránkozásának ad kifejezést a gabonakereskedelem terén uralkodó állapotok felett. A kormánypárti cseh néppárt lapja többek között azt Írja: „Valóban szükség van nemcsak felvilágosításra, hanem meggyőző erejű bizonyítékokra is, hogy a gazdák nyomorúságát nem használták ki olyan formában, ahogyan állítják és if »—nmm hogy a kenyér ára nem drágult ímeg a mai rendszer következtében. Amenynyiben az emlegetett társaságok nem tudják magukat az ellenük felhozott vádak alól tisztázni, akkor meg kell áltapitanunk azt a szomorú igazságot, hogy a szociáldemokrata társaságok drágítják meg a kenyeret és a mezőgazdák nyomorúságát zsíros haszonszerzés céljából agrártársaságok használják ki.“ Kártérítés a hivatás közben szerzett betegségek után. A kormány a szenátus ülésén törvényjavaslatot szerzett be a kártérítés fizetésről az olyan betegségek esetén, melyeket az alkalmazott hivatásának gyakorlása közben szerzett. A törvényjavaslathoz csatolták azoknak a betegségeknek a jegyzékét, amelyeknél a balesetekhez hasonlóan kártérítés jár. Ezekhez a betegségekhez tartoznak az olyan alkalmazottak megbetegedései, akik ólommal, higannyal, mangánnal, arzénnel és más ártalmas anyagokkal dolgoznak, továbbá a rádiumbányák alkalmazottainak megbetegedései. A törvényjavaslat megszavazásával lehetővé válik, hogy a hivatás közben szerzett betegségek esetében való kártalanításról szóló nemzetközi egyezményt is ratifikálják. Legdrágább kincs \ A az egeszseg A sok fajta ragályos betegség terjesztését csaknem mindenkor meggátoljuk, ha súlyt helyezünk testünk ápolására és a tiszta fehérneműre. Gyakori mosáshoz azonban jó szappan kell, amely kiméli a ruhát. Használja tehát a több mjnt 80 éve mindenütt bevált SCHICHT-SZAPPANT. FIGYELJEN A SZARVAS A VÉDJEGYRE. tᣠT3-3Í Ha elvész a legkisebb nemzet belepusztulhat az egész világ — mondja George Lansbury, a világhírű angol munkáspárti politikus. Mr. George Lansbury neve egyike ma a legnagyobb és legtöbbet emlegetett angol politkiai neveknek. A hetvenkétesztendős nagyhírű munkáspárti vezér mint egyszerű nyomdászinas kezdte pályafutását. Mindössze az elemi iskolákat végezte el s róla igazán el lehet mondani, hogy a legalsó lépcsőfokról jutott fel — a miniszteri székig. Sőt még tovább: egészen addig, amig az angol parlamenti ellenzék vezére nem lelt! Mr. Lansbury-t 1910-ben választották meg Bow és Bromley kerületben labour-párti programmal az angol alsóház tagjává s 1929-ben lépett be a MacDonald kabinetbe, mint — munkaügyi miniszter. Közben, hosszú éveken át London városi tanácsának volt igen jelentős tagja s rettegett harcosa London igaz érdekeinek. Azután — a csak elemi iskolát végzett nyomdászból — a Daily Herald szerkesztője lett. A legutolsó választáson, amelyen annyi nagynevű munkáspárti képviselő és volt miniszter »vérzett el«, többek között Henderson is kiesett a képviselők sorából. Ugyanaz a Henderson, aki ma a genfi leszerelési konferencia elnöke s aki a MacDonald kabinetjében még miniszter volt, de aki MacDonald kiválása után — az angol parlamenti ellenzék vezére lett. Henderson bukása után — csak egyetlenegy ember lehetett, akit MacDonald és Henderson utódjául szemelhettek ki az ellenzék részéről: George Lansbury, az angol munkáspárt, tehát a világ egyik legnagyobb munkás- és szocialista pártjának lelke és oszlopa. Mr. Lansbury rendkívül elfoglalt ember s az én meghívásom is — parlamenti dolgozószobájába szólított. — Meghivó levelében leszögezte, hogy csak néhány percig fogadhat, de amikor ott ültem előtte és feltettem kérdéseimet hozzá, ezek annyira érdekelték, hogy néhány percből — kerek háromnegyed óra lett. Békét mindenekelőtt — Béke és munka, áldás és jólét! — kezdte nyilatkozatát Mr. George Lansbury. — Az egyik léte, lehetősége a legteljesebb mértékben függ a másiktól: munka csak olt van, ahol béke és béke csak ott képzelhető el, ahol folyik a legfőbb jó: a munka! Egymás nélkül a kettő cl nem képzelhető. Sőt: béke nélkül nemcsak a munkát, de az élet gyönyöreit és szépségeit sem lehet élvezni. — A világnak, a mai világnak csak egy feladata lehet: elhinteni a béke szellemét, a világot rávinni, ránevelni újra — a békére! És arra, hogy a fegyverkezés őrültségét végre szüntessék meg! — A genfi tanácskozásokra figyel most az egész világ. Ha ezek a tanácskozások kudarccal végződnének, ez a civilizáció bukásának megpecsételését A csallóközi halászat történetéhez. Ha végigfutunk ezen, az európai kontinensen is párját ritktíó nagy szigetországon, Csallóközön, amely 188.519 hektárnyi, tehát 1885 négyzetkilométer kiterjedésével is magára vonja az utazó figyelmét, a vonat ablakaiból szépen megépült magyar falvakat, pompás földmívelési kultúrát pillantanak meg szemeink és tekintetünk jóleső érzéssel pihen meg a végeláthatatlan síkságon, a Magyar Kisalföld szívén. Keletre, nyugatra hiába keressük a szigetet alkotó nagy folyamágyak hatalmas medreit, ezekből nem látunk semmit, csak itt-ott csilláink meg egy-egy mélyreásott, mesterséges csatorna vize, tehát az emberi kultúra hatalmába vette a hajdan korlátok nélkül folyó vizeket, összegyűjti a belvizeket is és a hajdani mocsarak helyére, a zsombékos, nádas morotvák, vízállások süppedékes iszap-fenekére termőföldet varázsolt. Hogy évszázadok előtt milyen volt ez a föld, melyet a Duna geológiai, talajképző ereje tett azzá, ami, erről akarunk emlékezetbe idézni egyet és mást. Aki ezt a földet csak félszázad előtt is láthatta, annak is feltűnik a nagy változás, amelyen keresztülment. Régi állapotáról, vizeinek sokaságáról és az emberi őskultúra nyomairól a helyi történetírás sok ízben beszámolt, megállapította, hogy milyen népek lakták és azok milyen életet éltek. De minden megállapításból kicsendül, hogy ezek a népek, éltek bár a történelmi korszakban, vagy az előtt, az ősfolglakozások közül első sorban a halászatot űzték az itteni vizeken. Azután felsorakoznak előttünk hosszú évszázadok okleveles emlékei is, amelyekből már ennél sokkal többet is megtudunk. A halászat már régen megszűnt ősfoglalkozás lenni, ez eltűnt az utolsó piszkés toldott-foldott sátrával és régi pákászok elenyészett mesterségével. A mai halászat már csak árnyéka a réginek, sőt elmondhatjuk, hogy a mai halak is csak csenevész epigonjai a Duna hajdankori halóriásainak. Egy haldokló mesterségnek évezredes emlékoszlopára — szándékosan kerüljük az ipar meghatározását — szeretnénk babérleveleket fűzni szerény koszorúba és azokra felírni régi dicsőséges napjainak emlékeit. * " A víz hatalmas romboló és építő erejét mindenki ismeri. A geológiai korszakokban édesvízi tenger volt Csallóköz helyén. Ez borította a Nagy Magyar Alföldet is. A pontuszi sülyedés korszakában ezek a tengerek lefolytak és folyamágyak keletkeztek, amelyek az Alpesek vizeit felvették és keletnek, majd délnek és ismét kelet felé hömpölygették. A Duna utjából elsöpört minden akadályt, megfúrta a sziklákat és ledöntötte azokat és sebes rohanásában a fenekén meglapuló kavicsréteg is mozgásba jutott, azok koptatásából finom homokot ráköti le, áradása pedig iszapot vert fel hullámterének partjairól. Aki Pozsonyból hajón tette meg az utat, megszámlálhatlan sok szigetet látott a Duna medrében, melyek merész kanyarulatokra késztetik a folyamot. Az ősi időkben a mai Csallóköz területe is ilyen szigetség volt, a víz homokja zátonyokat épített és önmaga gondoskodott annak benépesítéséről is, magával sodorta a füzek minden fajtájának, a nyárfa változatainak, az égernek és a fák királyi családjának: a mocsári tölgynek a szelek szárnyaira került magvait, melyek az iszapban megkapaszkodva rövid időn bezöldítették a zátonyt vagy a szigetet. Az áradások iszapot raknak le és kitöltik a zátonyok közt levő állóvizek sekélyes medreit és így mind nagyobb és nagyobb összefüggő szárazföld keletkezik. A történelem előtti ember itt is él és megtelepszik. Életösztöne, mely a földre zuhant időjárási katasztrófa idején a barlangokba szorította, ennek birtokáért irtózatos és tragikus kimenetelű küzdelmekbe sodorja a szintén odamenekült vadállatokkal, de primitiv eszközei és fegyverei, a kőszakóca és a nvil párosulva az emberi értelemmel, a végső győzelem pálmáját az ősembernek biztosítja. A hideg és esős földkorszak után gyönyörű, tropikus idők következnek, az ember is elhagyja barlangját és élelmét sokkal könnyebben keresi meg. Lakásokat épíl a földbevájt üregekben magának, a napja pedig vadászaiban és halászatban múlik. A mai Csallóköz magasabb, dunamelléki helyein napfényre hoz az ekevas szépen csiszolt kőeszközöket, baltákat, Harcsáson, a Vágduna és Duna összefolyása szögében, a kőeszközöknek, késeknek, tűzköveknek egész garmadája került már a figyelmes kutató kezébe. Bizonyos, hogy ezek az ősemberek már ismerték a halászai legrégibb módjait, kákából, állatok beleiből, fakérgek erős rostjaiból talán hálót is készítettek és biztos zsákmányra mentek, mert ismerték a hal járását, de azért is, mivel akkor a halnak olyan bősége kinálgalta magát, amiről ma fogalmunk sincsen. Hiszen ezt a történelmi korból reánk maradt feljegyzések is írva hagyták reánk. A későbbi idők folyamán, amikor az ember megismeri a fémeket és abból készíti fegyvereit, már sokkal tökéletesebb halászó eszközök állanak rendelkezésére. A bronz-horog már biztos eszköz a kezében a zsákmány megszerzésére. Szerszámaival a fát is megmunkálja és magának kunyhót épít az időjárás viszontagságai ellen. A bronzkorszak gazdag lelőhelyeit mindig a vizek partján kell keresnünk. A Csallóközben is Komárom, Nagyiéi, Nagymegyer, Megyercs, — hogy csak az ismertebbeket említsük — gazdag leleteket juttatott a komáromi muzeum számára. Koppánmonostor, a régi Örs és Újfaluval szemben, bronzkori, majd római kori leleteivel, de a Duna egész parti vonala arról tanúskodik, bogy a Duna az őskori népek életében is fontos és elhatározó szerepet töltött be. Felesleges lenne kitérni arra a rövid pár évszázadra, amelyet a civilizált római nép Csallóköz közvetlen közelében töltött, ez már a történelem korszakába tartozik. A Duna balpartján talált római limes-nyomok, a leányvári castellum, Celamantia, a Komárom helyén feküdt Anavum, lakott helyek voltak és a dunajobbparti vasi castellum átellenében a Csallóközben Lél mellett talált római épületnyomok is azt mutatják, hogy az emberi haladás pionírjai a nagy sziget közelébe is elérkeztek.
