Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-01-16 / 4. szám

1932. jaauár 16. »KOMÁROMI LAPOK« 3. oldal. hoz Balczó Miklós kerüli járásbirő­­nak. inig Nagy Géza rlr. vizsgálóbíró leli és az eddigi vizsgálóbíró Pazouí dr. polgári beosztást kapott. Biróje­­löltek lettek a komáromi törvényszék mellett Szelepcsényi László, a nyitrai kerületi bíróságon pedig Feiszlham­­mel Lajos. Bangha Dezső dr. ügyvéd Komá­romban ügyvédi irodát nyitott, aki korábban Zólyomban folytatott jog­­gyakorlatot. Az intellektuális bűnözések sorában felemlítendő Szladek Pál dr. pozso­nyi ügyvéd szélhámos csalása, aki a gútai földvásárlókat károsította meg Választás közeledik, tehát Komá­romban elmaradhatatlan, hogy új pár tok alakítására kísérletek ne történjenek. Ez már ősi szokás minálunk, ahol sok embernek legfőbb ambíciója a párt­­alakítás, amelyhez mindig találnak balekokat Hogy ez a legtöbb esetben az önzetlenségtől és a köz igaz érde­kétől távolálló mozgolódás a széthú­zásnak és ezzel a magyar lakosság szétforgácsolásának válik előmozdító­jává, emiatt legkevésbé sem aggódnak a pártalakitók, nekik az a fontos, hogy céljaikat valamiképen elérjék és a pártjukba betévedt polgárok jóhisze­műségéi kihasználják. A februárban esedékes városi kép­viselőtestületi választások ismét alkal­mat adnak egyeseknek arra, hogy meg­próbálkozzanak új pártok alakításával. Még a múlt év decemberében indult meg a tagok toborzása a politikai és nemzeti vonatkozások teljes kizárása mellett megalakítandó pártra, amelynek a hangzatos „városi párt“ nevet adta a pártok alakítására mindig készen­­álló, közismert „kiérdemesült politikai vezér", a régi szép restaurációs emlé­kek hűséges ápolója és a sivár jelent megaranyoző szebb remények váromá nyosa, aki hű csatlósával buzgón gyűj­tögette a tagokat az új párthoz, miglen egy szép napon arra virradt, hogy sem megfelelő listavezetőt, sem megfelelő sztarosztajelöltet nem tud fogni pártja részére. Ma már mindenki tisztában van azzal, hogy ez a párt meghalt, még mielőtt megszületett volna és semmi remény sincs arra, hogy föltámadjon, amit különben is senki sem kíván. ügy látszik, hogy ezen a siker­telenségen nem okultak az iparospárt alapitói, mert nagy garral fogtak hozzá a „kisiparosok megvédelmezésére“ tömö­rült iparospárt megalakítására s hogy minél nagyobb nyomatékot adjanak kitűzött céljuk komolyságának, a párt élére a komáromi nehéz ipar egyik jeles képviselőjét, egy nagyiparost, al­­elnökévé pedig a mészáros és hentes érzékenyen. Az esküdtszék két ülésszakban mű­ködön. A nevezetesebb bűnügyek kö­zül Hegyi Lászlót, aki Dobi Francis­kát meggyilkolta, 15 évi fegyházra ítélte. Ugyancsak 15—15 évi fegyház­­zal bűnhődtek Jezsik János és Pran dorfi Dániel bakabányai lakosok is. Gregus János gyilkosai. Ebben az évben lépett életbe az uj kényszeregyezségi eljárásról szóló törvény, az uj bírói illetékekről szóló törvény. Kényszeregyezség számos folyt le a komáromi kerületi biróság körzetében.. Komárom, — január 15 ipar reprezentánsát választották meg. Azóta már megtörtént az is, hogy a szervezőbizottság tagjai közül három derék iparos megköszönte a megtisz­teltetést és kilépett a bizottságból. Mert rájöttek arra, hogy olyan iparos­pártot akarnak velük megszerveztetni, amely a cseh nagyipart képviseli és kisebb gondja is nagyobb a nyomorgó kisiparos katasztrófális helyzetével való törődésnél. Minden remény meg van arra, hogy ez a legújabb párt is likvi­dáljon, még mielőtt megkezdte volna kisiparosmentő működését. Közben olyan próbálkozások is tör­téntek, hogy megalakítják az iparos­pártnak testvérpártját, a kereskedők pártját. Ennek a pártnak is akadt pro­pagálója, két becsületes kereskedő, Ctmepnapjai voltak a komáromi szí­nészetnek. Varsányi Irén. akit bíz­vást mondhatunk az egyik legnagyobb magyar színésznőnek. Varsányi Irén játszott a Intővel nagytermében s mi­kor ezt nagy-nagy örömmel regisz­tráljuk, hálásak vagyunk Földes di­rektornak is, hogy alkalmat adott Varsányi Irén nagy, emberi művésze­tében gyönyörködnünk. Varsányi Irén nem »játszott . Nem játszott, mert az ő színpadon való megjelenése, halk. behízelgő beszédje sokkal több, mint egyszerű színjáték: ez valami nagyon mélyről, szívből, lélekből jött emberi gesztus, hang. a legbelső énnek csodá­latosan kifinomult kifejezése. Foga­lom. Wrds kezek ellen •rebör ée rossz arcBaio elten a legjobb a hó­fehér CBÉME KEODOR-t használói, mely egyattal kitűnő alap púdernek. A hteitő te gyógy itó haitáe különösen akkor telet­hető. ha erős fagyban az arc és kezek nagy­mértékben vörössé válnak. Száraz ée fei­­pattogzoti bőrnél is kitűnő szolgálatot tes* a krém. de különösen a kellemetlen visz­­ketegeéget szünteti meg azonnal. Ezekben a* esetekL jn mindég vékony rétegben keli a krémet a bőrre rávinni. naponta többször is s este erősebb rétegben. Férfiaknál ele­gendő egy egész vékony réteget az arcra kenni, hogy a borotvál ó-krém habzását fokozzuk. Egy tubus ára 5 és S Kő. Még hatásosabb a krémnek a Leodor-Edel-Szap­panná1! együttes használata, darabja 5 Kő. Munden Cbiorodont-kereskedétiben kanliató akik célravezetőbb s jobb ügyhöz mél­tóbb buzgalommal nyitogatták a kar­társak boltajtóit, hogy összetoborozzák a párt tagjait. Ennél a pártnál azonban a veleszületett gyengeség jelei már az első napokban nyilvánvalókká lettek és miután nem volt remény ahhoz, hogy az világrajöjjön, a buzgó taggyüjtők beszüntették fáradozásukat. Eddigelé ez a három párt jelentke­zett, de minden eredmény nélkül. Lehet, hogy még étnek más nagyambicióju emberek is Komáromban, akik foglal­koznak a pártalakitás gondolatával, azonban az eddigi kísérletek csúfos kudarca mementó lehet arra, hogy kár minden lépésért. Úgy látszik, hogy Ko­márom lakossága politikailag eléggé érett ahhoz, hogy számolni tudjon az eshetőségekkel és megtudja Ítélni, hogy az új pártok propagálói nem annyira a közérdek szolgálatára törekednek, mint inkább az érvényesülési lehető­séget keresik. Aki pedig ilyen célból fog a polgárok toborzásához, annak próbálkozása kell, hogy sikertelen ma­radjon. Amiül ez az asszony, ez a megleste sült finomság megjelent a színpadon, egyszerre finom lélekhul tárnokkal telt meg minden, a színpad, a szív, a né­zők lelke s egy-egy szavát, gesztusát, mozdulatát, nézését szomjasan figyel­ték a tömőtI széksorok. Varsányi Irén művészetét nem nekünk kell meg­mutatnunk s elemeznünk. Minden elemzésen, szakszerűségen túl. a hideg kritika vibráló lángján lói legkedve­sebb kötelességünk csak az, hogy há­lával és csodálattal emlékezzünk meg Varsányi Irén kél szerepéről, amikor a Goraldy Ezüstlakodalom és So­merset Maugham A szent láng c. darabjában színpadra lépett. A két darab közül, noha kevesebb terítékre. Aztán még megvitattuk, mi módon lehetne a lap tekintélyét, súlyát nö­velni. Megígértük, hogy holnap dél­után pontosabbak leszünk, leoltottuk a villanyt és vége volt a szerkesztésnek. Otthon aztán nekiültem. írtam. Iz­gatod a bizarr gondolat: hátha mégis! Hátha még ebbe a lapba is lehet életet fújni. Süvöltő vezércikket írtam, já­tékos apró cikkeket, gordonkabúgá­­sos. hús sorokat az őszről. Elfelej­tettem a szerkesztőséget, a szerkesztő­ket, Subiczkvt, a kisvárosi, mindent. Elfelejtettem, hogy én egyedül vagyok, oly egyedül, mint a hittérítő a vad­emberek közi. vagy a vadember a hit­térítők közt. Meg akartam becsülni az élőket, összebékíteni a haragosokat, elsiratni és újra. meg újra megsiratni a halottakat. Igen, de baj történi. Egy délután rosszkedvűen mentem be a szerkesz­tőségbe és szó nélkül betettem a spa­­létáí. Betettem, mert a kisváros köz­ismert alakja, a torzonborz kutyape-Sikertelen próbálkozások Kedden és szerdán Varsányi Irén játszott a színházban. — Ezüstlakodalom. A szent láng. — Kis interjú a művésznővel. VA® J&t ®SAeü'f‘v ■»* l O -< V a i/t»:: -szerepe volt benne, mégis az utóbbi volt a teljesebb, jobban sikerült. Az Ezüstlakodalom csipkefinoiu­sága nem tudta úgy lekötni az érdek­lődést. mint A szent láng rabba­­ntóbb levegője s a színészek teljesít­ménye is az utóbbiban emelkedett na­gyobbra. A szent láng« határozottan jól előadod darab volt. látszott, hogy a tempót a nagy színésznő jelenléte fokozta s mindenki jobban igyekezett a színpadon, mint tenné egyébként. Természetesen. Varsányi Irén játéká­hoz igyekeztek hozzásímulni a sze­replők és nagy megelégedésünkre szol­gált, hogy mindent, amit önmagukból kihozhattak, azl teljességre is vittek. Az Ezüst lakodalom «-ban legjobb volt Max: Mátrai Sándor. Jó színész, bátran, szépen csinálta a szerepét. Már Montira nem lehel teljesen rá­mondani ezt. nagyon egyforma: édes­kés es sokat rezeg. Harsányt Margit ott. ahol mélyebben szól a szív, szá­razon pergette a szerepét. Harsányt maradjon a szubrett szerepénél, olt szépen játszik. Torday Magda becsü­letese ti fogta fel a szerepét, de nem adta a keresztmama megfelelő alak­jának teljes illúzióját. Sokkal jobban sikerült »A szent láng . Egyik legkitűnőbb .előadása a társulatnak. Varsányinak lényegben kevés szere­pe volt, mégis őrajta fordult, lebegett minden s ha előző este hallottuk Var­sányi hangját és láttuk gesztusait, most azt láttuk: hogyan tud hallgatni, némán szenvedni. Semmi, de semmi cér leskelődötl be az ablakon. Drót­karikás botja riasztóan csillogod a kiszűrődő lámpafényben, szurtos ba­jusza alól csak úgy dőlt az alkohol­gőz. Deliriumos szemét nagyrameresz­­lette, úgy gyönyörködöd a mi szer­kesztőségi tevékenységünkben. Nem bírtam, ideges voltam, betettem a spa­­lélát. Attól fogva görbe szemmel néztek rám a társaim. Megbontottam a .szer­kesztőség egységét. Rövidesen ki is adták az utamat. Ivetten maradtak. Egyideig még be-benéztem. mikor ar­ra jártam, a kivilágítod ablakon. Néz­tem őket szeretettel, megértéssel. Örül­tem, hogy megint egységesek. A szer­kesztő magyaráz, gesztikulál, a fele­lős szerkesztő kiskutyákat és baba­­fejeket ra jzol, a spaléta nyitva, Milyen kedvesek, ártatlanok, meghatnak. Csu­pa cukor mind a kettő. Édes kis cu­kormókusok. Mindig a legiabbnak írni, mondta a felelős szerkesztő, mert a dolog kényes, nagyon kényes. Utána szendén, szűziesen lesütötte a szemét, mert tudta, hogy mi tudjuk. Tudni­illik, a fel!ebbvitelnél ő részesíti jog­védelemben a kis tisztátalant. És így tovább. Hol egyik, hol másik beszélt, néha ketten egyszerre. írni nem írt egyik se, én se. Tapintatlan­ság lett volna tőlem, de meg nem is lehetett a nagy lármában. Mi nem úgy csináltuk, mint más szerkesztő­ségben szokás, ahol senki se szól egy szót se. mindenki csak ír. Csend van, csak a tollak sercegnek, zizeg a papi­ros, dől a kézirat, senki meg nem mukkan, legfeljebb átkozódik egyet, mikor éppen valami nagy dicséretet ír le. Itt fordítva történt: senki se írt, csak beszélt. A felelős szerkesztő szor­galmasan használta ugyan a ceruzá­ját, azonban ő se betűket írt az oda­­készítell kéziratpapírra, hanem kis­kutyát és babafejet rajzolt. Csupa egy­forma kiskutyát és babafejet egymás mellé, egy este ötvenet is. Nyolc óra felé már bajuszt is rajzolt a baba­­fejeknek, cilindert a kiskutyáknak. A végén aztán a szerkesztő (nem a felelős szei'kesztő) nagy nekikészülő­­dés. magyarázkodás után előhúzta bel­ső zsebéből azt a bizonyos saját ké­szít ményű cikkét, amelyet két bét óta mindennap átdolgoz. De a felelős szer­kesztő. akinek már tizennegyedszer adta oda elolvasásra, megint fenn­akadt egy mondaton. A mondat így hangzolt: A butaság többnyire együtt jár a n agyképűségge 1 ■. Ezt magára fogja venni Subiczky mondta a felelős —. Azt fogja hin­ni, hogy róla szól a cikk. De hiszen Subiczkyre nem is gondoltam — hüledezett a másik. (') mégis magára fogja venni érvelt a felelős . Már pedig neki nagy befolyása van bizonyos körökre. Ez hatott. A szerző visszasüllyesz­­tette művét a belső zsebébe, azzal az ígérettel, hogy majd átdolgozza. így aztán megint nem került egy betű se

Next

/
Oldalképek
Tartalom