Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-01-16 / 4. szám

2. oldal. »KOMAROMI LAPOK« 1932. január 16. mást szerezzen a képviselőház. Az ál­lam és az adózók érdeke megkívánja a szubvenciógazdálkodás feletti nyilvá­nos ellenőrzést! A szociáldemokratáké javaslatát aligha lehet komolyan venni, ha tekintetbe vesszük, hogy ők is épen olyan közel ülnek a hatalomhoz, mint a többi koalíciós párt, sőt azt is lehet állítani, hogy mint a második legna­gyobb kormánypárt, a szubvenciógaz­dálkodásból ők is kiveszik megillető részüket Agrárok, akik a mai koalíció /elrobbantására törekednek. Az agrárpárt radikális elemei már évek óta sürgetik az államkormányzat mai szellemének és irányának meg­változtatását. A mostani súlyos gazda­sági helyzet csak újabb alkalommal szolgál részükre, mert a mai rezsim nem képes a problémákat megoldani. A párt németbródi szervezete viharos gyűlést tartott a napokban és a gyű­lésen, amelyen az egész környék szer­vezetei képviselve voltak, váratlanul olyan radikális határozatot hoztak, amely teljesen kifejezésre juttatta az agrár-jobboldal álláspontját. A határo­zati javaslat a legerélyesebben kel ki a szociáldemokraták ellen, akikkel a mai rezsim képtelen megoldani a gaz­dasági válságot és a többi felmerülő problémát. Radikális fordulatra van szükség a csehszlovák állampolitiká­ban, épen úgy, mint Angolországban történt. A határozati javaslat olcsó mezőgazdasági hitelt követel, további fokozott védővámrendszert s a keres­kedelmi szerződések revízióját kívánja. A határozattal kapcsolatban a nemzeti szocialista Lidové Noviny egyik cikké­ben azt Írja, hogy az agrárpárt jobb­szárnya elsősorban UdrZal miniszter­­elnök bukását akarja kierőszakolni, mert reméli, hogy Udríal bukása után a koalíció is összeomlik. Interpelláció az államilag sza­nált nagy bankok osztalékának hova fordítására nézve. A prágai lapok olyan híreket közöl­tek, hogy egyes bankok, amelyeket az állam szanált, a múlt évre a régi, nem csökkentett osztalékot akarják fizetni a részvényeseknek. A pénzügyminiszter­hez interpellációt nyújtottak be ebben az ügyben és az interpellálók az illető bankok e szándékát az erkölcsi felfo­gással merőben ellentmondónak bélye­gezik meg és azt az állam durva meg­károsításának tartják. Mivel a hírlapi közleményeket eddig nem cáfolták meg, fennáll az a veszély, hogy a régi osz­talékot fogják fizetni. Az állam és az adózók érdeke az interpellálók szerint megköveteli, hogy az állam által sza­nált bankok álljanak el az 1931 évre járó dividendától és az esetleges tiszta nyereség fordittasséka szandciósalapra, de az osztalék kifizetése ezúttal mel­­lőztessék. A számos öngyilkosság közül egyet emelünk ki: ezt Szedlák Vendel rok­kant követte el, aki hasát felmetszet­te, mert gonosz emberek áskálódtak ellene. Se szeri se száma a verekedések következtében bekövetkezett súlyos testi sértéseknek, amelyek a bíróságot foglalkoztatták. Az alkoholgőz a fe­jekbe és a bicskát markoló kezekbe száll és ez a szerencsétlenségek zsili­péit nyitja meg. Sok közlekedési bal­eset is fordult elő az autók gyors hajtása következtében. Komáromban a pozsonyi kapu mellett levő halálso­rompónál ismét történt tolatás közben szerencsétlenség. A vagyon ellen elkövetett bűncse­lekmények közt ki kell emelnünk a komáromi Szent András templomban elkövetett betörést, amelynek áldoza­tául esett a szentségtartó is, de az sze­rencsés véletlen folytán megkerült a Duna mellett, a rakodópart közelében. Hivatásos kasszafúrók látogatták meg Gúta, Komáromszcntpéter (ezt három Ízben), Perbete községházait. Ögyallán a Népbank fiókját, ahol 23000 koro­nát zsákmányoltak, betörtek az ekecsi fogyasztási szövetkezetbe, Komárom­ban a kerületi munkásbiztosító pénz­tárba, Szarvas Lajos fakereskedési irodájába és Apácaszakállason. Az év vége felé a betörések már napiren­den voltak és a lopások minden köz­ségben megszokottakká váltak. Az ara­táson téli élelmét megkeresni nem tu-Az 1931. év története. Irta: MEM OR. KÖZBIZTONSÁG. A mult év közbiztonsága az előző évekéhez képest erős visszaesést mu­tat, mert úgy a testi épség, mint a va­gyon ellen elkövetett bűncselekmények és kihágások száma erősen felszapo­rodott, különösen az év vége felé. Szo­ros összefüggésben van ez a leromlott gazdasági helyzettel és a munkanélkü­liséggel. Az emberi élet ellen elkövetett me­rényletek közt első helyen áll a Ko­máromban történt rablógyilkosság, melynek özv. Panda Károlyné me­­gyercsi-uccai lakos az áldozata. Ugyan­csak Komáromban történt egy másik bűncselekmény is, melyei Noszticky Gyula kikötőmunkás követett el fele­sége, Kubista Anna ellen, akire rá­lőtt. Noszticky üldözés közben öngyil­kossá lett. Ósvalla közséeben Kán­lóczki Menyhértet ismeretlen haragosa íobelőtte, de a sebesülés nem volt ha­lálos. KőhidgyarmaL községben Mihály János lett gyilkosság áldozata. Komá­­romfüss mellett súlyos családi dráma zajlott le, Szabó Mihály erdőőrt fia. Szabó József lelőtte és magát is meg­ölte családi viszály következtében. Gú­­tán Hegyi László késszúrásokkal meg­ölte Dobi Máriát. Mudronyfalván Si­­munka Ádám Gyurcsó Évát és magát lőtte agyon szerelmi bánatból. Udvar­­don Kopecsek János feleségét ütötte agyon. Garamkövesden Schmidt Fe­renc vasutast felesége szúrta le. Gűta községben Néveri Miklós Kürti Fe­rencet kalapáccsal verte agyon. Bart községben Sutka Gábor vadőrt ver­ték agyon haragosai. Kürt községben Gulyás Józsefet gyilkolták meg Ka­­nvicska József és Danczi József. dó földmunkások már kora ősszel a kukoricákat törték és a burgonyaföl­deket dézsmálták. Roppant elszapo­rodtak a vadorzók is. Kurtakeszi, Mar­­cél háza és Madar községekben az ál­lami lefoglalt erdőkben fákat döntö­getett a lakosság egy része, mig ebben a csendőrség meg nem akadályozta. A tüzesetek is igen nagy számmal fordultak elő 1931. évben. A nagyobb tüzek sorába tartozik a nagymegyeri Annamalom és a tanyi lengyár égése, valamint Ekecsen Rácz Aladár gőz­malmának leégése. Nagy méreteket öl­tött az izsai tűzvész, melynek 30 ház és melléképületei estek áldozatul. Tüz­esetek fordultak elő Perbete (3 ház), Guta (10 ház), Komáromszentpéter (5 ház), Nemesócsa (4 ház) községek­­gekben. Perbetén húsz tüzeset volt egymásután, gyújtogatás következté­ben. Ezeken kívül Komáromban, Csiliznyárad, Naszvad, Zsitvatő, Nagy­­le eszi, örsujfalu, Ógyalla, Kolta,. Ko­­lozsnéma községekben voltak tüzese­tek. A közrend ellen elkövetett kihágá­sok közül a komáromi tüntetést kell felemlíteni, melynek 46 résztvevőjét állították elő és 13 egyént letartóztat­tak. Május 1. rendben múlt el, mig az augusztus 1-re hirdetett vörösnap minden nagyobb rendzavarás nélkül múlt el. Az év vége felé Gúta, Ekel és Nagymegyer községben rendeztek éhségfelvonulásokat a munkanélküli­ek, de komolyabb rendzavarások csak Gúta községben fordultak elő. A ható­ságok a községi közmunkák érdekében mindent elkövettek, a nagyobb köz­ségekben levesosztót állítottak fel és a szegényeket társadalmilag is segé­lyezték. Komáromban a népkonyha végzi a segítés feladatait. KÖZEGÉSZSÉGÜGY A múlt év elején könnyebb lefo­lyású influenza járvány lépett fel Csallóközben, mely azonban nagyobb méreteket nem öltött. A közegészség­­ügy a száraz esztendőben általában kedvező képet nyújtott. Komáromban több tejhamisilási esel fordult elő és a piaci rendészet ez ellen erélyesen védekezik. A lugköves balesetek eb­ben az évben is több halálos áldoza­tot követeltek. Több fiatal orvos nyitott Komárom­ban — elvégezve tanulmányait — ren­delőt. Ezen kívül a komáromi városi közkórházban három segédorvosi ál­lást töltött be a képviselőtestület. A városi közkórház kibővítése cél­jából építendő belgyógyászati (tüdő­beteg) pavilion építkezési munkálatait az ősz folyamán elkezdték. Komáromban a lakásviszonyok ja­vítása érdekében uj kislakások építő­telkeit osztotta szét a város hatósága *a II. sz. várerőd mögött, ez minden­esetre alkalmas és elég magas helyen épült ahhoz, hogy a komáromi laká­sok ellensége, a viz és nedvesség el­len védve legyenek, amelyek számos lakást bacillusteleppé változtatnak. IGAZSÁGÜGY Az igazságszolgáltatás terén több változás történt. Weszelovszky János dr., az ógyallai járásbíróság vezetője, mint bírósági tanácsos, a kerületi bí­rósághoz került. Ugyanezen állásban helyezte át az igazságügyminiszter Kroneroff dr. bírósági tanácsost is. Az ógyallai járásbíróság vezetője dr. SLiffel Ignác járásbiró lett, mig a pár­kányi járásbíróság vezetését Kria Ba­lázs dr. vette át. Simkó Artur pár­kányi járásbirót Nyitrára helyezték át és helyét Sek Pál dr. járásbiró foclalta el. A komáromi iárásbirósáff-És Vidéke. Irta: Nadányi Zoltán. Ö, be édesek voltak ők ketten, az én szerkesztő társaim, annál a kis helyi lapnál. Nyolc, "kilenc évvel ez­előtt, az őszibarackfáiról híres du­nántúli városkában. Rém édesek vol­tak. Aranyosak, bűbájosak. Ahogy mi hármasban szerkesztgettünk, a kisvá­rosi szerkesztőségben. Finom volt, csu­da jó volt, sose felejtem el. Hogy is kerültem közéjük? Egyik se volt újságíró, mindegyiknek megvolt a maga rendes, tisztes polgári foglalko­zása. Engem éppen az vonzott, mikor a városkába kerültem, hogy ezt a la­pot nem újságírók csinálják, hanem laikusok. Dolgoztam már igen sok pesti lapnál, vidéki lapnál, de ilyet még nem próbáltam. Gusztusom tá­madt, beálltam közéjük. Volt ebben valami enyhe perverzitás. Persze, kis idő múlva meg is bán­tam, hogy kalandokba bocsátkoztam, de azért haragudni sose tudtam erre a kis borzas újságra. Ma is szeretettel gondolok rá, nyolc, kilenc év távolá­ból. Az újságírók, pestiek és vidékiek egyaránt, általában lenézik az ilyen újságot, amit nem újságírók csinálnak. Nincs igazuk, szeretni kell ezt is, mert hozzátartozik a táj hangulatához. Mint például a karóra tűzött varjú a szán­táson. Ha én a karóra tűzött var jut f el­viszem Pestre s az Oktogon egyik palotája előtt helyezem el, akkor per­sze, kirívó, sőt bántó jelenség lesz. Holott a szántáson jó benyomást kel­tett. Hangulatos volt, sikerült és hatá­sos. Hozzátartozott, mondom, a táj hangulatához, karakteréhez. Éppen úgy járok, ha az Oktogon egyik palo­tájából elviszem magammal a met­szett velencei tükröt s a varjú helyé­re, a szántás közepére helyezem. Az meg ott lesz kirívó és bántó jelenség. Tehát ne fintorgassuk az orrunkat, ha ilyen ujságocskát látunk, hanem sze­ressük őt a környezetével együtt, a melybe oly szerencsésen olvad bele. Én mindig szerettem, ma is szere­tem, de egész komolyan. Pedig en­gem a végén kitessékeltek onnan, mert betettem a spalétát. Ez így nem ért­hető, de mindjárt világossá válik. Csak előbb egyet-mást el kell még monda­nom. Az egyik felelős szerkesztő volt. a másik szerkesztő, én meg a munka­társ. írni csak én írtam, a felelős szerkesztő felelt érte, a szerkesztő pe­dig szerkesztette azt, amit én írtam. Azonkívül tisztán csak műsorok, kom­münikék, meg hirdetések láttak nap­világot a lapban. Egyéb semmi. Egy­szer egy héten jelent meg a hatoldalas újság, de azért a hét minden napján délután öttől este nyolcig szerkesztő­ségi munka folyt a szerkesztőségben. Mert az is volt, szerkesztőség. Erre büszkék voltunk. Megyek egyszer a szerkesztőségbe, a sötét estében csoportosulást látok a szerkesztőség előtt. Három-négy jól­­öltözötl fiatalember álldogál ott, a szerkesztőség ablakaiból kiárad rájuk a világosság. Nagy érdeklődéssel néz­nek befelé, kuncognak, nevetgélnek, valamin nagyon jól mulatnak. Hal­lom ,mikor egyik mondja a másiknak: —- Nézd, milyen jó pofa ez a Ko­vács. Te jó Isten! Benyitottam a szerkesztőségbe, üd­vözöltem a szerkesztőket és mondtam nekik, hogy tegyük be a spalétát, mert belátnak és beröhögnek. A szer­kesztő (nem a felelős szerkesztő) he­vesen tiltakozott. — Csak maradjon nyitva. Hadd lás­sa mindenki, aki erre megy, hogy itt szerkesztőségi munka folyik. És, hogy a szerkesztőség egységes. Ezután elmagyarázta nekem, hogy ez Miskolcon is így van. Ott se teszik be a spalétát, pedig ott is belátnak a szerkesztőségbe az utcáról, ő egyszer arra járt és benézett és mindent látott. Persze én hátrányban voltam vele szemben, mert én sohasem láttam még szerkesztőséget kívülről, csak belül­ről. Nem úgy, mint ő, aki csak kívül­ről látott olyat. A felelős szerkesztő pedig, aki se kívülről, se belülről nem látott még szerkesztőséget, kény­telen volt ahhoz csatlakozni, aki kí­vülről látta. Igv aztán a spaléta nyitva maradt. Leültem közéjük és kezdetét vette a szerkesztőségi munka. Ezt ne úgy tessék elképzelni, hogy mind a hár­man nekifeküdtünk az írásnak, szó sincs róla. Ott aztán egy betűt le nem írt senki, egész este. Csupán megbe­szélés folyt. Előbb a szerkesztő, az­tán a felelős szerkesztő adta elő nagy részletességgel, hogy mi mindent nem lehet megírni. Vázolták a hátrányo­kat is, amelyek a lapra háramolná­nak, ha mégis megírnánk a dolgot. Zokon venné ez, zokon venné az, így meg úgy állna bosszút. Szóbakerült a szerencsétlen fűszeres is, akit le­vágtak a kötélről. Ezt se lehet meg­írni. Nincs ugyan rokonságban a hely­beli hatalmasságokkal, de hát éppen azért ne bántsuk. Meg találnának ér­te szólni bennünket, hogy annyi min­dent elhallgatunk, ezt meg megírjuk. Az ilyesmi ellenszenvessé tenné a la­pot. Meg aztán az a súlyos eoés-u-­­ügyi kihágás, ami miatt el L péket. Mindenféle szemetet .^aicak a készítményeiben. Azt se lehet meg-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom