Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-04-02 / 26. szám

4. oldal. »KOMAROMI LAPOK« 1932. április 2. Hármas koporsóban fekszik Attila az aurolzmünsteri kastély udvara alatt Állítólag a Nlbelungen-kincs is vele van. Megkezdik az ásatásokat. Lehet, hogy két-három hét múlva a világ minden tájáról fognak a tudósok és az érdeklődők egy kis osztrák fa­luba, Aurolzmünsterbe zarándokolni. Ebben a kis innvidéki faluban állító­lag megtalálták Attila sírját és a Ni­­belungok kincsének egy részét. Erről már egészen röviden beszámoltunk néhány nappal ezelőtt. Aurolzmtir.sterrel kapcsolatban ős­idők óta kisért az arany és a kincsek hire. A régi rómaiak idejében Aurol­­defanum volt ennek a helységnek a neve. Két szó van ebben az egyben: aurum (arany) és fanum (szentély). Római templom volt itt. A rómaiak mindig arra a helyre építették templo­maikat, ahol előttük a meghódított nép isteneinek szentélye állott. Ezt a pél­dát követték később a keresztények is. Auroldefanumból Auroízmünster lett és valószínűleg a régi római templom helyére keresztény templom került. Még más dolgokat is kell tudni erről a helységről. A modern történetkutatás megállapította, hogy a katalanumi had­színtér felé igyekvő hun csapatok út­juk során ezt a környéket is érintették Auroízmünster közelében az egyik he­gyet Heunenbergnek hívják, ez annyit jelent: Hunhegy. Ősrégi bástyaromok maradványai vannak itt. A környékben évszázadok óta élő népdalok szerint Auroízmünster közelében, a mai Asch­­bach helyén volt az egykor hatalmas, legendáshírű Etzelburg (Attila vára). A földből számos késő római korbeli fegyvert és kerámiát ástak ki az utóbbi időben. Attila Krisztus után 453-ban halt meg és eddig még nem lehetett pontosan megállapítani, hogy hol te­mették el. Három évvel ezelőtt magyar tudósok kutattak az Inn völgyében At­tila sírja után, de eredménytelenül. Most azután beleszólt a kérdésbe Bin­­derberger schärdingi postaigazgató, aki bizonyos régebbi támpontok alapján azt állítja, hogy az aurolzmünsteri kas­tély udvara alatt van Attila sírja. Az ősrégi kastélynak nagy múltja van. többek között Napoleon is lakott benne. Az utóbbi száz évben csaknem mindig lakatlan volt. 1925-ben Kari Schapeller, az ismert osztrák természettudós vette meg az elhanyagolt várkastélyt és hoz­záfogott restaurálásához. Egyelőre azon­ban csak a kastély egyrészét sikerült lakhatóvá tennie. Egy időben sokáig kísérletezett itt különleges kondenzátor­készülékével, amelynek segítségével az egész világot szeretné elektromos ener­giával ellátni. Bindenberger szerint ennek a kas­télynak az udvarán van Attila sirja. Varázsvesszővel állapította ezt meg. Ez a varázsvessző egyszerű hajfonatszerüen fonott rézdrót. Ennek a kilengéseiből olvas ki különböző földalatti alapraj­zokat, tárgyak körvonalait határozza meg a drót mozgása. Egy-egy kísérle­tet többször végigcsináltak és a drót kilengései mindig centiméternyi pon­tossággal azonosak voltak. A drót moz­gása körülrajzolja a földalatti kripta beosztását, a benne levő tárgyakat, a háromszoros koporsót, amelynek külső tokja vas, a belső ezüst, és a legelső arany. Még azt is megmondja a va­rázsvessző, hogy a föld alatt milyen emberi holttestek vagy esetleg állati tetemek vannak. Cölöpökkel jelölték ki a földben szokat a vonalakat, amelyeket a va­rázsvessző rajzolt. Így azután a követ­kező alaprajz alakult ki: Egy közös nyílásból három földalatti folyosó ága­zik szét. Mindegyik két méter széles és 11—12 méter hosszú. A középső a legnagyobb, átmérője 3—4 méter. Eb­ben fekszik északdéli irányban a hár­mas koporsó. A külső koporsó területe 2.15X1 méter. A baloldali sirkamra 7.5X6 méter terjedelmű, ebben a va­rázsvessző szerint tiz emberi csontváz és hét lócsontváz van. A jobboldali sirkamra 4.5X6 méter területű. Három sorban összesen kilenc holttest van itt. Az egész sirkomplexum 7—9 méter­nyire van a föld színe alatt. Ezeket mondja a varázsvessző. A postaigazgató közölte észleleteit a mün­cheni Institut für Ruten- und Pendel­forschunggal, a varázsvesszős kutatás tudományos intézetével, ahonnét bi­zottságot küldtek ki a helyszínre. A bizottság a kastély tulajdonosa és a kerületi hatóságok beleegyezésével a napokban megkezdi a varázsvessző ál­tal megjelölt terület kiásását. Binder­­berger szerint az egyes sirkamrákban kell lennie a legendás Nibelungen­­kincsek egyrészének is. Az ásatások tehát a napokban meg­kezdődnek és egy-két héten belül meg fogjuk tudni, hogy igazat mondott-e a varázsvessző. Komáromtól a bizánci császárságig. Hogyan került a bizánci császár koronája ide a környékünkre ? — Hogyan lettem én hamburgi sörgyáros azalatt, amig a francia király­kisasszony szerelmet vall János vitéznek ? — Vidám és komoly dolgok értékes történelmi háttérrel. Saját tudósilónktól. Szeretném ezt a riportomat A cor­­nevillei harangok bájos operett Henry­­ének belépőjével kezdeni: Amig utaztam, Sosem haboztam Én semmi rosszban, De nem merem ezzel kezdeni, mert egyik barátom mindig szóváteszi, ha operettrészleteket idézek az írásaimban. Szóval azzal se kezdhetem, hogy Bejártam kétszer a világot, Boldogságom a veszély, Imádom a dörgést, a villámot, A tengert, ha söpri a szél. Ezzei se kezdhetem, részint a bará­tomra való tekintettel, részint amiatt, hogy a világot bizony még egyszer se jártam be és a viharzó tenger se az én esetem, mert két éve, amikor Malta sziget felé járt a hajónk és a hajós­tisztek szerint csak egy kisebb Sirokkó kapta el a hajónkat, mégis alaposan elővett a tengeri betegség, a tengeri utazások réme. Szóval mellőzöm az idézeteket és minden kitérés nélkül megmaradok szigorúan a fárgynál, mert különben thyvi-barátom teszi szóvá a dolgot, aki azt szokta rám mondani, hogy én min­den dologra, esetre, eseményre tudok egy analóg, vagy éppen egy egyenest ellenkező esetet. A thyvi-barátommal se akarok ezúttal kikezdeni és az ana­lóg eseteket is mellőzöm. Tehát kezdjük: Budapesten vagyok. Egy barátomat megyek meglátogatni a Keleti pálya­udvar 'mellett levő Park-szállodába. Amig az előcsarnokban érdeklődöm barátom szobaszáma után, hatalmas tömeg érkezik egy vezetővel. Lehetnek pár százan. Érdeklődöm. Nagynémet­országi németek. Közel kétezren jöttek Budapestre és több szállodában szál­lásolta el őket az utazási iroda. Másnap az Operaházban vagyok. A János vitézt adták. Mint szinházrajongó, mint újságíró, mint színikritikus a Já­nos vitézt már annyiszor láttam, a rá­dióban már annyiszor hallottam, hogy igazán már a könyökömön jön ki és az összes dalok, énekek szövegét súgó nélkül elmondom és két kézzel kell megkapaszkodnom az íróasztalomba, hogy ne idézzem itt ezeket a dalokat az Én a pásztorok királyától egészen a Kék tó, tiszta tóig. Komárom, — áprrlis 1 Mórocz drogéria 30%-kal olcsóbbak lettek a Fotó aparátok, lemezek, fil­mek, papirok és az összes fényképészeti cikkek. Olla.Primeros, Morf! gumi különlegesség. 162 Fő Qzlet Baross-ucca 1. Fiók Jókai Mór-ucca 27. a főpóstával szemben: Rosszmájú barátaim erre megjegyzik hogy könnyű volt nekem annyiszor megnéznem a János vitézt, hiszen sza­badjegyem van De hát fentebb azt is megjegyeztem, hogy szinházrajongó is vagyok és áldozom is a színházra, ha a szabadjegyemet nem vehetem igénybe és ez Budapesten fgy van legtöbbször, mert előre kellene meglevelezní s ak­kor ott is lenne szabadjegy. De a le­vélírás és én — nagyon messze estünk. Hogy rosszmájú barátaim elképedjenek, eldicsekszem, hogy a délutáni előadá­sokat is beleszámítva, a következő da­rabokat néztem meg pénzért: János vitézt, Az ember tragédiáját (ki tudja, hányadszor), a Faustot, A vőlegényem, a gazembert, az Angliai Erzsébetet, A régi orfeumot. Persze rasszmáju bará­taim azt mondják, hogy bizonyosan olcsó helyeken ültem. Tévedés. A Nem­zeti Színház előadásán pl. Hegedűs Loránd ugyanabban a széksorban ült. Nehogy azonban, amig rosszmájú barátaim orra alá borsot török, az adó­kivető bizottság figyelme rám terelőd jék e fényűzés miatt, elárulom, hogy mint újságíró kedvezményes áron kap­tam a legjobb jegyeket. Amint mondám, a János vitézt már rengetegszer láttam, de mindenkitől azt hallottam sipogni, csiripelni, hogy az Operában kell ezt megnézni, ott sok­kal szebb, az egészen más. Ezért néz­tem meg én is. Tényleg csodálatosan szép volt. Különösen a harmadik fel­vonás nyílt színváltozása, amikor János vitéz a rózsát beledobja a kék tóba és tündérországgá változik a szin. Ez a színpadi technikának valóságos remeke. Ez csodamód tetszett a németeknek is. No mert mindezt azért irom le, mert a tegnap látott deutschlandi németek csaknem az egész nézőteret ellepték. Az első felvonásközben, mivel társam erős dohányos volt, bementünk a do­hányzó helyiségbe és ott leültünk. Előttünk a németek sürőgtek, forogtak. Egyszer egy német csoport halad el mellettünk és mint régi ismerősre ked­vesen rám mosolyognak, mélyen bó­­kolnak és kórusban köszönnek: — Habediére! Én csak bámulok és azt se tudom, fiú vagyok-e, vagy leány ? De újabb csoport jön és az előbbi jelenet meg­ismétlődik, mint régi ismerőst üdvö­zölnek. Amikor már négyszer vagy ötször megismétlődött ez, hátranézek, hogy nem áll-e a hátam mögött valaki? De ott már csak a fal volt. Ezek összeté­vesztenek valakivel. Így tépelődöm a társammal együtt, amikor egy hatalmas szál ember köze­ledik felém, már messziről kiabálván, hogy ' — Szervusz! Szervusz! Aztán erősen szorongatja a kezeimet. Én sajnos, nem tudok németül és igy a társam kezdett érdeklődni a nyá­jas idegentől. Ekkor derült ki, hogy szakasztott mása vagyok egy hamburgi sörgyárosnak, aki szintén itt van a színházban és vele tévesztettek össze. Erre visszatér társaságához német barátunk, elmondja az esetet, nagy az érdeklődés, csodálkozás. Pár perc múlva az összes németek tudják a nagy ha­sonlatosságot. Egyszerre nagy csopor­tosulás közeledik felém, hozzák az al­ter egomat, a hamburgi sörgyárost. Tükör elé állunk. Szakasztottan egy­formák vagyunk. A szoptatós dajkánk még ma is összetévesztene bennünket. Német kópiám végtelenül sajnálja, hogy holnap korán elutazik, mert igy együtt lefényképeztetne bennünket és a nagy német lapokban leközöltetné. Ha Hamburgban lesz dolgom, okvet­lenül keressem föl. Végtelenül snjnálja, hogy nem tudok németül, tisztviselőjéül fogadna és egyszerre két helyen jár­hatna a főnök. Micsoda ellenőrzést le­hetne ebből csinálni. Később az alteregom családja is odajött, két bájos, serdülő lányka és még mindig szép fess felesége. A két kislány nagyon erősitgette, hogy ők bizony összetévesztenének a kedves papával. Sajnáltam, hogy nem tudok jól né­metül, mert a hasonmásom feleségétől megkérdeztem volna úgy bizalmasan: — Nagyságos asszonyom, maga is össze tudna téveszteni a kedves fér­jével ? Olyan csinos asszonyka volt, hogy ha összetévesztett volna, bizony nem kapálództam volna ellene. Faun. (Folyt, köv.) rass Monostoron a legszebb helyen fekvő 2 hold szőlő nyaraiéval együtt eladó. mmmmmmaammaum Évi termés 50 hektoliter 157 Cím a kiadóhivatalban. OIt&kh ét teljen« a legjobb nagyar lapít a Komáromi Lapokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom