Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)
1932-04-09 / 28. szám
2 oldal »KOMÁROMI LAPOK« 1932. április 9. répából főzött szesz adópótlékát is. A cukorrépából főzött szeszért literenként 50 fillér külön pótlék fizetendő, mert a cukorrépa olcsóbb nyersanyag, mint a burgonya. A javaslat ötödik szakasza módot ad a szesznek cukorból való előállítására, mig a hatodik szakasz a szeszgazdálkodást szabályozza olyképen, hogy minden szesztermelési időszakra a pénzügyminiszter állapítja meg a termelendő szesz mennyiségét. Az egyes szeszgyárak kontingensét az elsőfokú pénzügyi hivatal állapítja meg. A törvény 1932. szeptember 1-én lép életbe. Bányász- sztráj k vita a képviselőházban. A képviselőház csütörtökön tartott ülésén Dostalek közmunkaügyi miniszternek a bányász-sztrájk ügyében tartott expozéja fölött folyt a vita. A vitában Gottwald kommunista képviselő élesen kikelt a szociáldemokrata bányászvezetők ellen a sztrájkkal szemben tanúsított viselkedésükért. A cseh nemzeti demokrata Hudec rámutatott arra, hogy a kormány a sztrájk ügyében megkésett, mert a kommunisták a súlyos helyzetet maguk javára kihasználták. A képviselőház legközelebbi plenáris ülése valószínűleg csütörtökön lesz, amelyen az 1930. évi zárszámadást fogják tárgyalni. A képviselőház mezőgazdasági bizottsága kedden tart ülést, amely a szeszadóról és a szeszgazdálkodás rendezéséről szóló törvényjavaslatot fogja tárgyalás alá venni. Olvassa és teljesut a legjobb Magyar lapot a Komáromi Lapokat meneszteni a közmunkaügyi minisztériumba a hajógyári munkákt ügyében, de ugyanez a küldöttség a pénzügyminisztériumban is szorgalmazni akarja a már megszavazott munkák pénzügyi részének mielőbbi elintézését. A kiküldendő két munkás útiköltségének a megtérítését szintén a várostól kérik. Ezt a két kérelmet Csizmazia városbiró a tanács kedden tartott ülésén ismertette és a tanács tudatában a komoly helyzetnek, a kéréseket teljesitette. De a tanács szükségesnek tartotta azt is, hogy úgy ezekben az ügyekben, mint a városnak több függő ügyében a város vezetőségét is kiküldje a pozsonyi országos hivatalnál és a prágai különböző minisztériumokban elintézés alatt levő ügyek kisürgetésére. A városnak ugyanis több megkezdett építkezési ügyében kell eljárnia a közmunkaügyi, a közegészségügyi, a népjóléti minisztériumokban s ezenkívül a hadügyminisztériumban és a pénzügyminisztériumban is meg kell sürgetni sok, immár halaszthatatlanná vált ügyet. Csak a következőket kell felemlítenünk, mint olyan ügyeket, amelyek elintézése a legsürgősebb: ilyenek a benei telkek átírása, kikötői munkák, hátralékos kórházi ápolási dijak, valamint e kórház építési állami szubvenció, az inségmunkákra szükséges pénzösszeg kiutaltatása (1.850.000 K5), a Deák Ferenc-uccai katonai kórház kisajátítási ügye, a hátralékos házadórészesedés kisürgetése stb. Mindezek az ügyek szükségessé teszik azt, hogy a sok levélbeli és telefoni szorgalmazás után személyes közbenjárással kísérelje meg a város az ügyek elintézését s e célból a tanács Csizmazia György városbirót, Kadlecovic Béla dr. állami főjegyzőt és Sándor Ernő főszámvevőt küldötte ki a minisztériumokban és más állami felsőbb hivatalokban való eljárásra. A város kiküldött vezetősége a jövő hét első napjaiban fogja a tanács megbízását teljesíteni. A város vezetősége újból megsürgeti a minisztériumokban levő függő ügyeket. Munkásküldöttségek a közmunkák mielőbbi megkezdéséért. A Déli Sark titkai. Saját tudósítónktól. A tavaszi idő beállta egyelőre még nem igen enyhíti azt a nagyarányú munkanélküliséget, amely Komáromban hosszú hónapok óta állandóan uralkodik s amely a rettenetes nyomornak a perifériákon olyan ijesztő képét vetíti a szemlélő elé, amelyhez fogható eddig nem volt. Komáromban 1500 munkanélkülit tartanak még mindig nyilván, akiknek súlyos helyzetén mielőbb szükséges lenne segíteni, nehogy a nehéz állapotok feletti elkeseredés olyan kirobbanásokra adjon alkalmat, amelyek a közrendet veszélyeztetik. Közismert dolog, hogy a város ebben az ügyben egész télen rendkívüli nagy áldozatokat hozott és meg lehet állapítani, hogy nagyrészt ezeknek az áldozatoknak lehet köszönni azt, hogy a helyzet eddig nem rosszabbodott. A gazdasági válság miatt nehezen indul Komárom, — április 8. meg a vállalkozás, pedig csakis a munkaalkalmak nyújtásával lehetne radikálisan enyhíteni a köznyomoron, amely bizony még mindig terjedő tendenciát mutat. A helyzet komolyságának teljes felismerését jelenti az a mozgalom, amely a munkásság részéről indult meg városunkban s amely arra irányul, hogy az állami közmunkák mielőbbi felvételét megsürgessék. A héten a Komáromban élő munkanélküliek egy küldöttsége jelent meg Csizmazia György városbirónál, aki előtt azt a kérelmet tolmácsolták, hogy a város fedezze annak a két munkáskiküldöttnek útiköltségét Prágába, akik személyesen akarnak eljárni a közmunkaügyi minisztériumban, hogy megsürgessék az állami közmunkákat. A Skoda-gyár munkásai szintén küldöttséget akarnak szakaban, amikor levegőn, síneken, tengeren a világ egyik sarkpontjától a másikig néhány hét alatt lehet elérni, nehezen értjük meg, hogy a föld felszínén olyan teljesen ismeretlen felületek is vannak, amelyekre fehér ember lábát még nem tette. Ilyenek Közép- és Dél-Amerika őserdői, Arábiának sivatag helyei, a nagy középázsiai sikságok, amelyek titkait lassan-lassan mégis felfedi a kutatók tábora és a tudományok rettenthetetlen előőrsei. Minden év újabb és újabb fölfedezésekkel gazdagítja ezekkel a vidékekkel kapcsolatosan az archeológiát és a tudományok más ágaik De talán a Déli Sark világa, az Antarktik, izgatja leginkább az ismeretlen és eddig fel nem kutatott földterületek közül az utazók és tudósok fantáziáját. Mintegy ötmillió négyzetmérföld területről van szó, amely évmilliók óta szinte el volt különítve a világ többi részétől és amely teljesen megközelíthetetlen volt a primitiv ember számára. Az északi sarkvidékkel ellentétben, legalább amennyire tudjuk, itt nincsenek se tavak, se fák, se virágok, se állatok, se emberi lények. Pusztán magas kontinens, amelyet hatalmas, féktelen tenger viharoz körül és geográfiai tüneményekben teljes ellentéte az északi sarkvidéknek, amely óriási kiterjedésű, mély poláris óceán és legnagyobbrészt lakott kontinenssel határolt. A Déli Sark kikutatása az emberiségnek fontos és nevezetes érdeke, mert amennyire már most is megállapíthatjuk, rendkívüli eredményekkel járhat. A természet itt egy világot alkotott a világon belül, óriási kiter-A jövendő világa — A betegek odamennek majd gyógyulást keresni — A természettudományi kutatások gócpontja lesz — Beláthatatlan üzleti és kereskedelmi lehetőségeket rejt magában A gyors közlekedésnek ebben a kor-Árva Judith csalódása. Irta Bácsi Gáspár. Judithéknak valamikor szép vadszőlővel befuttatott, galamb-búgós tornácé udvarházuk volt, jó kövér földjük a 'határban, ménesre való ló, csordányi jármos ökör az istállókban, s nagy tekintélyük az egész vármegyében. De alig hántolták el özvegy Torontály Gergelyt, a birtok urát, a hires uraságot, megperdült a dob a régi kúria előtt s szegény Juditéra nem maradt más örökség, mint apja utolsó tanácsa: — Ha bajba jtitnál lányom, kopogtass be a vármegye bármelyik kapuján, mondd, hogy Torontály-lány vág}-, hogy az én lányom vagy... Azzal lehunyta a szemét és olyan nyugodtan halt meg, mint amilyen szemrebbenés nélkül írta alá a cimborák váltóját, fizette a cigányos dáridók cehjét és etette-itatta egy emberöltőn át az egész vármegye mulatós aranyifjúságát... A nevelőnő összecsomagolt, az inas is jobb házat keresett. Judith pedig leejtette kezéből a regényt s maga elé meredt: — Hát én most mit tegyek?... Mi lesz velem? — sóhajtott mélyről, a leikéből. Ebben a pillanatban látta meg magát a kerek szörnyű nagy világban. Egyedül volt... még panaszkodni sem tudott senkinek. Gondolta, fel kellene menni a megyeházára, az alispáni hivatalba, Oszkár bácsihoz... de megtorpant. Mit kérne tőle? Mégis csak furcsa volna, hogy ő, a Torontály-lány ruhát, élelmet kunyeráljon... feltárja nyomorúságát ... talán nem is hinnének neki. Judith végre határozott: Kenyérkereső nő leszek, — mondotta s kezdte latolgatni, mihez is értene hát? — Tudok németül, franciául, rossz kiejtéssel ugyan, de beszélek angolul, értek valamit olaszul, a cselédektől megtanultam szlovákul. Judith visszaemlékezett arra. hogy öreg dajkája milyen kedves szlovák népmesékkel ringatta álomba kislány korában... — Tudok kézimunkázni, ismerem a kerti virágokat, lovagolok, tenniszezek, evezek, úszom, táncolok ... Szóval lehetnék tolmács, nyelvmesternő, talán tornatanárnő a polgári iskolában, eh, majd kitalálja Oszkár bácsi a többit. • Judith elszánta magái s bekopogtatott a vármegyeházára. Minden apai örökségét most akarta kenyérre váltani. Az alispáni szobában azonban nem találta meg a régi Oszkár bácsit. Ott bizony, Öméltósága Veress Oszkár alispán úr rezideált, aki rég elfelejtette már, hogy Torontálynak köszönhette magas állását. Titkárja azt mondotta, hogy a méltóságos űr a közgyűlés programján dolgozik, nem ér rá, de... különben is... magánügyekben senkit sem fogad. — Senkit? De kérem, titkár úr... én Torontály Judith vagyok. — Igen, referáltam őöiéltóságának, de az alispán úr a legnagyobb sajnálatára. nem ér rá... Nagyon sajnálom, kisasszony... Judith sírva támolygott ki a párnázott ajtón s azt szerette volna, ha köd előtte, köd utána, senki sem látja meg, hogy kisírt szemmel jött ki Oszkár bácsi előszobájából. Még azt gondolnák, hogy gyámkodó dorgálásban részesült, s amilyen a kisváros nyelve, még kitalálnának róla valami csúf pletykát. S ekkor szegény árva Judithot ki védi meg? Amint nagy elkeseredésében szaporán szökdécselt lefelé a lépcsőkön, belébotlott Virágos Juliskába. Juliska a házmesterük lánya volt, karriert csinált, most a vármegye segédhivatalában gépirókisasszony. — Jé... Hol jár itt Judith? — kérdezte nagy mohón. Judith dacosan válaszolt: — Állást keresek ... kenyérkereső nő leszek... mint maga, Virágos Juliska. — Nem lehet... Judith! Maga... és gépirónő... Érdekes, tud már gépelni? Hány szótagot ír? Milyen módszer szerint? Tud könyvelni?.... Ismeri az aktákat?...- Nem tudok én semmit, Virágos Juliska, de meg fogom mindezt tanulni. S már robogott is hazafelé, hogy csomagoljon, jegyet váltson a fővárosba s eltűnjön ebből a városból, ahová fűzte gyermekkori boldogságának minden öröme s ahol elveszítette minden örökségét. Torontály Judith megindult az élet új útján, a kenyérkereső nő pályája felé. Nem is gondolt arra, hogy önálló, felszabadult nő lett. Judith garde nélkül futott a kis asztalkához, melyről az élet eddig ismeretlen gépszörnyetegének fehér fogai vicsorogtak rá. Judith hamar rájött arra, hogy ez a kis asztalka nem a mesebeli terülj asztalkám. A betűk tompa, lelketlen kattogása üres, sivár géppé formálja az embert. Figyelte a többi kolléganőit s látta, hogy azok is megnyúlt arccal, fáradt, gépies megadással végzik munkájukat. Ugyan mivel más ez, mint volt a gályarabok szolgamunkája? És akkor, amikor legszomorúbb volt a lelke s úgy érezte, hogy nincs menekvés az élet szörnyű rabszolgatartó tömlöcéből, megcsillant Judith előtt a női élethivatás reménye. Beköltözött szivébe a szerelem. Úgy jött, hogy nem is várta, fel sem készült reá, csak rárontbtt, tőrbe csalta és elragadta. Amikor már gondolkozni tudott volna, Judith asszony volt, elvakult, szerelmes, boldog asszony. Úgy esett a szerelem lépére, mint a madár a csapdába. így már érdemes volt Írógép mellett ülni s tűrni a főnök szekatúráit, mert volt menekvés, volt kihez rohanni hivatal után, akinek ó, dehogy, is panaszkodna, inkább pihenni kívánt az erős férfikar ölelésében. Judith az egyik nagy banknak volt a gépírónője. Pontos és szorgalmas tisztviselőnő, aki minden reggel elsőnek érkezett s minden délután utolsónak távozott onnan. Judith fiatal volt és szép. A szerelem méginkább megszépítette. A vezérigazgatótól lefelé minden férfi ki is vetette rá a hálóját, de a vége tökéletes kudarc lett. Sokszor aggódott is, hogy ezek a győzelmek egyszer bajba viszik, hisz örökké a levegőben lógott az újabb és újabb leépítés. Jaj, ha őt is ez a sors érné! Hová lenne? Hiszen itt van az ura is, akiről hányszor elpanaszolta: — Szegény jó uram, egész nap állás után futkos... De bár ne panaszkodott volna. — Hányszor ripakodtak vissza a férfiak:
